|
26: szúra
A költők
(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében.
1. Ta. Szín. Mím.
2. Ezek a megnyilvánult Írás igéi.
3. Talán te sanyargatod magad (Ó, Muhammad) amiatt, hogy ők nem hívők.
4. Ha Mi akarjuk, hát lebocsájtjuk reájuk az égből a bizonyságot, s az ő nyakuk azelőtt kiengesztelődik.
5. S nem jő hozzájuk új emlékeztető a Kegyelmestől anélkül, hogy ne lettek volna annak ellenzői.
6. Mert bizony ők meghazudtolták (az igazságot). Hát érjen el hozzájuk híre annak, mit megcsúfoltak!
7. Avagy nem látták-é a földet? Hányat keltettünk ki azon minden nemes párból?
8. Lám! Ebben van hát a bizonyság, s többségük nem hívő.
9. Lám! Urad, bizony Ő a Nagyszerű, a Kegyelmes.
10. S midőn szólítá Urad Mózest, (mondván): "Menj el a bűnösök népéhez!
11. Fáraó népéhez. Hát nem őrizkednek-é?"
12. Mondá: "Uram! Íme! Én félek, hogy meghazudtolnak engem,
13. S beszűkül az én kebelem, s nem indul meg nyelvem, hát küldess el Áronért.
14. S ők gaztettet (eszelnek ki) ellenem, s félek, hegy megölnek."
15. Mondá: "Valóban, hát menjetek (ti ketten) a Mi kinyilatkoztatásainkkal! Íme! Mi véletek leszünk, meghallgatunk.
16. S ők elmenének Fáraóhoz, s mondák: "Íme! Mi vagyunk a Mindenség Urának küldöttei.
17. Hanem küldd el vélünk Izrael fiait.
18. Mondá (Fáraó): "Nem mi neveltünk-é téged közülünk való gyermekként? S elidőztél fiatalságodból köztünk éveket.
19. S te megtetted tettedet, mit megtettél, s te minket megtagadók közé tartozol."
20. Mondá: "Azt én akkor tettem, midőn azok közé tartoztam, kik még nem kaptak útmutatást.
21. S elszöktem tőletek, midőn féltelek titeket, s nékem ajándékozta Uram a bölcsességet, s Ő megtett engem, s a küldöttek közül valóva tett.
22. S ez az a kegy, mit az én szememre vettek? Hanem te szolgasorba taszítád Izrael fiait."
23. Mondá Fáraó: "S ki az a Mindenségek Ura?"
24. Mondá (Mózes): "Ura az egeknek, a Földnek, s mi a kettő közt van. Bárcsak ti is bizonyosak volnátok efelől!"
25. Mondá (Fáraó) azoknak, kik körülötte voltak: "Nem halljátok-é?"
26. Mondá: "A ti Uratok, s ősatyáitok Ura."
27. Mondá (Fáraó): "Lám! A ti küldöttetek, ki hozzátok küldetett, bizony őrült."
28. Mondá: "Ura a Napkeletnek, a Napnyugatnak, s mi a kettő között van. Bárcsak felérnétek ésszel!
29. Mondá (Fáraó): "Ha más istent választottál magadnak, mint én, hát én téged a tömlöcbe vetettek közé teszlek."
30. Mondá: "Még akkor is, ha elhoztam valami nyilvánvalót?"
31. Mondá (Fáraó): "Hát hozd el azt, ha igaz vagy!"
32. Hat elveté az botját, s az nyilvánvalóan kígyóvá lett.
33. S kihúzá az ő kezét (zsebéből), s az fehérre (lett) az azt látók számára.
34. Mondá (Fáraó) a törzsfőknek, kik körülötte voltak: "Lám! Ez egy tudós mágus.
35. Ki akar űzni titeket földetekről mágiájával, hát ti mit rendeltek el?"
36. Mondák: "Tedd őt s az ő fivérét félre, s küldj a városokba toborzókat!
37. S ők elhozzák néked az összes tudós mágust."
38. S összegyűjtettek a mágusok a kijelölt határidő napjára.
39. S mondva volt az embereknek: "Összegyülekezétek-é?"
40. (Mondák): "Hátha tán követjük a mágusokat, ha ők kerekednek felül."
41. S midőn eljövének a mágusok, mondák a Fáraónak: "Meglesz-é bérünk, ha győzedelmeskedünk felettük?"
42. Mondá: "Igen. S bizony ti akkor (hozzám) közel (kerültök)."
43. Mondá nékik Mózes: "Dobjátok el, minek ti eldobói vagytok!"
44. S eldobják köteleiket, botjaikat, s mondák: "Fáraó hatalmából, hát mi vagyunk a győztesek."
45. S eldobá Mózes az ő botját, s lám! Az elnyelte azt, mit ők kápráztatás gyanánt tettek.
46. Hát a mágusok földre borulának.
47. Mondák: "Hiszünk a Mindenségek Urában!
48. Mózes és Áron Urában."
49. Mondá (Fáraó): Ti hisztek benne még mielőtt én azt megengedem néktek, hát lám! Ő a ti mesteretek, aki megtanítá néktek a mágiát! De meg fogjátok tudni. Én levágom átelleni lábatokat és kezeteket, és mindnyájatokat megfeszíttetlek."
