Kérjük tisztelettel a segíteni szándékozókat, hogy akár pénzzel,
akár munkával segítsék a szenvedő áldozatokat!
( 1-1 taposóakna gyártása és elhelyezése fillérekbe kerül, a mentesítés, felvilágosítás, vagy egy-egy áldozat megsegítése milliókba!)

Az aknamezők Szudánban

(Készült a szudáni partnerünk, az El Mommeneen Charitable Organisation segítségével. Fordította. K. János)

Áttekintés

(Minden adat, kiemelés, idézet, felhasználás tilos a Magyar Iszlám Közösség írásbeli engedélye nélkül, nélküle az illegális felhasználó ellen büntető és polgári eljárást kezdeményezünk!)

 

Főbb fejlemények 2004 májusától:

2005. január )-én a szudáni kormány (GOS) és Szudáni Népi Felszabadítási Front / Hadsereg (SPLM/A) tíz év tárgyalás után megállapodtak, és aláírták azt az általános békeszerződést, amely véget vetett Afrika leghosszabb polgárháborújának.

A jelentés által tárgyalt időszakban az ország egyetlen területén sem került sor emberek elleni aknák használatára. A Nuba hegységben 900 000 négyzetméternyi területet tisztítottak meg, míg 2003-ban ugyanezen a területen, csak ennek felét. Bahr el Gazalban csak 100 000, Equatoriában 200 000 négyzetméternyi területet tisztítottak meg.Bahr el Gazalban és Equatioriában 125-150 km-nyi útszakaszon történt meg az aknamentesítés. Az MRE (Mine Risk Education) tevékenysége 175,919 embert érintett. Az ENSZ Akna Akció Irodájának (UN Mine Action Office) jelentése szerint az az aknák elleni akcióra fordított összeg a 2003-as 9,5 millió USD-ról 2004-re 18,2 millióra nőtt. A szudáni kormány és a SPLM közötti állandó tűzszünet és bizotnsági megállapodás lefektette, hogy két aknamentesítő hatóságot kell létrehozni (északi és déli), amelyek együttműködnek, és koordinálják az aknamentesítő munkájukat, és szorosan együttműködnek az ENSZ Akna Ackió Irodájával. 2005. március 31-ig az IMSMA ( Information Management System for Mine Action) 1751 áldozatot jelentett.

Főbb fejlemények 2004 májusától:

Landmine Monitor 1999-től kezdve minden évben sorozatos aknatelepítésekről szá,olt be a kormánycsapatok, a SPLM/A és más lázadócsoportok részéről. A kormány konzisztensen visszautasította, míg a SPLM/A néhány esetben beismerte az aknahasználatot.

2001. októberében az SPLM/A a taposóaknák használatát tiltó genovai "Cselekvési Kötelezettségvállalást" (Deed of Commitment). A 2002 januárjában aláírt tűzszüneti egyezmény megtiltotta a taposóaknák használatát. Szudán 2003. október 13-án ratifikálta a aknák használatát tiltó Ottawai Egyezményt (Mine Ban Treaty), amely 2004. áprilisában lépett hatályba.

A Nuba hegységben kötött fegyverszüneti egyezmény egy frontokok átnyúló akna-ellenes akció modelljének tekinthető Szudánban. A taposóaknákról szóló információszolgáltatást Szudánban 2001-ben alakították ki.

Az ENSZ 2002. Szeptemberében nyitotta meg Nemzeti Akna Akció Irodáját Kartoumban, 2003. februárjában pedig egy dél-szudáni koordinációs irodát Rumbekben.

Az aknamentesítést, és az taposóakna veszélyeinek oktatását célzó tevékenységek 2002, 2003 és 2004-ben folyamatosan terjedtek ki, a fegyverszüneti egyezmények megkötésével. Számos felmérés és terv született, mind a kormány, mind a felkelők által ellenőrzött területeken.

A donorok információi, és az aknamentesítő jelentések alapján, az aknák elleni akciók támogatása Szudánban 1999 és 2000 között néhány százezer dollárról 2001-re 2,2 millióra, 2002-ben 5,1 millióra, 2003-ban 9,5 millióra, és 2004. áprilisára 18,2 millióra nőtt.

Háttér

Szudán Afrika legnagyobb országa, hozzávetőlegesen 2 505 810 km 2 területtel. Kilenc országgal, illetve a Vörös-tengerrel határos (határok hossza körülbelül 8540 km), népessége körülbelül 40 milllió fő (1) .

Szudánban több mint 40 éve, az 1956-os függetlenség óta dúl polgárháború dél-szudáni területeken. Az ország 26 államából 15 valamilyen formában érintett a konfliktusban (2).

2004. május 26-án, több hónapos tárgyalás után a szudáni kormány, és a SPLM megkötötte a hat megállapodásból álló szerződéssorozat utolsó három protokollját is, amely 2005. január 9-én annak az átfogó békemegállapodás aláírásához vezetett, amely lezárta Afrika leghosszabb ideje húzódó polgárháborúját.

A szakmai bizottságok elkezdték a protokolok, tőzüneti egyezmények és garanciák gyakorlatba ültetését. A hat hónapos preinterim időszak 2005. január 5-től kezdődött, és egy 2005 júliusától kezdődő hat éves átmeneti idpszakhoz vezet. A hat éves átmeneti idpszak után pedig népszavazás dönt arról, hogy a déli területek Szudán részei maradnak e, vagy pedig külön válnak.

A darfuri konfliktusnak történelmi gyökerei vannak, de 2003-ban két lázadócsoport, a Szudáni Felszabadítási Mozgalom / Hadsereg (SLM / A) és az Igazságosság és Egyenlőség Mozgalom (JEM) kiterjedt hadműveleteivel eszkalálódott. 2004-ben egy harmadik lázadó csoport is bekapcsolódott a konfliktusba (Reform és Fejlődés Mozgalom).

Több tízezer szudáni meghalt, több, mint 1,2 millióan Darfuron belül menekültek el lakóhelyükről, további 200 000 menekült pedig Csádban van. Egy Csádban 2004 áprilisában aláírt Darfurt érintő humanitárius fegyverszünet valamennyi fél számára megtiltotta az aknák használatát. Darfurban összesen két aknákkal kapcsolatos incidensről számoltak be. Sajnos a Nigériában tartott béketárgyalásokon semmilyen megegyezés alapjait nem sikerült lefektetni.

