|
37. szúra
A sorok
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében.
1. Azokra, akik sorokba sorakoztatnak.
2. Azokra, akik erővel tolják a felhőket.
3. Azokra, akik olvasói az Emlékeztetőnek.
4. Íme! Bizony a ti Istenetek Egy.
5. Ura az egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt van, s Ura a virradatoknak.
6. Íme! Mi feldíszíténk az evilági égboltot a bolygók ékességével,
7. S megőrizvén (a Földet) minden megátalkodott Sátántól.
8. De nem hallgathatják ki a legfelsőbb szinten lévő angyalokat, mert meghajíttatnak minden oldalról,
9. Kitaszíttatván, s nékik jár a szűnni nem akaró szenvedés.
10. Kivéve azt, ki megragad néhány hírfoszlányt, de követi őt egy átfurakodó lángcsóva.
11. Hát kérdezd meg őket (Ó, Muhammad): "Erősebbek-é ők a teremtésben, avagy azok erősebbek, kiket Mi teremténk?" Lám! Mi. képlékeny agyagból teremténk őket.
12. Mi több, te csodát mívelsz, midőn ők csúfolódnak.
13. S midőn emlékeztetve vannak, hát nem emlékeznek meg.
14. S midőn látják a bizonyságot, hát vágyják annak megcsúfolását.
15. S mondák: "Lám! Ez csupán nyilvánvaló mágia.
16. Midőn ha elhalánk, por s csont leszünk, hát mi feltámasztatunk-é?
17. Hát a mi ősatyáink?"
18. Mondd (Ó, Muhammad): Igen! S hanem ti lesztek a lekicsinylettek.
19. S nem lesz ott csak egyetlen Üvöltés, s lám! Ők meglátják,
20. S mondák: "Jaj nékünk! Ez az Ítélet Napja."
21. Ez az Elválasztás Napja, mit meghazudtoltatok.
22. (S mondva van az angyaloknak): "Tereljetek össze azokat, kik bűnöztek, s az ő hitveseiket, s azt, mit szolgáltak
23. Allahon kívül, s vezessétek őket a Pokol ösvényére!
24. S állítsátok meg őket, miáltal ők kérdőre vonatnak."
25. Mi (járjon) néktek, mikor ti nem pártfogoljátok egymást?
26. Mi több, ők azon a Napon behódolnak.
27. S egyikük a másikához fordul kérdezősködvén.
28. Mondák: "Íme! Ti eljövétek hozzánk a jobbik (oldalról)."
29. Mondák: Mi több, ti nem voltatok hívők.
30. S nem volt nékünk felettetek hatalmunk, mi több, ti zsarnok nép voltatok."
31. "S beigazolódik vélünk kapcsolatban Urunk szava. Íme! Mi vagyunk (a kínok) megízlelői.
32. Mert mi félrevezettünk titeket. Íme! Mi (magunk is) félrevezetettek voltunk."
33. S ők azon a Napon a szenvedésben társak lesznek.
34. Lám! Eképpen teszünk Mi a gaztevőkkel.
35. Ők midőn mondva volt nékik: "Nincs (más) Isten, csak Allah" - dölyfösködtek.
36. S mondták: "Elhagyjuk-é a mi istenségeinket egy őrült költőért?"
37. Íme! Ő elhozta az igazságot, s megerősíté a küldötteket.
38. Lám! Ti a fájdalmas szenvedés megízlelői vagytok.
39. S nem viszonoztatik néktek, csak az, mit tettetek.
40. Kivéve Allah odaadó szolgáit.
41. Ezek számára a közismert gondoskodás jár:
42. Gyümölcsök. S ők megbecsültetnek
43. A gyönyörűség Mennyeiben,
44. Az egymással szembeni nyoszolyákon.
45. Mindenhonnét körülöttük egy kupa forrásvizet hoznak nékik,
46. Fehér, ízletes azoknak, kik isszák.
47. Nem kapni tőle fejfájást. S ők attól nem bolondíttatnak meg.
48. S mellettük szerény tekintetű szüzek fognak ülni.
49. Olyanok, mint a tojás jól őrzött fehérje.
50. S egyikük a másikat magához vonja kérdezősködvén.
51. Mondá az egyik, ki szóhoz jut: "Íme! Nékem volt közeli társam,
52. Ki azt mondá: "Te bizonyos hogy az igazmondók közül való vagy?
53. Midőn ha meghalánk, por s csont leszünk, hát beszámoltattatunk-é?"
54. Mondá: "Ti odapillantotok-é?"
55. S odapillantottak, majd meglátták őt a Pokol fenekén.
56. Mondá: "Allahra! Majdhogynem romlásba vittél engem,
57. S ha nincs Uram kegye, hát én is (szenvedésre) előállított lennék."
58. S mi nem leszünk-é halottak
59. csak első halálunk idején, s mi nem leszünk-é megkínoztatva?"
