|
7. szúra
A Magaslatok (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám. Mím. Szad.
2. Az Írás kinyilatkoztatott Néked, hát ne legyen kebledben levertség miatta, hát figyelmeztess általa, s (ez) emlékeztető azoknak, kik hisznek.
3. Kövessétek mi kinyilatkoztatott néktek Uratoktól, s ne kövessetek oltalmazókat Rajta kívül! Kevés az, mire emlékeztek.
4. S hány települést pusztítánk el, s eljött oda haragunk éjszakai álmukban, avagy (amint) délután lenyugodtak.
5. S nem volt mentségük, midőn eljött hozzájuk haragunk, csak azoknak, kik mondták: "Íme! Mi bűnösök voltunk."
6. Hát kérdezzük meg azokat, kikhez küldetett, s kérdezzük meg a küldötteket!
7. Hát elbeszéljük nékik (az esetet) tudással, s Mi nem hiányoztunk (midőn az megtörtént).
8. A megmérettetés azon a Napon az igaz. S ki megmérettetésekor nehéznek (bizonyul), hát azok boldogulnak.
9. S az, ki megmérettetéskor könnyűnek (bizonyul), hát azok elveszejtették önmagukat miáltal kinyilatkoztatásainkat megrontották.
10. Mert bizony elhelyezénk titeket a Földön, s kijelölénk számotokra a megélhetést. Kevés az, mit megköszöntek.
11. Mert bizony megteremténk titeket, majd képre formáltunk titeket, majd mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádámnak!" Hát leborultak, kivéve Ibliszt, ki nem volt a leborulók közt.
12. Mondá (az Úr): "Mi tart vissza téged attól, hogy leborulj, midőn én megparancsoltam néked?" Mondá (Iblisz): "Én jobb vagyok nála. Te tűzből teremtettél engem, s őt agyagból teremtéd."
13. Mondá (az Úr): "Hát szállj le innen, s nem lehet néked, hogy dölyfösködj, hát ki innen! Íme! Te a lealacsonyultak közt vagy."
14. Mondá (Iblisz): "Várj vélem (addig) a Napig, (midőn) feltámasztatnak."
15. Monda (az Úr): "Íme! Te a haladékot kapottak közt vagy."
16. Mondá (Iblisz): "Miáltal engem felre állítottál, hát lesben állok reájuk a Te egyenes ösvényeden,
17. Majd megadom nékik (megostromlom őket) előről, hátuk mögül, jobb oldalukról, s bal oldalukról, és nem találod legtöbbjüket hálásnak."
18. Mondá (az Úr): "Ki innen megalázva, száműzve! S kik követnek téged közülük, hát megtöltöm véletek a Poklot mindahányotokkal.
19. Ó, Ádám! Lakj te és párod a Mennyországban, egyetek belőle annyit, amennyit akartok, de ne közeledjetek ehhez a fához, mert. elkárhoztok.
20. S suttogott nékik a Sátán, hogy előhozza nékik a szégyenkezést, mi előlük elrejtetett, s mondá: "Eltiltott titeket Uratok ettől a fától, de csak azért nehogy két angyal legyetek, vagy nehogy örökkévalókká váljatok."
21. S megesküdött nékik: "Íme! Én néktek (igaz) tanácsadótok vagyok.
22. S ármánnyal vezette őket. Midőn megízlelék a fát, hát eljött nékik szégyenkezésük, s elfedték (magukat), aggatván magukra a Kert leveleiből. Szólítá őket Uruk: "Nem eltiltottalak-é titeket ettől a fától és mondtam néktek: "Íme! A Sátán néktek nyilvánvaló ellenségtek?"
23. Mondák: "Urunk! Elkárhoztuk önmagunkat. S ha Te nem bocsátasz meg nékünk, s nem kegyelmezel, hát vesztesek leszünk."
24. Mondá (az Úr): "Szálljátok le egyik a másikának ellensége, számotokra a Földön van lakóhely és gondoskodás egy időre.
25. Mondá: "Ezen éltek, s ezen haltok, s ebből hozattok elő."
26. Ó, Ádám fiai! Bizony lebocsájtánk rátok öltözéket, (hogy) elfedje szégyenkezésteket, s ruházatot, de a önmegtartóztatás öltözéke, az a legjobb. Ez Allah Igéje, hátha tán emlékeztek.
27. Ó, Ádám fiai! Ne kísértsen meg titeket a Sátán, ahogy kimenesztette ősszülőtöket a Mennyországból, s letépte róluk ruháikat, hogy megmutassa nékik szégyenkezésüket. Íme! Ő és a törzse onnan lát titeket, ahonnan ti őket nem látjátok. Íme! Én kijelölém a Sátánt patrónusnak azoknak, kik nem hisznek.
28. Midőn teszik a ledérséget, mondják: "Ezen találtuk atyáinkat, s Allah (is) ezt parancsolta nékünk." Mondd: "Lám! Allah nem parancsol ledérséget. Mondtok-é Allahra olyat, mit nem tudtok?"
29. Mondd: "Megparancsolta Uram az igazságosságot. S tartsátok arcotokat (Őfelé) minden mecsetben, s fohászkodjatok Hozzá színtiszta vallásossággal. Ahogy Ő megelevenített titeket, úgy tértek vissza.
