|
38. szúra
Szad
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Szad. Az emlékezésre méltó Korán által.
2. Mi több, azok kik tagadnak hiúságból, hitszegésben vannak.
3. Hány nemzedéket pusztítánk el Mi őelőttük, s ők megszólíttatnak midőn menekvésre már késő!
4. S csodálkozának, hogy eljőve hozzájuk közülük a figyelmeztető, s mondák a hitetlenek: "Ez egy hazug mágus.
5. Egye4síté-é ő az istenségeket Egy Istennek? Lám! Ez furcsa dolog."
6. Nekiindulának a törzsfők közülük (mondván): "Menjetek, s legyetek állhatatosak istenségeitekhez! Lám! Ezt a dolgot várom el tőletek.
7. Mi nem hallánk ilyet a legutóbbi vallásban. Ez nem más, mint kitalálás.
8. (Csak) néki nyilatkozott ki az Emlékeztető közülünk? Mi több, ők kétségbe vonják az Én Emlékeztetőmet. Mi több, bizony ők még nem ízlelék meg a szenvedést.
9. Avagy náluk-é a te Urad, a Nagyszerű, az Adományozó kegyelmének tárháza?
10. Avagy övék-é mindenhatósága az egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt van? Hát másszák meg azt kötéllel!
11. Hadsereg, mi itt van, vesztes a szövetségesek között.
12. Hazug volt őelőttük Noé népe, s Ádé s Fáraóé, a (szilárdan) megtelepedett,
13. S Szamud (törzse), Lót népe s az erdő lakói: ezek szövetségesek voltak.
14. Hanem mind csupán meghazudtolá a küldötteket, s beigazolódott (az Én) büntetésem,
15. S nem várnak azok, csak egyetlen kiáltást, s nincs afölött abból (több).
16. S mondák: "Urunk! Siettesd nekünk sorsunkat az Elszámolás Napja előtt.
17. Légy állhatatos avval kapcsolatban, mit mondanak, s emlékezz meg a Mi szolgánkról, Dávidról, a nagy tekintélyűről. Lám! Ő bűnbánó volt (Urához).
18. Íme! Mi alárendelénk néktek a hegyeket, hogy dicsértessék (az Úr) ővéle este, s napkeletkor.
19. S a madarak összetereltettek. Minden Őhozzá irányult.
20. S Mi megszilárdítánk az ő királyságát, s megadánk néki a bölcsességet és a meggyőző szólamokat.
21. S eljöve-é hozzád a híre a perlekedőknek? Midőn ők megmászták a királyi terem falát.
22. Midőn rátörének Dávidra, s az megijedt tőlük. Mondák: "Ne félj! Mi vagyunk a két perlekedő, egyikünk a másikának kárt okozó. Hát ítélj közöttünk igazságosan, s ne légy igazságtalan, s vezess minket a helyes ösvényre!
23. Lam! Ez az én fivérem, őnéki kilencvenkilenc báránya van, s énnékem egy bárányom. S mondá: "Bízd azt reám, s meggyőzött engem a beszédével."
24. Mondá (Dávid): "Mert bizony ő bűnbe vive téged a te bárány elkérésével, annak az ő bárányaihoz való tételével, s lám! Sok felebarát igyekszik egymás ellen, kivéve, kik hisznek, jókat cselekesznek, (hanem ezek) kevesen vannak. S megsejtette Dávid, hogy Mi próbára tevénk őt, hát ő az Ura bűnbocsánatáért esedezett, térdre borult és bűnbánatot fogadott.
25. Hát Mi megbocsátánk néki ezt, s íme! Őnéki nálunk bejárása van s szép menedéke.
26. (S mondva volt néki): "Ó, Dávid! Íme! Mi megtevénk téged helytartónak a földön, hát ítélj az emberek közt igazságosan, s ne kövesd a vágyad, mert az eltévelyít téged Allah útjáról. Lám! Kik eltévelyednek Allah útjáról, hát nékik a szörnyű szenvedés jár, miáltal elfeledék az Elszámolás Napját.
27. S nem teremténk Mi meg az eget, a Földet s mi a kettő közt van, hasztalanul. Így vélekednek azok, kik hitetlenek. Hát jaj azoknak, kik tagadnak a Pokol tűzén!
28. Avagy úgy tegyünk-é Mi azokkal, kik hisznek, jókat cselekednek, akár azokkal, akik a bűnt terjesztik a földön, avagy úgy tegyünk-é az őrizkedőkkel, akár a rossz lelkűekkel?
29. (Ez hát) az Írás, mit Mi néked lebocsájtánk áldásokkal telten, hogy merengjenek el annak kinyilatkozásain, s hogy emlékezzenek a megértés emberei.
30. S Mi megajándékozánk Dávidot Salamonnal. Gyönyörűséges szolga! Lám! Ő bűnbánattal (Allahhoz) forduló volt.
31. Midőn felkínáltattak néki alkonyatkor a könnyű járású paripák.
32. S mondá: "Én annyira szerettem a jó dolgok élvezetét, hogy egyszer megfeledkeztem az Uramra való megemlékezésről mígnem az (Nap) le nem tűnt a (látóhatár) leple mögött."
33. (Majd mondá): "Hozzátok azokat vissza nékem, majd nékik esett, s (kardjával) végigvágott (azok) lábszárán s nyakán.
34. S bizony mi próbára tevénk Salamont, s odahelyezénk az ő trónusára egy (puszta) testet. Majd ő bűnbánatot fogadott.
35. Mondá: "Uram! Bocsáss meg nékem, s ajándékozz nékem olyan teljhatalmúságot, milyet senki nem bírhat énutánam. Íme! Te vagy az Ajándékozó.
