|
40. szúra
A Megbocsátó
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Ha. Mím.
2. Az Írás kinyilatkoztatása Allahtól való, a Nagyszerűtől, a Mindentudótól.
3. A vétek megbocsátója, a bűnbánat Fogadója, a Szigorú büntető, a Bőkezű. Nincs (más) Isten, csak Ő, s Hozza vezet a végzet.
4. Nem szállnak vitába Allah kinyilatkozásaival, csak azok, kik tagadnak, hát ne csábítson téged (Ó, Muhammad) az ő (szerencséjük) fordulata az evilágon!
5. Hazug volt őelőttük Noé népe, majd őutánuk a klánok, s minden nemzetet az izgatta, hogyan vehetnek elő az ő küldöttükel szemben hamis érveket, hogy megcáfolják általa az Igazságot. Majd Én elragadám őket, s mily szörnyű is volt a beteljesülésük!
6. S ekképpen vált valóra Urad szava azokkal kapcsolatban, kik tagadtak; s ők a Pokol tüzének gazdái.
7. Akik hordozzák a Trónust, s azok, kik körülötte vannak, hát zengik az ő Uruk Dicsőséget, s hisznek Őbenne. Ők megbocsátást kérnek azoknak, kik hisznek, (mondván): "Urunk! Te magadban foglalsz mindent, a kegyelmet s a tudást, hát bocsáss meg azoknak, kik bűnbánatot fogadnak, s a Te utadat követik. Tartsd tőlük távol a Pokol szenvedését!
8. Urunk! Vezesd be őket az Éden kertjeibe, melyet nékik ígértél, s azoknak, kik jókat cselekednek atyáik, hitveseik s sarjaik közül. Lám! Te, igen, Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs.
9. Tartsd tőlük távol a rossz dolgokakat, s az kitől Te távol tartod a rossz dolgokakat, annak azon a Napon bizony Te megkegyelmezel. Ez hát a hatalmas győzelem."
10. Lám! Szólíttatnak azok, kik tagadnak: "Bizony Allah borzadása nagyobb, mint timagatok borzadása. Midőn ti hivattatok a hitre, ti megtagadtátok azt."
11. Mondák: "Urunk! Kétszer küldtél minket halálba, s kétszer keltettél életre bennünket. Hát mi beismerénk vétkeinket. Van-é kiút?"
12. (Mondva lesz nékik): "Ez jut hát néktek, miáltal midőn Allah idéztetett meg egyedülvalóságában, ti megtagadtátok, s midőn társak állítattak Néki, ti hittétek azookban. S az ítélkezés Allahé, Aki Magasságos, Nagy.
13. Ő az, Ki láttatja véletek az ő bizonyságait, s lebocsájtja az égből a gondoskodást néktek. S nem emlékszik (meg Róla), csak az, ki bűnbánattal fordul (Hozzá).
14. Hát fohászkodjatok Allahhoz őszintén fordulva Hozzá a vallásban, még ha irtóznak is a hitetlenek.
15. A fokozatok legmagasabbika a Trónus uralása. Annak küldi el a Lelket az ő parancsolata szerint, kinek Ő akarja szolgái közül, hogy figyelmeztessen a Találkozó Napjára.
16. A Napra midőn ók előtűnnek, s nem marad rejtve belőlük semmi Allah elől. Kié hát azon a napon a teljhatalmúság? Allahé, Aki az Egyetlen, a Korlátlan.
17. Azon a Napon minden léleknek az fizettetik meg, mit elnyert, s nincs bűnbevitel azon a napon. Íme! Allah Legjobb Számvető.
18. S figyelmeztesd őket (Ó, Muhammad) a közelgő napra, midőn a szívek a torkokban rekednek meg, (s midőn) nem lesz a bűnösök számára barát, sem közbenjáró, ki (nékik) engedelmeskedne.
19. Ő ismeri a szemek árulását, s mit a keblek rejtenek.
20. S Allah elrendeli az igazságot, míg azok, kikhez Rajta kívül fohászkodnak, nem rendelnek el semmit. Lám! Allah a Meghalló, a Látó.
21. Avagy nem jártak-é a földön, s nem látták-é, mily volt beteljesülése azoknak, kik őelőttük éltek? Amazoknak több volt az erejük náluk, s több nyomot hagytak hátra a földön. Hát elragadá őket Allah vétkeik által, s nem volt nékik, ki őket Allahtól megvédje.