30. Egy csoportot Ő vezet, (más) csoportnak jussa az eltévelyedés. Íme! Ők a Sátánt vették patrónusnak Allah helyett, s úgy számítják, hogy ők jól vezettetnek.
31. Ó, Ádám fiai! Vegyétek ékességeiteket minden mecsetben, egyetek, igyatok, ne tékozoljatok! Lám! Ő nem szereti a tékozlókat.
32. Mondd: "Ki tiltotta meg Allah ékességét, amit Ő kihozott az Ő szolgáinak, s a jókat, mit Ő adományozott?" Mondd: "Ez azoknak (jár) a Feltámadás Napján, kik hittek az evilági életben odaadóan. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely tud.
33. Mondd: "Hanem megtiltotta Uram a súlyos bűnöket, miről nyilvánvaló, s mi rejtett, a vétket, s az igaztalan szándékot. S (azt), hogy bálványt állítsatok Allahnak, minek nem bocsájtatott le hatalom, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok."
34. Minden nemzetnek a (megvan a maga) időszaka, s midőn eljő idejük, hát nem késlekedhetnek órányit sem, s nem is jöhetnek előbb.
35. Ó, Ádám fiai! Eljövének hozzátok a küldöttek közületek, s elbeszélik néktek kinyilatkoztatásaimat, s ki őrizkedett, jókat tett, hát nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak.
36. Akik meghazudtolták kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjazva vették azt, azok a Pokol követői, s abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké!
37. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az Ő kinyilatkoztatásait? Ezek kivívják részüket, mi számukra megíratott addig, míg el nem jőnek küldötteink (angyalaink), s elmulasztván őket mondják: "Hol van az, mihez fohászkodtatok Allah helyett?" Mondák: "Azok eltévelyítettek minket." S ők megvallák önmagukra, hogy ők hitetlenek voltak.
38. Mondá az Úr: "Térjetek be a Pokolba a dzsinnek és emberek nemzetei közé, mik bizony előttetek múlottak el!" Mindahányszor betér (egy) nemzet, megátkozza társnemzetét addig, míg egymás nyomába nem kényszerülnek mindahányan. Mondák utolsóik eleiknek: "Urunk! Ezek eltévelyítettek minket, hát hozd reájuk a Pokol kétszeres szenvedését!" Mondá (az Úr): "Mindegyiknek kétszeres (jár), de ti nem tudjátok."
39. Mondá az első csapat az utolsónak: "Nem volt néktek velünk szemben előnyötök, hát ízleljétek meg a szenvedést azért, mit elnyertetek."
40. Lám! Kik meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjázva veszik azt, hát nem nyittatnak meg nékik az ég kapui, s nem térnek be a Mennyországba addig, míg át nem bújik a teve a tű fokán. Eképpen jutalmazzuk a gonoszokat.
41. Nékik a Pokol a nyugvóhely, s fölöttük (is az) a takaró. Eképpen jutalmazzuk a bűnösöket.
42. S kik hittek és jókat tettek, (s mivel) hát nem bízzuk meg a lelket, csak (azzal) mi képessége, ezek a Mennyország követői, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké!
43. S megszüntetjük a gyűlölködést, mi kebleikben (honolt), s (lakhelyük) alatt folyók futnak. Mondják: "Dicsőség Allahnak, aki ide vezetett minket. Nem vezettettünk volna jól, ha nem Allah vezetett volna minket. Mert bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Szólíták őket: "Ez a Mennyország. Ezt örököltétek azért, mit tettetek"
44. S szólíták a Mennyország követői a Pokol követőit: "Bizony megtaláltuk azt, mit Urunk ígért nékünk, az Igazat. Hát ti megtaláltátok-é, mit Uratok ígért, az Igazat?" Mondák: "Igen." S kiáltá a kikiáltó közöttük: "Allah átka a bűnösökre!"
45. Azok, kik akadályoznak Allah útján, s vágyjak azt, (hogy az legyen) tekervényes, hát ők a Túlvilág felől hitetlenek.
46. Kettejük között lepel van. S a Magaslatokon emberek (állnak), kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. S szólítják ők a Mennyország követőit: "Béke reátok! Nem térnek be oda, s ők (csak ) sóvárognak (felé).
47. Midőn tekintetűk odairányult, s találkozott a Pokol követőivel, mondák: "Urunk! Ne tégy minket együvé a bűnösök népével!"
48. Szólíták a Magaslatok lakói az embereket, kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. Mondák (azok a bűnösöknek): "Miben gazdagított titeket társaságtok, s mit dölyfösködtetek?"
49. Ezek azok, kikkel kapcsolatban esküt tettetek, hogy nem érdemlik ki Allah kegyelmét? (Mondá az Úr a Magaslatok lakóinak): "Térjetek hát be a Mennyországba, s ne legyen rajtatok félelem, s ne ti bánkódjatok!"
50. Szólítják a Pokol követői a Mennyország követőit: "Juttassatok nékünk a vízből, s abból, mit Allah adományozott néktek!" Mondák: "Íme! Allah mindkettőt megtiltotta a hitetleneknek."
51. Azok ők, kik hitvallásukat nevetségesnek, játéknak veszik, kiket az evilági élet elámít. De azon a Napon Mi elfeledjük őket, ahogyan ők elfeledték találkozójukat azon a Napon, s mert Igéinket megtagadták.
