|
32. szúra
A leborulás
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes s Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám. Mím.
2. Leküldetett az Írás kinyilatkoztatása, amihez nem férhet kétség, a Mindenségek Urától való.
3. Avagy ők mondják: „Kieszelé azt.” Mi több ez az igazság az Uradtól, hogy figyelmeztesd a népet, melyhez nem jött figyelmeztető előtted, hátha tán jól vezettetnek.
4. Allah az, Ki megteremté az egeket, a földet, s mi a ket¬tő közt van, hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónuson. Nincs néktek Rajta kívül oltalmazó, sem közbenjáró. Hát nem emlékeztek-é?
5. Ő vezérli a dolgokat az égből a földre, majd az vissza¬kanyarodik Őhozzá a Napon, mely egyenértékű ezer évvel abból, mit számoltok.
6. Ő hát Tudója a Láthatatlannak s a Láthatónak, a Nagyszerű, a Könyörületes,
7. Aki széppé tett mindent, mit teremtett, s hozzákezdett az ember teremtéséhez agyagból.
8. Majd megtevé az ő magvát egy csepp lenézett vízből.
9. Majd kialakítá azt, s belé lehelle az Ő Lelkéből, s megadá néktek a hallást, a látást s a szívet. Csak keve¬sen vagytok, kik hálát adnak.
10. Mondák: „Ha mi eltévelyedettek lennénk a földön, hát hogyan lehetnénk (újra teremtve)?” Mi több, ők a találkozót az Urukkal tagadják.
11. Mondd: „Elmúlaszt titeket az angyal, akire rá vagytok bízva, majd Uratokhoz téríttettek meg.”
12. S ha látnád, midőn a gaztevők leszegik fejüket az ő Uruknál, (s mondják): „Urunk! Látunk, s hallunk, hát téríts vissza minket, mi jól fogunk cselekedni, s mi bizonyosak vagyunk.”
13. S ha Mi akarnánk, hát Mi minden léleknek megadnánk az ő útmutatását, hanem érvényre kell, jussék a szó Tőlem (a bűnösökről), hogy megtöltsem dzsinnek és emberek¬ összességével a Poklot.
14. Hát ízleljétek meg, miáltal elfeledétek a találkozótokat ezen a Napon. Lám! Mi elfeledünk titeket. S ízleljétek meg az örökkévalóság szenvedését azáltal, mit tette¬tek.
15. Hanem (csak) azok hisznek a Mi kinyilatkoztatásainkban, kik, ha emlékeztetve vannak azokra, hát leereszkednek leborulván, s zengik az ő Uruk dicsőségét, s nem dölyfösködnek.
16. (Akik) megszakítják alvásukat pihenőhelyeiken, s Urukhoz fohászkodnak félve, sóváran, s abból mit Mi nékik adományoztunk, áldoznak.
17. S nem tudják a lelkek, mi bujtatott el számukra a szemet gyönyörködtetőből jutalomként azért, amit tettek.
18. S az, ki hivő olyan-é, mint ki züllött? Nem egyenlők.
19. Hanem kik hisznek, jókat cselekednek, hát számukra a Menny lesz a menedék szálláshelyül azért, mit tettek.
20. S hanem kik züllöttek, hát hajlékuk a Pokol tüze lesz, s mindannyiszor ha ki akarnak jőni belőle, hát visszatéríttetnek belé. S mondva lesz nékik: „Ízleljétek meg a Pokol tűzének kínjait, mit ti meghazudtoltatok.”
21. S bizony Mi megízleltetjük vélük a legkisebb szenve¬dést még a nagyobb szenvedés előtt, hátha tán visszatérnek.
22. S ki bűnösebb annál, mint ki emlékeztetve van az Ő Urának kinyilatkoztatásaira, majd szembe szegül azok¬kal? Íme! Mi elégtételt veszünk a gaztevőktől.
23. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, -hát ne légy kételyben (Ó, Muhammad) a felől, hogy tényleg véle (Mózessel) találkoztál!- s Mi megtevénk azt útmutatásként Izrael fiainak.
24. S Mi kijelölénk köztük az elöljárókat, kik a Mi parancsolásunk által voltak vezetve, midőn látánk, hogy állhatatosak, s a Mi kinyilatkozásaink felől bizonyosak.
25. Íme! A te Urad az, Ki ítélkezik közöttük a Feltámadás Napján abban, miben különböztek.
26. Avagy nem vezeté őket (helyes következtetésekre) az, hogy hány nemzedéket pusztítánk Mi el őelőttük, kik lakóhelyeiken jártak-keltek? Lám! Ezekben vannak hát a bizonyságok! Hát nem hallják-é?
27. Avagy nem látták-é, hogyan vezeténk Mi a kopár földre a vizet, s hozánk elő általa a veteményt, miből az ő jószáguk eszik, akár saját maguk? Hát nem látják-é?
28. S mondjak: „Mikor lesz ez a győzelem, ha igazak vagytok?”
29. Mondd: „a Győzelem Napján nem használ azoknak, kik tagadnak az ő hitük, s nem tartatnak vissza.”
30. Hát szegülj szembe vélük (Ó, Muhammad), s várj! Lám! Ők (is) várnak.
|