A dél-szudáni polgárháború és darfuri krízis mellett katonai tevékenység van szudáni ugandai határ mentén, ahol az ugandai Úr Ellenállási Hadserege (LRA) lázadócsoport a határ mindkét oldalán harcol. Ismert, hogy az LRA használ aknákat. A szudáni és ugandai kormányzat közötti megállapodás értelmében az ugandai csapatoknak joguk van az LRA erőit Szudánon belül is üldözni. Emellett a szudáni kormány és a SPLA közötti békemegállapodás véget fog vetni a LRA aktivitásának is. A fentieken kívül katonai tevékenységet jelentettek a szudáni-etióp és szudáni-eritreai határon is.

Akna-használatot tiltó szabályozás

Szudán 1997 december 4-én írta alá az aknák használatát tiltó szerződést. Mint köztudott, Szudán az egyezményt biztonsági aggályai ellenére írta alá, abban a szilárd meggyőződésben, hogy az emberiség meg tud szabadulni az olyan veszélyes fegyverektől, amelyek az ártatlan népesség életét fenyegetik. A szerződést 2003 október 23-án ratifikálták és 2004 április 1-én lépett hatályba. A szerződés kötelezi Szudánt, hogy 2008 április 1-ig az összes, raktáron lévő aknakészletét semmisítse meg, 2014 április 1-ig az érintett területeket tisztítsa meg az aknáktól, és, hogy 2004 október 1-ig az ENSZ főtitkár számára a végrehajtás módjairól egy jelentést nyújtson be az ENSZ számára.

2004 március 27-én az SPLM csatlakozott a Genovai Felhívás által megfogalmazott cselekvési szándékhoz, amely az ember elleni aknák teljes tilalmát és az akna ellenes akciók közötti együttműködést célozza.

2004 január 13-án az ENSZ a szudáni kormány és a SPLM megállapodott a szudáni akna-ellenes tevékenységet szabályozó szabályozás kereteiről. Az egy ország elvéből kiinduló szabályozás központi eleme szerint a nemzeti akna akció hatóság szabályozó testületként, a nemzeti akna akció iroda pedig a Szudánban - beleértve Dél-Szudánt is - végzett összes akna ellenes akció koordináló szervezete. A keretszabályozást 2004 júliusában megújították. A nemzeti akna akció iroda az UNDP és az UNMAS segítségével 2004 május 22 és 24 között egy támogatói workshopot rendezett.

Itt az Ottawai Egyezmény által előírt kötelezettségeket 135 magasrangú kormányhivatalnoknak, katonai vezetőnek, és a civil társadalom más vezetőinek fejtették ki. 2004. augusztus 27-én Nairobiban, a megegyezés alapjainak lefektetésekor a szudáni kormány és a SPLM megállapodtak egy hat éves akna akció stratégia támogatásában.

2004 október 1-én a szudáni kormány a menetrendnek megfelelően benyújtotta jelentését az ENSZ-nek. A jelentés teljesítette a 7.1 pontban foglalt követelményt, miszerint minden érdekelt fél jelentést készít az ENSZ főtitkár számára.

A nemzeti végrehajtási módszerek megfelelnek az ottawai szerződés 9. pontjában foglaltaknak. A jelentésből tisztán kiderül, hogy a jelentésben felvázolt struktúra, nem azon az alapon áll, amelyet a 2004-es Nairobiban megkötött keretmegállapodás rögzített, ( a nemzeti Akna Akció Hatóságot a Nemzeti Akna Akció Iroda követi, amely alatt a regionális irodák, alirodák, INGO-k, LNGO-k és az Aknamentesítő Osztályok vannak, amelyeket ernyőszervezetként a Segély Ügynökség és a Humanitárius Ügyek Minisztériuma koordinál ) és amely a közös, egy ország megközelítést használta. (a szakmai bizottság és a nemzeti akna akció iroda az UNMAS által felügyelt alirodákkal Kadugliban, Kassalában, Elfashirban északon, míg délen az Új Szudáni Taposóakna Hatóság (NSAL) és az MNAO-tó független rumbeki aliroda)

A főtitkárnak küldött jelentés (május 9-én az SPLM rendeletet alkotott az akna akció hatóság és igazgatóságok létrehozásáról Dél-Szudánban. A szudáni kormány által hasonló törvényhozási rendelkezés kiadása folyamatban van.) Sajnos a szudáni kormány részéről nem történt előrelépés. A szudáni hatóságok állítása szerint a gyakorlati megvalósítás tervei a szudáni Akna Tilalmi Törvény által támasztott követelmények alapján már készülőben vanak, és egy 2004 decemberi, a Humanitárius Ügyek Minisztériuma által az Igazságügy Minisztériumhoz írt levélben a folyamat felgyorsítását sürgette. Ez az álláspont nem különbözik az előző évitől, mivel úgy tűnik, a szudáni törvényhozásban számos olyan ügy van, amelyek előnyt élveznek.

Sudánnak 9485 AP aknája van, amelyből 5000 tervez megtartani kiképzési és fejlesztési célokra. 6211 darabot már megsemmisítettek a civil szervezetek és a katonaság együttműködésével. Ezek a raktározott aknák az ország területén különböző raktárakban szétszórtan helyezkednek el. A kormány kinyilvánította, hogy a megegyezés által biztosított határidőn belül megsemmisíti ezeket az eszközöket. Az összegyűjtéshez és megsemmisítéshez néhány gyakorlati műveletet (felismerés, osztályozás) el kell végezni.

A tiltó politika nem állami szereplői

Jelenleg három lázadó csoport működik Darfurban, kettő keleten, egy Kordofanban, és egy északon. Egyikük sem tagja a genovai felhívásnak, és nem ismert, hogy aknákat használnának.

Termelés, kereskedelem és raktározás

Szudán ismételten állítja, hogy nem állít elő, nem importál vagy exportál aposóaknákat az ország egész területén elszorva található kis mennyiséget kivéve, amelyeket kiképzési és fejlesztési célokra tartanak.

Az ENSZ főtitkárnak benyújtott jelentés, amelyet a kormány 2004 oktoberében tett közzé, világossá válik, hogy Szudán 9485 taposóaknát tart raktáron, amelyből 5000 darabot tart meg kiképzési és kutatási célokra.