52. Mert bizony elhoztuk nékik az Írást, részleteztük azt tudással Útmutatásként, s kegyelemként a népnek, mely hisz.
53. Várnak-é mást, mint annak beteljesedését? Azon a Napon eljő annak beteljesedése, s azok, kik elfeledték azt azelőtt, mondják: "Bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Hát vannak-é nékünk közbenjáróink, kik közbenjárnak miérettünk? Avagy visszatérjünk,s mást tegyünk mit tettünk?" Bizony ők elveszejték önmagukat, s eltévelyíté őket az, mit kieszeltek.
54. Íme! Uratok Allah, ki megteremtette az egeket és a Földet hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónon. Ő elfedi az éjjelt a nappallal, mi folyton-folyvást követi azt, s a Nap, Hold, s a csillagok az Ő parancsának alárendeltjei. Csakis az Övé a teremtés s a parancsolás. Áldassék meg Allah, a Világok Ura.
55. Fohászkodjatok Uratokhoz nyíltan és rejtve! Lám.! Ő nem szereti az ellenségeskedőket.
56. S ne rontsatok a földön annak megjavítása után, s fohászkodjatok (Őhozzá) félve és sóváran! Íme! Allah kegyelme közel a jótét lelkekhez.
57. S Ő az, ki elküldi a szeleket jó hírt hozni a kezei közül (áradó) kegyelemről. Addig amíg nehéz fellegeket nem szállítanak egy halott ország felé, s le nem bocsájtánk általa vizet, s elő nem hozánk általa mindenféle gyümölcsöt. Eképpen támasztánk föl a holtakat, hátha tán emlékeztek.
58. S az, mely jó föld, növényét meghozza Ura engedelmével , s az, mely rossz, nem hozza meg csak nehézkesen. Eképpen tudatjuk a bizonyságokat a néppel, mely hálát ad.
59. Mert bizony elküldtük Noét az Ő népéhez, s mondá: "Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak Ő. Íme! Féltelek titeket a Hatalmas Nap szenvedéseitől."
60. Mondák az ő népének törzsfői: "Íme! Téged mi a nyilvánvaló eltévelyedésben látunk."
61. Mondá: "Ó, nép! Nincs bennem eltévelyedés, hanem én küldött vagyok a Világok Urától.
62. Tudatom véletek Uram üzeneteit, tanácsot adok néktek, és tudom azt Allahtól, mit ti nem tudtok.
63. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket, s hogy őrizkedjetek, hátha tán megkegyelmez (néktek Allah)?"
64. Hanem meghazudtolák őt, s Mi megmenekíténk őt, s azokat kik ővéle voltak a bárkában, és megfullasztánk azokat, kik meghazudtolták Igéinket. Íme! Ők vak nép voltak.
65. S (elküldénk) Ád (törzséhez) fivérüket Húdot. Mondá: "Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten csak Ő. Nem őrizkedtek-é?
66. Mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: "Lám! Téged mi félkegyelműségben látunk, s íme! Mi téged hazugnak tartunk."
67. Mondá (Húd): "Ó , nép! Nincs bennem félkegyelműség, hanem én küldött vagyok a Világok Urától.
68. Tudatom véletek Uram üzeneteit, s én néktek hű tanácsadótok vagyok.
69. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket? Emlékezzetek hogyan tett meg titeket Ő helytartókká Noé népe után, s megnövelte testmagasságtokat, hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, hátha tán boldogultok!"
70. Mondák: "Azzal jössz-é hozzánk, hogy egyedül imádjuk Allahot, s áldozzuk fel, mit apáink imádtak? Hát hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha igaz vagy."
71. Mondá: "Bizony reátok esik Uratoktól az iszonyat és a düh. Civakodtok-é vélem a neveken, (ahogy) ti nevezétek el Őt, s apáitok, (mire) Allah nem bocsájtott hatalmat? Hát várjatok, s íme! Én véletek várok."
72. Hát megmenekíténk őt, s kik ővéle (voltak) a Mi kegyelmükből, és kiirtottuk írmagját is azoknak, kik meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s nem voltak hívők.
73. S (elküldénk) Thamud (törzséhez) fivérüket, Szalihot. Mond: "Ó. nép! Imádjátok Allahot. Nincs néktek más Isten, csak Ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól. Ez Allah nőstény tevéje, mi tinéktek bizonyság. Hát tápláljátok azt, egyen az Allah földjéről, s ne ártsatok neki, mert lesújt reátok a fájdalmas szenvedés
74. S emlékezzetek midőn Ő megtett titeket helytartókká Ád után, s elszállásolt titeket a földön. Ti annak síkságára várakat építettetek, s a hegyekbe vágátok a házakat. Hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, s ne gonoszkodjatok a földön megrontókként.
75. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből azoknak, kiket megvetettek, nékik, kik hittek közülük: "Tudjátok-é, hogy Szalih az Ő Urának küldötte?" Mondák: "Lám! Mi azt miért küldetett, hisszük."
76. Mondák kik dölyfösködtek: "Íme! Mi azt, miben hisztek, tagadjuk."
77. Hát lebéníták a nőstény tevét, és gúnyt űzének Uruk parancsából, s mondák: "Ő, Szalih! Hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha a küldöttek közül (való) vagy."
78. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket otthonaikban kiterítve találta.
79. Hát elfordult tőlük Szalih, s mondá: "Ó, nép! Bizony tudattam véletek Uram üzenetét, s tanácsot adtam néktek, hanem ti nem szeretitek a tanácsadókat."
