|
39. szúra
A csapatok
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Az írás kinyilatkoztatása Allahtól való, aki a Nagyszerű, a Bölcs.
2. Íme! Mi lebocsájtánk néked (Ó, Muhammad) az Írást az igazsággal, hát szolgáld Allahot, őszintén fordulva hozzá a vallásban!
3. Allahé csupán a szeplőtelen hitvallás. S azok, kik Rajta kívül vesznek oltalmazókat, (mondjak): "Nem szolgáljuk őket, csak azért kellenek, hogy közelebb vigyenek bennünket Allahhoz. Íme! Allah ítél köztük abban, miben ők különböznek. Lám! Allah nem vezeti azt, ki hazug, tagadó.
4. Ha Allah (Magához) akarna venni egy gyermeket, hát azt választaná ki az Ő teremtményei közül, kit Ő akar. Légyen Dicső! Ő Allah az Egyetlen, a Korlátlan.
5. Ő teremté meg az egeket s a Földet igazságosan. Ő felváltatja éjjelre a nappalt, s felváltatja nappalra az éjjelt, s alárendeli a Napot, a Holdat, s mindegyik a megjelölt sorsot futja be. Hát nem Ő a Nagyszerű, az Elnéző?
6. Ő megteremtett titeket egyetlen lélekből, majd megteremté abból annak párját, s Ő lebocsájtá néktek a jószágok közül a nyolc párt. Ő titeket anyáitok hasaiban teremt meg, teremt teremtés után, a háromszoros sötétségben. Ő hát Allah, a ti Uratok. Övé a Teljhatalnúság. Nincs (más) Isten, csak Ő. Hát hogy fordulhattok el?
7. Ha tagadtok, hát Allah Független tőletek, s nern elégszik meg az Ő szolgáinak tagadásával. S ha hálát adtok, hát Ő megelégszik azzal kapcsolatban véletek. S nem viselheti a teherrel megrakott más terhét. Majd Uratokhoz vezet vissza utatok, s Ő kihirdeti néktek azt, mit tettetek. Íme! Ő Tudója a keblek (rejtekének).
8. S ha az embert megérinti az ártás, hát az ő Urához fohászkodik, bűnbánatot fogadván Őnéki. S ha Ő megadja néki a kegyelmet, mi Tőle van, hát az elfeledi miért is fohászkodott azelőtt Őhozzá, s Allahnak a vetélytársakat állít, hogy letévelyítsen az Ő útjáról, mondd (Ó, Muhammad): "Élvezd tagadásodat egy kis ideig! Íme! Te a Pokol tüzének követői közt leszel."
9. S az, ki éjjel éberen áhítatot gyakorol leborulva és állva, s odafigyel a Túlvilágra, s reméli Ura kegyelmét olyan-é, mint ki hitetlen? Mondd (Ó, Muhammad): "Egyenlőek-é azok, kik tudnak azokkal, kik nem tudnak?" Hanem (csupán) a megértés emberei emlékeznek.
10. Mondd: "Ó, Én szolgáim, kik hisztek! Tartsátok számon Uratokat! Azoknak, kik jókat tettek ezen a világon, hát jó (jár), s Allah földje tágas. Hanem visszafizettetik az állhatatosaknak az ő bérük számvetés nélkül."
11. Mondd (Ó, Muhammad): "Lám! Én (arra) kaptam parancsot, hogy Allahot szolgáljam őszintén fordulva Hozzá a vallásban.
12. S (arra) kaptam parancsot, hogy legyek első a muszlimok közt."
13. Mondd: "Lám! Ha nem engedelmeskedem Uramnak, félnem kell a Hatalmas Nap szenvedését."
14. Mondd: "Én Allahot szolgálom őszintén Hozzá fordulva a vallásban.
15. Hát szolgáljátok, mit akartok Rajta kívül!" Mondd: "Hanem a vesztesek azok, kik saját lelküket s házuk népét veszejtik el a Feltámadás Napján. Hanem ez (aztán) a nyilvánvaló veszteség."
16. Övék lesz a felülről jövő árnyéktalan, s alulról jövő árnyéktalanból. Emezzel félemlíti meg Allah az Ő szolgáit. "Ó, szolgáim! Tartsatok hát számon!"
