|
28. szúra
A történet
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében.
1. Ta. Szin. Mim.
2. Ezek a nyilvánvalóvá tévő Írás igéi.
3. Mi olvassuk azt néked, mi hírlik igazából Mózesről és Fáraóról, a nép számára, mely hisz.
4. Lám! Fáraó elhatalmasodott a földön, s elrendezé az ő népét kommunákba. S ő sanyargatott egy népséget közülük, levágatván az ő fiaikat, s megvetvén az ő asszonyaikat. Íme! Ő a romlás terjesztője volt.
5. S Mi kedvezni akaránk azoknak, kik sanyargattattak a földön, s megtevénk őket tanulságul, s megtevénk őket örökösül.
6. S letelepíténk őket a földön, s megmutatánk Fáraónak, Hámánnak, s az ő népükből való katonáiknak azt, mitől féltek.
7. S Mi sugallánk Mózes szülőanyjának, (mondván): "Szoptasd őt, s midőn ha félted őt, hát hajítsd be őt a folyóba, s ne félj, ne bánkódj! Lám! Mi visszaadjuk őt néked, s megtesszük őt a küldötteink egyikének.
8. S felszedé őt Fáraó családja, hogy legyen ő nékik ellenségük s elszomorítójuk. Bizony
Fáraó, Hámán és az ő katonáik vétkesek voltak.
9. S mondá Fáraó asszonya: "Ő szemet gyönyörködtető nékem s néked, hát ne öld meg! Még lehet, hogy-hasznunkra lesz, avagy (saját) gyermekként örökbe fogadjuk őt." S ők nem érzékelték (tettük súlyát).
10. S üressé lett Mózes szülőanyjának szíve, s majdhogynem elárulá őt, ha Mi nem köténk meg az ő szívét, hogy legyen a hívők közül való.
11. S mondá az az ő nővérének: "Leld fel őt!" S ő megpillantá őt távolról, s ők nem vették azt észre.
12. S Mi azelőtt megtiltottuk néki a szoptató dajkákat, s mondá (az asszony): "Elvezesselek-é titeket a háznéphez, kik felnevelik őt tinéktek, s az ő gondját viselik?"
13. Hát Mi visszaadánk őt az ő szülőanyjának, hogy gyönyörködjék a szeme benne, s ne bánkódjék, s tudja, hogy Allah ígérete igaz. Hanem a többségük, ezt nem tudja.
14. S midőn ő eléré ereje teljét, s megállapodott, hát Mi megadánk néki a bölcsességet, s a tudást. S ekképpen jutalmazzuk a jótevőket.
15. S ő betére a városba, midőn az ő népe semmibe vevé, s talált ott két férfiút küzdeni. Az egyik az ő kommunájába való volt, a másik az ellenségébe. Hát segítséget kére tőle az, ki az ő kommunájába való volt az ellen, ki az ellenségébe. S letaglozá azt Mózes, s elpusztítá azt. Mondá: "Ez a Sátán műve. Íme! Az ellenség nyilvánvalóan eltévelyedett."
16. Mondá: "Uram! Én elkárhoztam magam, hát bocsásd meg nékem!" Majd Ő megbocsátá néki. Lám! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes.
17. Mondá: "Uram! Miáltal Te kegyedben részesítettel engem, hát sohasem leszek a gaztevők támasza."
18. S reggelre ő a városban volt, félvén, éberen, s lám! Az, ki tegnap hozzá folyamodott, segítségért kiáltott hozzá. Mondá néki Mózes: "Lám! Te nyilvánvalóan forrófejű vagy."
19. S midőn az néki akart esni annak, ki mindkettőjük ellensége, az mondá: "Ó, Mózes! Meg akarsz-é ölni engem, ahogy életet ontottál ki tegnap is? Te csupán zsarnok akarsz lenni a földön, s nem akarsz a jócselekedetűek közé való lenni?"
20. S jött egy férfiú a város túlsó végéből futván, s mondá: "Ó, Mózes! Íme! A törzsfők azt határozták veled kapcsolatban, hogy megölnek, hát szökj el! Íme! Én néked tanácsadó vagyok."
21. Hát ő elszökött onnan félvén, éberen. Mondá: "Uram! Menekíts meg engem a bűnösök népétől!"
22. S midőn Midián felé veté tekintetét, mondá: "Az én Uram azon van, hogy vezessen engem a jó úton."
23. S midőn előtűnt Midián vízvevő helye, ott az emberek egy törzsét találta, kik vizet vettek. S tőlük távol két lányt talált visszahúzódón. Mondá: "Mi bánt titeket?" Mondák: "Mi nem itathatunk, míg a juhászok el nem vonulnak, s atyánk már nagyon öreg."
24. S ő megitatá nékik (nyájukat), majd visszatért az árnyékba, s mondá: "Uram! Én nagyon rászorulok azokra a jókra, miket Te le fogsz nékem bocsájtani.
