|
6. szúra
A jószág (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Dicsőség Allahnak, Ki megteremtette az egeket és a Földet, s megtevé a sötétséget s a világosságot. Majd kik tagadták Urukat, ki igazíttatnak.
2. Ő az, Ki titeket agyagból teremtett, majd elrendelte (néktek) a sorsot. A sors kijelölt Őnála, majd ti kétségbe vonjátok.
3. És Ő Allah az egeken és a Földön. Tudja titkotokat, arculatotokat (megnyilvánulásaitokat), s tudja mit elnyertek.
4. Nem jött el (még) hozzájuk az ige Uruk igeiből, csak úgy, ha ők annak ellenzői voltak.
5. Mert bizony meghazudtolták az Igazat, midőn az eljött hozzájuk, majd el fognak jőni a prófétálások, amit ők mindenképp megcsúfolnak.
6. Nem látják-é, hány nemzedéket pusztítottunk el előttetek, kiket úgy helyeztünk le a földre, ahogy még titeket sem helyeztünk, s reájuk küldtük az égből a záport, lehelyeztük a folyókat, mik alattuk futnak? Hát elpusztítánk őket bűneik által, s megalapítánk utánuk a másik nemzedéket.
7. S ha lebocsájtánk Néked (Ó, Muhammad) az Írást pergamenen, hát megérintik azt kezükkel, s kik tagadnak, mondják: "Nem egyéb ez mint nyilvánvaló mágia."
8. Mondják: "Miért nem bocsájtatott le néki az angyal? Ha lebocsájtottuk volna az angyalt, hát elrendeltettek volna a dolgok, majd nem kaptak volna haladékot.
9. S ha lehelyeztünk volna egy angyalt, hát férfi alakjában helyeztük volna le őt, hadd ruházzuk fel őket azzal (a zavarodottsággal), mit viselnek.
10. Mert bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted, hát körülölelé azokat közülük, kik gúnyolódtak, saját csúfolódásuk.
11. Mondd: "Haladjatok a földön, majd nézzétek hogyan akadályoznak a hazugok!"
12. Mondd: "Kié az mi az egeken és a Földön (van)?" Mondd: "Allahé." Előírta Magának a kegyelmet, hogy összegyűjtsön titeket a Feltámadás Napján, amihez semmi kétség (sem fér). Akik elveszejtették önmagukat, azok nem hisznek.
13. S Övé mi az éjben, s mi a nappalban (van), s Ő a Meghallgató, a Mindenttudó.
14. Mondd: "Vegyek-é mást, mint Allahot oltalmazónak? Teremtője az egeknek s a Földnek. Ő az, ki táplál, de nem tápláltatik." Mondd: "Elrendeltetett, hogy én legyek az első ki muszlimként megbékél (megtér). S ne légy (Ó, Muhammad) bálványimádó.
15. Mondd: "Félek, ha felkelek Urammal (szemben), a büntetés (nem marad el) a Hatalmas Napon.
16. S ki elől (a büntetés) azon a Napon eltéríttetik, hát bizony az az Ő kegyelme, s az nyilvánvaló győzelem.
17. S ha megérint téged Allah a bajjal, hát nem enyhíti azt más, csak Ő. S ha megérint téged a jóval, hat Ő Mindenre képes.
18. Ó Teljhatalmú az Ő szolgái felett, és Ő a Bölcs, az Értesült.
19. Mondd (Ó, Muhammad): "Mi az, mi a legnagyobb tanúságtételül? Mondd: "Allah a Tanú köztem és köztetek. S sugallott nékem ez a Korán, hogy figyelmeztesselek titeket általa, s azt kit elér. Avagy tesztek-é tanúságot (amellett), hogy Allahhal van más isten (is)?" Mondd: "Nem vallom." Mondd: "Hanem Ő az Egy Isten, s íme! Én ártatlan vagyok abban, amit mellé társítotok."
20. Azok, kiknek megadtuk az Írást tudják azt, ahogy tudjak fiaik. Kik elveszejtik önmagukat, hat ők nem hisznek.
21. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszel Allahra hazug szót, avagy meghazudtolja kinyilatkozásait? Lám! Nem boldogulnak a bűnösök.
22. S a Napon összetereljük őket mindahányan, majd mondjuk azoknak, kik társat állítottak (Allah mellé): "Hol vannak társaitok, kiknek látszatát keltettétek?"
23. Majd nem lészen zaklatásuk feltéve, ha mondják:"Allah a mi Urunk, kit nem társítottunk (senki mellé).
24. Nézd, hogy hazudnak önmaguknak, s tévelyednek el azáltal,mit kieszeltek.
25. S közöttük (van), ki hallgat Téged, de Mi fátyolt helyezénk szíveikre, hogy (így) érjék fel (ésszel) azt, s füleikre a süketséget. S ha minden csodát látnak is, hát nem hisznek benne addig, míg el nem jőnek Hozzád vitára véled. Mondják, kik tagadnak: "Ez nem más, mint az ősök mítosza."
