|
41. szúra
Részletezettek
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Ha. Mím.
2. Kinyilatkoztatás küldetett a Kegyelmestől, a Könyörületestől.
3. Az Írás, melynek részletezettek igéi, az arab nyelvű Korán, mi annak a népnek lett szánva, mely tudással bír.
4. Jó hírt hozván és intvén. Ám legtöbbjük szembe szegül, s ők meg sem hallják azt.
5. S mondák: "A mi szívünk védve van attól, mire te hívsz bennünket (Ó, Muhammad), s a mi füleinken süketség van, s köztünk és közted lepel." Hát cselekedj! Lám! Mi is cselekszünk.
6. Mondd (Ó, Muhammad): "Hanem én (is csak) halandó vagyok, mint ti. Sugalltatott nékem, hogy Istenetek Egy Isten, hat legyetek egyenesek Vele, s esedezzetek az Ő bűnbocsánatáért! S jaj a bálványimádóknak!"
7. Akik nem adnak kötelező alamizsnát, s kik a Túlvilágot tagadják.
8. Lám! Kik hisznek, jókat cselekednek, hát nékik az el nem múló fizetség.
9. Mondd (Ó, Muhammad): "Tagadjátok-é Őt, Ki megteremté a Földet két nap alatt, s ti vetélytársakat társítotok Mellé? Ő hát a Mindenségek Ura.
l0. S Ő ráhelyezé arra a kiemelkedő vonulatokat, s megáldotta azt, s kiméré annak teherbíróságát négy nap alatt, s ugyanígy tett a kérdezőkkel.
11. Majd elrendezkedett az égen, s az füstös, s mondá annak és a Földnek: "Jöjjetek engedelmesen vagy akaratotok ellenére!" Mondák: "Engedelmesen jövünk."
12. Majd Ő kipótolá azokat hét éggé két nap alatt, s minden égnek sugallá az Ő parancsolását. S Mi feldíszíténk az evilági eget lámpásokkal, s az sérthetetlen lett. Így határozza meg a sorsot a Nagyszerű, a Mindentudó.
13. S ha ők szembe szegülnek, hát mondd: "Én villámcsapással figyelmeztetlek titeket, akár Ád és Szamud villámcsapása,
14. Midőn eljövének hozzájuk küldötteik előttük s mögöttük, (mondván): "Ne szolgáljátok, csak Allahot! Mondák: "Ha a mi Urunk akarná, hát lebocsájtaná az angyalokat. S lám! Mi tagadjuk azt, mivel ti elküldettetek."
15. S hanem Ád népe, hát ők dölyfösködtek a földön igaztalanul, s mondák: "Ki hatalmasabb nálunk erőben?" Avagy nem látták-é, hogy Allah az, ki megteremté őket, s Ő hatalmasabb náluk erőben? S ők a Mi kinyilatkozásainkat megtagadák.
16. S Mi reájuk küldénk a tomboló szelet a rideg napokon, hogy megízleltessük vélük az evilági élet gyalázatos szenvedését. S bizony a Túlvilág szenvedése gyalázatosabb, s ők nem lesznek pártfogoltak.
17. S hanem Szamud népe, hát Mi vezeténk őket, s amazok jobban szerették a vakságot az útmutatásnál, hát elragadá őket a szenvedés megalázó villámcsapása azáltal, mit elnyerének.
18. S Mi megmenekíténk azokat, kik hittek, s őrizkedtek.
19. S azon a Napon Allah ellenségei összetereltetnek a Pokol tűzére, s ők addig meneteltetnek,
20. Míg el nem érnek oda, s ellenük tanúskodik hallásuk, láta'suk s a bőrük, aszerint mit tettek.
21. S mondák a bőrüknek: "Miért tanúskodol ellenünk?" Mondák: "Allah bírt szólásra engem, Aki mindent szólásra bír. S Ő az, Ki megteremtett titeket először, s Hozzá téríttettek vissza.
22. S nem rejtőzhettek el, hogy ellenetek ne tanúskodna hallásotok, látástok s a bőrötök, hanem ti úgy vélitek, hogy Allah nem sokat tud arról, mit tesztek.
23. S ez hát a ti sejtésetek, mit ti véltetek Uratokról, Ki romba döntött titeket, s reggelre ti a vesztesek közt voltatok."
24. S ha ők állhatatosak lennének ezek után, hát (akkor is) a Pokol tüze lenne nékik a szállás. S ha oltalmat keresnek, hát ők nem azok, kiknek oltalom jár.
25. S Mi kijelölénk nékik az ő cinkosaikat, s megszépíténk számukra azt, mi előttük,
s mi mögöttük volt. S beigazolódik ellenük a Szó, mely kimondatott a dzsinnek és emberek közösségével kapcsolatban, kik bizony előttük múltak el. Lám! Ők a vesztesek.
26. Mondák azok, kik tagadnak: "Ne halljátok meg ezt a Koránt, s vessétek el azt, hátha tán felülkerekedtek!"
27. Hat hadd ízleltessük meg Mi azokkal, kik tagadnak a szörnyű szenvedést, s bizony Mi megfizetjük nékik a legrosszabbat azért, mit tettek.
28. Ez hát jutalma Allah ellenségeinek: a Pokol tüze. Övék ott az- örökkévaló otthon jutalmul azért, mert megtagadták a Mi kinyilatkozásainkat.
29. S mondák azok, kik tagadnak: "Urunk! Láttasd vélünk azokat, kik eltévelyítének bennünket a dzsinnek s az emberek közül. Mi őket lábaink alá vesszük, hogy ők legyenek a legmélyebben."