25. S odajött hozzá (a két lány) egyike, bátortalanul menvén. Mondá: "Íme! Az én atyám hív téged, hogy viszonozza néked annak bérét, hogy megitattál nékünk." S midőn feljött hozzájuk, s elbeszélé néki a történetét, mondá (Suejb, a lányok apja): "Ne félj! Megmenekültél a bűnösök népétől."
26. Mondá (a lányok egyike): "Ó atyám! Fogadd fel őt! Ő a legjobb, kit felbérelhetsz, erős és hű."
27. Mondá: "Én azt akarom, hogy ezen két lányom közül tedd hitveseddé egyiket azzal, hogy elszegődsz hozzám nyolc zarándoklat (idejére). S ha akarsz, önként tizet teljesítesz, de nem szeretnélek semmire sem kényszeríteni. S te engem, ha Allah is úgy akarja, a jócselekedetűek közt találsz."
28. Mondá: "Ez köztem s közted egy egyezség lészen. Akármelyikre is végzek a két időpontból, hát nincs panasz rám-nézve. S Allah a Biztosíték arra, mit mondok."
29. S midőn letelik Mózes ideje, s úton volt az ő háza népével, hát a hegyoldalon megpillantott egy tüzet. Mondá az ő háza népének: "Maradjatok hátra! Íme! Én megpillantám egy tüzet, s most rajtam áll, hogy elhozzam onnan a híreket, avagy a tűz parazsát, hátha tán megmelegedtek."
30. S midőn elére ahhoz,, hát szólíttatott a völgy jobb partjáról a megáldott földdarabon egy fáról: "Ó, Mózes! Íme! Én, igen Én vagyok: Allah, a Mindenségek Ura.
31. Hajítsd le botodat!" S midőn ő megláta azt tekeregni akár egy kígyó, hát megfordult hirtelen, s meg sem állt. (S mondva volt néki): "Ó, Mózes! Gyere közelebb Hozzám, s ne félj! Lám! Te biztonságban vagy.
32. Tedd zsebedbe kezed, s (midőn ha) előhúzod, fehér lesz, (minden) ártalom nélkül. S szorítsd magadhoz karjaid, hogy ne rettegj!. Hát ezen két bizonyság az Uradtól van Fáraónak, s az ő törzsfőinek. Lám! Ők züllött nép lettek."
33. Mondá: "Uram! Íme! Én megöltem közülük egy lelket, s félek hogy megölnek.
34. S az én fivérem, Áron, nálam ékesebben szól, hát küldd el őt vélem segítőtársul, hogy megerősítsen engem. Íme! Én félek, hogy meghazudtolnak engem."
35. Mondá: "Mi megszilárdítjuk a te karodat fivéreddel, s Mi érveket adánk néktek, így ők nem érnek fel hozzátok, a Mi kinyilatkoztatásainkhoz. S ti, s akik követnek kettőtöket lesznek a győzedelmesek."
36. S midőn elére hozzájuk Mózes a Mi megnyilvánult bizonyságainkkal, mondák: "Ez nem más, mint kiagyalt mágia. S mi nem hallánk ilyeneket a mi ősatyáinktól."
37. S mondá Mózes: "Uram a Legjobb Tudója annak ki az,ki elhozta az Útmutatást Őtőle, s kinek lesz beteljesülése a Végső Otthon. Íme! Nem boldogulnak a bűnbe esettek."
38. S mondá Fáraó: "Ó, törzsfők! Én nem tudom, hogy más istenség is lenne néktek, mint én, hát szítsd fel nékem a tüzet, ó, Hámán, az agyag alatt, s építs nékem egy magas tornyot, hogy (onnan) vehessem szemügyre Mózes Istenét! S Lám! Én úgy vélem, hogy ő a hazugok közül való."
39. S dölyfösködött ő s az ő katonai a földön igaztalanul, s úgy vélték, hogy ők Hozzánk nem téríttetnek vissza.
40. S Mi elragadánk őt, s az ő katonáit, és sorsukra hagyánk őket a tengerben. Hát nézd, milyen a beteljesedése a bűnösöknek!"
41. S mi megtevénk őket, kik a Pokol tüzére hívnak, tanulságul, s a Feltámadás Napján ők nem lesznek pártfogoltak.
42. S üldöztetjük őket az evilágon átokkal, s a Feltámadás Napján ők a meggyalázottak közt lesznek.
43. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, miután már elpusztítánk az elődeik nemzedékeit. Szemmel látható (bizonyságot), útmutatást, s kegyelmet az embereknek, hátha tán emlékeznek.
44. S te (Ó, Muhammad) nem voltál (ott a hegy) nyugati oldalán, midőn Mi elrendelénk Mózesnek a parancsolatot, s te nem voltál a szemtanúk között.