80. És Lót! Midőn mondá népének: "Elhoztátok a bujaságot, mit előttetek egy teremtmény sem?
81. Lám! Ti elhoztátok a férfiúknak az asszony nélküli vágyat, mi több ti feslett nép vagytok.
82. S nem volt más válasza népének, csak mint mondák: "Űzzétek el őket településeitekről! Övék a nép, mely megtisztul.
83. S megmenekíténk őt és nemzetségét, kivéve asszonyát, aki hátramaradott.
84. S zúdítánk reájuk az esőt, hát nézd, mily volt beteljesülése a bűnösöknek.
85. S (elküldénk) Midián lakóihoz fivérüket Suejbet (Réhuelt). Mondá: Ó , nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak Ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól, hát jól mérjetek a rőffel és a mérleggel, s ne tegyetek rosszat az embereknek, és ne rontsatok a földön annak megjavítása után. Ez így jobb néktek, ha hívők vagytok.
86. S ne lapuljatok meg minden ösvényen, hogy fenyegessétek (a vándort), és ne akadályozzátok Allah útján azt, ki hiszi Őt, mikor az Ő útját kacskaringóssá vágyjátok tenni. S emlékezzetek, midőn kevesen voltatok, Ő megsokszorozott benneteket és nézzétek mily volt beteljesülése a megrontóknak.
87. S ha egy csapat közületek hiszi azt, miáltal én küldettem, s (a másik) csapat nem hiszi, hát legyetek állhatatosak addig, míg Allah nem ítél közöttünk, s Ő a Bírák Legjobbika."
88. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből: "Mi elűzünk téged, ó Suejb, és kik véled hisznek településünkről, avagy betérsz felekezetünkbe." Mondá: "Még ha (felekezetetek) vissza is taszít minket?
89. Bizony hazug szót eszelnénk ki Allahra, ha betérnénk felekezetetekbe azután, hogy Allah megmenekített bennünket attól. S nincs számunkra oda betérés, csak ha a mi Urunk, Allah akarja. Mindent átfogó a mi Urunk tudása. Allahra hagyatkozunk. Urunk, Tárd fel közöttünk és népünk között az igazat, s Te vagy a Feltárók Legjobbika."
90. Mondák a törzsfők, kik tagadtak az ő népéből: "Ha Suejbet követitek, bizony vesztesek lesztek."
91. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket házaikban kiterítve találta.
92. Azok, kik meghazudtolták Suejbet, mintha nem is időztek volna ott (ővéle). Azok, kik meghazudtolták Suejbet, voltak a vesztesek.
93. Hát elfordult (ő) tőlük, és mondá: "Ó, nép! Mert bizony tudattam véletek Uram üzeneteit, s tanácsot adtam néktek, hát hogy bánkódnék a hitetlenek népe miatt?
94. S Mi nem küldénk egy településre sem prófétákat anélkül, hogy ne sújtanánk le annak (hitetlen) nemzetségére gyötrelemmel, s hányattatással, hátha tán meghunyászkodnak.
95. Majd felváltottuk a rossz állapotot jóra, amíg gyarapodtak bőségben, s mondák: "Bizony megérintette apáinkat a gyötrelem s a kimerülés." Hát Mi lesújtottunk reájuk váratlanul, s ők nem érzik.
96. S ha a település nemzetsége hitt, s őrizkedett volna, hát reájuk nyitottuk volna az ég és Föld áldásait, hanem ők hazudtak, hát sújtánk őket azzal, mit (maguknak) megszereztek.
97. Hát biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk rajtaütésként, s ők alszanak?
98. Avagy biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk nappal, s ők játszadoznak?
99. Avagy biztonságban vannak-é ők Allah cselszövésétől? S nem érzi magát biztonságban Allah cselszövésétől, csak a vesztesek népe.
100. Avagy az nem útmutatás-é azoknak, kik öröklik a földet annak régebbi lakóitól, hogyha Mi akarjuk, hát sújtjuk őket vétkeikkel, s lepecsételjük szívüket, s ők nem hallanak?
101. Ezek voltak hát a települések. Elbeszéljük Néked (Ó, Muhammad) azok híreit. Mert bizony eljöttek hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, s nem hittek (nékik), mit meghazuttolták már annak előtte. Eképpen pecsételi le Allah a hitetlenek szívét.
102. S nem lelénk meg többségükben a szövetséget, hanem meglelénk többségükben a züllöttséget.
103. Majd elküldénk őutánuk Mózest a bizonyságokkal Fáraóhoz és törzsfőihez, de ők visszautasíták azokat. Hát nézd hogyan lesz beteljesülése a megrontóknak!
104. S mondá Mózes: "Ó, Fáraó! Íme! Én a Világok Urától vagyok a küldött.
105. Igazságot teszek azáltal, hogy nem mondom Allahra, csakis az igazat. Bizony eljöttem hozzátok a bizonyságokkal Uratoktól, hát küldjétek énvélem Izrael fiait!"
