|
23. szúra
A hívők (mekkai kinyilatkoztatás)
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Bizony boldogulnak a hívők,
2. Akik az imájukban alázatosak,
3. S kik a hiábavalóság ellenzői,
4. S kik eleget tesznek a kötelező alamizsnaadásnak,
5. S kik erényük megőrzői,
6. Kivéve házastársukkal, avagy {a szolgáikkal), mit jobbjaik bírnak, szemben. Akkor hát velük szemben nem lehet kifogás.
7. S ki arra vágyik, mi ezen túli, hát azok törvényszegők.
8. S azok, kik kötelezettségüket, s egyezségüket betartják,
9. S azok, kik imájukat megtartják,
10. Ezek ők, az örökösök,
11. Akik a Paradicsom Örökébe lépnek, s ők ott halhatatlanok lesznek.
12. S bizony Mi megteremténk az embert az agyagnak származékából,
13. Majd megtevénk őt cseppé egy biztos odúban,
14. Majd teremténk a cseppet alvadékká, s teremténk az alvadékot (hús)cafattá, s teremténk a (hús)cafatot csonttá, s bevonánk a csontot hússal, majd megalkotánk azt más teremtményként. S megáldotta Allah a teremtmények legszebbikét.
15. Majd lám! Ti ezután bizony elhaltok.
16. Majd lám! Ti a Feltámadás Napján feltámasztattok.
17. S bizony Mi megteremténk fölétek hét utat, s Mi nem voltunk semmibe vevői a teremtésnek.
18. S Mi mértékkel bocsájtánk le vizet az égből, s megtartánk azt a földben, s lám! Mi azt megvonni is képesek vagyunk.
19. S megalkotunk általa néktek a datolyapálmákat, s szőlőskerteket, melyben néktek sok gyümölcs nő, s abból fogyasztotok.
20. S a fa, mi a Sínai hegyből bújik ki, megteremvén az olajat, s fűszert az étkezőknek
21. S lám! Tanulság van néktek a marhában. Isztok abból, mi annak a hasában készül, s néktek abból a számos hasznotok származik, s esztek is abból.
22. S rajta, s a bárkán hordoztattok.
23. S bizony Mi elküldénk Noét az ő népéhez, mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot. Nincs néktek más Istenetek, mint Ő. Hát nem őrizkedtek-é?"
24. S mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: "Ez nem más, mint halandó, mint ti vagytok, aki kiváltságot akar felettetek. S ha Allah akarná, hát lebocsájtotta volna az angyalokat. Mi nem hallottunk ilyet ősatyáinkat illetőn.
25. S ő csak egy férfiú, ki őrült, hát tartsátok megfigyelés alatt egy ideig!"
26. Mondá: "Uram! Végy pártfogásba engem, miáltal meghazudtolnak engem!"
27. S Mi sugallottuk néki (mondván): "Készítsd el a bárkát a Mi szemünk láttára, s a Mi sugallásunk szerint. S midőn eljő a Mi parancsolásunk, s árad az özönvíz, hát válassz ki arra mindenből kettőt, egy párat, s a te házad népét, kivéve azt közülük kivel kapcsolatban már kinyilatkoztatott a Szó. S ne érvelj Velem azok mellett, kik bűnösök. Íme! Ők a megfulladók.
28. S midőn elrendezkedtél te, s kik, a bárka véd, hát mondd: "Dicsőség legyen Allahnak, Aki megmentett minket a bűnösök népétől.!"
29. S mondd: "Uram! Jutass révbe áldott révbe jutóként, s Te vagy a révbe juttatók Legjobbika.
30. Íme! Ebben vannak hát a bizonyságok, s lám! Mi vagyunk a Próbára Tevők.
31. Majd Mi megalkotánk őutánuk egy más nemzedéket.
32. S Mi elküldénk közéjük a küldöttet közülük, (mondván): "Szolgáljátok Allahot! Hanem nincs néktek más Isten, csak Ő. Hát nem őrizkedtek-é?
33. S mondák a törzsfők a népből, mely tagadott, s meghazudtolták a Túlvilági találkozót, s kiket Mi puhánnyá tevénk az evilági életben. (Mondák): "Ez nem más, mint halandó. Olyan, mint ti vagytok. Abból eszik, miből ti esztek, s azt issza, mit ti isztok.
34. S ha ti egy olyan halandónak engedelmeskedtek, mint ti vagytok, hát bizonyosan vesztesek lesztek.
35. Azt ígéri-é néktek, hogy midőn ti meghaltok, s por és csont vagytok, s ti (újból) előhozattok?
36. Messze van, messze van, mi néktek ígértetett!
37. S ez csupán a mi evilági életünk: meghalunk, s élünk, de mi nem támasztatunk fel.
38. S ő csak egy férfiú, ki kieszelte Allah ellen a hazug szót, s mi nem vagyunk az ő követői."
39. Mondá: "Uram! Végy pártfogásba engem, miáltal meghazudtolnak engem."
40. Mondá (az Úr): "Még egy keveset várj, s bizony hogy ők lesznek a vezeklők."
41. S elragadá őket az igazságos kiáltás, s Mi roncsokká tevénk őket. Tűnjön el örökre a bűnösök népe!
42. Majd Mi megalkotánk őutánuk egy más nemzedéket.
43. Nem siettetheti meg egy nép sem a sorsát, s nem is késleltetheti.
44. Majd Mi elküldénk egymás utánjában küldötteinket. Mindahányszor eljőve a néphez az ő küldötte, hát ők meghazudtolák őt. És úgy rendelkeztünk, hogy ők követték egymást, s megadtuk a róluk szóló történeteket. Tűnjön el örökre a nép, mely nem hisz.
