|
20. szúra
Ta Ha (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Ta. Ha.
2. Hanem Mi kinyilatkoztatánk néked (Ó, Muhammad) a Koránt, hogy ne aggódj.
3. Csupán csak emlékeztetőül annak, ki fél.
4. Kinyilatkoztatásként Attól, Ki megteremtette a Földet, s a magasságos mennyeket.
5. A Kegyelmes, Ki a Trónuson megállapodott.
6. Övé mi az egeken, s mi a Földön van, s mi a kettő közt, s mi a rög alatt van.
7. S ha fennhangon beszélsz, hát lám! Ő tudja a titkot, s azt is, mi (még) rejtettebb.
8. Allah! Nincs Isten, csak ő . A legszebb nevek az Övéi.
9. S eljutott-é hozzád Mózes története?
10. Midőn tüzet látott, s mondá nemzetségének: "Várjatok! Lám! Én megpillantottam egy tüzet a távolban.
Talán elhozom néktek abból a parazsat, avagy meglelem a tűznél az útmutatást.
11. S midőn elérkezett ahhoz, hát megszólíttatott: "Ó, Mózes!
12. íme! Én vagyok a te Urad, hát vesd le a lábbelidet, s lám! Te Tuva szent völgyében vagy.
13. S Én kiválasztottalak téged, hát halld, mi sugalltatik!
14. Íme! Én, csakis Én vagyok Allah. Nincs Isten, csak Én. Hát szolgálj Engem, s tartsd meg az imát, hogy Rólam megemlékezz!
15. Lám! Az Óra eljövend. Én csak épphogy elrejtetem azt, hogy viszonoztassék minden léleknek az, mire törekedett.
16. Hát ne térítsen le az téged róla, ki nem hisz benne, s követi (saját) vágyait. Különben elveszel.
17. S mi az a jobbodban, ó , Mózes?"
18. Mondá: "Ez a botom, melyre támaszkodom, s suhintok véle birkáimra, s más hasznát is látom."
19. Mondá (az Úr): "Vessd el azt, ó, Mózes!"
20. Hát ő elveté azt, s lám! Az kígyó lett, mi siklik.
21. Mondá (az Úr): "Vedd azt (kézbe), s ne félj! Mi olyanná tesszük azt, mint volt az első ábrázata.
22. S told kezed hónaljadhoz, s fehérré lesz sérelem nélkül. (Ez egy) másik bizonyság.
23. Mi megláttatunk véled (néhányat) a nagyobb bizonyságainkból.
24. Menj Fáraóhoz! Lám! Ő zsarnok."
25. Mondá (Mózes): "Uram! Nyisd meg kebelem,
26. S könnyítsd meg nékem dolgomat!
27. S lazítsd meg a csomót nyelvemen,
28. hogy fogják fel beszédem,
29. S adj mellém egy vezért nemzetségemből:
30. Áront, a fivéremet,
31. Megszilárdul véle erőm,
32. S hadd részesedjen dolgomból,
33. Hogy mi dicsőíthessünk Téged sokat,
34. És sokat emlékezzünk Rád.
35. Lám! S Te voltál a dolgaink Meglátója."
36. Mondá (az Úr): Bizony meghallgattatott a te kérésed, ó, Mózes.
37. S bizony a Mi jóindulatunk rajtad lesz még egyszer,
38. Midőn Mi sugallottuk azt a te szülőanyádnak, mi sugaltatott,
39. (Mondván): "Bizony hajítsd őt a kosárba, s hajítsd őt a folyóba, s vesse ki a folyó őt a partra, s megtalálá őt az Én ellenségem, s az ő ellensége. S megadom néked a Tőlem való szeretetet, hogy szemem elé kerülhess."
40. Midőn elméne a te nővéred, hát mondá: "Kijelöljem-é néktek azt, ki gondozza őt?" Majd Mi visszatéríténk téged a te szülőanyádhoz, hogy felviduljanak szemei, s ne bánkódjon. S te megöltél egy embert, hát Mi megmenekíténk téged a gyötrelemtől, s próbával Mi megpróbálánk téged. Hát elidőztél éveket Midián népénél, majd eljöttél a gondviselés által, ó, Mózes.
41. S Én téged Magamhoz csatoltalak.
42. Menj, hát te és fivéred az Én bizonyságaimmal, s ne halványodjék (bennetek) az Rólam való megemlékezéstek!
43. Menjetek hát Fáraóhoz! Íme! Az zsarnok.
44. S beszéljetek hozzá kedvesen, hátha tán emlékezik, avagy megretten.>
45. Mondák: "Urunk! Lám! Félünk, hogy ránk sem hederít, avagy hogy zsarnokoskodik."
46. Mondá: "Ne féljetek! Bizony én kettőtökkel vagyok, hallok és látok.
47. Hát menjetek hozzá, s mondjátok: "Íme! Mi a te Urad két küldötte vagyunk, hát küldd el vélünk Izrael fiait, s ne kínozd őket. Bizony mi elhoztuk néked a te Uradtól a bizonyságot, s békesség arra, ki követi az útmutatást."
