Nézzünk szembe a múlttal!


/Avagy az iszlám a kommunizmus évei alatt, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja apropóján/

Az 1949-es év után a hazai muszlimoknak hitük nyilvános gyakorlása a diktatúra törvényeibe, a hatóságokba ütközött!
Több bosnyák-albán-török muszlimot börtönbe zártak, többen elhagyták az országot.

1956-ban sok magyar muszlim a Forradalom oldalán harcolt, majd annak leverése után Nyugatra emigrált.

A megmaradottakra, családjukra keserves sors várt ismét!
Megfigyelések, "osztályidegen"-nek minősítés, annak minden hátrányával együtt, stb.

Ezek a családok volt különítményesek leszármazottai, iparosok, kereskedők családjai voltak.
Sokan vitézzé is lettek avatva a két világháborúban, majd a Második Világégésben tanúsított bátorságukért, a határon túli magyarság megvédéséért. (lsd. Rongyos Gárda)

A 70-es évektől Magyarországra egyre több arab származású diák érkezett, akiket a küldő országok un. Felszabadító mozgalmai, különböző kommunista pártok ösztöndíjaival, ajánlásaival érkeztek.
Istennek hála, voltak tisztességes, nem vallástalan és kommunista tanulók is, akik egyéni ösztöndíjjal, vagy állami támogatással kezdték el tanulmányaikat Magyarországon.

Ekkorra a magyar muszlimokat a "társadalomra veszélyes elemeknek" nyilvánították.
Őket a hírhedt III/III Csoportfőnökségben, az I. Egyházi Reakció Elhárító Osztály három alosztállyal végezte a megfigyelést, "elhárítást".
Mivel szektának minősültek.de minden hazai egyházat szoros megfigyelés alatt tartottak, a hívőket a "kisegyházaknál" különösképpen.
"belső reakciós elemeknek", "ellenségesnek" minősített személyek találkozóinak minősültek a közösségi imák, stb.
Ezt külön engedéllyel a külföldi diákok tarthatták csak meg bizonyos kijelölt egyetemek kollégiumaiban.

Az itt tanuló vallásos diákokat is megfigyeltették, saját honfitársaikkal, akik kommunista kötődésűek voltak, ergo ideológiailag megbízhatóak voltak a rendszernek.
Velük végeztették a piszkos munkákat, a lehallgatások megszervezését, jelentések írását, stb.
Mindezekért előnyökben részesültek, végső esetben Magyarországon is maradhattak.
Ők lehettek a napi operatív jelentésekben titkos megbízottak, titkos munkatársak, alkalmi kapcsolatok. (HMB, HTM, AK)
Hozzájuk kapcsolódott még a hírhedt KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság) Szintén a III-as Főcsoportfőnökség keretein belül.

Nos, zsarolással, ígérgetésekkel, jutalmakkal bőven találtak külföldi diákokat, akik társaikat besúgták, jelentések irkálgattak, melyeket, ha az ország "baráti" volt, a magyar hatóság még meg is osztott a külföldi partnerekkel.

A beszervezésnél kérdőívet kellet kitölteni, majd a besúgót nyílván tartásba vették.
(Sajnos még a volt besúgókat nehéz megtalálni, de remélhetőleg egyszer a most ismerteken kívül másokat is megismerünk a kommunizmus besúgói közül!)
Adatlapot is kitöltöttek az állandó spicliről, melyben szerepelt a hálózati személy neve, adatai, a beszervezés körülményei, stb.

A BM KEOKH-nál volt külön "Adatszolgáltatás" karton is, melyben a fontos adatokon kívül a megfigyelés eredményei is helyt kaptak.
"Különösen fontos!" és Szigorúan titkos!" Jelzéssel látták el az un. "Figyelő Karton"-t, melyben összegezte a BM tiszt az eredményeket, s tehetett javaslatokat a további intézkedésekre.

Több muszlim testvérünkre várt odahaza komoly tortúra, nem egy esetben börtön is, mert a hazai honfitárs spiclik aknamunkát végeztek ellenük!
S ez az aknamunka abban is állt, hogy jelentette a spicli, hogy XY rendszeresen imádkozik, eljár a pénteki imára, viszont nem jár társaságba, kocsmákba és nem "csajozik".

E múlt szörnyű volt nekünk is!
A szenvedőknek.

A volt rendszer csahos kiszolgálói még köztünk járnak, ők voltak a megfigyelők, a vallásos muszlimok a megfigyeltek.
S egyáltalán nem szégyellik magukat.
Lehet, hogy holnap mellette fogsz leborulni?

A megalázott muszlimok megbocsáthatnak, de nem felejtenek!
A döntés Allah kezében van, nekünk elfelejteni a múltat nem szabad!

Írásom egy része saját tapasztalat és szenvedés szülötte, a többi a levéltár anyagán alapszik.

Az Egyisten vezessen minket a helyes úton és engedjen be minket a Paradicsomba számonkérés, szenvedés nélkül!
Dicsértessék a Mindenható neve!