30. Lám! Azok, kik mondák: "A mi.Urunk Allah!" Majd felegyenesedtek, s leereszkedének hozzájuk az angyalok, (mondván): "Ne féljetek, s ne is bánkódjatok. Hanem jó hír hozatik néktek a Mennyországról, mi számotokra megígértetett.
31. Mi vagyunk a ti oltalmazóitok az evilági életben, s a Túlvilágon. S számotokra amott meglesz (minden), mit lelketek megkíván, s számotokra amott meglesz (minden), miért fohászkodtok,
32. Lebocsájtva azt a Megbocsátótól, a Könyörületestől.
33. S kinek szava szebb annál, mint ki Allahhoz fohászkodik, jót cselekszik, s azt mondja: "Én a muszlimok közül való vagyok."
34. S nem egyenlő a jó a rosszal. Verd vissza a (rosszat) azzal, mi jobb, s lám! Az, ki között s közötted ellenségeskedés van, (olyanná) lesz, akár a kebelbarát.
35. S nem adatik ez meg, csak azoknak, kik állhatatosak, s nem adatik ez meg csak a hatalmas szerencse gazdáinak.
36. S ha a füledbe jut (Ó, Muhammad) a pusmogás a Sátántól, hát keress menedéket Allahnál! Lám! Ő a Meghalló, a Mindentudó.
37. S az Ő bizonyságaiból való az éj, a nappal, a Nap s a Hold. Ne boruljatok le a Nap előtt, sem a Hold előtt, hanem boruljatok le Allahnak, Ki megteremté azokat, ha Őt szolgáljátok.
38. S ha ők dölyföse, hát azok, kik Uradnál vannak, leborulnak Őelőtte éjjel s nappal, s nem fáradnak bele.
39. S az Ő bizonyságaiból való, hogy látod a földet kopáran, s midőn Mi lebocsájtánk reá a vizet, hát megrezdül, s terem. Lám! Az, Ki életre kelt, az a Halottak Életre Keltője, íme! Ő mindenre képes.
40. Lám! Kik kiforgatják a Mi kinyilatkozásainkat, nem bújhatnak Előlünk. Hát az-é a jobb, ki a Pokol tüzére vettetik, avagy ki biztonságba kerül a Feltámadás Napján? Tegyetek, mit akartok. Íme! Ő Látója annak, mit tesztek.
41. Lám! Kik megtagadják az Emlékeztetőt, midőn az eljő hozzájuk, (hát ők bűnösök). S íme! Bizony ez a Nagyszerű Írás!
42. Nem jő el hozzá hasztalanság előről és hátulról, hanem a kinyilatkoztatás (jő el) a Bölcstől, a Magasztostól.
43. Nem mondatik néked (Ó, Muhammad) más, mint mi a küldötteknek mondatott előtted. Lám! A te Urad a Megbocsátás és a Fájdalmas Büntetés Ura.
44. S ha Mi megtennénk ezt egy idegen nyelvű Koránnak, bizony mondanák: "Miért nem részletezettek annak kinyilatkoztatásai?" Idegen nyelven, s arabul." Mondd (Ó, Muhammad): Ez azoknak szól, kik hisznek. Útmutatás és gyógyír. S azoknak, kik tagadnak, hát füleiken süketség uralkodik, s reájuk szállt a vakság. Ezek hát azok, kiket messzi helyről szólítanak."
45. S bizony Mi megadánk Mózesnek az írást, s összekülönbözének felőle. S ha nem előzte volna meg (ezt) Urad szava, hát ítéltetne közöttük, s lám! Ők kétségek kétségei közt hányódnak.
46. Ki jót cselekszik, hát saját javára (tesz). S ki rosszat (cselekszik), hát az őrajta áll. S Urad nem bűnbe vivője a szolgáinak.
47. Rá tartozik az Óráról való tudás. S nem bújnak elő a gyümölcsök hüvelyükből, nem hordoz az anya, s nem is hoz világra, csak az Ő tudásával. S azon a Napon Ő szólítja őket: "Hol vannak az Én társaim?" Mondák: "Megvalljuk Néked, hogy nincs köztünk (rájuk valló) tanú."
48. S eltévelyíték őket azok, kikhez fohászkodának azelőtt, és sejtik, hogy nincs számukra menekvés.
49. Az ember nem fárad bele a fohászba a jóért, s ha megérinti őt a rontás, hát elcsügged, s reményét veszti.
50. S ha Mi megízleltetjük véle a Tőlünk való kegyelmet, miután megérinté őt az ártás, hát mondja: "Ez az enyém, s én nem vélem úgy, hogy az Óra eljön. S ha én visszatéríttetnék is Uramhoz, hát rám bizony Nála csak szép dolgok várnak. Hanem Mi kihirdetjük azoknak, kik tagadtak azt, mit cselekedtek, s megízleltetjük vélük az iszonyú szenvedést.
51. S ha Mi kegyben részesítjük az embert, hát ő visszahúzódik, s oldalara fordul. S ha érinti őt a rontás, hát bőséges az ő fohásza.
52. Mondd: "Láttátok-é? Ha Allahtól jövő is (a kinyilatkoztatás), majd ti azt megtagadjátok. Ki eltévelyedettebb annál, mint ki mély vallási megosztottságban él?"
53. Mi megláttatjuk vélük a Mi bizonyságainkat a látóhatáron s önmagukban addig, míg meg nem nyilvánul számukra, hogy az az igazság. Avagy Urad nem elegendő-é? Hiszen Ő mindenre Tanú!
54. Hanem ők kétségek közt hányódnak az Urukkal való találkozót illetően. Lám! Hát nem Ő az, Ki a Mindent Körbevevő?
|
