|
31. szúra
Lukmán
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám. Mím. .
2. Ezek a Bölcs Írás igéi.
3. Útmutatás és kegyelem a jótét (lelkeknek),
4. Akik megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, s ők a Túlvilágban bizonyosak.
5. Ők azok az útmutatást követik Uruktól, s ők a boldogulók.
6. S az emberek közt van, ki megfizeti a mulatságos beszédet, mely letévelyít Allah útjáról tudás nélkül, s meg¬teszi azt csúfondárossá. Ezeknek hát a szörnyű szenvedés jut.
7. S midőn olvastatnak néki a Mi kinyilatkoztatásaink, ő dölyfösen elfordul, mintha nem (is) hallaná azt, mintha az ő két fülén hallgatagság (lenne). Hát hirdesd ki néki a fájdalmas szenvedést.
8. Lám! Kik hisznek, s jókat cselekednek, hát nekik a gyö¬nyörök Mennyei jutnak.
9. Ők ott halhatatlanok lesznek. Allah ígérete igaz, s Ő a Nagyszerű, a Bölcs.
10. Ő megteremté az egeket pillérek nélkül, ti látjátok azt, s levetette a földre a hegységeket, hogy biztonságot nyújtson néktek, s szétszórt azon mindenféle élőlényt. S Mi lebocsájtánk az égből a vizet, s kikeleszténk abból mindenféle nemes párt.
11. Ez hát Allah teremtése. S láttassátok meg vélem, mit te¬remtenek azok, (mikhez ők fohászkodnak) Rajta kívül? Mi több, a bűnösök nyilvánvaló tévelygésben vannak.
12. Mert bizony Mi megadánk Lukmánnak a bölcsességet, (mondván): „Adj hálát Allahnak! S ki hálát ad, hát hanem magának ad hálát. S ki tagad, íme! Allah a Korlátlan, a Magasztos.”
13. S midőn mondá Lukmán az ő fiának, s ő inté őt: „Ó, fiam! Ne állíts társakat Allahnak! Lám! A társak állítása hatalmas bűn.
14. S Mi elrendelénk az embernek, hogy (bánjon jól) az ő két szülőjével, hogy az ő anyja hordozza őt legyengülvén a gyengeségtől, s az ő leválasztását kétéves korban. Hát adj hálát Nékem, s a két szülőnek! Hozzám vezet a végzet.
15. S ha ők küzdenek véled, hogy társat állíts Nékem, mifelől néked tudásod nincsen, hát ne engedelmeskedj nékik! S kísérd őket (végig) az evilágon illően, s kövesd annak útját, ki Nékem vall bűnbánatot, majd Hozzám vezet vissza utatok, s Én kihirdetem néktek azt, mit tettetek.
16. Ó, fiam! Íme! Legyen az (akár) egy mustármag súlynyi is, s legyen az a sziklában, vagy az egeken, avagy a földön, Allah elhozza azt (az elszámoltatásra). Lám! Allah a Lágy, az Értesült.
17. Ó, fiam! Tartsd meg az imát, rendeld el az illőt, vess véget a csalárdnak, s légy állhatatos azzal kapcsolatban, mi téged ér! Íme! Ez hát a dolgok maradandósága.
18. Ne fordítsd el orcádat megvetéssel az emberektől, s ne járj a földön hetykén. Íme! Allah nem szeret egy büsz¬ke kérkedőt sem.
19. Légy szerény jártadban, s fogd vissza hangod. Íme! A hangok legérdesebbike bizony a szamár hangja.”
20. S nem látjátok-é, hogy Allah alárendelte néktek (mind¬azt), mi az egeken, s a földön van, s kiárosztotta rátok az Ő nyilvánvaló és rejtett kegyeit? S az emberek közt van, ki vitába száll az Allahról való tudással, útmutatás, avagy megvilágosító Írás nélkül.
21. S ha mondva van nékik: „Kövessétek azt, mit Allah kinyilatkoztatott!” Mondák: „Mi több, mi azt (az utat) követjük, amin a mi atyáinkat találánk.” Még ha a Sátán is hívná őket a lángok kínjaira.
22. S ki célját Allahnak rendeli alá, s ő jótét (lélek), hát bizony a megbízható kapaszkodót markolja meg. S Allahhoz (tér meg) a dolgok beteljesülése.
23. S ki tagad, hát ne aggasszon téged (Ó, Muhammad) az ő hitetlensége. Hozzánk vezet az ő visszaútjuk, s Mi ki¬hirdetjük nékik, mit tettek. Íme! Allah Tudója a keblek (rejtekének titkait).
24. S hagyjuk, hogy élvezzék (az életet) egy rövid ideig, majd Mi bekényszerítjük őket a súlyos szenvedésbe.
25. S ha kérdenék őket: „Ki teremté meg az egeket s a földet?” Mondanák: „Allah.” Mondd: „Dicsőség legyen Allahnak!” Mi több, többségük nem tud.
26. Allahé mi az egeken s a földön van. Lám! Allah a Korlátlan, a Magasztos.
27. S ha a földön a fák tollak lennének, s a tenger nyújtaná annak hét más tengerrel (együtt a tintát), hát Allah szavai nem merülnének ki. Lám! Allah a Nagyszerű, a Bölcs.
28. A ti megteremtéstek, s feltámasztástok csupán (meg¬teremtése és feltámasztása) egyetlen léleknek. Lám! Allah a Meghalló, a Meglátó.
29. Nem látod-é, hogy Allah átlényegíti az éjt nappallá, s átlényegíti a nappalt éjjé, s alárendelé a Napot, a Hol¬dat, s mindegyik a kijelölt ideig fut? S Allah Értesült arról, mit tesztek.
30. Ez hát azért van, miáltal Allah, Ő az Igaz, s mihez Rajta kívül fohászkodnak, az a Hamis. S bizony Allah, Ő a Magasságos, a Nagy.
31. Nem látod-é, hogy a bárka a tengeren Allah kegye ál¬tal fut, hogy megmutasson néktek (valamit) az Ő bizonyságaiból? Lám! Ezekben vannak hát a bizonyságok min¬den állhatatosnak, hálaadónak.
32. S ha elborítja őket a hullám, akár az árnyékoló, hát Allahot hívják, szeplőtelenné téve Néki a hitvallást. S midőn Ő kimenekíti őket a szárazföldre, van köztük, ki meghunyászkodik. S nem tagadja meg a mi kinyilatkozásainkat, csak minden háládatlan hitetlen.
33. Ó, emberek! Tartsátok számon Uratokat, s féljétek a Na¬pot, midőn nem segítheti a szülő az ő gyermekét, s a gyermek sem lehet segítője az ő szülőjének egyáltalán, lám! Allah ígérete az igaz. Hát ne igézzen meg titeket az evilági élet, s ne igézzen meg benneteket Allahhal kapcsolatban a Megigéző (Sátán)!
34. Lám! Allah! Övé az Óráról való tudás. S Ő leküldi a ziva¬tart, Ő tudja, hogy mi van a méhekben. S nem tudja egy lélek sem, mi nyer el holnap, s nem tudja egy lélek sem, hogy mely földön múlik el. Íme! Allah a Mindent tudó, az Értesült.
|