17. S azok, kik félrevágják a hamis istenségeket, azok szolgálatát és bűnbánattal fordulnak Allahhoz, hát nékik szól a jó hír. Hát hirdess (Ó, Muhammad) szolgáimnak.
18. Akik meghallják a szót, s követik azok legszebbikét. Ezek hát azok, kiket Allah vezet, s ezek ők, a megértés emberei.
19. S az, kivel kapcsolatban beigazolódott a szenvedés szava (kaphat-é segítséget), s te (Ó, Muhammad) meg tudod-é menteni azt, ki a Pokol tűzére kerül?
20. Hanem azok, kik számon tartják Urukat, hát nekik járnak a termek, melyek fölött termek építtettek, s ezek alatt folyók futnak. Ez Allah ígérete, s Allah nem szegi meg ígéretet.
21. Nem látod-é, hogy Allah lebocsájtá az égből a vizet, s betölti véle a patakokat a földön, majd kihozatik általa a különböző színű vetemény? Majd (azok) kiszáradnak, s látod azokat megsárgulni, majd Ő csepűvé teszi azt. Íme! Ebben van hát az emlékeztető a megértés emberének.
22. S az, kinek kebelét Allah kitárta az iszlámnak, s követi a világosságot mától (olyan-é, mint ki hitetlen)? Hát jaj (azoknak, kiknek) szíve megkeményedett az Allahra való megemlékezéssel szemben. Ők nyilvánvaló eltévelyedésben vannak.
23. Allah nyilvánítá ki a legszebb mondást, a következetes Írást, (hol a jótettek viszonzása) egymást ismétli (a gonoszság büntetésével), amitől sikamlóssá lesz azok bőre, kik félik Urukat, majd meglágyul az ő bőrük és szívük az Allahról való megemlékezésre. Ez hát Allah útmutatása. Allah azt vezeti általa, kit Ő akar. S az, kit Allah eltévelyít, hát nincs néki útmutató.
24. S az, ki őrizi arcát a szenvedés szörnyűségétől a Feltámadás Napján (olyan-é, mint ki jókat cselekszik)? Mondva lesz a bűnöseknek: "Ízleljétek meg azt, mit elnyertetek!"
25. Hazugok voltak azok, kik őelőttük voltak, hát eljőve hozzájuk a szenvedés, midőn ők. nem érzékelék azt.
26. S Allah megízlelteté vélük az iszonyatot az evilági életben, hanem a Túlvilág szenvedése bizony nagyobb, ha ők tudnák!
27. S bizony felhozánk az embereknek ebben a Koránban mindenféle példát, hátha tán emlékeznek.
28. Az arab nyelvű Korán, mi tekervények nélküli, hátha tán őrizkednek.
29. Allah felhozza a példáját a férfiúnak, aki civakodó társas vállalkozók alkalmazásában áll, és a férfiúét, akinek csak egy gazdája van. Egyenlőek-e ők? Dicsőség légyen Allahnak! Mi több, a legtöbbjük nem tudja.
30. Íme! Ti meghaltok, s lám! Ők meghalnak.
31. Majd lám! Ti a Feltámdás Napján Uratoknál fogtok érvelni.
32. S ki bűnösebb annál, mint ki hazug szót szól Allahra, s meghazudtolja az igazságot, midőn az eljőve hozzá? Hát nem a Pokol-é a hitetlenek szállása?
33. S ki elhozza az igazságot, s hiszi is azt, hát ezek ők az őrizkedők.
34. Övék az, mit ők akarnak Uruktól. Ez hát jutalma a jótét lelkeknek.
35. Hát engedje el róluk Allah a rosszakat, mit tettek, s adja meg nékik bérüket a legszebb tettekért mit tettek.
36. Hát nem védelmezi-é még Allah az Ő szolgáját? S amazok megfélemlítenek téged azokkal, mik Rajta kívüliek. S kit Allah eltévelyít, hát nincs számára útmutató.