106. Mondá (Fáraó):"Ha bizonysággal jöttél, hat add elő, ha igaz vagy!"
107. Hát meglendíté botját, mikor az kimondottan (nagy) kígyóvá lett..
108. S elővevé kezét, mikor az fehérré lett az őt nézőknek.
109. Mondák a törzsfők Fáraó népéből: "Lám! Ez tudója a mágiának.
110. El akar titeket űzni földetekről, hát mit rendeltek el?"
111. Mondák (Fáraónak): "Tedd őt és fivérét félre (egy időre), s küldj a városokba hírvivőket!
112. Hozzák el ők néked valamennyi tudóját a mágiának!"
113. S eljövének a mágusok Fáraóhoz, s mondák: "Legyen miénk a díj, ha mi nyerünk."
114. Mondá: "Igen! Ti vagytok, kik közel kerültök (hozzám)."
115. Mondák: "Ó, Mózes! Avagy te dobsz (elsőnek), avagy mi leszünk a dobók."
116. .Mondá: "Dobjatok!" S midőn hajítának elkápráztaták az emberek szemét, s megfélemlíték őket. Hatalmas mágiával jöttek.
117. S Mi sugallottuk Mózesnek: "Hajítsd el botodat! S valóban! Az elnyelte az ő káprázatukat.
118. S megnyilvánult az igaz, s hamis volt az mit ők tettek
119. S emitt ők legyőzettek és megaláztattak.
120. S földre veték magukat a mágusok leborulva.
121. Mondák: "Hiszünk a Világok Urában,
122. Mózes és Áron Urában.
123. Mondá Fáraó: "Hisztek-é Őbenne meg mielőtt én megengedem néktek? Íme! Ez hát az ármány, mit ti szőttetek a városban, hogy kivezessétek abból népét! Hát meg fogjátok tudni!
124. Levágom kezeteket és lábatokat egymással ellentétes oldalon, majd megfeszítelek benneteket mindahányótokat."
125. Mondák: "Íme! Mi a mi Urunkhoz térünk meg.
126. S te csak azért állsz bosszút rajtunk, mert mi hisszük Urunk Igéit, melyek eljövendtek hozzánk. Urunk! Tölts belénk állhatatosságot és muszlim megbékélőkként mulassz el bennünket!"
127. S mondák a törzsfők Fáraó népéből: "Semmibe veszed-é Mózest s az ő népét, hogy rontsanak a földön, s ő semmibe vesz téged és a te isteneidet." Mondá: "Megöljük fiaikat, s élve hagyjuk asszonyaikat és lám! Mi erőben felettük állunk."
128. Monda Mózes az ő népének: "Keressetek menedéket Allahnál, s legyetek állhatatosak! Íme! A föld Allahé, annak örökíti, kinek akarja az Ő szolgálói közül. S a beteljesedés az őrizkedőké!" Mondák: "üldöztek bennünket még mielőtt eljöttél hozzánk, s azután is, miután eljöttél hozzánk." Mondá: "Uratok azon van, hogy elpusztítsa ellenségteket és helytartókká tegyen titeket a földön, hogy nézze, hogyan tevékenykedtek."
130. Mert bizony sújtánk Fáraó nemzetségét ínséggel és gyümölcsök hiányával, hátha tán megemlékeznek.
131. S. midőn eljött hozzájuk a jó , mondák: "Ez a miénk!" S ha a rossz sújtja őket, Mózes rosszindulatú szemmel verésének tudják be, s azokénak kik ővéle vannak. Hanem az ő sorsuk Allahnál van, de legtöbbjük nem tudja.
132. S mondák: "Akármilyen bizonyságot is hoztál el nékünk, hogy elkápráztass bennünket általa, mi nem hiszünk néked."
133. Hát Mi elküldtük reájuk az áradatot, a sáskákat, a férgeket, a békákat és a véresőt nyilvánvaló bizonyságokként. Hanem ők dölyfösködtek, s bűnös nép lettek.
134. S midőn rettegés ereszkedett le reájuk, mondák: "Ó, Mózes! Hívd el hozzánk Uradat, miáltal az (Ő) szövetségét te bírod. S ha eloszlatod rólunk a rettegést, hát hiszünk néked és elküldjük véled Izrael fiait."
135. S midőn Mi eloszlattuk róluk a rettegést egy időre, s ők ezt felfogták, hát lám! ők az egyezségszegők.
136. S elégtételt vevénk rajtuk, és megfullasztánk őket a tengerbe, miáltal meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s azokkal nem törődtek.
137. És Mi örökítettük a népre, mely lenézett volt, a kelet és nyugat földjét, mit Mi megáldottunk. És beteljesedett Urad szép szava Izrael fiain, miáltal állhatatosak voltak, s megsemmisíténk azt, mit Fáraó és az ő, népe művelt, s mit azok kiagyaltak.
138. S átszelettük Izrael fiaival a tengert, s ők elérkezének a néphez, mely a saját bálványainak engedte át magát. Mondák: "Ó, Mózes! Jelölj ki nékünk egy istenséget, minthogy nékik isteneik vannak." Mondá: "Lám! Ti tudatlan nép vagytok."
139. Márpedig áldatlan állapot, miben ők vannak, s hasztalan az, mit ők tesznek.
140. Mondá: "Keressek-é nektek más istenséget, mint Allah, mikor Ő az, ki kiváltságban részesített titeket az (összes) teremtmény felett?"
141. S midőn Mi megmenekíténk titeket a Fáraó nemzetségétől, mely lesújtott reátok gyötrelmes kínokkal, levágták fiaitokat, életben hagyták asszonyaitokat. S ebben (volt) Uratoktól a hatalmas megpróbáltatás.