22. Ez hát azért volt, miáltal elhozák nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, s ők tagadtak, hát elragadá őket Allah. Lám! Ő az Erős, a Szigorú büntető.
23. S bizony Mi elküldénk Mózest a Mi kinyilatkoztatásainkkal s nyilvánvaló hatalommal.
24. Fáraóhoz, Hánánhoz, Kóréhoz, s mondák: "Hazug mágus!"
25. S midőn ő elhozá nékik az igazságot Tőlünk, mondák: "Öljétek le azok fiait, kik véle hisznek, s hagyjátok meg asszonyaikat!" S a hitetlenek kelepcéje csupán eltévelyedés.
26. S mondá Fáraó: "Hagyjátok nékem, hogy megöljem Mózest; s hadd fohászkodjon Urához. Íme! Én félek, hogy ő megváltoztatja hitvallástokat, avagy hogy megjeleníti a rontást a földön.
27. S mondá Mózes: "Íme! Én menedéket keresek az én Uramnál, s a ti Uratoknál minden olyan fennhéjázótól, ki nem hiszi az Elszámolás Napját."
28. S mondá egy hívő férfiú Fáraó nemzetségéből, ki elpalástolá az ő hitet: "Megölitek-é .e férfiút, mert azt mondja: "Az én Uram Allah, s bizony elhozá ő néktek a bizonyságokat Uratoktól? S ha ő hazug, hát hazugsága szálljon rá, s ha igazat beszél, hát lesújt reátok néhány dolog azok közül, mit néktek ígér. Íme! Allah nem vezeti azt, ki tékozló s hazug.
29. Ó, népem! Tietek a ma e föld uralma, mivel győzedelmeskedtetek. De ki vesz minket pártfogásba Allah dühe elől, ha az eljön hozzánk?" Mondá Fáraó: "Csak azt ajánlom néktek, mit én is jónak tartok, s én nem vezetlek titeket, csak a tanácsolt úton."
30. S mondá ki hisz: "Ó, népem! Lám! Én féltelek titeket, hogy azon a Napon úgy jártok, mint a klánok.
31. Mint Noé népének lényei, Ádék, Szamúdék s azok, kik őutánuk éltek. S Allah nem akarja a szolgák kárhozatát.
32. Ó, népem! Én féltelek titeket az Összehívás Napjától.
33. Azon a Napon, midőn ti hátat fordíttok, s meg sem álltok, s nincs néktek Allahhal szemben őrizőtök. S az, kit Allah eltévelyít, hát nincsen néki, ki az utat mutassa.
34. S bizony elhozza néktek József ezelőtt a bizonyságokat, s ti szüntelen kétségben voltatok afelől, mit ő elhozott néktek, mígnem midőn elmúla, mondátok: "Allah sosem fog őutána küldöttet küldeni. Ekképpen tévelyíti el Allah azt, ki tékozló, s ki kételyek közt hányódik."
35. Azok, kik vitába szállnak Allah kinyilatkoztatásaival anélkül, hogy eljőve hozzájuk a hatalom, hát vélük kapcsolatban növekedik a borzadás Allah szemében, s azok szemében is, kik hisznek. Ekképpen bélyegzi meg Allah minden dölyfös, hatalmaskodó szívét.
36. S mondá Fáraó: "Ó, Hámán! Építs nékem egy tornyot, hogy elérjem az (égi) utakat.
37. Az egek útjait, s hogy felpillantsak Mózes Istenére, mert bizony én őt hazugnak sejtem. S ekképpen szépíttetett meg Fáraónak az ő tettének szörnyűsége, s ő letéríttetett az útról. S nem lett Fáraó kelepcéjéből, csak romhalmaz.
38. S monda ki hisz: "Ó, népem! Kövessetek engem! Én elvezetlek titeket a tanácsolt útra.
39. Ó, népem! Lám! Az evilági élet (csupán múlandó) élvezet, s lám! A Túlvilág a tartós otthon.
40. Ki rosszat tesz, hát nem fizettetik meg, csak akképp, mi ahhoz hasonló, s ki jót tesz, legyen az akár férfi, akár nő, s ő hívő, hát ő betér a Mennyországba, s gondoskodtatik róluk amott számvetés nélkül.