Használat

A jelentés által tárgyalt időszakban a katonai műveletek beszüntetése, a fegyverszünet és az átfogó békemegállapodás az összes fél részéről az aknahasználat teljes megszünetetését eredményezte. A fegyverszünet közzététele óta Szudánban egyetlen nemzetközi, vagy regionális résztvevő sem jelzett semmilyen aknahasználatot. 2004. október 10-én egy INGO (SCF-UK) jármű aknára futott három fős személyzettel (helyi és egy fő az Egyesült Királyságból). Ketten, köztük a brit állampolgár, meghaltak, a túlélő vezető pedig megsebesült, és égési sérüléseket szerzett. Az incidens Észak-Darfurban történt. Az aknát szakszerűen helyzeték el nyolcvan centi mélyen egy olyan helyen, ahol a járműnek nem volt lehetősége más utat választani (wadi) .

A kráter méretéből, illetve abból, hogy a robbantás milyen messze dobta a kocsit az útból, valószínűsíthető, hogy dupla töltetű aknát használtak, ez viszont a jármű károsodása nem erősítette meg. Szudánban eddig nem tapasztaltak dupla töltetű aknát, a szomszédos Chadban viszont igen.

Az út típusából, és a használatának gyakoriságábólarra lehet következtetni, hogy az aknát nem régen telepítették.

Taposóakna-problémák femérése, becslése

A szudáni konfliktus természetéből adódóan az aknákról készült feljegyzések ritkák és gyaklan pontatlanok, elavultak. Ebből fakadóan nem lehetséges pontosan számszerűsíteni az ankával szennyezett területeket, és a helyi lakosságra gyakorolt összes hatást. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Szudánban nincsenek nagy mérteű taktikai aknamezők.

A konfliktus sok szempontból klasszikus gerillaháború volt. Az ilyen hadviselésben a kormány a leggyakrabban a saját támaszpontjai védelmében alkalmaz taposóaknákat, míg a lázadók a kormányerők mozgását akadályozzák, és a csapatokat a városokba szorítják.

A konfliktus eredményeként becslések szerint a 26 államból 21 érintett. A legszennyezettebb területek a következők: Nyugat-Equatoria, Bahar Elgazal, Kelet-Equatoria, Jongli, Lakes, Felső-Nílus, Kék-Nílus, Dél-Kordofan, Kassala és a Vörös-tenger. Szudán határai Eritreával, Etiopiával, Ugandával, Kongóval, és Líbiával szintén az aknaveszélyes területek közé tartoznak.

A legtöbb áldozatot a aláaknázott utakon való járművel való közlekedés, az aknák szakszerűtlen kezelése, illetve a fel nem robbant lövedékek (UXO) okozzák.

Ez változhat, ahogy az MRE és a felmérő csoportok feltéképezik az korábban fel nem dolgozott információk alapján az aknákkal és UXO-val szennyezett területeket, az az egyéb rizikófaktorokat, amelyek hagyományosan összefüggésben vannak az ankák által okozott sérülésekkel.

A Nuba Hegységben (ahol a legpontosabb statisztikák állnak rendelkezésre)az áldozatok 45%-a UXO, 38%-a AT (anti-tank) akna, 17%-a pedig taposóakna miatt veszette életét.

Az aknák használata sokszor akadályozta a rászoruló közösségek számára a segítségnyújtást, különösen az utakon. Az elaknásított utak a segélymunkások körében félelmet váltottak ki, ami pedig a segítség költségeit növelte, mivel a legtöbb esetben légi úton kellett lebonyolítani.

Az aknáktól való félelem a földművelő népességet is érintette, ahol a farmerek féltek megművelni a földjüket, és a pásztorok nem legeltették a marháikat. A Világélelmezési Program (WFP) becslése szerint két millió ember esetében az éhínség és az akna/UXO szennyezettség között közvetlen kapcsolat van.

Továbbá a békeszerződés aláírása következtében várhatóan nagy számú népesség tér vissza otthonába. A népmozgás északról délre, illetve a déli területeken belül történik az ENSZ szudáni humanitárius koordinátora szerint. A regionális tapasztalatok szerint a menekültek nem maradnak az otthonaikba, hanem leginkább a városokba költöznek, amelyek nagyobb valószínűséggel szennyezettek, ez pedig további akna fenyegetést jelent, kiváltképp a visszatérők számára.

2004-ben 29 aknákkal kapcsolatos baleset 15 halálos áldozatot és 30 sérültet eredményezett. A z áldozatok többsége fiú vagy férfi. Ez 50%-os csökkenés 2003-hoz képest, amelyet lehet az növekvő MRE tevékenységnek, vagy a aknamentesítésnek tulajdonítani, de lehet egyszerűen avval magyarázni, hogy az áldozatok nem élnek addig, hogy kórházba lehessen őket szállítani.

Néhány NGO aktívan részt vesz az aknafelmérésben, beleértve a szudáni taposóakna és válasz kezdeményezést (SLIRI), az angol taposóakna akciót, a svájci akna-akció alapítványt (FSD), a Dán Egyház Segélyszervezetét (DCA), az akna-tanácsadó csoportot (MAG), SCF USA, SCF Svédországot és a szudáni vörös félholdat.

A civil szervezetek által végzett felmérések alapján a következő adatokat kapjuk:

Veszélyes területek 2005. március 31-én
Állam	megtisztított terület	megtisztításra váró terület	veszélyes terület
Bahr Elgazal	31	167	198
Equatoria	16	174	190
Kordofan	41	129	170
Felső-Nílus	7	39	46
Összesen	95	509	604

Koordináció és tervezés

2002 szeptemberében a szudáni kormány az ENSZ Akna Akció Szolgálatának (UNMAS) segítségével megalakította a a Nemzeti Akna Akció Irodát (MNAO). A Regionális Akna Akció Irodát 2003 közepén állították fel. Kadugliban a Nuba Hegységben. 2003. februárjában az SPLM az UNMAS-sal együtt felállította a Dél-szudáni Akna Akció Irodát Rumbekben. 2004 végén El Fasherben, Darfurban nyílt információs iroda. 2005. februárjában Kassalában, Szudán keleti részén nyílt egy al-iroda. Az UNICEF az NMAO/NSMAD-t az MRE oktatásban szakértővel támogatta, és az új MRE szakértő 2005 áprilisában csatlakozott az UNMAO-hoz.

