|
36. szúra
Jászin
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Já Szin.
2. S a Bölcs Koránra.
3. Lám! Te bizony a küldöttek közül való vagy.
4. Az egyenes ösvényre,
5. A Nagyszerű, a Könyörületes kinyilatkoztatásra,
6. Hogy figyelmeztesd a népet, melynek atyjai nem voltak figyelmeztetve, s ők az azt semmibevevők.
7. Hát bizony igaz érvényű a szólás legtöbbjükre, s ők nem hisznek.
8. Lám! Mi a nyakukba az örveket tevénk az állukig, s ők a kimerevített nyakúak.
9. S Mi eléjük a gátat tevénk, s mögéjük is gátat, elborítánk őket, s ők nem látnak.
10. Egyre megy nékik, hogy figyelmezteted-e őket, vagy nem figyelmezteted őket, ők nem hisznek.
11. Hanem azt figyelmeztesd, ki követi az Emlékeztetőt, s titkon féli a Mindenhatót. Hát hirdesd ki néki a megbocsátást s a nemes bért.
12. Lám! Mi, igen Mi keltjük életre a halottat. S Mi feljegyezzük azt, mit ők megelőlegeznek, s tetteik nyomát. S Mi minden dolgot számon tartunk a Megnyilvánító Lajstromban.
13. S vesd fel nékik a település lakóinak példázatát, midőn eljövének oda a küldöttek (Allahtól),
14. S midőn Mi elküldénk hozzájuk kettőt, hát ők meghazudtolák őket, s Mi megerősíténk őket egy harmadikkal, majd mondák: "Lám! Mi küldöttek vagyunk tihozzátok."
15. Mondák: "Ti nem vagytok más, csupán halandók, akár mi, s nem nyilvánított ki a Kegyelmes semmit. Hanem ti csak hazudoztok."
16. Mondák: "Urunk tudja, hogy mi küldöttek vagyunk tihozzátok.
17. S nem tartozik ránk más, csupán a nyilvánvaló üzenet átadása."
18. Mondák (a település lakói): "Mi megjósoltuk a madarak röptéből a (rossz hírt) véletek kapcsolatban. Ha nem vettek véget ennek, mi bizony megkövezünk titeket, s megérint benneteket tőlünk a fájdalmas szenvedés.
19. Mondák: "Madárjóslástok legyen a ti dolgotok! Azért van hát ez, miáltal említve van néktek (az igazság)? Mi több, ti a tékozlók népe vagytok."
20. S a város túlsó végéből jött sietvén egy férfiú. Mondá:"Ó, népem! Kövessétek a küldötteket!
21. Kövessétek azokat, kik nem kérnek tőletek fizetséget, s ők jól vezetettek.
22. S miért ne szolgálnám Azt, Ki megteremtett engem, s ti is Őhozzá téríttettek meg?
23. Vegyek-é Rajta kívül más istenségeket, midőn ha a Kegyelmes ártani akar nékem, hát nem segít rajtam az ő közbenjárásuk semmit, s nem mentenek meg?
24. Akkoron én bizonyos, hogy nyilvánvaló eltevelyedésben lennék.
25. Íme! Én hiszek a ti Uratokban, hát hallgassatok rám!
26. Mondva (volt néki): "Térj be a Mennyországba!" Mondá: "Bár népem is megtudná
27. Azt, hogy (mily nagylelkűn) megbocsátott nékem Uram, s engem a megbecsültek közé tett!"
28. S Mi nem küldénk az ő népe ellen őutána hadat az égből, s Mi nem is vagyunk (azok) lebocsájtói.
29. S az csupán egyetlen Kiáltás volt, s lám! Ők elhervadtak.
30. Ó, gyötrelem a szolgákra! Nem jő hozzájuk küldött soha, anélkül hogy azt meg ne csúfolnák.
31. S nem látták-é hány nemzedéket pusztítánk Mi el előttük, melyek hozzájuk bizony nem térnek vissza?
32. S mind, midőn együttesen a Mi Színűnk elé hozatik.
33. S bizonyság számukra a holt föld. Mi életre kelténk azt, s előhozánk belőle a gabonaszemet, s ők abból táplálkoznak.
34. S Mi lehelyezénk rá a szőlő- és datolyapálma-kerteket, s kifakasztánk amott a patakokat.
35. Hadd egyenek annak gyümölcséből, s azt nem az ő kezeik művelték. Hát nem adnak-é hálát?
36. Legyen Dicső az, ki megteremtett minden párt abból, mit a föld kikeleszt, s önmagukat, s abból, mit ok nem ismernek.
37. S bizonyság számukra az éj, miből Mi lemeztelenítjük a nappalt, s lám! ŐK AZ elkárhozottak.
38. S a Nap az ő nyugvóhelyére fut. Ez hát a Nagyszerű, a Mindentudó elrendelése.
39. S a Hold, hát Mi kijelölénk annak házát, mígnem visszaáll akár az öreg, fonnyadt pálmalevél.
40. Sem a Nap nem vágyik arra, hogy beérje a Holdat, sem az éj nem előzi meg a nappalt. S mindegyik (saját) pályán lebeg.