50. Mondák: "Nincs sérelem. Íme! Mi a mi Urunkhoz térünk vissza.
51. Íme! Mi vágyjuk, hogy megbocsássa nékünk Urunk hibáinkat, s hogy mi legyünk az elsők a hívók között."
52. S Mi sugallánk Mózesnek (mondván): "Vidd el az Én szolgálóimat, s ti követve lesztek."
53. Hát elküldé Fáraó a városokba a toborzókat.
54. (Kik mondák): "Íme! Ezek (csak a) kevesek raja,
55. S ők a mi megbántóink.
56. S lám! Mi pedig egy egybegyűlt sereg vagyunk."
57. S Mi kivezeténk őket a kertekből, a patakok partjáról,
58. S (megvonjuk tőlük) a kincseket s a becses üdülést.
59. Ekképpen (történt) hát, s Mi annak örökébe lépteténk Izrael fiait.
60. S azok napkeltekor követék őket.
61. S midőn a két sereg meglátá egymást, mondák Mózes követői: "Lám! Mi beérettünk."
62. Mondá: "Valóban! Hanem az én Uram vélem van, s Ő vezetni fog engem."
63. S Mi sugallánk Mózesnek (mondván): "Csapj botoddal a tengerre!" S az kettévált, s mindkét oldal olyan lett, akár egy hatalmas hegy.
64. S majd Mi a közelbe vivénk a másik (sereget).
65. S Mi megmenekíténk Mózest, s ki ővéle volt mindahányat.
66. Majd megfullasztánk a többieket.
67. Lám! Ebben van hát a bizonyság, s többségük nem hívő.
68. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű a Könyörületes.
69. S olvasd nékik Ábrahám esetét.
70. Midőn mondá az ő atyjának s az ő népének: "Mit szolgáltok?"
71. Mondák: "Mi a bálványokat szolgáljuk, s megmaradunk azok imádói."
72. Mondá: "Meghallanak-é azok titeket, mikor fohászkodtok?
73. Avagy használnak-é néktek, vagy ártanak-é?"
74. Mondák: "Mi több, atyáinkat (is) ekképpen tenni láttuk.
75. Mondá: "Látjátok-é azt, mit szolgáltok?
76. Ti és ősatyáitok!
77. Íme! Ők nékem ellenségeim, kivéve a Mindenségek Urát!
78. Aki megteremtett engem, s Aki vezet engem,
79. S Az, ki engem etet és itat,
80. S midőn megbetegszem, hát Ő meggyógyít.
81. S Aki elmúlaszt engem, majd életre kelt.
82. S Akit sóvargok, hogy megbocsássa nékem hibáimat a Végítélet Napján.
83. Uram! Ajándékozz nékem bölcsességet, s tegyél engem a jócselekedetűek közé!
84. S add meg nékem, hogy jó hírt adhassak a jövő nemzedékeknek!
85. S tégy engem a Gyönyörűség Kertjenek örökösei köze!
86. S bocsáss meg atyámnak! Lám! Ő az eltévelyedettek közt volt.
87. S ne gyalázz meg engem azon a Napon, (midőn) feltámasztatnak.
88. Azon a Napon, midőn nem használ a vagyon, sem a fiak,
89. Kivéve annak, ki Allahnak átadja békés szívét.
90. S közel hozattatik a Mennyország az őrizkedőkhöz.
91. S előtűnik a Pokol a gyarlóknak."
92. S mondva lesz nékik: "Hol van az, mit szolgáltatok
93. Allahon kívül? Pártfogolnak-é ők titeket, avagy pártfogolják-é magukat?"
94. S visszataszíttatnak belé ők, s a gyarlók,
95. S lblisz harcosai mindannyian.
96. Mondák midőn ott civakodnak:
97. "Allahra, mi valóban nyilvánvaló eltévelyedésben voltunk,
98. Midőn mi egyenlőnek véltünk titeket a Mindenségek Urával.
99. S nem tevélyítettek el minket (mások), mint a gaztevők."
100. S nincs számunkra közbenjáró,
101. S nincs forrószívű barát.
102. "Ha lehetne nékünk (egy másik) lehetőségünk, hát hívők lennénk."