45. Hanem Mi olyan nemzedékeket teremténk, melyek élettartama megnőtt. S te nem voltál Midián lakója, hogy olvasd nékik a Mi kinyilatkozásainkat, s hanem Mi (a küldöttek) Küldői voltunk.
46. S nem voltál a Hegy oldalában, midőn Mi szólítottunk, s hanem (ennek tudása) kegyelem a te Uradtól, hogy figyelmeztesd a népet, kikhez még nem jött figyelmeztető előtted, hátha tán emlékeznek.
47. S ha lesújt rájuk a csapás azáltal, mit kezeik megelőlegeztek, mondják: "Urunk! Miért nem küldesz hozzánk küldöttet, hogy mi kövessük a Te kinyilatkozásaidat, s hogy hívők lehessünk?"
48. S midőn eljőve hozzájuk az igazság Tőlünk, mondják: "Miért nem adatik meg néki az, mi megadatott Mózesnek?" Avagy nem tagadják-é azt, mi megadatott Mózesnek azelőtt? Mondák: "A két mágia alátámasztja egymást." S mondák: "Lám! Mi egyikben sem hiszünk."
49. Mondd (Ó, Muhammad): "Hát hozzatok egy írást Allah Színéből, mely jobb útmutatás annál a kettőnél, mit követhetek, ha igazak vagytok."
50. S ha nem válaszolnak néked, hát tudd meg, hogy csak a vágyaikat követik. S ki eltévelyedettebb annál, mint ki saját vágyait követi Allahtól jövő útmutatás nélkül? Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népét.
51. S bizony Mi eljuttatánk hozzájuk a Szót, hátha tán emlékeznek.
52. Azok, kiknek Mi megadánk az Írást előzőleg, ők abban hisznek.
53. S midőn az olvastatik. nékik, mondák: "Hiszünk benne. Íme! Ez az igazság az Urunktól. Íme! Mi ez előtt is muszlimként megbékélők voltunk."
54. Ezeknek a bére kétszer adatik meg, miáltal állhatatosak voltak, s visszaszorították a rosszat a jóval, s abból, mit nékik adományoztunk, áldoztak.
55. Midőn hallják a hiábavalóságot szembeszegülnek avval, s mondják: "Miénk a mi tetteink, s tiétek a ti tetteitek. Békesség reátok! Nem keressük a tudatlanok társaságát."
56. Lám! Te (Ó Muhammad) nem vezeted azt, kit te szeretsz, hanem Allah vezeti azt, kit Ő akar. S Ő a Legjobb Ismerője a jól vezetetteknek.
57. S mondák: "Ha mi véled követjük az útmutatást, hát elkergettetünk földünkről." Avagy nem adánk nékik helyükként a biztonságos, sérthetetlen várost, hova mindennek gyümölcse elhozatik, gondoskodásként a Mi Színünkből? S hanem többségük ezt nem tudja.
58. S hány települést pusztítánk Mi el, kik megélhetésüket meg nem köszönték! S ez hát az ő lakóhelyük, mely nem telepíttetett be őutánuk, csupán kevéssé. S Mi, igen Mi voltunk az örökösök.
59. S nem volt Urad a települések Elpusztítója addig, míg Ő el nem küldött az ő fővárosukba egy küldöttet, ki olvassa nékik a Mi kinyilatkozásainkat. S Mi nem voltunk a települések Elpusztítói, csak ha népe bűnös volt.
60. S bármi megadatott néktek, az az evilági élet kényelme s annak ékessége. S mi Allahnál van, az jobb s maradandóbb. Hát nem éritek-é fel ésszel?
61. S az, kinek Mi szép ígérettel ígérénk, hogy meglelje (az igazat) olyan-é, mint az, kivel élvezteténk az evilági élet élvezeteit, majd ő a Feltámadás Napján az előállítottak közt lesz?
62. S azon a Napon Ő szólítja őket, s mondja: "Hol vannak az Én társaim, kiket ti feltételeztetek?"
63. Mondák azok, kiknek jussa lesz a szó (a tanúskodó bálványok): "Urunk! Ezek azok, kiket félrevezettünk. Mi félrevezettük őket ,ahogy mi félre voltunk vezetve. Megtagadjuk őket: nem imádkoztak hozzánk."
64. S mondva lesz: "Fohászkodjatok társaitokhoz!" S ők fohászkodának hozzájuk, hanem azok nem válaszolnak nékik, s meglátják a szenvedést. S bárcsak ők jól vezetettek lennének!
65. Azon a Napon Ő szólítja azokat, s mondja: "Mit válaszolátok a küldötteknek?"
66. S azon a Napon érveik homályosak lesznek, s ők nem kérdezősködnek.
67. S hanem ki bűnbánatot vall, hisz, s jókat cselekszik, ő azon van, hogy a boldogulók közt legyen.
68. A te Urad azt teremt, mit akar, s azt (is) választ. Nékik nincs választásuk. Legyen Dicső Allah és Magasságos azok felett, mikkel társítják!