37. S kit Allah vezet, hát nincs ki eltévelyítse. Hát nem Allah-é a Nagyszerű, a Bölcs?
38. S ha megkérded őket: "Ki teremtette az egeket s a Földet?" Bizony mondják: "Allah!" Mondd: "Láttátok-é azokat, kikhez fohászkodtok Allahon kívül? S ha Allah ártani akar nékem, hát ők leveszik-é az Ő ártását, s ha Ő meg akar kegyelmezni nékem, hát amazok visszafogói-é az Ő kegyelmének? Mondd: "Allah az én mindenem, s Reá hagyatkoznak a Benne bízók."
39. Mondd: "Ó, nép! Cselekedjetek lehetőségetek szerint! Íme! Én is így teszek. S majd megtudjátok,
40. Kihez jő el a szenvedés, mi megalázza őket, s kinek jut a maradandó gyötrelem.
41. Íme! Mi lebocsájtánk néked (Ó, Muhammad) az írást az embereknek igazságosan. S ki jól vezetett, hát az (saját) maga javára (szolgál), s ki eltévelyedett, hát az önmaga ellen tévelyedik el. S te nem viselsz rájuk gondot.
42. Allah fogadja be a lelkeket azok halálakor, s a (lelket), mely nem hal meg alvásában. S Ő megragadja (azt a lelket), aki számára elrendelte a halált, s elküldetik a többi egy kijelölt időre. Lám! Ebben vannak hát a bizonyságok a népnek, mely gondolkodik.
43. Avagy választanak-é Allahon kívül közbenjárót? Mondd: "Még akkor is, ha nincsen nékik semmi tulajdonuk, nincs értelmük?"
44. Mondd: "Allahé az közbenjárás teljessége. Övé az egek s a Föld Teljhatalmúsága, majd Őhozzá téríttettek vissza.
45. S midőn egyedül Allah említtetik meg, hát iszonyattal telítődik a szíve azoknak, kik nem hiszik a Túlvilágban. S midőn azok említtetnek meg, kik Rajta kívüliek, hát lám! Ők örvendeznek.
46 Mondd: "Ó, Allah! Az egek s a Föld Megteremtője! Ismerője a Láthatatlannak s a Láthatónak! Te fogsz ítélni a Te szolgáid közt abban, miben összekülönböztek.
47. S ha mindaz, mi a földön azoké lenne, kik bűnbe estek, s megannyi dolog avval együtt, hogy megváltsák magukat általa a szenvedés szörnyűségétől a Feltámadás Napján, hát (akkor) feltűnne nékik Allahtól, mit nem is tartottak számon.
48. S feltűnnek nékik a rossz dolgok, miket elnyertek, s körülöleli őket az, mit megcsúfoltak.
49. S midőn árt valami az embernek, ő Hozzánk fohászkodik, majd ha Mi megadjuk néki a Tőlünk való kegyet, mondj: "Hanem az az én tudásom erejével adatott meg nékem." Mi több, ez egy próbatétel, hanem legtöbbjük ezt nem tudja.
50. Így beszéltek azok, akik őelőttük voltak. S nem segített rajtuk az, mit elnyertek.
51. Hanem a rossz dolgok, miket elnyertek, lesújtanak reájuk. S azokra (is) ezek közül, kik bűnbe estek, le fognak sújtani azon rossz dolgok, miket elnyertek, s ők nem térhetnek ki előle.
52. Avagy nem tudják-é, hogy Allah annak tárja ki a gondoskodást, kinek Ő akarja, s annak méri szűken, (kinek Ő akarja)? Lám! Ezekben vannak hát a bizonyságok a népnek, mely hisz.
53. Mondd: "Ó, Én szolgáim, kik túlzásokba estetek! Ne adjátok fel a reményt Allah kegyelmét illetően! Íme! Allah megbocsátja a vétkeket, mindahányat. Íme! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes.
54. S forduljatok bűnbánattal Uratokhoz, s béküljetek meg Őbenne muszlimként még mielőtt eljő hozzátok a szenvedés, majd nem pártfogoltattok.
55. S kövessétek a legjobbat, mi lebocsájtatott néktek Uratoktól, még mielőtt eljő hozzátok váratlanul a szenvedés, s ti nem is érzékelitek azt."