142. S kijelölénk Mózesnek harminc éjszakát, s kiteljesíténk azt (még) tízzel, hát letölté Ura határozatát, a negyven éjszakát. S mondá Mózes fivérének, Áronnak: "Válts fel engem népemnél, tégy jót, s ne kövesd a megrontók útját!
143. S midőn eljött Mózes a Velünk való találkozóra, s az Ő Ura szavakkal szólt véle, mondá: "Uram! Mutasd meg nékem (Magad), hogy én Téged lássalak. Mondá (Ő): "Sohasem látsz Engem, hanem tekints a hegyre. Ha az nyugton van a helyén, hát meglátsz. S midőn kinyilvánította az Úr (az Ő) dicsőségét a hegynek, hát összeomlasztotta azt. S összeesett Mózes öntudatlan. Midőn feléledt, mondá: "Dicsőség Néked! Hozzád fordulok feloldozásért, s én vagyok az első hívő."
144. Monda (Ő): "Ó, Mózes! Én kiválasztottalak Téged az emberek fölé üzenéseim és beszédem által. Hát vedd azt, mit néked adok, s légy hálaadó!"
145. Megírtuk néki a táblákra intelmét minden dolgoknak, s részletezését mindeneknek. Hát tartsd meg azt erővel, és rendeld el népednek, hogy tartsák meg annak jóságat! Majd megmutatom néktek a züllöttek hajlékát.
146. Elterelem kinyilatkozásaimtól azokat, kik dölyfösködnek a földön igaztalanul, (kik) ha látják a megannyi jelet, nem hisznek benne, s ha látják a kijelölt utat, nem veszik azt (saját) útjuknak, s ha látják a tevés utat, azt veszik (saját) útjuknak. Ez, miáltal ők meghazudtoltak a Mi kinyilatkozásainkat, s nem vették azokat semmibe sem.
147. Azoknak, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat és a Túlvilági találkozót, hát megsemmisül munkájuk. Megjutalmaztatnak-é másért, mint azért, mit tettek?
148. S vevé Mózes népe ő utána (Mózes hegyre menetele után) ékességeik közül a borjút, a díszest, ami úgy tűnt, mintha bőgne. Hát nem látták-é, hogy az nem beszél hozzájuk, s nem vezeti őket az útra? Ők azt vevék, s elkarhozának.
149. Amidőn (minden) összeomlott kezükben, s látták, hogy ők bizony eltévelyedtek, mondák: "Amíg nem kegyelmez meg nékünk Urunk, és nem bocsát meg nékünk, mi vesztesek vagyunk."
150. S midőn visszatért Mózes az ő népéhez, haragos és bánatos (volt). Mondá: "Iszonyat az mit távollétemben tettetek. Sürgetitek-é Uratok elrendelését? S elhajítá a táblákat, megragadá fivére fejét, magához vonván azt. Mondá (Áron): "Anyám fia! Íme! A nép gyengének ítélt meg engem, s majdnem megöltek. Hát ne vidd győzelemre a haragod énrajtam, s ne tégy engem együvé a bűnösök népével!"
151. Mondá (Mózes): "Uram! Bocsáss meg nékem és fivéremnek, s vonj be minket kegyelmedbe! Te vagy a Legkegyelmesebb a kegyesek közt."
152. Íme! Azok, kik a borjút vették, hát reájuk tör Uruk haragja, és megaláztatottság az osztályrészük az evilági életben. Eképpen jutalmazzuk azt, ki kieszeli (a hazug szót).
153. Azok, kik rosszakat cselekedtek, majd bűnbánatot gyakoroltak azután, s hisznek, lám! Urad ezután Megbocsátó, Könyörületes.
154. S midőn elillant Mózesről a düh, hát vevé a táblákat, melynek soraiban útmutatás és kegyelem (volt) azoknak, kik félik Urukat.
155. S kiválasztott Mózes népéből hetven férfiút a Velünk való találkozásra, s midőn lesújtott reájuk a földindulás, mondá: "Uram! Ha akartad volna, hát elpusztítottad volna őket előbb is vélem (együtt). Elpusztítasz-é azért minket, mit közülünk a félkegyelműek tettek? Márpedig ez csupán Tőled való próbatétel, eltévelyítesz általa akit akarsz, és vezeted, kit akarsz. Te vagy a mi Oltalmazónk, hát bocsáss meg nékünk, s kegyelmezz nékünk! Te vagy a Megbocsátók Legjobbika.
156. S írd meg nékünk ezen a világon a jót, s a Túlvilágon (is). Lám! Mi Hozzád vezettettünk." Monda (Ő): "Büntetésemmel lesújtok arra, kire akarok, s kegyelmem kiterjed minden dologra, hát Én megírom ezt azoknak, kik őrizkednek, kötelező alamizsnát adnak, s azoknak, kik hisznek kinyilatkozásainkban.
157. Azok, kik követik a prófétát, az írni-olvasni nem tudó Hírnököt, hát megtalálják őt megírva, mi nálunk van a Torában és az Újszövetségi Szentírásban, elrendeli nékik az illőt, s véget vet a gyalázatnak, megengedi nekik a jót, s megtiltja nékik a rosszakat. Leveszi róluk terhüket s a béklyókat, mi rajtuk volt. S azok, kik hiszik Őt, becsülik Őt, s az Ő pártjára állnak, és követik a világosságot, ami Ővéle küldetett le, azok ők, kik boldogulnak."
