|
27. szúra
A hangya
(mekkai kinyi kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Ta. Szin. Ezek a Korán s a megnyilvánult Írás igéi.
2. Útmutatás és jó hír a hívőknek.
3. Azoknak, kik megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, s ők a Túlvilágban bizonyosak.
4. Íme! Kik nem hisznek a Túlvilágban, hát Mi feldíszítetjük nékik tetteiket, s ők elbitangoltak.
5. Ezek azok, kiké az ádáz szenvedés lesz, s ők a Túlvilágon a legnagyobb vesztesek lesznek.
6. Íme! S te (Ó, Muhammad) bizony a Bölcs, s Mindentudó Színéből kapod a Koránt.
7. Midőn mondá Mózes az ő háza népének: "Lám! Észrevettem egy tüzet, s hozok néktek onnan hírt, avagy elhozok néktek egy kölcsönvett lángnyalábot, hátha tán felmelegedtek.
8. S midőn eljőve ahhoz, hát szólítva volt (mondván): "Bizony Áldott, Ki a tűzben van, s Ki körötte van. Dicsértessék Allah, a Mindenségek Ura!
9. Ó Mózes! Íme! Ez Én vagyok, Allah, a Nagyszerű, a Bölcs.
10. S hajítsd el botodat!" S midőn meglátá azt tekeregni, akár egy rossz szellem, hát azon nyomban megfordult, s meg nem állt. "Ó, Mózes! Ne félj! Nem félnek a küldöttek Énnálam.
11. Kivéve az, ki bűnbe esett, majd a rossz után szép tettel váltotta fel (azt). S lám! Én Megbocsátó s Könyörületes vagyok.
12. Tedd kezedet zsebedbe, s ha kiveszed, az fehér lesz ártalom nélküli.(Ez egy lesz) Fáraónak s az ő népének (szánt) bizonyságok közül. Íme! Ők a züllöttek népe.
13. S midőn eljöttek hozzájuk a Mi bizonyságaink szemmel láthatóan, mondák: "Ez nyilvánvaló mágia."
14. S ők küzdöttek ellene, s a lelkük igazságtalan volt és beképzelt., hát nézd milyen lesz beteljesedése a megrontóknak!
15. Mert bizony Mi megadánk a tudást Dávidnak és Salamonnak, s mondák: "Dicsőség Allahnak, Aki kiváltságban részesített bennünket az Ő sok hívő szolgálója felett.
16. S Dávid örökébe Salamon lépett. Mondá: "Ó, emberek! Mi megtanítattunk a madarak beszédére, s megadatott nékünk (a bőség) mindenből. Íme! Ez bizony a nyilvánvaló kiváltság.
17. S összetereltettek Salamonhoz az ő katonái a dzsinnek közül, az emberek közül, s a madarak közül, s ők összerendeztettek.
18. Addig míg el nem jövének a Hangyák völgyébe, s mondá a hangya: "Ó, hangyák! Húzódjatok be otthonaitokba, hogy ne tiporjon el titeket Salamon s az ő katonái anélkül, hogy észrevennék..
19. S elmosolyodott (Salamon), nevetve annak beszéden, s mondá: "Uram! Engedd meg nékem, hogy megköszönhessem a Te kegyedet, mely kegyben részesítettel engem, szülőimet, s hogy tehessem a jót, mellyel Te megelégedsz, vezess te engem a Te kegyelmed által a jótevő szolgálóid közé!"
20. S elmerengett a madarakon, s mondá: "Hogyan hogy nem látom a búbos bankát, avagy az a hiányzók közt van?
21. Én bizony megbüntetem azt szigorú büntetessél, avagy levágom azt, avagy el kell, hogy hozza a nyilvánvaló okát távollétének."
22. S nem maradt az el sokára, majd mondá: "Körülvett engem az, mivel te nem vagy körülvétetve, s én Sábából jövök hozzád bizonyos hírekkel.
23. Lám! Én egy asszonyt találák (ott), ki uralja őket, s néki megadatott mindenből (a bőség). S néki hatalmas a trónusa.
24. Őt és népét Allah helyett a Nap előtt leborulva találtam, s feldíszíté nékik a Sátán tetteiket, s gátolja őket az úton, hát ők nem jól vezetettek.