26. S ők megakadályozzák azt, hogy ártsanak néki, csak önmaguknak (ártanak), s nem érzik.
27. S ha láttad volna, midőn állanak a Pokol (kapujában), s mondák: "Ó! Bár visszatérhetnénk! Nem hazudtolnánk meg Urunk igéit, s hívők lennénk."
28. Sőt! Megjelent nékik, mit azelőtt elfedtek. S ha visszafordíttatnának, hát visszatérnének ahhoz, mit tiltott volt, s ők a hazugok.
29. Mondák: "Ez nem volt más, mint evilági életünk, s mi nem leszünk feltámasztottak."
30. S ha láttad volna midőn megállának Uruk előtt! Ő mondá: "Nem ez az igaz?" Mondák: "Bizony Urunk!" Mondá: "Hát ízleljétek meg a szenvedést miáltal tagadók voltatok!"
31. Bizony vesztesek, kik meghazudtolják Allahhal a találkozót addig, míg el nem jő az Óra váratlanul, s mondjak: "Ó, .borzalmas nékünk az, mit mellőztünk!" S ők hátukon viselik terhüket, s bűnök azok, mik terhelik őket.
32. S nem más az evilági élet, mint játék és nevetség. Lakóhelyül a Túlvilág jobb azoknak, kik őrizkednek. Hát nem éritek-é fel (ésszel)?
33. Bizony tudjuk, hogy az mit mondanak elszomorít Téged, de ők nem hazudtolnak meg Téged, hanem kik bűnösök, azok veszik semmibe Allah igéit.
36. Mert bizony meghazudtoltattak a küldöttek előtted, s ők állhatatosak voltak abban, miben meghazudtoltattak s üldöztettek mindaddig, míg meg nem adtuk nékik pártfogásunkat. S nincs visszájára fordítója Allah szavainak. S bizony eljött már Hozzád a küldöttek híre.
35. S ha nagyképűség, mit veled szemben tanúsítanak, ha képes vagy hát keress lejáratot a földbe, avagy lépcsőt az égre, s így adj nékik bizonyságot. Ha Allah akarja, hát összegyűjti őket az útmutatásra. Hát ne legyetek tudatlanok!
36. Hanem azok fogadnak be, kik hallanak. S a halottakat feltámasztja Allah, majd Őhozzá téríttetnek meg.
37. Mondák: "Miért nem nyilváníttatott ki reá a bizonyság Urától?" Mondd: "Allah Képes arra, hogy bizonyságot nyilvánítson ki, hanem legtöbbjük nem tudja."
38. Nincs földön járó lény, sem mi két szárnyon repül, mi ne alkotna hozzátok hasonlatos társadalmat. Nem mellőztünk az Írásból semmit. Majdan Uruknál összetereltetnek.
39. Azok, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat süketek s némák a sötétségben. Kit akar, Allah eltévelyít, kit akar, ráhelyezi őt az egyenes ösvényre.
40. Mondd: "Látjátok-é magatokat, hogy jő el hozzátok Allah büntetése, vagy jő el hozzátok az Óra? Hívtok-é mást mint Allahot, ha igazak vagytok?"
41. Sőt! Csak Őt hívjátok segítségül (a bajban), s Ő felfedi azt, ami miatt segítségül hívjátok, ha Ő akarja. S (akkor már) elfelejtitek, mit társítottatok (Őmellé).
42. Mert bizony elküldtünk (küldötteket) a nemzetekhez, kik előtted valának, s vevénk őket a nyomorba, s csapásba, hátha tán megalázkodnak.
43. S csak ha eljő hozzájuk a mi sanyargatásunk, alázkodnak meg! Hanem szívük megridegült, s feldíszítette nékik a Sátán, mit tettek.
44. Midőn elfelejték miáltal említve voltak, hát Mi kitáránk nékik a mindeneknek kapuit, mígnem örülni (kezdtek) annak, mi megadatott nékik, (s akkor) vevénk őket váratlanul, s lám! Ők a meglepettek.
45. S levágattatik maradványa a népnek, mely bűnösek. Dicsőség Allahnak, a Világok Urának.
46. Mondd: "Láttátok-é, hogy Allah elveszi hallástokat, látástokat, s megpecsételi szíveteket? Ki Isten más, mint Allah, Ki megadja néktek ezt? Nézd, hogyan jelenítjük meg a kinyi1atkoztatásokat, majd ők kitérnek!
47. Mondd: "Láttátok-é magatokat, hogy jött el hozzátok Allah büntetése váratlanul avagy nyilvánvalóan? Elpusztíttatik-é más, mint a bűnösök népe?"
48. Nem. küldtünk küldötteket, csak olyanokat, kik hirdetőket, s figyelmeztetők is voltak. S ki hisz és jókat tesz, hát nem félnek, s nem ők bánkódnak.