158. Mondd (Ó, Muhammad): "Ó, emberek! Íme! Én Allah Hírnöke vagyok a tinéktek mindnyájatoknak, (Azé) Akié az egek és a Föld Mindenhatósága. Nincs Isten, csak Ő. Életre kelt és elmulaszt. Hát higgyetek Allahban és az Ő hírnőkében, az írni-olvasni nem tudó prófétában, aki hiszi Allahot és az Ő szavait. Kövessétek Őt, hátha tán jól vezettettek."
159. S Mózes népéből (volt) egy közösség, amely igaz módon vezette (társait), s igazsággal ítélt.
160. Felosztánk őket tizenkét törzsre, (tizenkét) közösségre. S Mi sugallottuk Mózesnek, midőn népe vízért fordult őhozzá, (mondván): "Íme! Sújts le botoddal a sziklára! S kifakadt belőle tizenkét patak, s bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Beárnyékolánk őket fellegekkel, s reájuk becsájtánk a mannát és a fürjeket, (mondván): "Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk!" Ők nem vittek bűnbe Minket, hanem Ők maguk estek bűnbe.
161. Midőn mondva volt nékik: "Lakjatok ebben a faluban, egyetek ott akaratotok szerint, és mondjátok: "Bűnbocsánatot gyakorlok," majd térjetek be a kapun leborulva! Mi megbocsátjuk néktek vétkeiteket, s gyarapítjuk a jótevőket.
162. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mi mondva volt nékik, és Mi rájuk küldtük az ég haragját, miáltal ők gaztevők voltak.
163. Kérdezd őket (Ó, Muhammad) a faluról, mely a tenger (mellé) esett, arról, mikor megszegték ők a szombatot. Ahogy eljövének hozzájuk az ő nagy halaik az ő szombatjukon szembetűnően, s azon a napon (midőn) nem tarták meg a szombatot, nem jövének el hozzájuk. Eképp tevénk próbára őket, miáltal elzüllöttek.
164. S monda egy közösség közülük: "Miért prédikáltok a népnek, (melyet) Allah elpusztít, vagy szörnyű szenvedessél büntet?" Mondák: "Hogy mentesek legyünk a bűntől Uratok előtt, hátha tán őrizkednek."
165. S midőn elfelejtik amire emlékeztették őket, Mi megmenekítjük azokat, kik véget vetnek a rossznak, és lesújtunk azokra, kik bűnösök, iszonyú szenvedessél, miáltal elzüllöttek.
166. S midőn hivalkodnak (azzal), mit végeztek, Mi mondánk nékik: "Legyetek majmok, kitaszítottak!"
167. S kihirdeté Urad, hogy Ő ellenük küldi a Feltámadás Napjáig azokat, kik reájuk mérik a szörnyű büntetést. Íme! Urad gyorsan ítél, s lám! Ő Megbocsátó, Könyörületes.
168. S szétvagdaltuk őket a földön (külön) közösségekre. Közöttük van ki jó, s közöttük van, ki kevésbé az. S Mi megpróbáltuk őket a jóval s a rosszal, hátha tán megtérnek.
169. S felváltá őket őutánuk a váltás, mely örökölte az Írást, s mely ezen a Földön az evilágot kedvelte, s mondák: "Megbocsátatik nékünk." S ha (újra) eljő az evilági (kísértés), hát magukhoz veszik azt is. S nem tartozik-é reájuk az Írás egyezsége, hogy nem mondanak mást Allahra, csak az igazat? S ők megtanulák azt, mi abban (van). Hanem a Túlvilág hajléka jobb azoknak, kik őrizkednek, hát nem éritek fel (ésszel)?
170. S azok, kik az Írásba kapaszkodnak, s megtartják az imát, lám! Mi nem vesztegetjük el a jócselekedetűek jutalmát.
171. S megrázánk a Hegyet fölöttük, mintha az takaró lenne, s úgy vélék, hogy az rájuk esik. (Mondánk): "Vegyétek, mit néktek adtunk erővel, s emlékezzetek arra, mi benne (van), hátha tán őrizkedtek."
172. S vevé Urad Ádám fiaiból, az ő ágyékukból magjaikat, s megeskette őket önmaguk kapcsolatban, (mondván): "Nem Én vagyok-é a ti Uratok?" Mondák: "Dehogynem", "Megvalljuk." (Ezt) mondjátok hát a Feltámadás Napján: "Íme! Mi ezt semmibe vettük."
173. Avagy mondjátok: "Hanem (csak) apáink állítottak bálványt ezelőtt, s mi sarjak vagyunk őutánuk. Elpusztítasz-é minket azért, mit a meghasonlottak tettek?"
174. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hátha tán megtérnek.
175. Olvasd nékik hírét annak, kinek adtuk a Mi kinyilatkozásainkat, s ki elutasította azt, majd eléré őt a Sátán, s eltévelyült lett.
176. Ha akarnánk felemelnénk őt általa, de ő a földhöz ragadt, s saját vágyait követi. Ő olyan, mint a kutya: ha rátámadsz kiölti nyelvét, s ha otthagyod kiölti nyelvet. Ilyen az a nép, mely meghazudtolja a Mi kinyilatkozásainkat. Hát beszéld el a történéseket, hátha tán elgondolkodnak.
