|
21. szúra
A próféták (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Közeledik az emberekhez az ő elszámoltatásuk, s ők szembe szegülnek semmibe vevőn.
2. Nem jön el hozzájuk új emlékeztető az ő Uruktól, hanem csak hallják azt, s ők játszadoznak.
3. S szívük szórakozott. S ők titokban értekeznek. (Mondák) azok, kik bűnbe estek: "Halandó ez, mint timagatok? Átadjátok-é magatokat a mágiának, s ti nézitek (azt)?"
4. Mondd: "Az én Uram tudja, (mit) beszélnek az égen és a Földön, s Ő a Meghalló, a Mindenttudó.
5. Mi több! mondák, (hogy ezek csak) kusza álmok, mi több, ő eszelte azt ki, mi több, ő költő. Hát hadd hozza el ő nékünk a bizonyságot, ahogy elküldettek az előbbiek.
6. Nem hitt (egy) település (sem) azok közül, kiket Mi elpusztítottunk őelőttük. Hát ők hisznek-é?
7. S Mi nem küldtünk el (prófétát) előtted, kivéve azokat a férfiúkat, kiknek mi sugallottunk. Kérdjétek meg az Emlékeztető népét, ha nem tudtok.
8. S Mi nem tevénk meg őket (csupán) testeknek, kik nem esznek étket, s nem is lettek halhatatlanok.
9. Majd Mi beteljesíténk nékik az ígéretet, s Mi megmenekíténk őket attól, kitől akarjuk, s elpusztítánk a tékozlókat.
10. Mert bizony Mi kinyilatkoztatánk néktek az Írást, benne emlékeztetőkkel. Hát nem éritek-é föl ésszel?
11. S hány települést, melyeknek lakói bűnösök voltak zúztunk szét, s alapítánk meg azután másik népet?
12. S midőn érezték a Mi hatalmunkat, bizony ők elszaladának attól.
13. (Mondva volt nékik): "Ne szaladjatok, s térjetek vissza ahhoz, miben elpuhultatok, s az otthonaitokba, hátha tán kérdőre vonattok!"
14. Mondák: "Jaj nékünk! Íme! Mi voltunk a bűnbe esettek."
15. S nem hagytak alább az ő kiáltozásaik addig, míg nem tevénk Mi őket ráncossá és halovánnyá.
16. S Mi nem játékból teremténk meg az eget, s a Földet, s mi a kettő közt van.
17. S ha Mi mulatozni szándékozánk, hát Mi tennénk azt Önmagunktól, ha (egyáltalán) megtennénk azt.
18. Mi több! Mi az igazat a hamisság ellen küldjük, s az elgondolkodtatja őt, s lám! Bizony az szertefoszlik. S jaj néktek, azért mit (Neki) tulajdonítotok.
19. S Övé, mi az egeken s a Földön van. S kik Őnála (lakoznak), hát nem tartják magukat nagyra, hogy ne Őt szolgálják, s nem merülnek ki.
20. Ők magasztalják őt éjjel és nappal, s nem lankadnak.
21. Avagy vesznek-é isteneket a földről, kik feltámasztanak?
22. S ha lennének mindkettőben (égen s földön) Allahon kívül istenségek, hát elromlanának (az ég, s a Föld). Hát Dicsőség legyen Allahnak, a Trónus Urának azok felett, kiket Néki tulajdonítanak!
23. Ő meg nem kérdeztetik arról, mit tesz, s ők megkérdeztének.
24. Avagy ők Rajta kívül vesznek isteneket? Mondd: "mutassátok bizonyságaitokat!" Ez Emlékeztetője azoknak, kik Vélem vannak, s Emlékeztetője azoknak, kik énelőttem voltak. Mi több, legtöbbjük nem ismeri az igazságot, s ők a szembeszegülők.
25. S Mi nem küldénk el előtted küldöttet, csupán olyat, kinek Mi azt sugallánk: "Íme! Nincs Isten, csak Én, hát szolgáljatok Engem!"
26. S mondák: "A Kegyelmes gyermeket nemzett." Legyen Dicső! Mi több, (kiket az Ő fiainak mondanak) nemes szolgálók.
27. Nem előzik meg Őt a szólásban, s ők az Ő parancsolása szerint cselekszenek.
28. Ő ismeri, mi előttük, s mi mögöttük van, s ők nem járnak közben, csak annak kit Ő elfogad, s ők az Ő félésétől reszketők.