41. S Ó, népem! Mi van vélem, hogy hívlak titeket a menekvésre, s ti engem a Pokol tüzére hívtok?
42. Ti arra hívtok engem, hogy tagadjam meg Allahot, s állítsak Néki olyan társakat, mikről nékem tudásom nincsen, míg én hívlak titeket a Nagyszerűhöz, az Elnézőhöz.
43. Semmi kétség, hogy az, mihez engem hívtok, hát nincs arra szükség az evilágon, sem a Túilvilágon, hanem a mi visszautunk Allahhoz vezet, s bizony ők, a tékozlók a Pokol tüzének gazdái.
44. S ti emlékezni fogtok arra, mit mondok néktek. Sorsomat Allahra bízom. Íme! Allah látja a szolgákat.
45. S Allah távol tartá tőle a rossz dolgokat, mivel ármánykodának mig Fáraó falkáját körül nem ölelé a szörnyű szenvedés.
46. A Pokol tüze az, aminek ők ki lesznek téve reggel és este, s azon a Napon, midőn eljön az Óra (mondva lészen): "Vezessétek Fáraó falkáját a legiszonyúbb szenvedésre!"
47. S midőn ők civakodának a Pokol tűzén, hát mondák a gyengék azoknak, kik fennhéjázók voltak: "Íme! Mi a ti követőitek voltunk, hát megszabadítjátok-é rólunk egy részét a Pokol tüzének?"
48. Mondák azok, kik fennhéjázók voltak: "Lám! Mi mind emitt vagyunk. Lám! Bizony Allah ítélt a szolgák közt."
49. S mondák azok, kik a Pokol tüzén égnek a Pokol őrizőinek: "Hívjátok Uratokat, hogy engedjen el nékünk egy napot a szenvedésből.
50. Mondák: "Avagy nem jövének-é el hozzátok a ti küldötteitek a bizonyságokkal?" Mondák: "Valóban (eljöttek)." Mondák: "Hát fohászkodjatok!" S amit a hitetlenek fohászkodnak, nem más, mint eltévelyedés.
51. Lám! Mi bizony pártját fogjuk a Mi küldötteinknek, s azoknak, kik hisznek az evilági élet során, s azon a napon midőn a tanuk megjelennek.
52. Azon a napon, midőn nem használ a bűnösöknek mentegetőzésük, s átkozottak lesznek, s szállásuk szörnyű lesz.
53. S bizony Mi megadatik Mózesnek az útmutatás, s Mi Izrael fiait az Írás örökébe lépteténk.
54. Útmutatásként s Emlékeztetőként a megértés embereinek.
55. S légy állhatatos! Lám! Allah ígérete igaz. S esedezz bűnbocsánatért vétkedre, s zengjed Urad Dicsőségét este s hajnalban!
56. Íme! Azok, kik vitába szállnak Allah kinyilatkoztatásaival anélkül, hogy eljőve hozzájuk a hatalom, hát az ő keblükben csupán kevélység van, s ők azt soha el nem érik. Hát keress menedéket Allahnál! Lám! Ő, igen, Ő a Meghalló, a Látó.
57. Bizony az egek s a Föld megteremtése nagyobb dolog, mint az emberek megteremtése, s hanem a legtöbb ember ezt nem tudja.
58. S nem egyenlő a vak, s a. látó, s kik hisznek, jókat cselekednek nem (egyenlőek) a rossztevőkkel. Kevés az, mire emlékeztek!
59. Lám! Az Óra bizony eljövend, semmi kétség sem férhet hozzá, s hanem az emberek többsége nem hisz.
60. S mondá Uratok: "Fohászkodjatok Hozzám, Én válaszolok néktek. Íme! Azok, kik lenézik az Engem való szolgálatot, hát a Pokolba térnek be megszégyenítvén.
61. Allah az, ki megadá néktek az éjt, hogy megpihenjetek akkor, s a nappalt, hogy jól lássatok. Lám! Allah kiváltságokat ad az embereknek, s hanem az emberek többsége nem ad hálát.
62. Ez hát Allah, a ti Uratok, a mindenség teremtője. Nincs más Isten, csak Ő. Hát hogyan fordulhattok el?
63. Ekképpen fordulnak el azok, kik Allah kinyilatkoztatásait megtagadták.
64. Allah az, ki nyugvóhelyül adá néktek a földet, s az eget mennyboltul.Alakot adott néktek. S adományozott néktek a jó dolgokból. Ez hát Allah, a ti Uratok. Hát legyen áldott Allah, a mindenség Ura!