49. S kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat, szenvedés kínozza őket,miáltal züllesztettek.
50. Mondd(Ó, Muhammad): Mondd: "Egyenlő-é a vak a látóval? S nem gondolkodtok-é?"
51. Figyelmeztesd ezzel azokat, kik félnek, hogy összetereltetnek Urukhoz. Nincs számukra Őnélküle patrónus, sem közbenjáró, hátha tán őrizkednek.
52. S ne űzd el azokat, kik Urukat hívják reggel és este, (kik) az Ő orcájának fényességét akarják. Terád ők nem számíthatnak egyáltalán, s te sem számíthatsz őrájuk egyáltalán. S ha kiűzöd őket, hát bűnös vagy.
53. S eképpen tesszük próbára (az embereket), egyiket a másikával, hogy mondják: "Ezek-é azok, kikre Allah (kiváltsága szállt) közülünk?" S nem Allah az, ki Legjobb Ismerője azoknak, kik köszönetet mondanak?
54. S midőn eljőnek hozzád azok, kik hiszik kinyilatkozásainkat, hát mondd: "Béke reátok!" Megírta Uratok Magára a kegyelmet, s az, ki köztetek rosszat tett tudatlanságból, majd megbánta ezután, s jókat cselekszik, hát lám! Ő a Megbocsájtó, a Könyörületes.
55. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hogy megnyilvánuljon a gaztevők útja.
56. Mondd: "Megtiltatott nekem, hogy imádjam azokat, kik arra hívnak, mi Allah nélküli. Mondd: "Nem követem vágyaitokat, mert bizony eltévelyednék, s én nem lennék a vezetettek között."
57. Mondd: "(Várom) a bizonyságot az Uramtól, ti meghazudtoltátok Őt. Nem tőlem függ az, amit siettetnétek. Az ítélet csak Allahé. Ő elmeséli az Igazat, s Ő a Legjobb Döntőbíró."
58. Mondd: "Ha tőlem függne az, amit siettetnétek, akkor köztem és köztetek lenne a döntés. Allah a Legjobb Tudója a bűnösöknek."
59. S Őnála vannak az ismeretlenség kulcsai, s nem ismeri azt, csak Ő. Ő tudja, mi van a szárazföldön s a tengeren. S nem hullik le a levél úgy, hogy Ő azt ne tudná, sem gabonaszem a sötétségben a földre, s nincs nedvesség, sem szárazság, csak (úgy, ahogy) a nyilvánvaló írásban (feljegyeztetett).
60. S Ő az, ki elmulaszt titeket az éjjel, s tudja, mi sértett meg titeket nappal. Mikor feltámaszt titeket, hogy elrendeltessék a kijelölt sors. Majd Őhozzá (vezet) visszautatok, majd kihirdeti, mit tettetek.
61. S Ő Teljhatalmú az Ő szolgái felett. S elküldi reátok az őrizőket addig míg el nem jő egyikőtökhöz. a halál. S a Mi küldötteink (angyalaink) elmulasztják őt, s ők nem mel1őznek (senkit).
62. Majd visszakerülnek (az emberek) Allahhoz, Felségükhöz, az Igazhoz. Csak az Övé az ítélkezés, s Ő a számvetők leggyorsabbja.
63. Mondd:
64. Mondd: "Allah megszabadít titeket attól, s minden gyötrelemtől, majd ti társat állítotok (Néki)."
65. Mondd: "Ő képes arra, hogy elküldje reátok a szenvedést fentről, avagy lábaitok alól, vagy felruházzon titeket a viszálykodással, s megízlelteti néhánytokkal néhányuk zsarnokságát. Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogják!"
66. Meghazudtolta azt néped (Ó, Muhammad), s az (pedig) az Igaz. Mondd: "Nem vagyok én néktek az, kire hagyatkozzatok."
67. Minden hirdetésnek (megvan a maga) időszaka, s (ezt) ti meg fogjátok tudni.
68. Ha látod azokat, kik beléártották magukat kinyilatkozásainkba, hát állj szembe vélük addig, míg más beszédbe nem avatkoznak (kezdenek). S ha a Sátán miatt belefelejtkezel a beszélgetésbe, amint emlékezel (észreveszed), ne maradj a bűnösök népével.
69. S nem tartoznak semmi elszámolással azok, kik őrizkednek, csak emlékezzenek (vegyék észre), tán őrizkednek.
70. S pártolj el azoktól, kik hitvallásukat játéknak, nevetségnek veszik, s elámítja őket az evilági élet! Hát emlékeztess arra, hogy elkárhoztatik a lélek azáltal, amit elnyert! Nincs néki Allah helyett patrónusa, sem közbenjárója, s ha kárpótlást nyújt, hát egy ellenszolgáltatás sem fogadtatik el tőle. Ezek azok, kik elkárhozták azt, mit elnyertek. Rájuk fortyogó ital, s fájdalmas szenvedés vár, miáltal tagadtak.
