De
gondolom, hogy az olvasó magyarázatot vár, s nem elégszik
meg ezzel a rövid válasszal.
Valamint úgy gondolja, hogy "minden szentnek maga
felé húz a keze", s csak a "mundér becsületét"
szeretnénk védeni.
Nos történelmi példákat és vallási magyarázatokkal szeretném
a fenti kategorikus állításomat alátámasztani, gondolom,
hogy sikerülni fog.
Az Iszlám történelmében folyamatos volt a muszlimok és
más vallásúak békés és konstruktív együttélése. Gondoljunk
csak bele az Andalúz Kalifátusban történtekre, amikor
az ókori római és görög kultúrát a muszlim és nem muszlim
tudósok az akkori iszlám állam hathatós segítségével átmentették
és továbbfejlesztették a mai ember számára, alapot képezve
a későbbi humanizmusnak.
Csak pár ismert nevet sorolnék fel, a teljesség igénye
nélkül: Ibn Szina, Ibn Rusd, Majmonidész…
Csodálattal adózott az akkori barbár középkori Európa
a muszlim világ tudásának, amelyet muszlimok és nem muszlimok
közösen alkottak meg.
De mindez jellemző volt mind az Omajjád, mind később az
Abbásszida kalifák udvarára is, míg a mongol áradat el
nem sodorta őket.
Az Oszmán Birodalom fénykorában a muszlim vallású törökök
és a nem muszlimok közösen alkottak, sőt a nem muszlim
tudósok, mesteremberek nagy kiváltságokat élveztek akkoriban.
Politikailag, katonailag szemben állt a két világ, de
ezeket a feszültségeket kívülről, a katolikus egyház vindikálta!
A
muszlimok Szent Könyve, a Korán és a Prófétai hagyományok
egyértelműen tiltják a következőket:
Bármilyen fa kivágását háború esetén az ellenség földjén,
a föld és a haszonjószágok elpusztítását, az ellenséges
területek gyermekeinek, asszonyainak, öregjeinek és nem
fegyveres férfiak legyilkolását, a papok és szerzetesek
megölését!
A muszlimok számára a harc csak abban az esetben engedhető
meg, amennyiben őket megtámadják, vagy a nem muszlim államokban
a muszlim vallásúakat üldözik. S a harc is csak addig
tarthat, amíg az ellenség vagy meg nem adja magát, vagy
a kiűzésük meg nem történt, egy béke feltételével együtt.
Tilos megszegni a békét, melyet kötött egy muszlim állam,
akár nem muszlimokkal is!
A Könyv Népeivel (az Egyistenhívőkkel) szerződést kell
kötni, melyben a szabad vallás- gyakorlásukat, életükhöz
és vagyonukhoz való jogot, valamint emberi és személyiségi
jogaikat meg kell kapniuk.
A nem muszlimoknak e jogok fejében adót kell fizetniük,
katonáskodásra nem kötelezhetőek, s az adó fejében a legteljesebb
védelmet kell a fentiekben leírtak szerint számukra biztosítani!
Nos,
ha a fentieket figyelmesen elolvassuk, ez elég ahhoz,
hogy rájöjjünk, hogy minden terrorcselekmény, melyet az
Iszlám nevében követnek el, szemenszedett hazugság, az
Iszlám vallás egyértelmű lejáratása és megcsúfolása!
Napjainkban is élnek muszlim országokban békésen más vallásúak,
minden üldöztetés nélkül (pl. Malaysia, Egyiptom, Libanon,
Marokkó, Indonézia, Irán, Törökország, Tunézia, stb.)