56. Mielőtt a lélek azt mondaná: "Ó, szomorúság a sorsom, miáltal semmibe vettem Allahot, s bizony a gúnyolódók között voltam!"
57. Avagy mondja: "S ha Allah vezetett volna engem, hát bizony az őrizkedők közt letten volna."
58. Avagy mondja midőn meglátja a szenvedést: "Ó, ha csak egy (másik) lehetőségem (is) lehetne, hát a jótét lelkek közt lettem volna."
59. (Hanem a válasz az lesz): "Mi több, bizony eljövének hozzád az Én kinyilatkoztatásaim, s te meghazudtoltad azokat, dölyfösködtél, s a hitetlenek közt voltál.".
60. S a Feltámadás Napján meglátod (Ó, Muhammad) azokat, kik hazug szót szóltak Allahra, s azok arca megfeketedik. Hát nem a Pokol-é szállása a fennhéjázóknak?
61. S megmenekíti Allah azokat, kik őrizkedtek érdemeik által. S őket nem érinti a rossz, s ők nem fognak bánkodni.
62. Allah minden dolgok Teremtője, s Ő a mindenekről Gondoskodó.
63. Őnála az egek s a Föld kulcsai. S azok, kik megtagadták Allah kinyilatkozásait, hat ők a vesztesek.
64. Mondd (Ó, Muhammad): "Hát mást rendeltek-é el nékem, mint Allahot, hogy szolgáljam? Ó, ti tudatlanok!"
65. S bizony sugalltatott néked, s azoknak, kik előtted éltek, (mondván): "Ha társakat állítasz (Allahnak), bizony romba dől cselekedeted, s a vesztesek közt leszel.
66. Mi több, Allahot szolgáljátok, s legyetek a hálaadók közt!"
67. S ők nem úgy tisztelik Allahot, ahogy az Ő tiszteletének kijár. S az egész Föld az Ő (egy) markolása (által vétetik) a Feltámadás Napján, s az egek az Ő jobbja által göngyölíttettnek fel. Legyen Dicső és Magasságos azok fölött, mikkel (Őt) társítják.
68. S megfúvattatik a harsona, s elalél mindenki az egeken s a Földön, kivéve, kit Allah (nem) akar. Majd belefúvattatik még egyszer, s lám.! Ők állva maradnak, várván!
69. S felvirrad a Földre Urának világossága, s lehelyeztetik a Könyv. Előhozatnak a próféták és a tanuk, s ítélet mondatik közöttük igazságosan, s ők nem kárhoztatnak el.
70. S minden léleknek megfizettetik az, mit tett. S Ő a Legjobb Tudója annak, mit tettek.
71. S azok, kik tagadanak, a Pokolba vezettetnek csapatostul, mígnem eljövének ahhoz, s kinyittatnak annak kapui. S mondák nékik annak őrei: "Nem jöttek-é el hozzátok a küldöttek közületek, s olvasták-é néktek Uratok kinyilatkozásait, s figyelmeztettek-é titeket a találkozótokkal kapcsolatban ezen a Napon?" Mondák: "Valóban. Hanem beigazolódik a szenvedés szava a hitetlenekkel kapcsolatban."
72. Mondva (lesz nékik): "Térjetek be a Pokol kapuin, melyben ti örökéletűek lesztek. S nyomorúság a végezete a dölyfösöknek.
73. S azok, kik számon tartják Urukat, a Mennyekbe vezettetnek csapatostul, mígnem eljövének ahhoz, s kinyittatnak annak kapui. S mondák nékik annak őrei: "Békesség véletek! Ti üdvösek vagytok, hát térjetek be ide örökéletűként!"
74. S mondák: "Dicsőség legyen Allahnak, Aki valóra váltotta nékünk az Ő ígéretét, s a Föld örökébe léptetett bennünket, s ott telepedünk le a Mennyekben, ahol csak akarunk! S a gyönyörűség lesz a bére a munkálkodóknak.
75. S látod (Ó, Muhammad) az angyalokat tolongani a Trónus körül, zengvén az ő Uruk Dicsőségét. S igazságosan lesz köztük ítélkezve. S mondva van: "Dicsőség legyen Allahnak, a Mindenségek Urának!"
|