2003 márciusa óta működik Khartoumban és a kaduglii és rumbeki al irodákban az IMSMA adatbázis. Az UNMAS szintén installálta a IMSMA read-only verzióját a Szudáni Vörös Félholdnak Kassalában, és a SLIRI-nek Khartoumban és Yetiben.

Az MRE csoportok és civil szervezetek felmérései információkat gyűjtenek a civil szervezetek irodái számára. Az irodák továbbiítják az információkat az UNMAS regionális irodáihoz, amelyek azt eljuttatják az UNMAS központhoz Khartoumba.

A Humanitárius Segítségnyújtási Bizottság (HAC) a Humanitárius Ügyek Minisztériuma felügyelete alatt a kormányzati akna akciók koordinálásának központja, és jelen van az MNAO-ban, míg a SPLM/A képviselője az Új Szudáni Akna Akció Igazgatóság főigazgatója.

Egy ad hoc módon hoztak létre és működik egy akna akcióval foglalkozó szakmai bizottság. A bizottság 2004 május 16-án alakult, Humanitárius Ügyek Minisztériuma által kiadott 5. számú rendelet alapján. A bizottság tagjai a következők:

1. A HAC bizottsági elnöke
2. A NMAO igazgatója
3. A HAC béke és emberi jogi igazgatója
4. A nemzeti prosztethikai és orthotikai hatóság főigazgatója
5. A Népjóléti és Fejlesztési Minisztérium vezető főigazgatója
6. Az Oktatási Minisztérium főigazgatója
7. Az Információs és Hírközlési minisztérium főigazgatója
8. A Szudáni hadsereg utász és biztonsági csapatainak képviselői
9. A Külügyminisztérium, mint békeközvetítő

Rendelet szerint a bizottság közvetlen konzultációkat tart a MNAA-val, az MNAA azonban sajnos még nem alakult meg, de Mr. Hamid szerint várhatóan a közeljövőben létrehozzák.

2004 május 9-én az SPLM kiadott egy dekrétumot a Szudáni Taposóakna Hatóság és az Új Szudáni Akna Akció Igazgatóság (NSMAD) létrehozásáról. Az Új Szudáni Hatóság az SPLM/A elnökének irodája alatt működik 17 bizotssal, és klönböző titkárságokkal, osztályokkal és többek között, taposóaknákkal kapcsolatos szabályozással, konfliktusközötti koordinációvalé és tárgyalással foglalkozik.

Az új Szudáni akna Akció Igazgatóság a NSAL végrehajtó szerve. Az SPLM képviselője a szudáni Akna Akció Programban az NSMAD főigazgatója.

A szudáni kormány és a SPLM/A közötti, a pre- interim és az átmeneti időszakra vonatkozó általános tűzszüneti megállapodásban és biztonsági egyezmény első fejezetében a 9. oldalon szerepel, hogy a felek a megegyezéstől számított 30 napon belül ké (északi és déli) aknamentesítő hatóságot hoznak létre, amelyek együtt dolgoznak, és koordinálják a munkájukat, és szorosan együttműködnek az ENSZ Akna Akció Irodájával.

Ez a megállapodás és a gyakorlati helyzet két független akna akció programhoz vezetett. (hiszek benne, hogy a két hatóság egy programban is együtt tud működni)

Az ENSZ Akna Akció Irodája beszámol az ENSZ szudáni missziójának (UNMIS), a ENSZ Akna Akció Szolgálatának (UNMAS), az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP), az UNICEF-nek, a Világélelmezési Programnak (WFP), az ENSZ menekültügyi főbizotsának (UNCHR), és a Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodájának (OCHA)

Az ENSZ Akna Akció Irodájának szerepe az Akna Akció koordinálásban:
•  Az aknamentesítő és MRE szervezetek akkreditálása
•  Forrás programok támogatása
•  Az akna akciók segítése
•  Együttműködés a békefenntartó műveletekkel
•  Kapcsolat más Humanitárius résztvevőkkel Szudánban
•  Fejleszteni Szudán saját kapacitását
•  AZ UNMAS vezetése az UNDP-vel, UNICEF-val, és az WFP-vel, az SRSG általános felügyelete alatt.

Az ENSZ Regionális Akna Akció Irodáinak (RUNMAO) feladatai, Kadugliban és Rumbekben:
•  Koordinálni az aknamentesítő szervezeteket
•  Összegyűjteni és terjeszteni az aknákkal kapcsolatos információkat
•  kapcsolat a szudáni kormánnyal és az SPLM-mel
•  Vezetők felkészültségének biztosítása
•  Az akciók tervezése és felügyelete (aknamentesítés és UXO megsemmisítés)
•  EDD oktatás és akkreditáció megszervezése
•  Az MRE tevékenységek koordinálása
•  Regionális prioritások felmérése

Az UNDP szerepe az UNMAO-ban a következőkben foglalható össze:
•  Támogatni az UNMAO, NSMAD és az Szudáni Taposóakna Tilalmi Kampány intéményes kapacitását.
•  Támogatni a fenntartható, áldozatok segítését célzó tevékenységet
•  Támogatni a béketermetést és DDR-t, a közösségi alapú akna akciókon keresztül.

Az UNICEF szerepe az UNMAO-ban a következő:
•  támogatni az MRE-t
•  A kormány, az NGO-k és az önkéntesek oktatóinak koordinálása, akkreditációja
•  Azon MRE képzésekre való hangsúlyos odafigyelés, amelyek a leginkább sebezhető népesség, az menekültek és a gyerekek oktatását célozzák.

A szudáni Taposóakna tilalmi kampány (SCBL) egy akna akciókban részt vevő civil szervezetek számára szolgáló ernyőszervezet. 2005 májusáig 48 nemzeti és nemzetközi szervezet lett tagja a szudáni CBL-nem, ami 15 szervezetttel több, mint az előző időszakban.

AZ SCBL minden szudáni kormány és SPLM/A közötti találkozón részt vett, és fontos szerepet játszott az aknákkal kapcsolatos szabályozás és stratégia fejlesztésében. Az SCBL tagjai résztvevői az MNAO és az RMAO által szervezett MRE-ben résztvevők számára havonta megtartott találkozóinak.