103. Lám! Ebben van hát a bizonyság. S a többségük nem hívő.
104. S íme! Urad, bizony Ő Nagyszerű, Könyörületes.
105. Meghazudtolta Noé népe a küldötteket,
106. Midőn mondá nékik fivérük, Noé: "Hát nem őrizkedtek-é?
107. Íme! Én néktek hű küldött vagyok.
108. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem.
109. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urára tartozik.
110. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem."
111. Mondák: "Higgyünk-é néked, midőn az alja népség követ téged?"
112. Mondá: "S mi az én tudásom arról, mit ők tettek?
113. Lám! Az ő számvetésük csakis Uramra tartozik, ha érzékelitek.
114. S én nem (azért) vagyok, hogy elűzzem a hívőket.
115. Hanem én csupán nyilvánvaló figyelmeztető vagyok."
116. Mondák: "Ha nem vetsz (ennek ) véget, ó, Noé, hát a megkövezettek közt leszel!"
117. Mondá: "Uram! Íme! Az én népem meghazudtol engem.
118. Hát nyisd meg köztem s köztük az űrt, s menekíts meg engem, s ki énvélem vannak a hívők közül!"
119. Hát Mi megmenekíténk őt, s ki ővéle volt a megrakott barkán.
120. Majd Mi megfullasztánk az utána maradottakat.
121. Lám! Ebben van hát a bizonyság, s a többségük nem hívő.
122. S lám! A te Urad, bizony Ő a Nagyszerű, a Könyörületes.
123. Meghazudtolta Ád (törzse) a küldötteket,
124. Midőn mondá nékik fivérük, Húd: "Hát nem őrizkedtek-é?
125. Lám! én néktek hű küldött vagyok.
126. Hat tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nekem.
127. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urára tartozik.
128. Építetek-é minden magaslatra jelet hasztalan elragadtatásotoknak?
129. S létesítetek erődöket hátha tán halhatatlanok lesztek?
130. S ha ti lesújtotok, hát hatalmasként sújtotok le?
131. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem!
132. S tartsátok számon Azt, Ki azt nyújtotta néktek, mit tudtok!
133. Aki a jószágokat, s fiakat nyújtotta néktek,
134. S a kerteket, s a patakokat.
135. Íme! Én félem miattatok a Hatalmas Nap szenvedését."
136. Mondák: "Mindegy nékünk, hogy intesz, vagy nem az intők közül vagy.
137. Hanem ez, csak az elődeink kitalációja.
138. S mi nem kínoztattatunk meg."
139. S ők meghazudtolák őt, s Mi elpusztítánk őket. Íme! Ebben van hát a bizonyság, de többségük nem hívő.
140. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű, a Könyörületes.
141. Szamúd (törzse) meghazudtolta a küldötteket.
142. Midőn mondá nékik az Ő fivérük, Szalih: "Hát nem őrizkedtek-é?
143. Íme! Én néktek hű küldött vagyok.
144. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem!
145. S én nem kérek töretek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urára tartozik.
146. Meghagyattok-é biztonságban úgy, ahogy vagytok?
147. Kertekben, patakok partján,
148. S veteményesekben, s ízletes gyümölcsöt termő pálmaligetekben,
149. S otthonokat vájtok ki a hegyekből jártassággal?
150. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nekem!
151. S ne engedelmeskedjetek a tékozlók parancsolgatásának,
152. Akik rontanak a földön, s nem javítanak."
153. Mondák: "Hanem te az elkápráztatottak közül vagy.
154. Te nem vagy (más) csak halandó, mint mi. Hát hozd el a bizonyságot, ha igaz vagy!
155. Mondá: "Ez hát a tevetehén, megengedett néki hogy igyon, s néktek, hogy igyatok a kijelölt napon.
156. S ne érintsétek azt a rossz szándékkal, mert elér titeket a Hatalmas Nap szenvedése!"
157. Hanem megbéníták azt, s társak lettek a sajnálkozásban.
158. S eléré őket a szenvedés. Lám! Ebben van hát a bizonyság, de többségük nem hívő.
159. S lám! A te Urad, ő a Nagyszerű, a Könyörületes.
160. Meghazudtolá Lót népe a küldötteket.
161. Midőn mondá nékik az ő fivérük, Lót: "Hát nem őrizkedtek-é?
162. Íme! Én néktek hű küldött vagyok.
163. Hát tartsátok számon Allahot, és engedelmeskedjetek nékem!
164. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urára tartozik.