36. S Mi alárendelénk őnéki a szelet, mi az ő parancsolása szerint fut engedelmesen, bármerre is akarja.
37. S a Sátánok, akik mindent építenek és elsüllyesztenek,
38. S a többiek, ők láncra fűzöttek,
39. (Mondván): "Ez hát a Mi adományunk, s fogadd el, vagy tagadd meg számvetés nélkül."
40. S lám! Néki Mihozzánk lesz bejárása, s szép lesz a menedéke.
41. S említsd meg (Ó, Muhammad) a Mi szolgánkat Jóbot, midőn szólítá az ő Urát: "Lám! Megérintett engem a Sátán a veszedelemmel s szenvedessél.
42. (S mondva volt néki): "Rohanj lábaddal. Ez (a patak) hűs fürdő és szomjat csillapító.
43. S Mi megajándékozánk őt háza népével s ővelük olyanokat, mint ők, kegyelemképpen Tőlünk, s emlékeztetőül a megértés embereinek.
44. S (mondva volt néki): "Végy kezedbe egy ágat, majd sújts le véle, s ne légy esküszegő! Lám! Mi állhatatosnak találánk őt. Gyönyörűséges szolgáló! Íme! Ő bűnbánattal volt (Urához) forduló.
45. S említsd meg a Mi szolgáinkat Ábrahámot, Izsákot és Jakabot, az adottságok s a meglátás embereit.
46. Lám! Mi megtisztítánk őket teljes tisztasággal, a (túlvilági) otthonra való emlékeztetésül.
47. Lám! ők Minálunk bizony a kiválasztottak, a legjobbak voltak.
48. S említsd meg Izraelt, Éliást és Ezékielt. S mindnyájan a legjobbak közül valók voltak.
49. Ez hát az emlékeztető. S lám! Az őrizkedőknek szép menedék jár.
50. Az Edén kertjeinek kapui számukra nyitva állnak,
51. Melyben ők lekönyökölve fekszenek és gyümölcsöket és italokat rendelnek.
52. S vélük lesznek a bájos tekintetű kísérők.
53. Ez hát mi néktek ígértetik az Elszámolás Napjára.
54. Íme! Ez hát a Mi gondoskodásunk, minek nincs elenyészése.
55. Ez hát (mi jár a jóknak). S lám! A zsarnokoknak szörnyű lesz a vége.
56. A Pokol az, miben perzselődnek, s nyomorúságos a szállás.
57. Ez hát, s ízleljék meg azt, mi fortyogó, s mi jéghideg.
58. S hasonló szenvedéseket szenvednek!
59. Ez hát a véletek száguldozó sereg. Mondják azoknak, kik a Pokolra kerültek: "Nincs üdvözlés néktek. Lám! Ti a Pokol tűzén perzselődtök."
60. Mondák: "Mi több, ti (eltévelyítők), nincs üdvözlés néktek. Ti készítetek ezt nekünk (a ti eltévelyítéstekkel), s (most) nyomorúságos az állapotunk."
61. Mondák: "Urunk! Aki ezt készítette elő nékünk, hát gyarapítsd őt kétszeres szenvedéssel a Pokol tűzén.
62. S mondák: "Mi van vélünk, hogy nem látunk azon férfiak közül, kiket mi gonosztevőként tartottunk számon?
63. Nevetség tárgyának tekintettük-e őket, avagy letévedt-é róluk a tekintet?
64. Íme! Ez hát az igazság. Civakodik a Pokol tűzének népe.
65. Mondd (Ó, Muhammad): "Hanem én (csupán) figyelmeztető vagyok, s nincs (más) Isten, csak Allah, az Egyetlen, a Korlátlan!
66. Ura az egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt van, a Nagyszerű, az Elnéző.
67. Mondd: "Ezek a hatalmas hírek.
68. Ti evvel szembe helyezkedtek!
69. Nem volt tudásom nékem a legmagasabb szintű angyalokról, midőn azok összevitatkozának,
70. S sugalltatott nékem, hogy én csupán a nyilvánvaló figyelmeztető vagyok."
71. Midőn mondá Urad az angyaloknak: "Lám! Én megteremtője vagyok a halandó (embernek) agyagból,
72. S midőn Én elrendezém azt, hát belé lehellek az Én Lelkemból, hát ereszkedjetek le néki leborulván.
73. Hát leborulának minden angyalok mindösszesen,
74. Kivéve Ibliszt, ki dölyfösködött, s a hitetlenek közül való volt.
75. Mondá (az Úr): "Ó, Iblisz! Mi gátol meg téged abban, hogy leborulj azelőtt, kit Én a két kezemmel teremtettem? Dölyfösködsz, avagy fennhéjázol?"
76. Mondá: "Én jobb vagyok nála. Te engem tűzből teremtél meg, s őt agyagból teremtéd."
77. Mondá (az Úr): "Hát menj innen, s íme! Kivetett vagy.
78. S lám! Reád száll az Én átkom az Ítélet Napjáig.
79. Mondá: "Uram! Adj nékem haladékot addig a napig, midőn feltámasztatnak!"
80. Mondá (az Úr): "Íme! Te a visszatartottak közt vagy."
81. A kijelölt időpontig."
82. Mondá: "A hatalmadra esküszöm, hogy el fogom csábítani őket mindnyájukat,
83. Kivéve közülük a Te odaadó szolgáidat.
84. Mondá (az Úr): "Igazából Én az igazat mondom,
85. Hogy megtöltöm Én a Poklot véled, s azzal, ki téged követ közülük, mindnyájukkal."
86. Mondd (Ó, Muhammad): "Nem kérek én tőletek ezért fizetséget, s én nem vagyok az imposztorok közül való.
87. Lám ez csupán egy emlékeztető a teremtményeknek.
88. S egy idő után te megtudod annak hírét."
|