25. S ők nem borulnak le Allahnak, Aki felszínre hozza az elrejtettet az egeken, s a Földön, s Ki tudja, mit eltitkoltok, s mit kinyilatkoztok.
26. Allah! Nincs Isten csak Ő, a Hatalmas Trónus Ura."
27. Mondá (Salamon): "Majd mi megnézzük, hogy igaz voltál-é, vagy a hazugok közt voltál.
28. Menj hát ezen írásommal, s hajítsd oda nékik, majd fordulj meg, s nézd, mit küldenek vissza!"
29. Mondá (Sába királynője): "Ó, törzsfők! Íme! Ide hajíttatott hozzám egy nemes írás.
30. Lám! Ez Salamontól való, s lám! (Úgy szól, hogy) a Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében.
31. Ne tartsátok magatok nálam többre, s muszlim megbékélőkként jöjjetek el hozzám!"
32. Mondá (Sába királynője): "Ó, törzsfők! Nyilvánuljatok meg nékem dolgomban! Én nem hozok döntést addig, míg ti nem értetek vélem egyet."
33. Mondák: "Mi vagyunk az erő és a rettenthetetlen vitézség urai, hanem a parancsolás a tiéd, hát jól gondold meg, mit parancsolsz!"
34. Mondá: "Íme! A királyok, midőn betérének a faluba, hát lerombolák azt, s népének megtisztelése helyett megszégyenítik azt. Ekképpen tesznek ők (is).
35. S lám! Én ajándékot küldök nékik, s meglátom, mit hoznak vissza a küldöttek."
36. S midőn eljőve (a küldöttség) Salamonhoz, mondá: "Nyújtotok-é nékem vagyont? Hát mit Allah adott nékem, jobb annál, mint mit néktek adott. Mi több, ti vagytok, kik ajándéktoknak örvendeztek.
37. Vigyétek vissza nékik. S mi eljövünk hozzájuk katonákkal, kiknek nem tudnak ellenállni, s kiűzzük őket onnan megszégyenítve és lekicsinyelve."
38. Mondá: "Ó, törzsfők! Melyikőtök hozza el nékem az ő (királynő) trónusát, még mielőtt ők jönnek el hozzám muszlimként?"
39. Mondá egy derék dzsinn: "Én elhozom azt néked, még mielőtt felkelnél helyedről. Íme! Én ehhez elég erős és hű vagyok."
40. Mondá az, kinek megvolt tudása az Írásból: "Én elhozom azt néked, meg mielőtt egyet pislantanál." S midőn ő meglátta azt elhelyezve saját magánál, hát mondá (Salamon): "Ez hát az én Uramtól való kiváltság, hogy próbára tegyen engem, (vajon) megköszönöm-é azt, vagy megtagadom. S ki hálát ad, hát az saját magának ad hálát, s ki tagad, (hát saját magának árt). S lám! Allah a Gazdag, a Nemes."
41. Mondá: "Tagadjátok meg tőle trónusát, s megnézzük, jól vezettetik-é, vagy azok között lesz, kik nem jól vezetettek."
42. S midőn eljött (a királynő), mondva volt (néki): "Ilyen-é hát a trónusod?" Mondá: "Minthogy ez az." S (mondá Salamon): "Nékünk megadatott a tudás őelőtte, s mi megbékéltünk (Allahban)."
43. S meggátolá őt (a királynőt) az, mihez ő Allah helyett (szokott) fohászkodni, s ő a hitetlenek népéből volt való.
44. Mondva volt néki: "Jöjj be a terembe!" S midőn ő meglátá azt, hát úgy gondolta, hogy az egy tavacska, s felfedé lábszárát. Mondá (Salamon): "Íme! Ez egy terem sima üvegből." Mondá (a királyné): "Uram! Íme! Én elkárhoztam magam, s muszlimként megbékélek Salamonnál Allahban, a Mindenségek Urában."
45. Mert bizony Mi elküldénk Szamúdhoz a ő fivérüket, Szalihot, (mondván): "Szolgáljátok Allahot. S lám! Ők két csoportra (bomlanak) civakodván.