60. Lám! Ez hát a hatalmas győzelem.
61. Bizony az ilyet mint ez, műveljék a jót cselekvők.
62. Ez jobb-é adománynak, avagy a Zakkum pokoli fája?
63. Lám! Mi megtevénk azt a bűnösök megkísértéséül.
64. Lám! Az a fa mely a Pokol eredendőjéből búvik elő.
65. Annak termése olyan, akár a Sátánok feje.
66. S íme! Hát ők hadd egyenek belőle, s töltsék meg véle hasukat.
67. Majd lám! Majd leöblíthetik azt a forrongó víz kutyulékával.
68. Majd lám! Bizonyos hogy visszaútjuk a Pokolba vezet.
69. Ők meglelék ott valóban eltévelyedett atyáikat,
70. S ők azok nyomdokaiban igyekeznek.
71. S bizony az elődök többsége őelőttük eltévelyedett volt,
72. S bizony Mi elküldénk közéjük a figyelmeztetőket.
73. S nézd mily volt beteljesülése a figyelmeztetőknek,
74. Kivéve Allah odaadó szolgáit.
75. S bizony szólíta Minket Noé, s kegyes volt a Meghalló.
76. S Mi megmenekíténk őt, s az ő háza népét a hatalmas veszedelemtől.
77. S kiválasztánk az ő sarjait azok közé, akik megmaradtak.
78. S Mi meghagyánk emlékét az utókornak.
79. Békesség Noéval a teremtmények közt!
80. Íme! Eképpen fogjuk viszonozni a jótevőknek (tetteiket).
81. Íme! Ő a Mi hívő szolgáink közül való volt.
82. Majd Mi megfullasztánk a többieket.
83. S lám! Az ő felekezetéből való volt Ábrahám.
84. Midőn ő eljőve Urához békés szívvel.
85. Midőn monda az ő atyjának s népének: "mit szolgáltok ti?
86. Hamis istenségeket akartok ti Allahon kívül?
87. S mi hát sejtésetek a Mindenségek Uráról?"
88. S ő tekintetét fordítá a csillagok felé,
89. Majd mondá: "Lám! Undorodom (bálványimádásotoktól)."
90. S (amazok) elfordulának tőle hátat fordítván,
91. Majd az ő istenségeiknek csúszott, s mondá: "Nem esztek-é?
92. Mi van véletek, hogy nem beszéltek?"
93. Majd nekilátott az ő jobbjának ütésével.
94. S (az emberek) hozzá indulának rohanván.
95. Mondá: "Szolgáljátok-é azt, mit ti faragtok ki?
96. Mikor Allah teremtett titeket, s azt, mit tesztek?"
97. Mondák: "Építsetek néki egy építményt, s vessétek őt a pokoli tűzre!
98. S kelepcébe akarták csalni őt, de Mi őket taszítánk a megalázó mélységekbe.
99. S mondá: "Íme! Én az Uramhoz megyek, Ki vezetni fog engem.
100. Uram! Ajándékozz nékem utódot, ki a jó cselekedetűek közül való!
101. Hát Mi kihirdeténk néki egy nyájas gyermek születését.
102. S midőn (fia) megérett arra, hogy véle vándoroljon, mondá (néki Ábrahám): "Ó, fiam! Látám álmomban, hogy fel kell áldozzalak téged. Mit gondolsz erről?" Mondá: "Ó, atyám! Tedd azt, mi megparancsoltatott néked! Ha Allah is úgy akarja, te az állhatatosak közt lelsz meg engem."
103. S midőn (mindketten) megbékélének (Allahban), az arcára fekteté őt,
104. S Mi szólítánk őt: "Ó, Ábrahám!
105. Bizony beigazoltad a látomást. Lám! Eképpen jutalmazzuk meg a jó cselekedetűeket.
106. Íme! Bizony ez volt a nyilvánvaló próbatétel.
107. S Mi megváltánk őt egy bőkezű áldozat által,
108. S Mi meghagyánk emlékét az utókornak.
109. Békesség Ábrahámra!
110. Eképpen jutalmazzuk a jó cselekedetűeket.
111. Íme! Ő a Mi hívő szolgáink közül való volt.
112. S Mi kihirdeténk néki Izsák születését, mint a jó cselekedetűek prófétájanak születését.
113. S Mi megáldánk őt s Izsákot. S kettejük sarjai közt lesz, ki jó lesz, s lesz, ki bűnbe viszi magát nyíltan.
114. S bizony Mi malasztban részesíténk Mózest s Áront.
115. S megmenekíténk őket s az ő népüket a hatalmas veszedelemtől.
116. S pártjukat fogánk, hát ők lettek a győzedelmesek.
117. S megadánk nékik a megnyilvánult Írást,
118. S elvezeténk őket az egyenes ösvényre.
119. S Mi meghagyánk emléküket az utókornak.
120. Békesség Mózessel és Áronnal!
121. Lám! Eképpen jutalmazzuk meg a jó cselekedetűeket.
122. Íme! Ők a Mi hívő szolgáink közül valók voltak.