48. Lám! Bizony sugalltatott nékünk, hogy kínszenvedés vár arra, ki hazug, s elforduló."
49. Mondá (Fáraó): "S ki az hát, a ti kettőtök Ura, ó, Mózes?"
50. Mondá: "A mi Urunk az, Ki megadta minden dolog teremtett alakját, majd helyesen vezette (azokat)."
51. Mondá: "S mi hát az elődök nemzedékeinek sorsa?"
52. Mondá: "Annak tudása az én Uramnál van egy könyvben." Az én Uram nem tévelyít el, s nem (is) felejt,
53. Aki megtevé néktek a földet bölcsőül, s átfűzte azt néktek utakkal, s lebocsajtá az égből a vizet, s Mi előhozánk általa különféle növényi párokat.
54. (Mondván): Egyetek, s legeltessétek jószágtokat! Íme! Ebben vannak hát a bizonyságok a gondolkodás emberének.
55. Ebből teremténk Mi meg titeket, ebbe visszünk vissza titeket, s ebből hozunk vissza titeket meg egyszer.
56. S bizony Mi megláttatánk véle a Mi összes bizonyságukat, de ő meghazudtolta, s lenézte azt.
57. Mondá: "Azért jöttél-é hozzánk, hogy kiűzz minket földünkről a te mágiáddal, ó, Mózes?
58. Hát mi elhozunk néked ilyenféle mágiát. Hát add meg a köztünk s közted való találkozó idejét, melyet nem hagyunk figyelmen kívül sem mi, sem te, (s ami) a legmegfelelőbb helyen lesz.
59. Mondá (Mózes): "Találkozónk ideje a dőzsölés ünnepnapja legyen, s gyűljenek egybe az emberek pirkadatkor."
60. S megfordult Fáraó, s összegyűjté fondorlatát, majd eljött.
61. Mondá nékik Mózes: "Jaj néktek! Ne eszeljetek ki Allahra hazug szót, mert kiírt Ő titeket a büntetéssel. S bizony (ki) azt kieszeli, elbukik."
62. S összekülönbözének ők maguk közt dolgukban, s eltitkolták a tanácsot.
63. Mondák: "Íme! Ez itt két mágus, kik el akarnak űzni titeket földetekről mágiájukkal, s lábbal tiporják a ti legszebb hagyományaitokat.
64. Hát gyűjtsétek össze fondorlatotokat, majd jöjjetek sorokba rendeződve! S bizony az boldogul, ki ma felül kerekedik."
65. Mondák: "Ó, Mózes! Avagy vess (elsőnek), avagy legyünk mi az elsők vetésben?"
66. Mondá: "Mi több. Vessetek!" S lám! Köteleik, botjaik úgy tűntek néki az ő mágiájuk által, (mintha) futnának.
67. S félelmet táplált magában Mózes.
68. Mondánk: "Ne félj! Lám! Te vagy a legkimagaslóbb.
69. S vesd el, mi a jobbodban van!" Az felfalja azt, mit ők elvetének. Hanem mit elvetének, az fondor mágia, s nem boldogul a mágus, bárhol is legyen.
70. S levetettettek a mágusok leborulván. Mondák: "Hiszünk Áron és Mózes Urában."
71. Mondá (Fáraó): "Ti hisztek néki, (még) mielőtt én (azt) megengedném néktek? Íme! Mert ő a ti mesteretek, ki megtanította néktek a mágiát. Hát én levágattatom átellenes kezeteket, s lábatokat, s a pálmafák törzseihez feszíttetlek titeket, s ti (majd) megtanuljátok melyikünk szörnyűbb s maradandóbb büntetésben."
72. Mondák: "Nem emelhetünk téged a fölé, mi eljött hozzánk a bizonyságokból, s Annak fölé, Ki teremtett minket. Hát rendeld el azt, minek te el rendelője vagy, hanem mit elrendelsz az, (csupán) az evilági élet érinti.
73. Lám! Mi hiszünk Urunkban, hogy Ő megbocsátja nékünk hibáinkat, s a mágiát, melyre te kényszerítettél minket. S Allah jobb és maradandóbb.