29. S van köztük, ki mondja: "Lám! Én istenség vagyok Rajta kívül." Hát ezt Mi Pokollal jutalmazzuk. Ekképpen adunk a bűnösöknek.
30. Avagy nem látják-é azok, kik tagadnak, hogy az egek, s a Föld egyben valának, s Mi osztánk ketté azt, s Mi megtevénk a vízből mindent élővé? Hát nem hisznek-é?
31. S Mi vonulatokat tevénk a Földre, hogy rengessen általuk, s tevénk beléjük szurdokokat, utakat, hátha tán jól vezettetnek.
32. S Mi megtevénk az eget őriző fedélnek. S ők a Mi kinyilatkozásainkkal szembe szegülének.
33. S Ő az, Ki megteremtette az éjt, a nappalt, a Napot, s a Holdat. Mindegyik az égi pályán úszik.
34. S nem adánk meg halandónak előtted a halhatatlanságot. S ha te bizonyosan el fogsz halni, hát ők halhatatlanok lennének?
35. Minden lélek megízlelője a halálnak, s Mi megpróbálunk titeket a gonosszal s a jóval kísértésképpen. S ti Mihozzánk tértek vissza.
36. S midőn látnak téged azok, kik tagadnak, hát ők csak gúnnyal kezelnek téged, (mondván): "Ez hát az, aki a ti istenségeiteket emlegeti?" S ők a Kegyelmesről való megemlékezés tagadói.
37. Az ember sietősnek teremtetett. Én megláttatom véletek az Én bizonyságaimat, s ne siettessetek!
38. S ők mondják: "Mikor (teljesedik be) ez az ígéret, ha igazak vagytok?"
39. Ha tudnák azok, kik tagadnak, hogy eljön idő, midőn nem hajthatják el arcukat, s hátukat a Pokol tűzétől, s nem lesznek pártfogoltak!
40. Mi több, eljön az hozzájuk váratlanul, s az megdermeszti őket, s nem képesek visszaverni azt, s nem kapnak haladékot.
41. S bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted is, s körülölelé azokat, kik gúnyolódtak közülük az, mit megcsúfoltak.
42. Mondd: "Ki óv meg titeket éjjel és nappal a Kegyelmestől?" Mi több, ők az ő Urukról való megemlékezéssel szembeszegülők.
43. Avagy vannak nékik istenségeik, kik őket Tőlünk megvédik? Nem tudják azok maguk pártját sem fogni, semhogy ők Tőlünk védelmezzenek.
44. Mi több, Mi gondoskodtunk ezekről, s az ő atyáikról addig, míg elértek egy bizonyos kort. S nem látják-é, hogy Mi eljövünk a Földre, s lerövidítjük annak szélét? S ők lesznek-é a győztesek?
45. Mondd (Ó, Muhammad): "Én figyelmeztetlek titeket a Sugallat által. S nem hallja a süket a hívást, midőn figyelmeztetnek.
46. S ha megérinti őket Urad fuvallata büntetés gyanánt, hát mondják: "Ó, jaj nékünk! Íme! Mi bűnösök voltunk."
47. S Mi igaz mérleget helyezünk le a Feltámadás Napján, s nem vittetik bűnbe a lélek egyáltalán. Legyen az egy mustármagnyi is, hát Mi felhozzuk azt (mentségül). S Mi elegendőek vagyunk számvetőnek.