177. Fertő példánk a nép, mely meghazudtolta kinyilatkozásainkat, s magukat elkárhozák.
178. Kit Allah vezet, az valóban jól vezetett, s kiket Allah eltévelyít, hát azok a vesztesek.
179. S bizony Pokolra juttatánk sok dzsinnt és embert, kiknek szíve nem érez, kiknek
szeme nem lát, s kiknek füle nem hall. Ezek olyanok, mint a jószág, sőt eltévelyedettebbek. Ők az óvatlanok.
180. Allahnak (vannak) hát a legszebb nevei. Hát hívd Őt általuk! S hagyd el azokat, kik káromolják az Ő neveit! S viszonoztatik nékik az, mit tettek.
181. S azok közt, kiket Mi teremtettünk (ott) a közösség, mely az Igazzal vezet, s azzal tesz igazságot.
182. S azokat, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat, hát Mi fokozatosan elvezetjük őket onnan vesztükbe, miről nem tudnak.
183. Szorosra fogom őket, s lám! Béklyóm szilárd.
184. Avagy nem gondolkodnak? Társuk (Mohamed próféta) nem bolond. Ő csak egy nyilvánvaló figyelmeztető.
185. Avagy nem látják-é az egek és a Föld uralmat, s mit Allah teremtett dolgokat, s meglehet, hogy bizony közeledik az ő idejük? Hát mely elbeszélésben hisznek ezután?
186. Az, kit Allah eltévelyít, hát nincs számára útmutatás, s Ő meghagyja őket csökönyösségükben vakon.
187. Kérdeznek Téged az óráról, annak -bekövetkezéséről. Mondd: "Hanem ennek tudása az én Uramnál (van). Nem jeleníti meg annak idejét (más), csak Ő. Ez ránehezedik az egekre és a Földre. Nem jő el az hozzátok, csak váratlanul." Téged kérdeznek, mintha Te tudnál róla. Mondd: "Hanem annak tudása Allahnál (van), de a legtöbb ember nem tudja."
188. Mondd: "Nem bírok hatalommal önmagam számára a hasznos és a káros fölött, csak az (történik), mit Allah akar. S ha ismerném a Láthatatlant, hát bőségét adnám a jónak, s nem fogna rajtam a rossz. Íme! Én csak figyelmeztető vagyok, s igehirdető a népnek, mely hisz."
189. Ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s megtette abból az ő párját, hogy megpihenjék nála. S midőn együtt éltek, (az asszony) könnyű terhet vett magára, és azzal haladt. S midőn az megnehezedett, hát Allahhoz fohászkodának, az Ő Urukhoz, (mondván): "Ha megadod nékünk épségben (a gyermeket), hát mi hálát adunk.
190. S midőn Ő megadá azt épségben, hát ők társakat állítottak Őneki azért, mit Ő adott nékik. S felette áll Allah annak, mivel Őt társítják.
191. Társítják-é ők azzal, mi nem teremt semmit, s ők maguk teremtik (azt)?
192. S nem képesek (rá), hogy nékik pártjukat fogják, s maguk pártját sem fogják.
193. S ha elhívjátok őket az útmutatáshoz, hát nem követnek titeket. Mindegy az néktek, hogy hívjatok őket, avagy hallgattok.
l94. Lám! Azok, kikhez Allah helyett fohászkodtok, szolgák akár ti. Hát fohászkodjatok hozzájuk, s hadd feleljenek meg néktek, ha igazak vagytok.
195. Van-é nékik lábuk mivel járnak, avagy van-é nékik kezük, mivel tartanak, avagy van-é nékik szenük, mivel látnak, avagy van-é nékik fülük, mivel hallanak? Mondd: "Hívjátok a ti bálványaitokat, ravaszkodjatok ellenem, s ne kíméljetek!
196. Lám! Az én oltalmazóm Allah, Aki kinyilatkoztatta az Írást, s Ő odafordul a jócselekedetűekhez.
197. Akikhez Őhelyette fohászkodtok, nem képesek pártotokat fogni, s maguk partját sem fogják."
198. S ha ti odahívjátok őket az útmutatáshoz, (azt) nem hallják, s Te (Muhammad) látod őket Feléd nézni, s ők nem látnak.
199. Fogadd el, mi illedelmes, s rendeld el a jót, s fordulj el a tudatlanoktól!
200. S midőn beled mar a Sátántól a rágalom, hát keress menedéket Allahnál! Lám! Ő a Meghallgató, a Mindenek Tudója.
201. Íme! Azok, kik őrizkednek, midőn ha érinti őket Sátántól a késztetés a rosszra, és emlékeznek, s ők akkor tisztán látnak.
202. Fivéreik alámerítik őket a bűnbe, s ők nem hagyják abba.
203. S ha nem hozod el nékik az Igét, mondják: "Miért nem választottad azt?" Mondd: "Hanem én azt követem, m it nekem Uram sugall. Ez (Korán) Uratok éleslátása, útmutatás és kegyelem a népnek, mely hisz.
204. Midőn olvastatik a Korán, hát halljátok azt, s jegyezzétek meg, hátha tán kegyelmet nyertek.
205. S emlékezz (0, Muhammad) Uradra önmagadban alázattal, félelemmel, a beszéd moraja nélkül reggel, s este tájt! Ne legyetek mulasztók!
206. Lám! Azok, kik Uradnál vannak, hat ők nem viseltetnek dölyffel az Ő szolgálatában, magasztalják Őt, s Őneki leborulnak. (Leborulási hely!) |