74. Lám! Az, ki Urához bűnösként jut el, hát bizony néki a Pokol jár. Nem hal meg benne, s nem is él.
75. S ki eljut Hozzá hívóként, s jókat cselekedett, hát ők azok, kiké a legfelsőbb fokozat:
76. Edén Kertjei, mely alatt folyók futnak, s benne tartózkodnak ők mindörökkön örökké. Ez hát jutalma annak, ki gyarapszik.
77. S bizony Mi sugallottunk Mózesnek (mondván): "Küldd el az Én szolgálóimat (az éj folyamán), s vágj nékik száraz utat a tengerben, s ne félj, hogy felfedeznének, s ne rettenj meg.
78. S követé őket Fáraó az ő seregével, s beborítá őket, mi az ő beborítójuk, a tenger.
79. S eltévelyítette az ő népét Fáraó, s nem helyesen vezette őket.
80. Ó, Izrael fiai! Bizony Mi megmenekíténk titeket a ti ellenségtektől, s Ígéretet tevénk néktek a szentséges hegy oldalában, s lebocsájtánk reátok a mannát, s a fürjeket.
81. Egyetek a jó dolgokból, mit Mi adományoztunk néktek, s ne zsarnokoskodjatok, mert lesújt reátok az Én dühöm, s az kire lesújt dühöm, bizony elveszett.
82. S lám! Én Megbocsátó vagyok ahhoz, ki bűnbánatot vall, hisz, s jót cselekszik, majd jól vezettetik.
83. S (mondva volt): "Mi siettetett téged el a te népedtől, ó, Mózes?"
84. Mondá: "Ők szorosan az én nyomomban voltak, s én siettem Tehozzád Uram, hogy megelégedj vélem."
85. Mondá (az Úr): "Íme! Mi megkísérténk a te népedet teutánad, s asz-Számiri eltévelyítette őket.
86. Hát visszatért Mózes a népéhez dühösen, szánakozón. Mondá: "Ó, nép! S nem tett-é néktek Uratok szép ígéretet? Hosszúra nyúlt-é néktek az egyezség? Avagy azt akarjatok, hogy lesújtson reátok a Uratok haragja (azáltal), hogy elvétettétek a találkozó idejét velem?"
87. Mondák: "Nem téveszténk el a találkozó idejét véled, hanem mi teherrel voltunk megrakodva a nép ékességeiből. Hat mi (tűzre) hajítánk azt, s ekképpen tett asz-Számiri is.
88. S ő elővette nékik a borjút, a sáfrányszínűt, a zengő hangút, s mondá: "Ez hát istenetek, s Mózes istene, amiről ő elfelejtkezett.
89. Hat nem látják-é, hogy az nem válaszol beszédükre, s nem bír nékik sem ártani, sem használni?
90. S bizony mondá nékik Áron azelőtt: "Ó, nép! Hanem ti megkísértettetek általa, s íme! Uratok a Kegyelmes, hát kövessetek engem, s engedelmeskedjetek parancsolásomnak."
91. Mondák: "Mi nem vetünk véget annak, hogy az ő imádói legyünk addig, míg vissza nem tér hozzánk Mózes."
92. Mondá (Mózes): "Ó Áron! Mi gátolt meg téged, midőn láttad őket eltévelyedni?
93. Nem követsz-é engem? S megszeged-é parancsolásomat?"
94. Mondá: Ó, szülőanyám fia! Ne kapaszkodj szakállamba, sem hajamba! Lám! Én féltem, hogy azt mondod: "Te megosztottad Izrael fiait, s nem éred fel ésszel beszédemet.">
95. Mondá: "Hát mi a te mentséged, ó, asz-Számiri?"
96. Mondá: "Én megláttam, mit ők nem láttak meg, s egy maréknyit markoltam a küldött nyomából, majd elhajítám azt. Eképpen parancsolta meg nékem lelkem.
97. Mondá (Mózes): Hát menj! S lám! Néked az evilág arra való, hogy mondd: "Ne érints meg engem!" S lám! Adott néked a találkozó ideje, mit el nem téveszthetsz. S nézz a te istenségedre, melynek az imádója maradtál! Hát elégetjük azt, majd szétszórjuk annak hamvát a tengerbe.>
98. Hanem a ti Istenetek Allah, nincs Isten, csak Ő, Aki átöleli tudásával a mindenséget.
99. Eképpen beszeljük el néked (ó, Muhammad) a történetek egy részét, mi bizony már megtörtént, s Mi megadánk néked a Mi Színünkből az Emlékeztetőt.