65. Ő az Élő. Nincs más Isten, csak Ő. Hát fohászkodjatok Hozzá, s őszintén forduljatok Hozzá a vallásban. Dicsőség legyen Allahnak, a mindenség Urának!
66. Mondd (Ó, Muhammad): "Hanem megtiltatott számomra, hogy azokhoz fohászkodjak, kikhez ti fohászkodtok Allahon kívül, midőn eljövének hozzám a bizonyságok Uramtól, s nékem az parancsoltatott, hogy muszlimként megbékéljek a mindenség Urában.
67. Ő az, Ki megteremtett titeket porból, majd cseppből, majd alvadékból, majd előhoz benneteket gyermekként, majd (elrendeli), hogy elérjétek erőtök teljét, majd hogy öregek legyetek - s közületek van, ki ezelőtt elmúlik -, s hogy elérjétek a megjelölt időt, s hátha tán feléritek ésszel.
68. Ő az, Ki é'letre kelt, s elmúlaszt. S midőn elrendel valamit, nos annak azt mondja: "Légy!" S az lészen."
69. Nem látád-é azokat, kik civakodának Allah kinyilatkoztatásait illetően, hogyan fordultak el?
70. Azokat, kik meghazudtolák az Írást s azt, mivel Mi elküldtük küldötteinket. Hát meg fogják tudni,
71. Midőn az örvek s a láncok a nyakukban lesz. S ők vonszoltatnak
72. A fortyogó vízben, majd a Pokol tüzére taszíttatnak.
73. Majd mondva lesz nékik: "Hol vannak azok, miket társakul állítottatok
74. Allahon kívül?" Mondák: "Eltévelyítettek bennünket, mi több, mi nem fohászkodánk azelőtt semmihez." Ekképpen tévelyíti el Allah a hitetleneket.
75. (S mondva lesz nékik): "Ez hát azért van, miáltal örvendeztetek az evilági élet során igaztalanul, s miáltal zsémbesek voltatok.
76. Térjetek be hát a Pokol kapuin, miben időzni fogtok ti mindörökkön örökké. S nyomorúságos szálláshelye ez a fennhéjázóknak."
77. S légy állhatatos (Ó, Muhammad)! Íme! Allah ígérete igaz. S vajon Mi láttasuk-é véled egy részét annak, mit nékik ígérünk, vagy elmúlasszunk-é téged? Hisz Hozzánk teríttetnek vissza!
78. S bizony Mi elküldénk a küldötteket előtted is, van közülük, kiről Mi meséltünk néked, s van közülük, kiről nem mesélénk néked. S nem lehetett a küldöttnek, hogy elhozza a bizonyságot, csak Allah engedelmével. S midőn eljöve Allah parancsolása, hát elrendeltetett azzal az igazság, s elveszének amott a hasztalanságok.
79. Allah az, Ki megadá néktek a jószágokat, hogy közülük legyen, mire felüljetek, s közülük legyen, miből egyetek.
80. S számotokra többféle haszon származik belőlük. S elégítsétek ki általa a szükségleteiteket, mire kebletek (vágyik), s rajtuk, s a bárkán hordoztattok.
81. S Ő megláttatja véletek az Ő bizonyságait. Hát melyiket tagadjátok meg Allah bizonyságaiból?
82. Hát nem jártak-é a földön, s nem látták-é, mily volt beteljesülése azoknak, kik őelőttük éltek? Ők náluk többen voltak, s szilárdabbak erőben, s nyomokban (mit hátrahagytak) a földön. S nem segített rajtuk az, mit elnyertek.
83. S midőn elhozák nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, hát örvendeztek annak, mi náluk volt a tudásból. S körülölelé őket az, mit megcsúfoltak.
84. S midőn megláták a Tőlünk jövő nyomort, mondák: "Mi egyedül Allahot hisszük, és megtagadjuk azokat, miket társakul állítottunk (Őnéki)."
85. S nem használt nékik hitük, midőn meglátták nyomorukat. (Ez) Allah törvénye, mi bizony kijelöltetett az Ő szolgáinak. S elvesznek amott a hitetlenek."
|
