|
34. szúra
Sába
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Dicsőség legyen Allahnak, Akié (minden) mi az egeken, s a Földön van. Övé a Túlvilág Dicsérete, s Ő a Bölcs, az Értesült.
2. Ő tudja mi nyilvánul meg a földön, s mi távozik róla, mi bocsájtatik le az égből, s mi kanyarodik vissza oda. Ő a Könyörületes, a Megbocsátó.
3. Mondák, kik nem hisznek: „Nem jő el hozzánk az Óra.” Mondd: „Mi több, Uram által eljő az hozzátok. Ő a Láthatatlan Tudója. Nem térhet ki előle sem az egeken, sem a Földön még egy atomnyi mértékű dolog sem, avagy kisebb, avagy nagyobb annál. Hanem az (feljegyeztetett) egy nyilvánvaló könyvben.
4. Bizony Ő megjutalmazza azokat, kik hisznek, jókat cselekednek, s ezek számára a megbocsátás s a nemes gondoskodás jár.
5. S kik a Mi kinyilatkozásaink ellen küzdenek (Minket) kihívván, hát azok számára a bőszület fájdalmas szenvedése jut.
6. S látják azok, kiknek megadatott a tudás azt, hogy mi lebocsájtatott néked Uradtól az igaz, s a nagyszerű, magasztos ösvényhez vezet.
7. S mondák a hitetlenek: „Elvezessünk-é titeket a férfiúhoz, ki kihirdeti néktek, hogy midőn ha elporladtok teljes elporladással, azután ti újra teremtettek?
8. Kieszelé-é ő Allah ellen a hazug szót, avagy megőrült?” Mi több, kik nem hiszik a Túlvilágot, kínokat szenvednek majd, s messzi eltévelyedésben vannak.
9. Nem látják-é azt, mi kezeik közt van, s mi mögöttük van az égből s a Földről? Ha Mi akarnánk, hát elnyeletnénk őket a földdel, vagy lezúdítanánk reájuk a megsemmisülést az égből. Íme! Ebben van hát a bizonyság minden bűnbánó szolgának.
10. Mert bizony Mi megadánk Dávidnak Tőlünk a kiváltsá¬got (mondván): „Ó hegyek s madarak! Zengjétek véle (az imát)! S Mi alkalmassá tettük néki a vasat.
11. (Mondván): „Csinálj páncélinget, s mérd meg (annak) láncszemeit! S csináld azt meg jól! Lám! Én Látója vagyok annak, mit tesztek.”
12. (S Mi adánk) Salamonnak a szelet, minek reggeli (fújása) egy hónap, s esti (fújása) egy hónap, s Mi megindítánk néki a rézpatakot, (s adánk néki) dzsinneket, kik dolgoznak az ő kezei közt az ő Ura engedelmével. S azok, kik eltérnek közülük a Mi parancsolatunktól, hát megízleltetjük vélük a lobogó tűz szenvedését.
13. Ők azt csinálták néki, amit akart: zsinagógákat, szobrokat, medencéket, melyek olyanok voltak, akár a kutak s földbe vájt tűzhelyeket. Adj hálát Dávid nemzetsége! Hanem csak kevesen hálaadók az Én szolgáim közt.
14. S midőn Mi elrendelénk néki a halált, hát nem mutatott más az ő halálára, csupán egy talajlakó élőlény, mely felfalta a testét. S midőn összecsuklott, a dzsinnek látták hogyan történt, s ha ők ismerték volna a Láthatatlant, hát nem időznének az iszonyú szenvedésben.
15. Mert bizony bizonyság volt Sába törzsének az ő otthonaikban: két kert: egy jobbról, s egy balról. Egyetek Uratok adományából, s adjatok hálát Néki! Üdvös vidék, s megbocsátó Úr!
16. Hanem ők szembe szegülének, hát Mi reájuk küldtük Iram áradatát, s megváltoztatánk két kertjüket két olyan kertté, minek gyümölcse keserű, a tamariszk termett itt, s a zizifusz ott.