71. Mondd:"Esdeklünk-é Allah helyett ahhoz, mi nem használ nékünk, s nem is árt nékünk, és sarkon fordulunk-é, miután Allah vezetett minket, akár az, kit elképesztettek a Sátánok a földön, s megszállottá tették?" Az ő társai hívjak őt az útmutatásra (mondván): "eljössz hozzánk?" Mondd: "Íme! Allah útmutatása az az (igazi) útmutatás, s az megparancsolja nékünk, hogy béküljünk meg a Világok Urában.
72. Tartsátok meg az imát, s tartsátok számon Őt, s Ő az, Kihez összetereltettek.
73. Ő az, ki az egeket és földet teremtette az Igazzal. S azon a Napon mondja (Allah): "Légy, s lészen!" Mondása az Igaz, s Övé a Nap Mindenhatósága, (midőn) megfúvatnak a harsonák. Tudója az Ismeretlenségnek s a Láthatónak, s Ő a Bölcs, az Értesült.
74. Mondá Ábrahám atyjának, Ázárnak: "Veszel-é bálványt istenül? Lám! Én látlak téged és népedet a nyilvánvaló tévelygésben."
75. S eképpen mutatánk meg Ábrahámnak az egek és a Föld királyságát, hogy legyen a bizonyosak közül való.
76. Midőn reá sötétedett az éj, meglátá az égitestet (csillagot). Mondá: "Ez az én Uram!" S midőn letűnt, mondá: "Nem szeretem a letűnőket."
77. S midőn meglátá a Holdat felkelni, mondá: "Ez az én Uram!" S midőn letűnt, mondá: "Amíg nem vezet engem Uram, az eltévelygő népből vagyok."
78. S midőn meglátá a Napot felkelni, mondá: "Ez az én Uram! Ez a Legnagyobb!" S midőn letűnt mondá: "Ó, nép! Íme! Én ártatlan vagyok abban, mivel (Őt) társítjátok.
79. Íme! Fordítám arcom afelé, ki megalkotá az eget és a Földet becsülettel, s én nem vagyok a bálványimádók közül (való)."
80. S az ő népe vitába elegyede véle. Mondá: "Vitatkoztok-é vélem Allahról, pedig Ő vezetett engem? S nem félek egyáltalán attól, mivel társítjátok Őt, hacsak Uram nem akarja. Bőséges az én Uramnak mindenről a tudása. Hát nem emlékeztek-é?
81. S hogyan féljek (attól), mit (néki) társul állítottatok, s ti nem féltek társat állítani Allahnak, s olyat, kit Őt nem bocsájtott le reátok hatalommal?" S melyik a két a csoport közül igazabb a bizonyságban? (Mondjátok), ha tudjátok!
82. Kik hisznek, s nem öltöztetik hitüket bűnbe, hát azoké a bizonyosság, s ők jól vezetettek.
83. Ez a mi érvünk: "megadtuk azt Ábrahámnak népével szemben. Azt emeljük fokokra, kit akarunk." Lám! Urad Bölcs, Mindenttudó.
84. S adományozánk néki Izsákot, Jakabot, s mindkettőt vezettük, s Noét, kit mi azelőtt vezettünk, s utódait: Dávidot, Salamont, Jóbot, Józsefet, Mózest, Áront. Eképpen jutalmazzuk a megjavultakat.
85. S Zakariást, Jánost, Jézust és Éliást, mindannyian jótevők.
86. S Izmáelt, Illést, Jónást és Lótot. Mindannyiokat kiváltságunkban részesítettük a teremtmények felett.
87. S atyáik, utódaik, s testvéreik közül is. Kiválasztánk őket, s vezeténk őket az Egyenes Ősvényen.
88. Ez Allah útmutatása, azt vezeti általa, kit akar az Ő szolgálói közül. S ha ők társat állítanak (Őmellé), hát omoljék össze az, mit tettek.
89. Azok ők, kiknek adtuk az Írást , az ítélkezést, s a hirdetést. S ha ők megtagadták ezt, hát bizony ráhagyjuk azt a népre, (kik) nem lesznek ennek tagadói
90. Azok ők, kiket Allah vezet, hát vezettetésüket tartsd magad előtt. Mondd (Ó, Muhammad): "Nem kérek tőletek érte bért. Íme! Ez nem más, mint Emlékeztetés a teremtményeknek.
91. S nem mérték fel Allahot, az Ő valós képességét, midőn mondák: " Nem nyilatkozott ki Allah a halandóknak semmit." Mondd: "Ki kinyilatkoztatta az Írást, mely eljött Mózesnek világosságként és útmutatásként az embereknek, hát ti pergamenre helyeztétek azt, hogy kinyilvánítsátok, de sokan elpalástoljátok azt. Megtanítottatok arra, mit nem tudtatok ti, sem atyáitok." Mondd: "Allah. Majd hagyd őket gáncsoskodásukban játszani!"