46. Mondá: "Ó, nép! Miért siettetitek a rosszat a jó helyett? Miért nem kéritek Allah bűnbocsánatát, hátha tán megkegyelmez néktek!"
47. Mondák: "A madarak röptéből rossz jóslat olvasható ki véled kapcsolatban, s azokkal kapcsolatban, kik véled vannak." Mondá: "A ti madárjóslástok bűnös Allahnál. Mi több, ti egy megkísértett nép vagytok."
48. S volt a városban kilenc fő, kik rontottak a földön, s nem javítottak.
49. Mondák: "Esküdjetek meg egymásnak Allahra, hogy mi bizony rajtaütünk, s az ő háza népen éjjel, majd azt mondjuk az ő oltalmazójának: "Mi nem voltunk szemtanúi az ő háza népe pusztulásának. S lám! Mi igazszólók vagyunk."
50. S ők csalárd tervet szőttek, s Mi (is) tervet szőttünk ellenük, de ők azt nem érzékelék.
51. S nézd milyen a beteljesedése az ő csalárdságuknak, s lám! Mi elpusztítánk őket, s az ő népüket mindnyájukat.
52. Amott az ő otthonaik romokban hevernek, miáltal bűnbe estek, íme! Ebben van hát a bizonyság a népnek, mely tud.
53. S Mi megmenekíténk azokat, kik hittek, s őrizkedtek.
54. S Lót! Midőn mondá az ő népének: "Átadjátok-é magatokat a ledérségnek, mikor ti tisztán láttok?
55. Kell-é néktek, hogy átadjátok magatok a férfiú iránti vágynak az asszonyok helyett? Mi több, ti egy tudatlan nép vagytok."
56. S nem volt más az ő népének válasza, minthogy mondák: "Űzzétek ki Lót nemzetségét településtekről!" Lám! Ők azok az emberek, kik megtisztulnak.
57. S Mi megmenekíténk őt és az ő háza népét, kivéve az ő asszonyát, kit Mi a hátramaradottak közé Ítéltünk.
58. S Mi reájuk záporozánk az esőt, s szörnyű a figyelmeztetettek zápora.
59. Mondd: "Dicsőség Allahnak és békesség az Ő szolgálóira, kiket Ő választott ki! Allah jobb azoknál, mint miket Néki társul állítanak."
60. S nem Az-é (a legjobb), Ki megteremteti az egeket, s a Földet, s lebocsájtotta néktek az égből a vizet, mivel Mi kikelténk a pompás kerteket, miknek fáit ti ki nem keltenétek? Van-é más istenség Allah mellett? Mi több, ők az a nép, mely (Őt) egyénlőnek tartják (a többi istenséggel).
61. S nem Az-é (a legjobb), Ki megtevé a földet nyugvóhelyül, s megtevé azon a fokokat, s lehelyezé annak hegységeit, s megtevé a torlaszt két tenger közé? Van-é más istenség Allah mellett? Mi több, a többségük ezt nem tudja.
62. S nem Az-é (a legjobb), Ki válaszol annak, ki megrémült, midőn az Hozzá fohászkodik, s ő leveszi róla a rosszat, s megtesz titeket helytartókká a földön? Van-é más istenség Allah mellett? Csak kevesen emlékeznek.
63. S nem Az-é (a legjobb), Ki vezet titeket a szárazföld s tenger sötétségében, s Ki elküldi a jó hírt hozó szeleket az Ő kegyelméből? Van-é más istenség Allah mellett? Legyen Allah Magasságos azok felett, mikkel társítják!
64. S nem Az-é (a legjobb). Ki elindítja a teremtést, majd megismétli azt, s Ki adományozza néktek (javakat) az égről s a földről? Van-é más istenség Allah mellett? Mondd: "Hozzátok elő bizonyságaitokat, ha igazszólók vagytok!"
65. Mondd (Ó, Muhammad): "Nem ismeri senki az egeken, s a földön a Láthatatlant, csak Allah." S ők nem érzékelik, midőn feltámasztatnak.
66. Mi több, Mond-é bármit is az ő tudásuk a Túlvilágról? Mi több, ők kételkednek felőle. Mi több, azzal kapcsolatban ők vakok.