123. S lám! Illés (is) a küldöttek közt volt.
124. Midőn mondá az ő népének: "Hát nem őrizkedtek-é?
125. Fohászkodtok-é Baalhoz, s elhagyjátok a Teremtők legjobbikát?
126. Allah a Ti Uratok, s a ti ősatyáitok Ura."
127. S azok meghazudtolták őt, hát ők bizonyosan elővezettetnek.
128. Kivéve Allah odaadó szolgáit.
129. S Mi meghagyánk emlékét az utókornak
130. Békesség Illéssel!
131. Íme! Eképpen jutalmazzuk meg a jó cselekedetűeket.
132. Íme! Ő a Mi hívő szolgáink közül való volt.
133. S lám! Lót (is) a küldöttek közt volt.
134. Midőn Mi megmenekíténk őt, s az ő háza népet mindnyájukat,
135. Kivéve az öregasszonyt, ki a hátramaradottak közt maradt,
136. Majd Mi lerombolánk a többieket.
137. S lám! Hat járjátok (az ő romjaik) felé reggel,
138. S éjjel! Hát nem éritek-é fel ésszel?
139. S lám! Jónás (is) a küldöttek közt volt.
140. Midőn ő a megrakott bárkára menekült,
141. Hat sorsot húzott, s a vesztesek közé került,
142. S elnyelé őt a bálna, bár hibáztatható volt.
143. S ha ő nem lett volna (az Allahot) dicsőítők közül való,
144. Hat a hasában maradt volna a Napig, midőn feltámasztatnak.
145. S Mi partra veténk őt, miközben még zavart volt,
146. S Mi rajta tökfát keleszténk ki.
147. S Mi elküldénk őt százezer (emberhez), avagy még többhöz.
148. S ők hittek, hát mi megelégedetté tevénk őket egy időre.
149. Hát kérdezd meg őket (Ó, Muhammad): "Vannak-é Uradnak leányai, míg őnékik fiaik?"
150. Avagy nőknek teremténk-é Mi meg az angyalokat, s azok annak szemtanúi voltak?
151. Lám! Hanem az rágalom részükről, mit mondanak:'
152. Allah nemzett. S íme! bizony ők hazugok.
153. (S mondjak azt is): "Ő kiválasztá a leányokat a fiak fölé.
154. Mi van véletek? Hogyan Ítéltek?
155. Hát nem emlékeztek-é?
156. Avagy tiétek a nyilvánvaló hatalom?
157. Hát hozzátok el írástokat, ha igazak vagytok!"
158. S ők feltételezék az atyafiságot őközte s a dzsinnek közt, s bizony a dzsinnek tudják, hogy ők bizony előállítatnak.
159. Legyen Dicső Allah azok fölött, miket (Néki) társakul állítanak.
160. Kivéve Allah odaadó szolgáit.
161. S lám! Ti, s mit ti szolgáltok,
162. Hát ti nem tudnátok megkísérteni senkit sem.
163. Kivéve azt, ki a Poklon égetnivaló.
164. S nincs köztünk, csak olyan, kinek (megvan) a tudott helye.
165. S lám! Mi vagyunk bizony a felsorakoztatók.
166. S lám! Mi vagyunk bizony a magasztalók,
167. S ők valóban mondák:
168. "Ha csak meglenne nékünk az elődeink Emlékeztetője,
169. Bizony Allah odaadó szolgái lennénk."
170. Hanem megtagadák azt. S ők meg fogják tudni.
171. S bizony a Mi szavunk már megadatott a szolgáinknak, a küldötteknek.
172. Hanem ők azok, kiknek segítőjük lesz.
173. S bizony a Mi hadunk, hát valóban ők a győzedelmesek.
174. Hát fordulj el tőlük (Ó, Muhammad) egy ideig,
175. S nézd, s ők is nézni fognak.
176. Hát siettetnék-é a Mi büntetésünket?
177. S midőn az lejő az ő terükre, hát szörnyű reggele a figyelmeztetetteknek.
178. Hát fordulj el tőlük egy időre!
179. S nézz, s (ők is) nézni fognak.
180. Legyen Dicső Urad, Ura a Hatalomnak azok felett, miket (Őneki társul) állítanak.
181. S békesség.a küldöttekk!
182. S Dicsértessék Allah, a Mindenségek Ura!
|
