|
44. szúra
A füst
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Ha. Mim.
2. Az egyértelmű Írásra.
3. Íme! Mi lebocsájtánk azt az áldott éjszakán, s lám! -Mi figyelmeztetők voltunk-.
4. Miben elválasztatik minden bölcs parancsolás,
5. A parancsolás Mitőlünk való. - Lám! Mi voltunk a Küldők, -
6. Kegyelemként a te Uradtól. Lám! Ő a Meghalló, a Mindentudó.
7. Ura az egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt van. Ha bizonyosak lennétek!
8. Nincs Isten csak Ő. Ő életre kelt, s elmúlaszt, a ti Uratok s ősatyáitok Ura.
9. Mi több, ők kétségben játszadoznak.
10. Ügyelj (Ó, Muhammad) a Napra, midőn eljő az égből a nyilvánvaló füst,
11. Mi elfedi az embereket. Az lesz a fájdalmas szenvedés.
12. (Majd mondják): "Urunk! Vedd le rólunk a szenvedést. Íme! Mi hívők vagyunk." 13. Hogyan is lehetne nékik Emlékeztetőjük, midőn eljöve hozzájuk a nyilvánvaló küldött,
14. Majd elfordulának tőle, s mondják: "Kiművelt bolond."
15. Lám! Mi visszafogjuk egy kevés időre a szenvedést, s íme! Ti megtértek.
16. Azon a Napon midőn Mi lesújtunk a legnagyobb lesújtással, hát íme! Mi (leszünk) a Megtorlók.
17. S bizony Mi próbára tevénk őelőttük Fáraó népét, midőn eljőve hozzájuk a nemes küldött,
18. (Mondván): "Adjátok ki nékem Allah szolgáit! Lám! Én néktek hű küldött vagyok.
19. S ne engedetlenkedjetek Allahhal! Íme! Én elhozám néktek a nyilvánvaló hatalmat.
20. S lám! Én Uramnál keresek menedéket. (Aki) a ti Uratok is. Ha ti engem megköveztek.
21. S ha nem hisztek nékem, hát váljunk szét."
22. S fohászkodott az ő Urához, (mondván): "Lám! Ilyen a bűnösök népe."
23. Majd (mondá az Úr): "Vidd el a szolgáimat az éjjel. Lán! Titeket fognak követni. 24. S hagyd a tengert nyugton, s lám! Ők lesznek a megfulladt sereg.
25. Hány kertet s patakot hagynak hátra,
26. S veteményt, nemes helyeket,
27. S kegyet, miben elragadtattak!
28. Ekképpen hát, s Mi annak örökébe lépteténk egy másik népet."
29. S nem rítt értük az ég és a Föld, s nem marasztalták őket.
30. S bizony Mi megmenekíténk Izrael fiait az iszonyú szenvedéstől,
31. Fáraótól. Íme! Ő kimagasló volt a tékozlók közt.
32. S bizony Mi kiválasztánk őket tudatosan teremtmények fölé.
33. S Mi adánk nékik a bizonyságokból, miben a nyilvánvaló megpróbáltatás volt.
34. Íme! Ezek bizony mondák:
35. "Hanem ez csupán az első halálunk, s mi nem támasztatunk fel.
36. Hát hozzátok vissza atyáinkat, ha igazszólók vagytok.
37. Ők jobbak-é avagy Tubba népe? Vagy kik őelőtlük éltek? Mi elpusztítánk őket, hisz ők gaztevők voltak.
38. S Mi nem teremténk az egeket, a Földet, s mi a kettő közt van, játékból.
39. Mi nem teremténk azokat másképp, csak az joggal, s hanem legtöbbjük ezt nem tudja.
40. Hanem az Elhatározás Napja lesz az ő idejük mindnyájuknak.
41. Az a Nap, midőn nem segíthet cimbora a cimborán semmiben sem, ők nem lesznek pártfogoltak.
42. Csak az, kinek Allah megkegyelmezett. Lám! Ő a Nagyszerű, a Könyörületes.
43. Lám! A Zakkum fája,
44. A vétkes étke!
45. Akár az olvadt réz, forrong a hasakban,
46. Akár a forró víz forrása.
47. (S mondva lesz): "Ragadjátok meg őt, s vonjátok őt a Pokol fenekére!
48. Majd zúdítsatok az ő fejére a forrongó szenvedésből.
49. (Mondván): "Ízleld meg! lám! Tényleg te vagy a nagyszerű, a bölcs!
50. Lám! Ez hát az, miben kételkedtetek."
51. Íme! Az őrizkedők biztonságos helyen lesznek,
52. A kertekben, s patakoknál,
53. Selyembe öltözve brokátokkal, egymással szemben ülve.
54. Ekképpen lesz hát. S Mi párba állítjuk őket a hurikkal, kiknek szeme gyönyörű,
55. S ők rendelének amott minden gyümölcsöt biztonsággal.
56. Ők nem ízlelik meg ott a halált, csak az első halált. S Ő megmenekíti őket a Pokol szenvedésétől
57. Urad kiváltságából. Ez hát a hatalmas győzelem.
58. S hanem Mi könnyűvé tevénk a te nyelveden (ezen Írást), hátha tán megemlékeznek.
59. Várj hát (Ó, Muhammad)! Lám! Ők is várnak.
|