69. S a te Urad tudja, mit fednek keblük, mit kinyilatkoznak.
70. S Ő Allah, nincs más Isten, csak Ő. Öve az evilág és a Túlvilág hálája. Övé az ítélkezés, s Őhozzá téríttettek vissza.
71. Mondd: "Belátjátok-é, ha Allah rátok borítja az éjjelt véget nem érő módon a Feltámadás Napjáig, hát ki isten Allahon kívül, ki elhozza a fényt? Hát nem hallotok-é?"
72. Mondd: "Belátjátok-é, ha Allah rátok borítja a nappalt véget nem érő módon a Feltámadás Napjáig, hát ki isten Allahon kívül, ki elhozza néktek az éjt, hogy akkor megpihenjetek? Hát nem láttok-é?"
73. S az Ő kegyelméből Ő megadá néktek az éjt s a nappalt, hogy akkor megpihenjetek, s hogy vágyjatok kapni az Ő bőkezűségéből. Hátha tán hálát adtok.
74. S azon a Napon, midőn Ő szólítja őket, hát mondja: "Hol vannak az Én társaim, kiket ti feltételeztetek?"
75. S Mi előhozánk minden nemzetből egy tanút, s mondánk: "Hozzátok elő a bizonyságtokat!" S ők megtudják, hogy az igazság Allahé, s eltévelyíti őket az, mit kieszeltek.
76. Kóré Mózes népéből való volt, s ő szemben állt vélük. S Mi megadánk néki (annyi) kincset, hogy az ő készlete bizony (nagy) teher volt egy csapatnyi erős embernek (is). S monda néki az ő népe: "Ne örvendezz! Íme! Allah nem szereti az örvendezőket.
77. Hanem vágyj azáltal, amit Allah adott néked a Túlvilág otthonára, de ne feledkezz meg részedről az evilágon sem, s légy jó, ahogy Allah (is) jó volt hozzád, s ne vágyj rontásra a földön. Lám! Allah nem szereti azokat, kik rontást terjesztenek."
78. Mondá: "Hanem ez nékem azért adatott meg, mert tudást birtoklok." Avagy nem tudja-é, hogy Allah bizony elpusztítá nemzedékeket őelőtte. Azokat, kik hatalmasabbak voltak nála erőben, s nagyobb csapatban? S vajon nem kérdeztetnek meg vétkeikről a gaztevők?
79. S előállt népe elé az ő pompájában. S mondák azok, kik az evilági életet akarják: "Ó, bár nekünk lenne az, mi megadatott Kórénak! Lám! Övé a hatalmas szerencse."
80. S Mondák azok, kiknek megadatott a tudás: "Jaj néktek! Allah viszonzása jobb annak, ki hisz, jót cselekszik, s azt csak az állhatatosak nyerik el."
81. S Mi elnyeleténk őt, s az ő hazát a földdel. S nincs néki az a sereg, ki pártfogolja őt Allahon kívül, s nem lesz ő a győztesek közt.
82. S reggelre azok, kik tegnap az ő helyére sóvárogtak, mondják: "Ó, jaj ! Allah annak ad több a gondoskodásból, kinek akarja szolgálói közül, s (annak) méri szűken, (kinek akarja). S ha nem lenne miénk Allah nagylelkűsége, hát elnyeletne bennünket (is). Ó, jaj! Nem boldogulnak a hitetlenek."
83. Ami hát a Túlvilág Hajléka, hát; Mi megadánk azt azoknak, kik nem akarnak hatalmaskodni a földön, sem a rontást terjeszteni. A beteljesülés az őrizkedőké.
84. Ki elhozza a jót, hát neki az jobb, s ki elhozza a rosszat, hát nem viszonoztatik azoknak, kik rosszat tettek, csak az, mit műveltek.
85. Íme! Ő, Aki előírta néked a Koránt törvényedül, visszavisz téged (oda, ahova vágysz). Mondd: "Az én Uram a Legjobb Tudója annak, ki hozza el az útmutatást, s ki van nyilvánvaló eltévelyedésben."
86. S nem remélhetted, hogy az Írás néked adatik, hanem ez kegyelem a te Uradtól, s ne légy támasza a hitetleneknek!
87. S ne gátoljanak ők téged Allah kinyilatkozásaiban, miután lebocsájtattak (azok) néked, hanem hívd (az embereket) Uradhoz, s ne légy a bálványimádók közt!
88. S ne fohászkodj Allah mellett más istenséghez! Nincs Isten, csak Ő. Minden múlandó, kivéve az Ő orcáját. Övé az Ítélkezés, s Hozzá téríttettek vissza.
|