92. Ez az Írás, mit megáldva bocsájtottunk le, megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, hogy figyelmeztesd a települések (Mekka) nemzetét, s kik körülöttük (élnek). Azok (ők), kik hisznek a túlvilágban, hiszik azt, s ők imádságaikat megtartják.
93. S ki bűnösebb annál, mint ki hazug szót eszel ki Allahra, s mint ki mondja: "reám sugaltatott", s nem sugaltatott reá semmi. S ki mondja: " olyat fogok kinyilvánítani, mit Allah nyilvánított ki." Ha láttad volna, midőn a bűnösök haláltusában, s az angyalok kinyújták kezüket, mondván: "Bocsájtsátok ki lelketeket!" Azon a Napon ők megfizettetnek a lealacsonyodás gyötrelmével, miáltal Allahra mást mondtak, mint az igazat, s az Ő igéit lekicsinyelték.
94. Mert bizony eljövének egyenként, ahogy teremténk őket legelőször, s hátatok mögött hagyják azt, mit nékik adományozánk, s nem látjuk vélük közbenjáróikat, kiket igényeltek, hogy ők bennük társakká legyenek. Mert bizony a szakadás (van) köztük, s eltévelyítette őket az, mit igényeltek.
95. Lám! Allah a gabonaszem, s a mag megrepesztője. Kihozza az élőt a halottból, s kihozója a halottnak az élőből. Ez Allah, hát hogyan ferdülhettek el?
96. Meghasítója a reggelnek, s Ő megtevé az éjszakát lenyugvásra, a Napot, Holdat számvetésre. Ez hát mértéke a Nagyszerűnek, a Mindent tudónak.
97. Ő az, ki kijelőlé a csillagokat néktek, hogy vezettessetek általa a szárazföld és a tenger sötétjében. Bizony Mi részletezénk az igéket a népnek, mely tud.
98. S Ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s (adott) tartózkodó helyet, s nyughelyet. Bizony Mi részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely felfogja.
99. Ő az, ki lebocsájtá az égből a vizet, s Mi kibujtatánk általa mindenféle növényt, s kihozánk belőle a zöldet, miből kihozzuk az összefűzött gabonaszemet s a datolyapálmát az ő porából; füzéreket, fürtöket, s szőlőskerteket, olivát, gránátalmát s ehhez, vagy máshoz hasonlóakat. Nézzetek gyümölcsére, midőn gyümölcsöznek, s érésére! íme! Ezekben (vannak) az igék a népnek, kik hisznek.
100 S ők megtevék Allahnak társakként a dzsinneket, (kiket) Ő teremtett, s hamisan tulajdonítának Őnéki fiakat, s lányokat tudástalanul. Legyen Ő Dicső, s kiemelkedett azok közül, mit néki írnák.
101. Teremtője az egeknek és a Földnek! Hogyan legyen Őnéki gyermeke, nem lévén Néki hitvestársa, s megalkotta Ő a mindent. S Ő a Minden Dolgok Tudója.
102 Ez Allah, Uratok. Nincs Isten csak Ő, a mindenek Megteremtője, hát imádjátok Őt. S Ő mindenre felügyel.
103. S nem éri el Őt a látás, de Ő eléri a látást. Ő a Jó, az Értesült.
104 Bizony eljöttek hozzátok a szemmel látható (bizonyságok) Uratoktól, s ki nézi azt, hát az magának tudhatja, s ki vak, hát (csak) reá (tartozik). S Én nem vagyok a ti megtartatók.
105. S úgy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hogy mondhassák (neked, Ó, Muhammad): "kitanultad." S kinyilvánítjuk azt a népnek, mely tud.
106. Kövesd mi néked sugalltatott Uradtól! Nincs Isten csak Ő, szállj szembe a bálványimádókkal!
107. Ha akarná Allah, hát nem imádnának bálványokat. S nem tevénk meg Téged az ő megtartásukra, s nem vagy Te az nékik, kire hagyatkozzanak.
108. S ne becsméreljétek azokat, kik (imára) hívnak Allahon kívül más (istenség) tiszteletére, mert (akkor) ők (is) becsmérlik Allahot ellenségként, tudatlanul. Eképpen szépíténk meg minden nemzet tetteit, majd Urukhoz (vezet) visszaútjuk, s kihirdettetik nékik az, mit tettek.
109. S esküt tesznek Allahra hitük törekvésével, hogy ha eljönne nékik az ige, hát hinnének benne. Mondd: "Hanem az Igék Allahnál (vannak)." És mi érezteti veletek azt, hogy mikor azok eljönnek, ők nem hisznek?
110. Kiforgatjuk szívüket s látásukat, amiért nem hittek benne elsőre, s meghagyjuk őket makacsságukban vakon.
111. S ha Mi lebocsájtanánk nékik az angyalokat, s a halottak beszélnének hozzájuk, s összeterelnénk ellenük mindent sorban, (hát) nem hinnének, hacsak Allah nem akarja. De legtöbbjük tudatlan.