48. S bizony Mi megadánk Mózesnek és Áronnak az ismérveket, a fényt, s az Emlékeztetőt, (hogy legyen az) az őrizkedőké.
49. Azoké, kik rettegnek Uruktól titokban, s ők az Órától reszketnek.
50. S ez az áldott Emlékeztető, mit Mi kinyilatkozánk. S ti ennek megtagadói vagytok-é?
51. S bizony Mi megadánk Ábrahámnak a néki szóló vezérletet azelőtt, s Mi Ismerői voltunk néki.
52. Midőn mondá az ő atyjának, s népének: "Mik ezek a szobrok, miknek ti imádói vagytok?"
53. Mondák: "Úgy találánk, hogy atyáink ezek szolgálói voltak."
54. Mondá: "Bizony ti és atyáitok nyilvánvaló eltévelydésben voltatok."
55. Mondák: "Elhozod-é nékünk az igazságot, avagy te játszadozol?"
56. Mondá: "Mi több, Uratok az egek és a Föld Ura, Aki megteremtette azokat, s én erre néktek hitesküt teszek."
57. S Allahra, én rászedem a ti bálványaitokat, miután ti hátat fordíttok nékik.
58. S ő azokat szilánkokra töri, kivéve a legnagyobbat, hátha tán megtérnek Hozzá.
59. Mondák: "Ki tette ezt a mi istenségeinkkel? Bizonyosan az egy gaztevő volt."
60. Mondák " Mi hallánk egy ifjút emlegetni azokat, s mondva volt néki: Ábrahám."
61. Mondák: "Hát hozzátok el őt az emberek szeme elé, hátha tán tanúskodnak ellene."
62. Mondák: "Te voltál az, ki ezt tette a mi istenségeinkkel, ó Ábrahám?"
63. Mondá: "Mi több, a legnagyobb közülük, az tette. Hát kérdezzétek meg őt, ha tud beszélni."
64. Majd visszavonulának, s egymás között mondák: "Íme! Ti, ti vagytok a bűnösök."
65. Majd fejeikben zavar lett, (s mondák): "Bizony te tudod, hogy ezek nem beszélnek."
66. Mondá: "Hát szolgáljátok-é Allahon kívül, mi nem használ néktek semmit, s nem is árt néktek?
67. Pfuj néktek, s annak, mit szolgáltok Allahon kívül! Hát felfogjátok-é ésszel?"
68. Mondák: "Égessétek meg őt, s vegyétek pártját istenségeiteknek, ha tenni akartok valamit!"
69. Mondánk: "Ó, tűz! Légy hűvös és békés Ábrahámhoz!"
70. S ők kelepcébe akarják csalni őt, de Mi őket nagy vesztesekké tevénk.
71. S Mi megmenekíténk őt és Lótot (elhozván őket) a földre, mit Mi, megáldánk teremtményeknek.
72. S Mi adományozánk néki Izsákot és Jakabot, kik önként cselekedének jót. S mindegyikőjüket Mi megtevénk jótevőnek.
73. S Mi megtevénk őket vezetőkké, kik a Mi parancsolásunk szerint vezetnek, s sugallánk nékik a jó cselekedeteket, az imádság megtartását, a kötelező alamizsna adását, s ők a Mi szolgálóink voltak.
74. S Lótnak Mi megadánk az Ítélkezést, s a tudást, s megmenekíténk őt a településről, melynek lakói szégyentelenséget műveltek. Íme! Ők rossz, züllött nép voltak.
75. S bevezeténk őt a Mi kegyelmünkbe. Lám! Ő a jócselekedetűek közül való volt.
76. S Noé, midőn ő azelőtt szólított Minket, hát Mi válaszolánk néki, s megmenekítenk őt, s az ő háza népét a hatalmas csapástól.
77. S Mi az ő pártját fogánk a néppel szemben, mely meghazudtolta a Mi kinyilatkozásainkat. Lám! Ők a bűn népe voltak, hát megfullasztánk őket mindahányat.
78. S Dávid és Salamon, ahogy a kettő Ítélkezett a földet illetően, midőn a nép nyája elkódorgott rajta, s Mi az ő ítélkezésüknek Tanúja voltunk.
79. S Mi megérteténk azt Salamonnal, s mindegyiknek megadánk a bölcsességet és tudást. S Mi alárendelénk a hegyeket, a madarakat, hogy dicsőítsék (Őt) Dáviddal. S Mi voltunk a cselekvők.
80. S Mi megtanítánk néki az öltözék készítését tinéktek, hogy megóvjon titeket szégyentől, hát hálásak vagytok-é?
81. S Salamonnak (Mi alárendelénk) a viharos szelet, mi az ő parancsolása szerint futott a föld felett, s mit Mi megáldottunk, s azt is mi azon volt. S Mi mindeneknek Tudói vagyunk.
82. S a Sátánokból (Mi alárendelénk néki) azokat, kik alámerülnek néki (gyöngyökért) és attól eltérő munkákat is végezének, s Mi az ő megőrzőjük voltunk.
83. S Jób, midőn szólítá az ő Urát, (mondván): "Íme! megérintett engem az ártás, s Te vagy a kegyelemosztók Legkegyelmesebbike."