17. Eképpen fizeténk meg nékik azt, mit tagadtak. S büntetünk-é mást, mint hitetlent?
18. S Mi elhelyezénk köztük s a települések közt, miket Mi megáldottunk, más városokat, melyek kitűntek, s könnyűvé tettük a köztük való haladást, (mondván): „Közlekedjetek ott éjjel és nappal biztonságban!”
19. S mondák: „Urunk! Hosszabbítsd meg az utazást (településeink) között!” S ők elkárhozák önmagukat, s Mi közmegvetés tárgyának tevénk őket, s szétszaggatánk őket teljes szaggatással. Lám! Ebben vannak hát a bizonyságok minden állhatatosnak, hálaadónak. 20. S bizony beigazolódott vélük kapcsolatban Iblisz vélekedése, s azok követték őt, kivéve az hívők csapata.
21. S néki nem volt felettük hatalma, hacsak nem az, hogy Mi megtudjuk ki az, ki hisz a Túlvilágban azok közt, s kik kételkednek felőle. S a te Urad a Mindenek Megőrzője.
22. Mondd (Ó, Muhammad): „Fohászkodjatok azokhoz, kiket Allahon kívül létezni véltek! Azok nem bírnak egy atomnyi súllyal sem az egeken, sem a Földön, s nincs nékik azokból részük, s nincs Néki köztük támogatója.
23. S nem használ Nála a közbenjárás, csak annak, kinek Ő megengedi. Mígnem aztán elűzetik szívükről a rettegés, s mondják: „Mit mondott Uratok?” Mondák: „Az Igazat. S Ő a Magasságos, a Nagy.”
24. Mondd: „Ki az, Ki adományoz néktek az egekből s a földről.” Mondd: „Allah Lám! Mi, avagy ti talán jól vezettetünk, avagy nyilvánvaló eltévelyedésben vagyunk.”
25. Mondd: „S nem leszel megkérdeztetve arról, mit mi gaztettet elkövettünk, s nem leszünk mi megkérdeztetve arról, mit ti tesztek.”
26. Mondd: „összegyűjt bennünket a mi Urunk, majd igazsággal ítél közöttünk. S Ő az Ítélő, a Mindentudó.
27. Mondd: „Láttassátok vélem azokat, kiket ti Őmellé állítotok társul. Nahát! Mi több, Ő Allah a Nagyszerű a Bölcs.”
28. S Mi nem küldénk téged (ó, Muhammad), csak mint a jó hír s a figyelmeztetés elhozóját az embereknek, s hanem az emberek többsége ezt nem tudja.
29. S mondják: „Mikor lesz ezen ígéret (beteljesítve), ha igazak vagytok?”
30. Mondd (Ó, Muhammad): „Néktek (megadatott) a Nap ígérete, mit nem késleltethettek, s nem is siettethettek órányit sem.
31. S mondák kik tagadnak: „Mi nem hisszük ezt a Koránt, sem azt, mi azelőtt volt. S ha látnád midőn a bűnösök előhozatnak Uruknál, s odaveti egyike a másikának, s mondják azok, kik megvetettek (voltak a földön) azoknak, kik dölyfösködtek: „Ha ti nem lettetek volna, mi bizony hívők lettünk volna.”
32. Mondák azok, kik dölyfösködtek azoknak, kik megalázottak voltak: „Mi térítettünk-é el titeket az Útmutatástól, miután az eljőve hozzátok? Mi több, ti gaztevők vagytok.”
33. S mondák a megalázottak azoknak, kik dölyfösködtek: „Mi több, (az a ti) csalárdságtok volt éjjel s nappal, midőn megparancsoltátok nékünk, hogy tagadjuk meg Allahot, s állítsunk Néki vetélytársakat.” S megtelítődnek bűntudattal, midőn megláták a szenvedést, s Mi örveket tevénk azok nyakába, kik tagadtak. Mást érdemelenek-é azért, mit tettek?
34. S Mi nem küldénk egy településre sem figyelmeztetőt anélkül, hogy az ott élő elpuhultak ne mondták volna: „íme! Mi tagadjuk azt, mivel ti küldettetek.”