165. Közeledtek-é a férfiakhoz a teremtmények közül?
166. S hátrahagyjátok-é azt, mit Uratok teremtett néktek párjaitok gyanánt? Mi több, ti megátalkodott nép vagytok."
167. Mondák: "Ha nem hagyod abba, ó Lót, hat a kiűzöttek között leszel."
168. Mondá: "Én a ti tetteteknek gyűlölője vagyok.
169. Uram! Menekíts meg engem, s házam népét attól, mit tesznek!"
170. Hát Mi megmenekíténk őt, s háza népét, mindnyájukat.
171. Kivéve egy öreg (asszonyt), ki a hátramaradottak közt volt.
172. Majd Mi lerombolánk a többieket.
173. S rájuk zúdítottuk a záport, s szörnyű a figyelmeztetettek zápora.
174. Íme! Ebben van hát a bizonyság, de a többségük nem hívő.
175. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű, a Könyörületes.
176. Meghazudtolák az erdő lakói a küldötteket.
177. Mondá nékik Suejb: "Hát nem őrizkedtek-é?"
178. Íme! Én néktek hű küldött vagyok.
179. Hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek nékem!
180. S én nem kérek tőletek ezért fizetséget, mert az én bérem csak a Mindenségek Urára tartozik.
181. Adjátok meg teljességgel a mértéket, s ne legyetek károsítok!
182. S mérjetek a helyes egységgel!
183. S ne rövidítsétek meg az embereket, s ne ocsmánykodjatok a földön megrontókként!
184. S tartsátok számon Azt, Ki megteremtett titeket, s az elődök nemzedékeit!"
185. Mondák: "Hanem te az elkápráztatottak közül vagy.
186. S te nem vagy (más) csak halandó, akárcsak mi, s lám! Mi úgy véljük, hogy te hazug vagy.
187. Hát zuhints le reánk egy töredéket az égből, ha igaz vagy!"
188. Mondá: "Az én Uram a Legjobb Tudója annak, mit tesztek."
189. Hát meghazudtolák őt, s elragadá őket a kénköves eső napja. Íme! Ez volt a Hatalmas Nap szenvedése.
190. Íme! Ebben van hát a bizonyság, de a többségük nem hívő.
191. S lám! A te Urad, Ő a Nagyszerű. a Könyörületes.
192. S lám! Ez a Mindenség Urának kinyilatkozása,
193. Mellyel a Hű Lélek bocsájtatott le
194. A te szívedre, hogy légy a figyelmeztetők közt,
195. Nyilvánvaló arab nyelven.
196. S Lám! Ez az, mi megtalálható az elődök zsoltáraiban.
197. Avagy nem volt-é nékik bizonyság, hogy Izrael fiainak tudósai ismerték azt?
198. S ha Mi kinyilatkoztatánk azt bármely más népnek,
199. S ő azt olvasná nékik, hát nem hinnék azt.
200. Ekképpen tevénk azt lehetetlenné a bűnösök szívében.
201. Nem hiszik azt addig, míg nem látják a fájdalmas szenvedést.
202. Hát eljön az nékik váratlanul, s ők nem is érzékelik.
203. S mondják: "Visszatartatunk-é?"
204. Siettetik-é a Mi büntetésünket?
205. Láttad-é, hogy hagytuk, hogy élvezzék az életet évekig?
206. Majd eljő hozzájuk az, mi nékik ígérve volt.
207. Nem segít rajtuk az, amit élveztek.
208. S Mi nem pusztítánk el egy települést sem, hanem csak úgy, hogy annak voltak figyelmeztetői.
209. A megemlékezésre, s Mi nem vivénk őket bűnbe.
210. S nem bocsájtották le ezt a sátánok.
211. Ez nem szükséges nékik, s nem is képesek rá.
212. Lám! Ők a hallástól elszigeteltek.
213. Hát ne fohászkodj Allahhal együtt más istenséghez, mert a megkínzottak közt leszel!
214. S figyelmeztesd törzsedet, rokonaidat!
215. S szegd le szárnyadat (légy alázatos) annak, ki követ téged a hívők közül!
216. S ha ők engedetlenek véled, hát mondd: "Íme! Én vétlen vagyok abban, mit tesztek."
217. S hagyatkozz a Nagyszerűre a Könyörületesre,
218. Aki lát téged, midőn felállsz (az imára).
219. Megalázkodónak lát leborulók közt.
220. Íme! Ő, Ő a Meghalló, a Mindenttudó.
221. Megjövendölje-é, hogy kit szállnak meg a Sátán?
222. Megszállna minden vétkes rágalmazót.
223. Odafülelnek, de a többségük hazug.
224. S a költőik, hát követik őket a gyarlók.
225. Nem látod-é, hogy ők minden völgyben kóborolnak?
226. S mondjak azt, mit meg nem tesznek.
227. Kivéve azok, kik hisznek, jókat cselekszenek, sokat emlékeznek Allahra, s győzedelmeskednek, miután bűnbe estek. S meg fogják tudni kik bűnbe estek, hogy mily fordulattal fordíttatnak meg.
|