41. S bizonyság nékik, hogy Mi hordozánk az ő sarjaikat a megrakott barkán,
42. S Mi megteremténk nékik az olyat, min utaznak.
43. S ha Mi akarjuk, hát megfullasztjuk őket, s nincs számukra megszabadulás, s ők nem mentetnek meg,
44. Hacsak nem kegyelemből, Tőlünk való vigaszként egy ideig.
45. S midőn mondva van nékik: "Tartsátok számon, mi előttetek volt, s mi mögöttetek van, hátha tán megkegyelmeztettek."
46. S nem jőve el hozzájuk a bizonyság Uruk bizonyságaiból, csak úgy, hogy ők szembeszegülők lettek azzal szemben!
47. S midőn mondva van nékik: "Áldozzatok abból, mit Allah adományozott néktek." Hát mondják, kik tagadnak azoknak kik hisznek: "Tápláljuk-é azokat, kiket ha Ő akarja, hát Allah táplál? Ti csupán nyilvánvaló tévelygésben vagytok."
48. S mondják: "Mikor (teljesedik be) ez az ígéret, ha igazak vagytok?"
49. Nem néznek elébe, csak egyetlen Kiáltásnak mi elragadja őket, midőn ők vitatkoznak.
50. S nem tudnak mit örökbe hagyni, s nem térhetnek vissza nemzetségükhöz.
51. S megfuvattatik a harsona, s lám! A sírokból ők Urukhoz suhannak.
52. Mondák: "Jaj nékünk! Ki támasztott fel minket fekvőhelyeinkről? Ez az, mit a Kegyelmes ígért, s amit megerősítettek a küldöttek.
53. Hanem az csupán egyetlen Kiáltás volt (ami elragadta őket), s nézd őket összegyűjtvén Színünk előtt felsorakoztatva.
54. S azon a Napon nem kárhoztatik el a lélek egyáltalán, s nem viszonoztatik néktek, csak az, mit tettetek.
55. Íme! A Mennyország gazdái azon a .Napon munkában lesznek, mely gyümölcsöző.
56. Ők s hitveseik az árnyékban ülnek és díványokon könyökölnek.
57. Övék amott (tetteik) gyümölcse, s övék az, miért fohászkodtak.
58. A Könyörületes Urtól (jövő) szó nékik: "Békesség."
59. S hordjátok el magatokat azon a Napon, ó, gaztevők!
60. S nem köték-é egyezséget Én véletek, Ó Ádám fiai, hogy nem szolgáljátok a Sátánt? Íme! Ő néktek nyilvánvaló ellenségtek.
61. S ha Engem szolgáltok, hát az az egyenes ösvény.
62. Mert bizony az nagy sokaságot tévelyített el közületek. Hát nem fogtátok-é föl ésszel?
63. Ez a Pokol, mi néktek ígértetett, (ha őt követtétek).
64. Hamvadjatok el ott ezen a Napon, mivel tagadtatok.
65. Azon a Napon Mi pecsétet teszünk szájukra, s kezeik beszélnek Hozzánk, s lábaik tesznek tanúvallomást arról, mit elnyertek.
66. S ha Mi akarnánk, hát kioltanánk szemük világát, hogy magukra hagyatottak legyenek az ösvényen. S hogyan látnának akkor?
67. S ha Mi akarnánk, hát helyeikre rögzítenénk őket, s nem tudnának tovamenni, sem visszatérni.
68. S az, kinek hosszú életet adunk, hát Mi meggörnyíténk őt a termetéhez képest. Hát nem érik-é fel ésszel?
69. S Mi nem tanítottuk néki (Muhammad) a költészetet, s az nem is szükséges néki. S ez nem (más) mint az emlékeztető s nyilvánvaló Korán,
70. Hogy figyelmeztettessenek az élők, s igazolódjék be a szó a hitetlenekkel kapcsolatban.
71. Avagy nem látják-é, hogy Mi megteremténk nékik a Mi kezünk munkájából a jószágokat, s ők azoknak birtoklói?
72. S Mi azt alárendelénk nékik, s azt is, melyre ráülnek, s azt is, melyből esznek.
73. S számukra belőle haszon származik, s abból isznak. Hát nem adnak-é hálát?
74. S ők Allahon kívül választának istenségeket, hátha tán pártfogásba vétetnek.
75. Nem tudják azok az ő pártjukat fogni, hanem épp ők lesznek ellenük a fegyverzett hadsereg.
76. S ne szomorítson el téged (Ó, Muhammad) az ő beszédük. Íme! Mi tudjuk, mit eltitkolnak, s mit kinyilvánítanak.
77. Avagy nem látá-é az ember, hogy Mi őt egy cseppből teremténk meg? S nézd! Ő egy nyilvánvaló ellenszegülő.
78. S az példákat hoz fel Nékünk, s elfelede az ő teremtettségét. Mondá: "Ki kelti életre a csontokat, midőn azok elkorhadottak?
79. Mondd: "Az kelti azt életre, Ki megalkotá azt legelőször. S Ő minden teremtmény Ismerője,
80. Aki megadá néktek a zöld fából a tüzet, s lám? Ti abból tüzet gyújtotok.
81. Avagy nem képes-é az, Ki megalkotá az egeket s a Földet arra, hogy olyanokat teremtsen, mint ők? Mi több, Ő a Mindentudó Teremtő.
82. Hanem az Ő parancsolása midőn akar valamit, hogy mondja néki: "Légy!" S az lészen.
83. S legyen Dicső az, Kinek kezében van minden dolog Teljhatalmúsága! S Őhozzá téríttettek meg.
|