112. Eképpen jelölénk ki minden prófétának ellenséget: az emberek Sátánjait, dzsinneket, (kik) sugallják, egyik a másikának, az ámító beszédet fortélyként. Ha akarná Urad, nem tennék ezt, hát hagyd meg őket (abban) t mit kieszeltek.
113. S hadd hajoljon efelé szívük azoknak, kik nem hisznek a Túlvilágban, s hadd egyezzenek ki ebben, s hadd nyerjék el azt, minek ők elnyerői.
114. Vágyom-é másra, mint Allahra ítélkezőnek, s Ő az, Ki kinyilvánította néktek az Írást részleteiben? S azok, kiknek adtuk az Írást, tudják, hogy az az Uradtól nyilváníttatott ki az Igazzal. Hát ne legyetek az ingatagok közül (valók)!
115. Bevégeztetett Urad Szava igazon s igazsággal. Nincs megváltoztatója az Ő szavainak. S Ő a Meghallgató, a Mindent tudó.
116. Ha engedelmeskedsz legtöbbnek a földön, (hát ők) letérítenek Allah útjáról. S (ők) nem követik, csak a (sejtést) s ők nem mások, mint találgatók.
117. Íme! Urad, Ki a legjobban tudja, ki tévelyedett le útjáról, s Ő a Legjobb Tudója a vezetetteknek.
118. Hát egyetek abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett, ha kinyilatkoztatásainak hívői vagytok.
119. Mit néktek nem enni abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett; s bizony részletezé néktek, mi megtilttatott néktek, hacsak nem kényszerültök reá. Lám! Sokan tévelyednek el vágyaik által, tudatlanul. Lám! Urad Legjobb Tudója a törvényszegőknek.
120. S hagyjatok fel a vétek látszatával, s annak mivoltával. Lám! Kik kiérdemlik a vétket, viszonzásul megkapják, mit elnyertek.
121. S ne egyetek abból, mi fölött nem említtetett meg Allah neve, s ez irtóztató. Íme! A Sátánok hadd sugalljanak patrónusaiknak, hogy vitába menjenek véletek. S ha engedelmeskedtek nékik, hát bálványimádók vagytok.
122. Az, ki halott volt, s feléleszténk őt, s világosságot helyezünk le néki, (hogy) járjon általa az emberek között olyan-é, mint az, ki a sötétségben (jár), s ebből nincs kijárása? Eképpen díszíttetett fel a hitetleneknek az, mit tettek.
123. S eképpen helyezénk le minden településre komoly bűnözőket, hogy ármányt szőjenek bennük. De nem szőnek ármányt, csak önmaguk ellen, s nem érzik.
124. Midőn eljőve hozzájuk a bizonyság, mondák: "Nem hiszünk addig, míg meg nem adatik nékünk az, mi megadatott Allah küldötteinek." Allah a Legjobb Tudója annak, hogy kire helyezze küldetését. S Ő lesújt azokra, kik bűnöztek. S megszégyenítés (vár) Allahnál, s szigorú büntetés, miáltal ármányt szőttek.
125. S az, kit Allah akar, hogy vezessen, hát (annak) Ő szélesre tárja az ő keblét, a megbékélésre (iszlámra). S kit Ő akar, hogy eltévelyedjék, hát (annak) szűkké, keskennyé teszi annak kebelét, mintha az az égre mászna. Eképpen jelöli ki Allah a gyalázatot azokra, kik nem hisznek.
126. S ez Urad egyenes ösvénye. S bizony részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely megemlékezik.
127. Számukra a békesség lakóhelye (van) Uruknál. S Ő Patrónusa azoknak abban, mit tettek.
128. Azon a Napon összetereli őket mindahányukat, (mondván): "Ó, dzsinnek gyülekezete! Bizony sok embert elcsábítatok." S mondák híveik az emberek közül: "Urunk! Hasznot hoztunk egyike a másikának, s elérkezett az időnk, mit Te kijelöltél nékünk." Mondja Ő: "A Pokol a ti otthonotok, s abban (tartózkodtok) mindörökkön örökké, kivéve az, (kinek) Allah (mást) akar." Lám! Urad a Bölcs, a Mindenttudó!
129. S eképpen tevénk patrónusokká egyeseket a bűnösök közül a többi fölött azért, mit elnyertek.
130. Ó, dzsinnek és emberek gyülekezete! Nem jöttek-é el hozzátok a küldöttek közületek, (hogy) előadják néktek az Én Igéimet, s (hogy) figyelmeztessenek titeket a találkozóra azon a Napotokon? Mondák: "Magunk ellen voltunk." S megszédíté őket az evilági élet, s maguk ellen vallanak, hogy ők voltak a tagadók.