45. Majd elküldénk Mózest, s az ő fivérét Áront a Mi kinyilatkozásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal.
46. Fáraóhoz, s az ő törzsfőihez. Hanem ők dölyfösködtek, s önkényes nép voltak.
47. S mondák: "Higgyünk-é két olyan halandónak, mint mi vagyunk, mikor kettejük népe minket szolgál?"
48. S meghazudtolák őket, s lettek azokká, kik elpusztítattak.
49. S bizony Mi megadánk Mózesnek az Írást, hátha tán jó útra térnek.
50. S Mi bizonyságul tevénk Mária fiát, és az ő szülőanyját, s menedéket nyújtánk nékik a magaslaton, hol a nyáj, s a patak volt.
51. Ó küldöttek! Egyetek abból mi üdvös, s cselekedjetek jól. Íme! Én Tudója vagyok annak, mit tesztek.
52. S lám! A ti vallási közösségtek egyetlen vallási közösség, s Én vagyok a ti Uratok, hát őrizkedjetek!
53. Hanem az (emberek) megosztották dolgukat maguk közt csoportokká, s minden klán azon örvendezik, mi az övé.
54. Hat hagyjátok őket egy ideig eltévelyedettségükben.
55. Számolnak-é ők azzal, ami vagyont s fiúgyermeket Mi nyújtunk nékik.
56. (S Mi) siettetjük, hogy jó dolgokat adhassuk nékik? Mi több, ők nincsenek tudatuknál.
57. Lám! Azok, kik Uruk félésétől pírba jönnek,
58. S azok, kik Uruk kinyilatkozásait elhiszik,
59. S azok, kik Uruk mellé nem állítanak társat,
60. S azok, kik megadják, mit az ő szívük ad félve attól, hogy ők Urukhoz térnek meg.
61. Ők azok, kik versengnek a jó tettekben, s ők abban győzedelmesek.
62. S Mi nem bízunk meg lelket csak azzal, mit elbír. S Nálunk a Könyv, mi az igazat nyilváníta ki, s ők nem vezettetnek bűnbe.
63. Mi több, az ő szívük eltévelyedett ezt (a Koránt) illetőn, s az ő cselekedeteik ezen (Könyv értékein) kívüliek, s ők azt tényleg meg is teszik.
64. Addig, míg Mi bűntetéssel el nem ragadánk a fényűzőket közülük, s lám! Hogy könyörögnek!
65. Ne könyörögjetek azon a Napon! Ti bizonyosan nem lesztek Általunk pártfogolva.
66. Bizony az Én kinyilatkoztatásaim olvastattak néktek, s ti sarkon fordultatok.
67. Ti fennhéjázva vettétek azt, a virrasztásaitok idején tomboltatok.
68. S nem látolgatták-é a szót, avagy nem jött-é el hozzájuk az, mi nem jött el ősatyáikhoz?
69. Avagy nem ismerték meg az ő küldöttüket, s ők néki megtagadói lettek?
70. Avagy mondják: "Őrültség (lakozik) benne?" Mi több, ő elhozza nékik az igazságot, s legtöbbjük irtózik az. igazságtól.
71. S ha az igazság követné az ő vágyaikat, bizony megrontódnának az egek, s a Föld, s kik ott vannak. Mi több, Mi elhozánk nékik az ő Emlékeztetőjüket. s ők az Emlékeztetőjükkel szembe szegülők.
72. Avagy fizetséget kérsz-é tőlük (Ó, Muhammad)? Hát a te Urad fizetsége jobb. S Ő a gondoskodók Legjobbika.
73. S lám! Hívd őket az egyenes ösvényre.
74. S lám! Azok, kik nem hiszik a Túlvilágban, hát letérnek az ösvényről.
75. S ha Mi megkegyelmeznénk nékik, s megszabadítanánk őket az ártástól mi rajtuk van, hát vakon vándorolnának az ő makacs ellenszegülésükben.