67. S mondák azok, kik tagadnak: "Midőn por leszünk, mint atyáink, hát előhozattatunk-é (újból)?
68. Mert bizony ez megígértetett nékünk, s atyáinknak is azelőtt. Hanem ezek csupán az elődeink meséi."
69. Mondd (Ó, Muhammad): "Járjatok a földön, s nézzétek, milyen volt a gaztevők beteljesülése!"
70. S ne bánkódj miattuk, s ne szorongj, hiszen ők tervet szőnek (ellened).
71. S mondják: "Mikor lesz igazzá ezen ígéret, ha igazszólók vagytok?"'
72. Mondd: "Lehet, hogy egy része annak, minek siettettek bekövetkezését, mögöttetek van."
73. Lám! A te Urad kiváltságot ad az embereknek, s hanem többségük nem ad hálát.
74. Lám! A te Urad bizony tudja mit fed az ő kebelük, s mit nyilatkoznak ki.
75. S nincs elrejtve (semmi) az égen és a Földön, hogy az ne lenne benne a Megnyilvánult Könyvben.
76. Íme! Ez a Korán elbeszéli Izrael fiainak zömét annak, mivel kapcsolatban ők összekülönböztek.
77. S lám! Ez útmutatás és kegyelem a hívőknek.
78. Lám! A te Urad elrendeli köztük az Ő Ítéletét, s Ő a Nagyszerű, a Mindenttudó.
79. Hát hagyatkozz Allahra (Ó, Muhammad), s te a megnyilvánult igazra (küldettél).
80. Íme! Te nem bírod hallásra a halottat, s nem bírod hallásra a süketet, (hogy meghallják) a hívást midőn megfordulnak, s meg sem állnak.
81. S te nem vezetheted a vakokat, hogy el ne tévelyedjenek. S te nem bírod hallásra csak azt, ki hiszi a Mi kinyilatkozásainkat, s kik muszlimként megbékéltek.
82. S midőn rajtuk a sor, hát Mi előhozunk nékik egy élőlényt a földből, hogy az beszéljen hozzájuk, miáltal a emberek a Mi kinyilatkozásainkban nem bizonyosak.
83. S azon a Napon, Mi minden nemzetből kiállítunk egy sereget azokból, kik meghazudtolák a Mi kinyilatkozásainkat, s ők rendekbe szedetnek.
84. Addig, míg el nem jőnek (az ő Urukhoz) mondá: "Meghazudtolátok-é az Én kinyilatkozásaimat, midőn azt nem fogtátok fel tudással? Avagy mi az, mit tettetek?
85. Nem látták-é hogyan tevénk Mi meg az éjjelt arra, hogy megpihenjenek, s a nappalt láthatóvá? Ezekben vannak hát a bizonyságok a népnek, mely hisz.
86. Azon a Napon megfuvattatik a harsona, s retteg az, ki az egeken és a földen.
87. Kivéve az, kit Allah akar. S mindegyik eljő Hozzá megalázkodón.
88. S meglátod a hegyeket, miket szilárdnak véltél, mikor úgy úsznak, mint a felhők az égen. Allah műve az, mi mindent tökéletesít. Íme! Ő Értesült arról, mit tesztek.
89. Ki jó tettekkel hozakodik elő, hát őneki annál jobb lesz. S ők a Nap a rettegésétől biztonságban vannak.
90. S ki rossz tettekkel hozakodik elő, hát arca tűzre vettetik. Érdemeltek-é (mást), mint mit tettetek?
91. (Mondd): "Nékem (Muhammadnak) elrendeltettett, hogy szolgáljam ennek a földnek az Urát, mit Ő felszentelt, s Akié minden. S elrendeltette, hogy a muszlimként megbékélők közt legyek.
92. S bizony olvassátok a Koránt! S ki helyes úton halad, hát az a lelke (jósága miatt) halad helyes úton, s ki eltévelyedik, hát mondd: "Íme! Én figyelmeztető vagyok."
93. S mondd: "Dicsőség legyen Annak, Ki megláttatja véletek az Ő bizonyságait, hogy megismerjétek azokat. S nem Urad az, Ki semmibe veszi azt, mit tesztek.
|