131. S ez (azért van), mivel Urad nem volt elpusztítója a településnek a bűn által, (míg) lakói tudatlanok (voltak).
132. S mindegyikőjük aszerint (kapja) a rangját, mit tett. S nem Urad az, Ki tudatlan arról, mit tesznek.
133. Urad a Korlátlan, a Kegyelmes. Ha Ő akarja elmeneszt titeket, s az következik utánatok, mit Ő akar, más nép magvából.
134. Íme! Mit ígértek, hát eljő, s ti nem kerülhetitek el.
135. Mondd (Ó, Muhammad): "Ó, nép! Műveljétek azt, mi lehetőségtek. Íme! Én is tevékenykedem. S meg fogjátok tudni, kinek teljesedik be a (túlvilági) lakhely. Lám! A bűnösök nem boldogulnak.
136. S ők megtevék Allahnak abból, mit Ő alkotott, a terményből s a jószágból, a részt, s mondják: "Ez Allahé!" - látszatkeltésük által - "s ez, a társainké (bálványoké)." S mi társaiké (bálványaiké), hát nem éri el Allahot, s mi Allahé, hát az társaikhoz el ér. Fertő, amint ítélnek.
137. S eképpen szépítik sokaknak a bálványimádók közül gyermekeik megölését az ő bálványaik, hogy visszavessék őket, s reájuk ruházzák hitvallásukat. Ha Allah akarná, hát nem tennék ezt, de rájuk hagyja, mit kieszeltek.
138. Mondák: "Eme jószág és termény tilos. Nem táplálkozhat belőle senki, csak kit mi akarunk" - látszatkeltésük által - "a jószág, minek háta megtiltatott (amire tilos felszállni), s a jószág, mi fölött nem említik meg Allah nevét." (Ez) kieszelés Őellene. S Ő viszonozza nékik azt, mit kieszeltek.
139. Mondák: "S mi ezen jószágnak hasában van, hát készen áll a férfiainknak és megtiltatott feleségeiknek." S ha elmúlva (jönne világra), hát ők ebben részesek. S Ő majd viszonozza nékik jegyeiket. Lám! Ő Bölcs, Mindent tudó.
140. S veszítenek, kik megölék gyermekeiket félkegyelműen, tudatlanul, s megtilták, mit Allah adott nékik, kieszelve (hazug szót) Allahra. Bizony eltévelyedtek, s ők nem vezetettek.
141. S Ő az, ki megalkotá a Mennyeket fellugasozva, s nem fellugasozva, s a datolyapálmát, a különböző ízű terméseket, az olivát, a gránátalmát, s mi ehhez és máshoz hasonló. Egyetek gyümölcsét, midőn gyümölcsöznek, s adjátok meg a betakarítás napjának járandóságát, s ne tékozoljatok! Lám! Ő nem szereti a tékozlókat.
142. S a jószágból mi terhet von, s mi étéknek (való). Egyetek abból, mit Allah adott néktek, s ne kövessétek a Sátán lépteit! Lám! Az néktek nyilvánvaló ellenségtek.
143. Nyolc(at teremtett) párban: birkából kettőt, kecskéből kettőt. Mondd: "Megtiltotta-é Ő néktek a két hímet vagy a két nőstényt, avagy, mit a két nőstény méhe befogadott? Hirdessetek ki nékem tudassál, ha igazak vagytok.
144. S a tevéből kettőt, s a tehénből kettőt. Mondd: "Megtiltotta-é Ő néktek a két hímet, vagy két nőstényt, avagy mit a két nőstény méhe befogadott? Avagy tanúi voltatok, midőn elrendelte néktek ezt Allah?" S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, hogy eltévelyítse véle az embereket tudatlanul. Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népet.
145. Mondd: "Nem találom meg abban, mi nékem sugalltatott a tiltottat az evőre, hogy (ne) egye azt, kivéve ha az tetem, kiömlő vér vagy disznóhús, mert az irtóztató, avagy gyűlöletes, mi nem Allahnak szentelt. S ki rákényszerül, (de) nem vágyból, sem törvényszegésből, hát íme! Urad Megbocsátó, Könyörületes.
146. Azoknak, kik zsidók, megtiltánk mindent mi körmös (állat). A tehénből s a birkából megtiltottuk nékik azok faggyúját, kivéve, ha az nem azok hátán, zsigerein viseltetett, avagy mi csonttal keveredett. Emígy viszonozzuk nékik lázadásukat. S lám! Mi Igazak vagyunk.
147. S ha meghazudtolnak Téged (Ó, Muhammad) hát mondd: "Uratok kegyelmes, Mindent Átfogó, s nem vonja vissza haragját a bűnözök népéről."