76. S bizony. Mi elragadánk őket bűntetéssel, s ők nem alázkodnak meg Uruk előtt, s nem esdekelnek.
77. Addig, míg Mi rájuk nem nyitjuk a szörnyűséges szenvedés kapuit, s íme! Ők ezzel kapcsolatban megrendülnek.
78. S Ő az, Ki megalkotta néktek a hallást, a látást s a szívet. Kevés az, miért hálát adtok.
79. S Ő az, Ki szétszórt titeket a földön, s Őnála gyűjtettek egybe.
80. S Ő az, Ki életre hív, elmúlaszt, s Övé az éj és nappal különbözősége. Hát nem éritek-é fel ésszel?
81. Mi több, mondanának olyat, mit az elődeik mondottak.
82. Mondák: "Midőn mi meghalunk, por s csont levén, s mi akkor fel támasztatunk?
83. Mert bizony ez ígértetett nékünk., s atyáinknak azelőtt. Íme! Ezek csupán az elődeink meséi."
84. Mondd: "Kié a Fold, s kik rajta élnek, ha tudjátok?"
85. Azt fogják mondani: "Allahé". Mondd: "Akkor hát nem emlékeztek-é?"
86. Mondd: "Ki az Ura a hét Mennyországnak, s az Ura a Hatalmas Trónusnak?"
87. Azt fogják mondani: "Allahé". Mondd: "Akkor hát nem őrizkedtek-é?"
88. Mondd: "Kinek van kezében a minden dolog feletti Teljhatalmúság, s Ki megőriz, de nincs Számára őriző, ha tudjátok?"
89. Azt fogják mondani: "Allahnak". Mondd: "Hát hogyan kápráztattatok el?"
90. Mi több, Mi elhozánk nékik az igazságot, s íme! Ők hazugok.
91. Nem nemz Allah gyermeket, s nincs Ővéle más istenség, mert különben minden istenséggel az járna, mit az teremtett, s egyik a másika fölött állna. Legyen Dicső Allah azok felett, mit Őmellé társként leírnak.
92. Tudója a Láthatatlannak, s a Láthatónak! Hát legyen Ő Magasságos azok felett, kikkel ők társítják.
93. Mondd: "Uram! Ha csak megláttatnád vélem, mi nékik ígértetett!
94. Uram! S ne tégy engem a bűnösök népe közé!"
95. S bizony Mi képesek vagyunk arra, hogy megláttassuk véled, mit ígértünk nékik.
96. Taszítsd el a rosszat azzal, mi jó! Mi vagyunk Legjobb Tudói, annak, mit Mellénk társként leírnak.
97. S mondd: "Uram! Tőled kérek menedéket a Sátánok csábításától,
98. S Tőled kérek menedéket Uram, míg azok jelen vannak."
99. Addig, míg eljöve egyikükre a halál, s mondá: "Uram! Küldj vissza engem,
100. Bizony rajtam áll, hogy jót cselekedjek azzal, mit hátrahagytam, de lám! Hanem az (csak) szó, mit ő mond, s mögöttük válaszfal van addig a Napig, (midőn) feltámasztatnak.
101. S midőn megfuvattatik a harsona, hát nem lészen azon a Napon atyafiság közöttük, s nem kérdezősködnek.
102. S kinek megnehezedett az ő mérlege, hát ők azok, kik boldogulnak.
103. S kinek mérlege megkönnyebbedett, hát ők azok, kik elveszejtették önmagukat, s a Pokolban időznek örökké.
104. Perzseli arcukat a tűz, s ők ott mogorvák lesznek.
105. (mondva lesz): "Nem olvastattak-é néktek az Én kinyilatkozásaim, s ti nem meghazudtolátok-é azt?"
106. Mondák: "Urunk! Balszerencsénk felülkerekedett rajtunk, s eltévelyedett nép lettünk.
107. Urunk! Vezess ki minket innen! S ha mi visszatérnénk a bűnhöz, hát mi valóban bűnösök lennénk."
108. Mondá (az Úr): "Takarodjatok innen, s ne beszéljetek Hozzám!"
109. Íme! S egy csoport az Én szolgálóim közül mondja: "Urunk! Mi hiszünk, hát bocsáss meg nékünk, s kegyelmezz meg nékünk. S Te vagy a kegyelmet osztók Legjobbika."
110. S ti őket mulatság tárgyának tartottátok addig, míg ők elfeledtették veletek az Énrólam való megemlékezést, s ti rajtuk (csak) nevettetek.
111. Íme! Én ma megjutalmazom őket az állhatatosságukért, s ők a győzedelmesek.
112. Mondja (az Úr): "Mennyit időztetek a Földön években számolva?"
113. Mondják: "Elidőztünk egy napot, avagy a nap egy részét." Hát kérdezd azt, ki azt számolta!
114. Mondja (az Úr): "Ti csupán keveset időztetek, csak hogy tudjátok.
115. S úgy számítottátok-é, hogy Mi megteremténk titeket hiábavalónak, s ti nem térittettek meg Hozzánk?"
116. S legyen Magasságos Allah, az Igaz Király. Nincs Isten, csak Ő, a Nemes Trónus Ura.
117. S ki Allahhal együtt mis istenséghez fohászkodik, hát nincs néki bizonysága benne. S hanem az ő számvetése az ő Uránál lesz. Lám! Nem boldogulnak a hitetlenek.
118. S mondd (Ó, Muhammad): "Uram! Bocsáss meg, kegyelmezz meg, s Te vagy a kegyelmet osztók Legjobbika.
|