84. S Mi válaszolánk néki, s megszabadítánk őt attól az ártástól, s megadánk néki az ő háza népét, s ugyanannyit vélük, a kegyelmet Tőlünk, s az Emlékeztetőt a szolgálóknak.
85. S Izmáel, Énoch és Zul-Kifl. Mindnyájan állhatatosak voltak.
86. S Mi bevezeténk őket a Mi kegyelmünkbe, íme! Ők a jócselekedetűek közül valók voltak.
87. S a Halas Ember (Jónás), midőn elméne dühvel, s úgy vélte, hogy Mi nem tesszük őt próbára, hát ő szólított Minket a sötétségben (mondván): "Bizony nincs más istenség, csak Te! Légy Dicső! Lám! Én a bűnösök közül való voltam."
88. S Mi válaszolánk néki, s megmenekítenk őt a gyötrődéstől. S ekképpen menekítjük meg a hívőket.
89. S Zakariás, midőn szólította az ő Urát: "Uram! Ne hagyj engem magamban, s Te vagy az örökösök legjobbika.
90. S Mi válaszolánk néki, s adományozánk néki Jánost, s meggyógyítánk (terméketlenségéből) az ő párját. Íme! Ők versengettek a jó cselekedetekben, s Hozzánk fohászkodának vágyakozással, félelemmel, s ők Nékünk megalázkodtak.
91. S ő , ki szeplőtelen volt, hát Mi belé lehellénk a Mi Lelkünkből, s megtevénk őt, s gyermekét bizonyságul a teremtményeknek.
92. Íme! Ez a ti nemzetetek egy nemzet, s Mi vagyok a ti Uratok, hát szolgáljatok Minket.
93. S elosztották az ő dolgukat maguk közt. Mindnyájan Hozzánk térnek meg.
94. S az, ki jókat cselekszik, s hívő, hát nem tagadtatik meg az ő törekvése. Lám! Mi annak Feljegyzői vagyunk.
95. S megtiltatott a népnek, mit Mi elpusztítunk, visszatérjenek (az evilágra).
96. Addig, míg le nem gyözettetett Góg és Magóg, s ők minden hantból kimenekülnek,
97. Akkor közelít el az igaz ígéret. S bizony megmered a tekintete azoknak, kik tagadnak! (Mondják majd): "Jaj nékünk! Bizony semmibe vevői voltunk ennek, mi több, bűnösök voltunk."
98. Lám! Ti s az, mit Allahon kívül imádtok, a Pokolra való, ti is erre (a sorsra) kerültök.
99. Ha ezek istenségek lennének, nem kerülnének oda, hanem mindannyi ott fog időzni örökké.
100. Övék lesz ott a siránkozás, s ők ott nem hallanak.
101. Lám! Kiknek előzőleg (megadatott) Tőlünk a szépség, azok attól eltávolíttatnak.
102. Ők nem hallanak ott sípoló hangokat, ott, mire lelkük vágyik megadatik.
103. Nem szomorítja el őket a legnagyobb rémület, s találkozának az angyalokkal, (kik mondják): "Ez a ti Napotok, mely beígértetett néktek."
104. Azon a Napon, Mi felgöngyölítjük az eget, mintha az írott feljegyzésnek göngyölege lenne. S ahogy Mi nekikezdénk az első teremtésnek, hát Mi megismételénk azt. (Ez egy) ígéret Tőlünk, S lám! Mi azt megtesszük.
105. Mert bizony Mi megírtuk a Zsoltárok könyvében az Emlékeztető után, hogy az Én jócselekedetű szolgálóim lépnek a föld örökébe.
106. Íme! Ez hát az üzenet a népnek, mely szolgál.
107. S Mi nem küldénk téged (máskepp), csak kegyelemből a teremtményeknek.
108. Mondd: "Hanem az sugalltatott nékem, hogy a ti Istenetek Egy Isten. Hát muszlimok lesztek-é?
109. S ha ők elfordulnak, hát mondd: "Én kihirdettem néktek egyformán mindenkinek, s azt is tudom, hogy közel-é, vagy távol, mi beígértetett néktek.
110. Íme! Ő tudja, amit hangosan mondtok, s tudja, mit elpalástoltok.
111. S nem tudom, tán az néktek kísértés, s élvezet egy időre.
112. Mondá: "Uram! Ítélj igazságosan! A mi Urunk a Kegyelmes, (Kinek) meghallgatása (kell) azok ellen, kiket (Őmellé) imáikban társítanak." |