148. Azok, kik bálványt állítottak mondjak: "Ha Allah akarta volna, nem állítottunk volna bálványt, sem atyáink, s nem tiltott volna meg nékünk semmit." Eképpen hazudtak azok, kik előttük voltak, addig, míg meg nem ízlelték haragunkat. Mondd: "Van-é néktek tudástok, hogy azt számunkra kibocsájtsátok? Íme! Nem követitek, csak mit elgondoltok. Lám! Ti csak találgattok."
149. Mondd: "Allahé a végső érv, s ha akarta volna, hát mindahányatokat vezette volna."
150. Mondd: "Állítsátok ki tanúitokat, kik vallják, hogy Allah ezt megtiltotta." S ha vallják, hát ne valljatok vélük! S ne kövesd vágyaikat azoknak, kik meghazudtoltak kinyilatkozásainkat, s azokat, kik nem hiszik a Túlvilágot, s ők Urukat (mással) egyenlőnek tartják.
151. Mondd: "Jöjjetek, felolvasom, mit Uratok megtiltott nektek: hogy ne állítsatok Őneki semmiféle társat, tegyetek jót a szülőkkel, s ne öljétek le gyermekeiteket az ínség miatt - mit tinéktek adtunk őértük -, s ne közeledjetek a ledérekhez sem nyilvánvalóan, sem leplezve. S ne öljétek le a lelket, mit Allah megtiltott, kivéve joggal." Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán feléritek (ésszel).
152. Ne közeledjetek az árva vagyonához, kivéve azzal, mi néki jobb addig, míg el nem éri érettségét! Adjátok meg a teljes mértéket és súlyt igazsággal! Ne bízz meg senkit, csak azzal mi képessége! S ha mondotok (valamit), hát teljesítsétek, még ha az egy rokon (kárára is válik), s Allah szövetségét megtartsátok! Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán emlékeztek.
153. S ez az Én egyenes ösvényem, hat kövessétek azt! S ne kövessétek (más) utakat, mert (ezek) leválasztanak titeket az Én utamról. Ezt rendelé el Ő néktek, hátha tán őrizkedtek.
154. Majd Mi megadtuk Mózesnek az Írást, mi teljes, azok számára, kik jótét (lelkek), s a magyarázatát minden dolognak útmutatásként, kegyelemként, hátha tán a találkozót Urukkal hiszik.
155. Ez az Írás, m it Mi megáldva bocsájtottunk le, hát kövessétek azt, s őrizkedjetek, hátha tán kegyelmet nyertek.
156. Hát mondjátok: "Hanem az Írás két közösségnek nyilvánított ki (csak) előttünk, s mit ők tanultak, mi aziránt figyelmetlenek voltunk (ez idáig)."
157. Avagy mondjátok: "Ha az Írás nékünk nyilváníttatott volna ki, hát mi náluk jobban vezetettek lennénk." Mert bizony eljöve a bizonyság hozzátok Uratoktól, az útmutatás, s a kegyelem. S ki bűnösebb annál, mint ki meghazudtolja Allah igéit, s szembeszáll vélük? S szenvedéssel jutalmazzuk azokat, kik szembeszállnak igéinkkel azért, amiért szembeszálltak.
158. Nem arra várnak-é csak, hogy eljöjjenek hozzájuk az angyalok, avagy eljöjjön Urad, vagy eljöjjön Urad néhány jele? Azon a Napon eljő Urad néhány jele, (s az ebbe vetett) hit nem használ a léleknek, ki nem hitt azelőtt (az evilágon), avagy ki elnyerte annak (a jelnek) hitében a jót. Mondd: "Várjatok! Lám! Mi (is) várunk."
159. Íme! Azokhoz, kik különváltak hitüktől szakadárként, ne legyen semmi közöd! Hanem dolgaik Allahhoz (térnek meg), majd Ő kihirdeti nekik azt, mit tettek.
160. S ki (hívő) eljő a jóval, hát azé tízannyi az olyanból (jutalomból), s ki eljő a rosszal, hát nem viszonoztatik, csak ugyanazzal, s ők nem lesznek megrontva.
161. Mondd: "Lám! Elvezetett engem az Uram az Egyenes Ösvényre, (hol) a helyes hitvallás, (mi) Ábrahám tisztes felekezete, s ő nem volt bálványimádó.
162. Mondd: "Lám! Imám, áldozatom, életem és halálom Allahé, a Világok Uráé.
163. Nincs társa Néki. Ez, mi nékem parancsoltatott, s én vagyok a megbékélő muszlimok elsője.
164. Mondd: "Vágyom-é másra, mint Allahra Úrnak, s Ő a Mindenség Ura! S minden lélek csak azt nyeri el, mi az övé, s nem viseli a terhet hordó más terhét. Majd Uratokhoz (vezet) visszautatok, s Ő kihirdeti néktek azt, miben különböztetek.
165. Ő az, Ki helytartókká tett titeket a földön, s egyikteket a másik fölé emelte fokozatokkal, hogy próbára tegyen titeket abban, mit néktek adott. Íme! Urad a Gyors Bűntető, s lám! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes. |