Aknamentesítés

Szudánban tíz aknamentesítő ügynökség működik, különböző tevékenységeket folytatva. Ezek a következők: Norwegian People Aid (NPA), Svájci Aknamentesítő Szövetség (FSD), Akna tanácsadó Csoport (MAG), Dán Egyház Segélyszolgálat (DCA), Szudáni Integrált Akna Akció Szolgálat (SIMAS), JASMAR, OSIL, Angol Taposóakna Akció (LMA), MEACHAM és a RONCO

Jelenleg Szudánban a következő aknamentesítő kapacitás található meg: 7 kézi aknamentesítő csapat, 8 kutyás aknafelderítő csapat, egy Vészhelyzeti Felmérő Csoport, 4 szakmai felmérő csoport és 3 útellenőrző csapat.

Az aknamentesítő munkák eredményei 2005 márciusáig a következők:

604 veszélyes területet azonosítottak, amelyből 2,374,703 m2-t aknamentesítettek. 451 AT , 452 AP aknát és 144,839 UXO-t semmisítettek meg.

A DCA Humanitárius Akna akció programja a Nuba Hegységben 2003 márciusában indult meg, ahol a DCA 24 kézi aknamentesítő csapatot képzett ki. A programot két nemzeti partner az OSIL és a JASMAR bevonásával hajtották végre.

Az aknamentesítők mindkét fél részéről érkeztek, az OSIL az SPLM/A a Jasmar a szudáni kormány részéről. Az aknamentesítőket együtt képezték i, később pedig két csoportra osztották őket. Ez a fajta frontokon átnyúló képzés nagyon fontosnak bizonyult a 2002-bem kötött tűzszünet betartásában.

A két csoport 2004 során dolgozott, azokon a helyeken, ahol az aknamentesítés a helyi lakosság számára nagyon fontos volt. A csoport szakmai tapasztalatai szintén bűvültek ebben az időszakban. 2004-ben még két csapat kezdte meg a működést. Ezek közül az egyik ma már nemzetközi szakértő nélkül végzi a tevékenységét.

2004-ben fejeződött be egy EOD csapat kiképzése. 2005-ben a csapat kiképzése teljes lett, és jelenleg 3 hazai ta és egy orvos dolgozik egy nemezetközi szakértő irányítása alatt, ami lehetővé teszi az aknák megtalálását és megsemmisítését a Nuba területen. Az EOD csapatban mind az OSIL-tól, mind a JASMAR-tól vannak tagok egy nemzetközi tanácsadó mellett.

2004-ben két MDD csapat (kutyás csapat) kezdte meg működését. Nagyon hatékonynak tűnnek, és nagyon nagy területet tudnak megtisztítani a kézi aknamentesítőkkel való együttműködésben. A két MDD csapat 2005 júniusáig az esős évszakkezdetéig folytatja a programban való részvételt. Az esős évszak után a csoport folytatja a munkáját, ha költséghatékonynak bizonyulnak.

A DCA és a két helyi partner az OSIL és a JASMAR közötti együttműködés 2004 során megerősödött, és a két helyi partner kapacitásai 2005 során tovább bővültek, az aknamentesítéssel kapcsolatos financiális és logisztikai képességekkel.

Aknaveszély oktatás (MRE)

Olyan szervezetek dolgoznak az aknaveszélyre való figyelemfelhívásban Szudánban mint a Fejlesztés és Béke Barátai szervezet, Akna Tanácsadói Csoport, Szudáni Segélyező és Rehabilitációs Társaság, Szudáni Társaság az Aknák elleni Küzdelemért, Svájci Aknátalanító Szövetség, Dán Egyházi Segély, Szudáni Mentőkötél Operáció, Gyermekmentés USA, ENSZ Akna Tevékenység Szolgálat, Ártatlan Élet Operáció, Fejlesztési Alapszervezet, Humanitárius Segélyezés és Fejlesztés, Szubszaharális Nemzetközi Szervezet és a Szudáni Vörös Félhold.

Azok, akik tevékenységeket folytattak az MRE-ben, a jelentés időtartama alatt: Gyermekmentés USA, Szudáni Vörös Félhold, Dán Egyházi Segély, Fejlesztési Alapszervezet, Humanitárius Segélyezés és Fejlesztés és a Szubszaharális Nemzetközi Szervezet.

Gyermekmentés USA (SC US) MRE-tevékenységeit a Nuba hegységben folytatta, a jelentés időszaka alatt TOT tréningeket tartottak az MRE témájában Kadugliban 25 résztvevőnek (mely tartalmazza az SC US személyzetét és partnereit is). Előállított és kiosztott 5000 munkafüzetet, 1000 iskolai táskát és 6 nagy jelzőtáblát, mindegyiken MRE üzenetekkel Rashad, Abu Gebeha és Talodi városokban, Haiban és Khore-Eldelaib falvakban. Előállított és szétosztott 1000 posztert, 1000 ismertető füzetet és 500 "akna és biztonság" játékot mint pl. a Loudo és a Kígyó játékot MRE felhívásokkal. Rendezett egy továbbképző tréninget Abu Gebehában 22 személy részére (köztük az Sc és a projektben részvevő partnerek személyzete), akik már korábban résztvettek az alap TOT képzéseken. Előállítottak, használtak és szétosztottak két típusú MRE kézikönyvet: a gyerekekhez szóló kézikönyv és a közösségeknek szóló kézikönyv. 250 példányt szétosztottak ezekből a kézikönyvekből az MRE tanfolyamokon résztvevőknek. Kialakítottak és kiképeztek 10 a közösségből álló MRE bizottságot (CBMRE-bizottság) 5 faluban, név szerint: Khore-Eldalaib, al Faid, al Salamat, Um Dehelib és Haiban falvakban. Kialakítottak és kiképeztek 3 aknaakció támogató csoportot a Nuba hegységben. Vezettek 117 MRE ülést 64 faluban, külöon korosztályokra lebontva. A teljes segélyezett létszám elérte a 29823 főt (felnőtt és gyermek). 12 MRE rádió műsort sugároztak a Nuba hegységben. Mind a 100 rádióműsoros kazettát lemásolták és szétosztották a kijelölt falvakban és iskolákban. 7 faluban MRE színházi performanszokat adtak elő 3752 segélyezettnek. 3 MRE ismertető tréninget tartottak tanároknak Rashadban, Abu Gebehában és Talodiban. 87 tanár vett részt a tanfolyamokon. 3 ismertető tréninget szerveztek 100 résztvevővel (41 közösségi vezető, 24 média személy és 38 kormányzati személy számára) Abu Gehebában, Kadugliban és Rashadban. 103 IMSMA kérdőívet kitöltöttek és továbbítottak az UNMAS Hivatalnak Kadugliban. Kifejlesztettek egy MRE megfigyelő és jelentő rendszert olyan paraméterekkel és mutatókkal, amelyeket az SC havi jelentésekben szoktak használni. Aszisztáltak és közreműködtek az MRE tevékenységi formátum fejlesztésében a Nemzeti Aknaakció Hivatallal (IMSMA formátum). Tartottak egy tanfolyamot Kadugliban az MRE szemléletről. A 30 résztvevő Kad, A/G, Rashad és Kalodi városokból érkezett, közülük 15-en MRE IDP bővítési ügynökök voltak, 3 újonnan kiképzett SC projekt személyzet és a maradék reprezentált partnerek személyzete, köztük az LNGO-é és Oktatási Minisztérium.