35. S mondák: „Mi többek vagyunk (nálatok) vagyonban s fiakban, s mi nem leszünk megkínoztatva.”
36. Mondd (Ó, Muhammad): „Lám! Az én Uram annak tárja ki a gondoskodást, kinek Ő akarja, s annak méri szűken (kinek Ő akarja). Hanem az emberek többsége ezt nem tudja.”
37. S nem vagyonotok az, sem fiaitok, mi közel hoz titeket Hozzánk, hanem ki hisz, s jókat cselekszik (kerül közel). Hát ezek számára a viszonzás kétszeres lesz azért, mit tettek, s ők az (égi) szálláshelyen biztonságban lesznek.
38. S azok, kik a Mi kinyilatkozásaink ellen vannak (Minket) kihívván, hát azok előállíttatnak a szenvedésre.
39. Mondd: „Lám! Az én Uram annak tárja ki a gondoskodást kinek Ő akarja az Ő szolgálói közül, s annak méri azt szűken (kinek Ő akarja). S mit áldoztok valamiből is, azt Ő pótolja, s Ő a Gondoskodók Legjobbika.
40. S azon a Napon midőn Ő egybetereli őket mindahányat, majd mondja az angyaloknak: „Ezek kizárólag hozzátok imádkoztak?”
41. Mondák: „Légy Dicső! Te vagy a mi Oltalmazónk! Nem ők! Mi több, ők a dzsinnekhez imádkozának, s legtöbbjük hitt is bennük.”
42. S azon a Napon nem lesz az egyik a másikának haszonára, sem kárára. S Mi mondjuk azoknak, kik bűnbe estek: „ízleljétek meg a Pokol tüzének szenvedését azért, mit meghazudtoltatok.”
43. S midőn olvastatnak nékik a Mi megnyilvánult bizonyságaink, mondák: „Ő nem más, mint egy férfiú, aki el akar téríteni titeket attól, mit atyáitok szolgáltak.” S mondák: „Ez nem más, mit kieszelt hazugság.” S mondák azok, kik tagadják az igazságot, midőn az eljőve hozzájuk: „íme! Ez csupán nyilvánvaló mágia.”
44. S Mi nem adánk nékik az írásokból, hogy tanulják azt, s nem küldénk el hozzájuk előtted figyelmeztetőt.
45. S hazugok voltak, kik őelőttük éltek, s nem nyertek el a tizedrészt sem abból, mit Mi adánk nékik, s ők meghazudtolák a Mi küldötteinket. S mily borzalmas, ha Én elutasítok valakit.
46. Mondd (Ó, Muhammad): „Hanem én egyre intelek titeket: Álljátok fel Allah tiszteletére (imára) kettesével s egyenként, majd gondolkodjatok el: társatok nem őrült,ő csupán egy figyelmeztető néktek az előttetek való szörnyű szenvedéssel kapcsolatban.
47. Mondd: „Mi bért kértem tőletek, hat az a tiétek. Az én bérem csak Allahra tartozik, s ő mindenkivel szemben Tanú.”
48. Mondd: „íme! Az én Uram hozzátok vágja az Igazságot. Ő a láthatatlan dolgok Tudója.”
49. Mondd: „Eljőve az igazság, s a hamisság nem kezdete, sem megújítója semminek.”
50. Mondd: „Ha eltévelyedek, hát önmagam kárára tévelyedek el, s ha jól vezettetek, hát ez azáltal van, mit az én Uram sugallott nékem. Lám! Ő a Meghalló, a Közeli.”
51. S ha látnád, midőn ha megrémíttetnek, s nincs menekvés, Mi lesújtunk egy közeli helyről.
52. Mondák: „Mi (most) hiszünk Benne.” S hogyan jutnak a hithez egy olyan messzi helyről?
53. S bizony ők megtagadták azt azelőtt. S ők célba vevék a Láthatatlant (oly) messzi helyről.
54. S az örvény van köztük, s aközött, mit vágynak, ahogy ez már megtörtént kommunájuk tagjaival azelőtt. Lám! ők a kételyek kételyében voltak.
|