A Dán Egyházi Segélyszervezet megalapított és kiképzett a JASMAR és OSIL szervezetekkel együttműködve két MRE csoportot (oktatás az aknaveszélyről és információszerzésről): egyet mindkét nemzeti partner részvételével. A csapatok az információ továbbítással kezdték a falvakban és az iskolákban, és felmérték, hogy mennyire van szükség az aknák veszélyeiről és a fel nem robbant lőszerről oktatni a Nuba térséghez tartozó minden egységben. Ezzel a háttérrel Mindkét MRE csoport felnőttek és gyerekek ezreit tanította a veszélyes aknamezők kikerülésére, és hogy mennyire fontos jelenteni, ha egy aknát/aknamezőt vagy fel nem robbant lőszert találnak. Az MRE csoportok szintén segítettek az aknátalanító csoportoknak a helyi közösségek információival.

A szudáni Vörös Félhold Szervezet (SRC) 2004-ben aláírt két egyezményt az MREnek, az elsőt az NMAO-val, a másodikat a svéd SCF-fel, mely az iskolás gyerekekre irányult a városokban és falvakban illetve az aknásítás vagy háború miatt menekülni kényszerült kitelepített személyekre. Tevékenységüket Kassala, Elgash, Citait és Hamashkoraib városokban folytatták.

10 önténtest az IMSMA formulákra, 4 önkéntest pedig adatbevitelre képezte ki. Készítettek egy TV-játékot, amelyet a helyi TV-ben mutatnak be. 4475 gyerekkel, 2885 férfival és 2493 gyerekkel foglalkoztak a jelentési idpszakban.

A fejlesztési alapszervezet és a Humanitárius Segítség és Fejlesztés Szervezet együtt tervezetek és valósítottak meg egy akna akcióról szóló workshopot Szudánban. A Workshopot 2004. novemberében tartották Khartoumban avval a céllal, hogy a civil szervezetekkel érzékeltessék a NGO-k fontosságát az akna akciókban. A workshopon 14 NGO 30 tagja jelent meg.

A Sub-Saharai Nemzetközi Szervezet (SIDO) iskolai MRE programot indított gyereke számára, Felső-Nílus államban

Az ügynökségek különböző módszereket alkamaznak az MRE-ben, és 175 919 ember vett részt MRE tevékenységben.

Régiók szerinti megoszlás
Region	People Received MRE
Bahr Elgazal	162
Kordofan	159 601
Eastern	5229
Khartoum	8930
Felső Nílus	72
Equatoria	1925
Összesen	175 919

Az akna Akciók Finanszírozása

Az UNMAO információi szerint a donoroktól érkező Akna Akciókra összes támogatás 2004 májusától 2005 áprilisáig 16 067 765 USD volt, különböző donoroktól, az NGO-k és az aknamentesítő ügynökségeknek nyújtott bilaterális támogatásokat nem számítva.

	Donorok
Donor	tevékenység	Támogatás (USD)
Olaszország	Aknamentesítés	257 492
UK	Aknamentesítés, MRE	3 615 600
EC	Aknamentesítés	488 000
Kanada	Aknamentesítés, VA	969 876
Finnország	MRE	61 169
Japán	Aknamentesítés, MRE	7 281 033
Hollandia	Aknamentesítés, CB	1 701 602
Csehország	Aknamentesítés	15 944
Új Zéland	Aknamentesítés	249 280
Svédország	MRE	257 500
Portugália	Aknamentesítés	15 000
Németország	Aknamentesítés	1 094 100
Finnország	MRE	61 169
Összesen		16 067 765

Az akna akciókra szolgáló támogatások Szudánban az előző évhez képest növekedtek, különösen a 2005. január 5-i átfogó békemegállapodás óta. Néhány felajánlás történt ebben a post- CPa (Comprehensive peace Agreement) idpszakban, de ezek e pillanatig nem teljesültek. A támogatások nagy része közvetlenül a aktuális felmérésekre, aknamentesítésre, és kiváltképp azon utak ellenőrzésére érkezik, amelyek a menekültek visszatéréséhez, a sürgősségi szolgálat és az UN PKO misszió keretében épült. A program mindazonáltal még mindig korlátozott lehetőségekkel rendelkezik a az aknamentesítő kapacitások terén, különösen a segélyszervezetek és a helyi közösségek igényeit figyelembe véve. A program 4 sürgős célt tűz ki a 2005/2006-os évre

1. mentesítendő területek felmérése és körül határolása

2. utak ellenőrzése

3. célzott MRE

4. kapacitás-növelés

 

Taposóakna áldozatok.

Az IMSMA adatbázis szerint 1751 regisztrált áldozata van az aknáknak. A Szudáni Népjóléti és Fejlesztési Minisztérium és a NAPO (Nemzeti Prosthetikai és Orhotikai Hatóság) becslései szerint 10,000 áldozata van az aknáknak. Az információt egyedi jelentések, esetek, incidensek közösségi szintű femérések és a NAPO pacient menedzsment rendszeréből szerezték. Az az IMSMA-ba került összesített jelentés megmutatja, hogy az áldozatok 83%-a az 5 erősen érintett államból férfi és 17%-a nő. Az áldozatok 71%-a felnőtt 18%-a gyerek és 11% 45 éven felüli.

Az IMSMA az UNMAS által működtetett rendszer, mindazonáltal az adatgyűjtő rendszert az ország leginkább érintett területein meg kell erősíteni. Az adatgyűjtés elég ad hoc jellgű, részben financiális korlátok, részben Szudán méretei miatt. Minazonáltal nem országos szinten de adatgyűjtés történik Khartoumban, a Felső-Níluson, a Kék-Níluson, Bahr el Jebelben, Kassalában és a Nuba Hegységben.

Az adatokat az UNMAS és a nemzetközi és lokális civilszervezetek gyűjtik. Északon a következő szervezetek gyűjtenek adatokat:

Szudáni Vörös Félhold, Dán Egyház Segélyszervezete, Taposúakna Akció/SLIRI, ABRAR és NAPO. Délen az OSIL, SIMAS, SLIRI, NSCSE, SOH, SRT, EPandR, ICDR, járási kórházak, MAG, FSD és Mechem.

A túlélők és egyéb rokkantak részvétele az adatgyűjtés fejlesztésében és tervezésében mind a mai napig korlátozott.

Észak-Szudánban a közösségek részt vesznek az akna/UXO áldozatok helyi kórházba, vagy ellátóhelyre való szállításában. Az IMSMA adatai szerint az áldozatok 55%-a két órán belül megkapja az első orvosi ellátást, míg 20% több, mint 5 órával a baleset után. A NAPO központ Khartoumban rendelkezik protézis és segítőeszköz termelő üzemmel, valamint elsősegélynyújtó és rehabilitációs szolgálattal. A NAPO-nak 6 al-irodája van Kassalában, Demazynban, Jubában, Kadugliban és Dongulában. Darfurban a régióban jelenleg is dúló konfliktus miatt csak korlátozottan lehetséges elsősegély nyújtása. A NAPO jelenleg egy nagyobb protézis centert működtet Darfurban, ahonnan az egész régióból érkeznek áldozatok.

Északon a sebesületek szállítása lehetséges, de a körülmények igen eltérőek. Az áldozatokat földeken, buszokon, teherautókon, vonaton és egyéb földi járműveken szállítják. Az ICRC transzportok az áldozatok repülőgépen szállítják Malakalbó, Bantuieból, Wauból Khartoumba, a NAPO központba. Délen az ambulanciák és az egyéb szállító szolgáltatások korlátozottak, sok paciens nem tudja időben elérni ezeket az eszközöket. A legtöbb áldozatot a közösség szállítja állatokon, szekereken biciklin,vagy házi készítésű hordágyon a legközelebbi ellátóig. Az egyetlen légi sebesültszállító szolgálatot az ICRC és az Operation Lifeline Sudan működteti, amely az áldozatokat a kenyai Lokichokioban lévő ICRC által üzemeltetett Lopiding Kórházba szállítja.

A képzett egészségügyi dolgozók száma az aknák által érintett északi területeken nagyjából ismeretlen. Kassala, Juba, Kadugli, Demazyn és Nyala(Darfur) rendelkezik jhelyi kórházzal, ahol képzett dolgozók működnek, amelyek az áldozatokat a regionális NAPO központokba küldik.

Dél-Szudánban összesen 19 képzett szudáni orvos van. Az akna/UXO áldozatok számáról és szükségleteikről rendelkezésre álló korlátozott adatok miatt nincs pontos becslés arra nézve, hányra lenne szükség az érintett területeken.

Az egészségügyi intézmények felszereltségben és lehetőségeikben nagyon különbözőek az aknák által szennyezett területeken. Nagyon kevés lehetőség és eszköz van a fájdalomcsillapító beavatkozásokra.

A sürgősségi orvosi ellátások Szudánban ingyenesek, és nincsenek költséghatárai. Minazonáltal a korlátozott szállítási lehetőségek miatt sokan a szállítás során halnak meg.

Az akna/UXO áldozatokat és rokkantakat ellátó sürgősségi és orvosi szolgáltatást nyújtók közötti országos szintű koordináció korlátozott.

A korrekciós műtétek, beleértve a lövedéeke eltávolítását, a csontpótlásokat, és a sérülésekről készült jelentéseket bagy mértékben különböznek, mind régiókon belül, mind régiók között.

A NAPO rehabilitációs gondozást, beleértve a prosthetikai, othotikai és fizikai terápiát. A NAPO szolgáltatásaihoz korlátozottan lehet hozzáférni, elsősorban Khartoumban, Kassalában, Demazynban, Dongulában, Kadugliban, Jubában és Nyalában (Darfur). Egyeseknek hozzávetőelegesen négy hónapot kell várniuk a terápiás kezelésekre. További NAPO központokra lenne szükség El Fasherben, Genienában, Malakalban, Port Szudánban és El Gaderefben, mobil ellátóhelyekkel az elzárt településekkel szervízutakon teremtenek kapcsolatot.

A NAPO a segítséget, és az eszközöket helyben a központjaiban nyújtja.

A NAPO csapata olyan munkahelyi (on the job) tréningeket tartanak fizikális terápiaként, amelyek segítenek a taposóakna balesetek túlélőinek.

Jelenleg nincs ISPO képzéssel rendelkező szakember, aki segíteni tudna az alacsonyabb képzettségű szakembereknek. A NAPO és az ICRC országon belüli fiziko-terápiás és prosthetikai képzéseket is csinál.

A NAPO összesen 16 képzett rehabilitációs munkással rendelkezik, a következő érintett területeken: Kadugli (3), Jba (7), Nyala (2), Demazyn (2) és Kassala (2). A NAPO-nak összesen 90 képzett rehabilitációs munkára van szüksége, hogy a fennálló szükségleteket ezeken a területeken ki tudja elégíteni.

Kevés helyen olyan rehabilitációs beavatkozási terv, amely a túlélőket, és családjukat is magába foglalná.

A fizikális rehabilitációs szolgáltatásokat és eszközöket a NAPO nem tagadja meg a paciensektől, azokhoz való hozzférés szabad.

A fizikális rehabilitációs szolgáltatásokat és eszközökhöz való hozzáférés lehetősége egyenlő, és a nők, férfiak, lányok, fiúk, és idősek speciális igényeihez igazodnak.

Északon a NAPO szociális munkásai pszichológiai segítséget is nyújtanak a túlélőknek, és a rokkantaknak a sebesüléssel való együttéléshez. A NAPOval együttműködésben az ARBAR támogatja a túlélők fizikai és szociális rehabilitációját.

Jelenleg a NAPO és az ARBAR a túlélők és rokkantak pszicho-szociális rehabilitációjának kulcsszervezetei.

A kórházakban a pszichológiai ellátást a képzett állomány hiánya és a gyakorlatban megnyilvánuló közösségi diszkrimináció korlátozza. A túlélők és a rokkantak a vidéki területeken vesznek részt ilyen ellátásban, de a városi területeken a helyzet javul.

Az egyenrangú támogatási programok a pénz függvényében hagyományosan a műtét után, de a kórházból való távozás előtt kerülnek kifizetésre.

A felnőtt túlélők és rokkantak képzése nagy mértékben szabad, függően az éppen folyó elméleti oktatástól.

Minden NAPO központ foglalkozik a rokkant gyerekekekkel, és biztosítja számukra az szükséges eszközöket, valamint segít az eredeti iskolába való reintegrációban. Mindazonáltal a tanárok nincsenek felkészítve a rokkant gyerekekkel járó speciális problémákra.

A pszichoszociális szolgáltatások az csak korlátozottan hozzáférhetők a rendelkezésre álló intézmények és programok korlátozott száma miatt.

Az elérhető pszichoszociáliszolgáltatásokat nem választják szét nemi és életkori sajátosságok szerint.

Jelenleg nincsen olyan szakmai rehabilitációs program, amely a túlélők számára az érintett területeken lenne elérhető.

A túlélő és a rokkantak számára nincsen olyan szakszerű tanácsadási szolgáltatás, amely segítené őket egy ésszerű, reális és praktikus rehabiltitációs terv kidolgozásában.

A munkahelyi és állásközvetítő szolgáltatások nem adnak lehetőséget a úlélők és rokkantak számára az elhelyezkedésre.

Nincsenek olyan ésszerű képzési programok, amelyek a túlélők és rokkantak számára elérhetőek lennének.

Az IMSMA szerint a túlélők 45%-a elvesztette az állását, mivel a civil áldozatok többsége a mezőgazdaságban és állattenyésztésben dolgozott.

A dolgozókat nem érzékelik, hogy a taposóaknák áldozatai és egyéb rokkantak nem veszették el minden képességüket, ezért diszkriminációval és sztereotípiákkal találkoznak.

Az Ipari Minisztérium támogatja az összes üzemet, hogy legalább 5% rokkant munkást alkalmazzanak. Amelyik cég eléri ezt az arányt, adókedvezményt kap.

Nincs mikro-beruházás vagy egyéb gazdasági fejlesztés, ami a rokkantak munkahelyi integrációját támogatná. Nincs elfogadható kamatszintű mikro-hitel program sem.

A gazdasági integrációs törekvések nem számolnak a realitásokkal, és a piaci igényekkel.

Azok számáról, akiktől a szolgáltatásokat a költségek vagy más okok miatt megtagadták, nincs adat.

A nők és férfiak találkozását segítő szolgáltatás kialakítására nincsen terv.

Van egy Rokkantak Tanácsa, amelynek egyik tagja a Nemzeti Akna Akció.

A Prostethica és a Orthotika a Hátrányos Helyzetűek részére és az 1984-es szudáni rokkantakról szóló törvény a rokkantak számára törvényi védelmet nyújt a diszkriminációval szemben és egyenlő jogokat biztosít, beleértve az orvosi ellátást, és a szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, és munkahelyhez való jogot.

Ezek a törvényeket északon bevezették és betartásukat figyelik, délen viszont ritkán érvényesülnek.

nincs olyan törvény, vagy szabályozás, amely az épületek és közösségi terek elérhetőségét biztosítaná a rokkantak számára. Annak ellenére, hogy a szudáni tömegközlekedés privatizált, a rokkantak ingyen utazhatnak az utakon, és 50%-os jegyet fizetnek a légi közlekedésben. A rokkantak oktatása Szudánban ingyenes.

Északon a túlélők és a rokkantak számára a Népjóléti és Fejlesztési Minisztérium érdekképviseleti, és jogvédelmi tevékenységet folytat.

A szudáni kormány médián (közTV hirdetési programjai), egyesületeken, szakszervezeteken, vallási intézményeken és tudományos közösségeken keresztül hívja fel a figyelmet a rokkantak helyzetére.

A szudáni kormány a Nemzeti Akna Akció Irodán keresztül, nemzeti pártfogással, monitoringgal, jelentésekkel támogatja a Szudáni Taposóakna Ellenes Kampányt, amelynek 47 civil szervezet tagja. Az SCBL irodája aNemzeti Akna Akció Irodán belül van.

A szudáni kormány támogatja a rokkantakat támogató egyesületeket, társaságokat az egész államban.

A törvények és szabályozások fellépnek a diszkrimináció ellen, és garantálják az egyenlő feltételeket a férfiak, nől, fiúk, lányok, és az idősek sajátos igényei szerint.

Áldozatok, államonként
Állam neve	nem azonosított	Nő	Férfi	Összesen
Dél Kordofan	5	48	358	411
Kassala	1	25	326	352
Kék Nílus		6	227	233
Felső Nílus	1	56	167	224
Bahr Elgabal	1	47	140	188
Nyugat Bahr Elgabal		3	135	138
Vörös Tenger		3	38	41
Jongli		2	36	38
Kelet Equatoria		2	35	37
Nyugat Kordofan		4	26	30
Warab		1	18	19
Al Buhairat	1	2	13	16
Nyugat Equatoria		3	10	13
Unity		2	3	5
Észak Bahr Ghazal			4	4
Észak Darfur			1	1
Dél Darfur			1	1
Összesen	9	204	1538	1751

 

Áldozatok 2005 júius 1-ig
Év	Férfi	Nő	Nem azonosított	Összesen
2003 előtt	1396	173	7	1576
2003	86	21	2	109
2004	49	10		59
2005 júniusig	10		31	41
Összesen	1541	204	40	1785

Összeállította szudáni partnereink alapján ( Szudáni Nemzeti Aknamentesítő Központ, E.M.C.O ) Bolek Zoltán , a Magyar Iszlám Közösség elnöke ( A Szudáni Nemzeti Aknamentesítő Központ magyarországi megbízottja és a E.M.C.O. nemzetközi tanácsadója )

(1) Interjú Hamid Ahmed Abdulllal, a Nemzeti Akna Akció Iroda igazgatójával - Khartoum 2005. április 10.

(2) Interjú Hamid Ahmed Abdulllal, a Nemzeti Akna Akció Iroda igazgatójával - Khartoum 2005. április 10.