100. S ki szembeszegül véle, hát bizony a Feltámadás Napján terhet fog cipelni.
101. Ott fognak ők időzni mindörökkön örökké, s iszonyú lesz a rakományuk a Feltámadás Napján.
102. Azon a Napon megfuvattatik a harsona. S Mi összetereljük az elsápadott gaztevőket azon a Napon.
103. S ők azt mormolják maguk közt: "Ti csak tíz (napig) időztetek (a sírban)."
104. Mi vagyunk a Legjobb Tudói annak, mit mondanak, midőn az ő legszebb modorú (társuk) azt mondja: "Ti csak egy (napot) időztetek."
105. S megkérdezetnek téged a hegyekről, hát mondd: "Porrá zúzza azt Uram.
106. S Ő meghagyja azt sivár síknak.
107. S nem látsz rajta tekervényt, sem rögöt.
108. Azon a Napon ők az Egyértelmű Összegyűjtőt követik, s a hangok elnémíttatnak a Kegyelmes előtt, s nem hallasz (mást) mint suttogást.
109. Azon a Napon nem használ a közbenjárás, csak kinek a Kegyelmes engedi, s kinek szavával Ő megelégszik.
110. Ő tudja azt, mi előttük, s mi mögöttük van, s mit nem ölelnek át tudassál.
111. S megalázkodnak az arcok az Éltető, az Örökkévaló előtt, s bizony elbukik, ki a bűnt hordozza.
112. S ki jókat cselekedett, s hívő volt, hát ne féljen a bűnbeeséstől sem a lekicsinyléstől.
113. S ekképpen nyilatkoztatánk ki ezt az arab nyelvű Koránt, s tettünk ígéreteket, hátha tán őrizkednek, avagy meghozza nékik az emlékezést.
114. Hát legyen Magasságos Allah, az Igaz Király! S ne siess a Koránnal, (ó, Muhammad), mielőtt el nem rendeltetik néked annak sugallása. S mondd: "Uram! Gyarapíts engem tudásban!"
115. S bizony Mi azelőtt egyezséget köténk Ádámmal, ki elfeledte azt, s nem lelénk benne kitartását.
116. S midőn mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádám előtt, hát ők leborulának, csak Iblisz dölyfösködött.
117. S mondánk: "Ó, Ádám!Bizony, ő néked ellenséged, s párodnak is, hát ne vezessen ki ő titeket a Mennyországból, hogy vesződj.
118. Bizony, rajtad áll, hogy ne éhezz ott, s ne légy csupaszon,
119. S te ne szomjazz ott, s ne hevülj fel!"
120. S a Sátán súgott néki, mondá: "Ó, Ádám! Elvezesselek-é téged a halhatatlanság fájához, s a ki nem merülő királysághoz?
121. Hát egyetek ebből!" S kitűnt nékik kettejük bűne, s elbujdokoltak, magukra a Kert leveleiből aggatván (ruhát). Hát ellene szegült Ádám Urának, s eltévedt.
122. Majd kiválasztá őt Ura, s megenyhült felé, s vezette.
123. Mondá: "Ereszkedjetek le innen mindketten, egyik a másikának ellensége. S midőn el jövend néktek Tőlem az útmutatás, hát ki követi az útmutatásomat, nem tévelyedik el, s nem vívódik.
124. S ki szembeszegül az Én megemlékezésemmel, hát övé lesz a szűkös megélhetés, s Mi összetereljük őket vakokként a Feltámadás Napján."
125. Mondá: "Uram! Miért tereltél engem vakként, s bizony én látó voltam?"
126. Mondá (az Úr): "Eképp! Eljöttek hozzád a Mi kinyilatkozásaink, s te elfelejtetted azokat. S ekképp felejtetsz el te is (ezen) a Napon."
127. S ekképp viszonzunk annak, ki tékozolt, s nem hitte el az ő Ura kinyilatkozásait. S a Túlvilág szenvedése bizony szörnyűbb, s maradandóbb.
128. S nem vezette-é őket az, hogy hány nemzedéket pusztítánk Mi el őelettük, kiknek otthona romjai közt járnak? Lám! Ebben vannak hát a bizonyságok a gondolkodás embereinek.
129. S a szó a te Uradtól már elhangzott, hogy (eljő) a szükségszerű, s a vég meghatározott.
130. S légy állhatatos (Ó, Muhammad) azzal kapcsolatban, mit mondanak, s zengd a te Urad dicsőséget a nap felkelte s lenyugvása előtt, s éj egy részében, hát magasztald Őt a nap két végén, hátha tán befogadtatsz!"
131. S ne mereszd két szemed arra, mit Mi élvezetessé tettünk egyes csoportjaiknak az evilági élet virágából, hogy megkísértsük őket általa. A te Urad gondoskodása jobb és maradandóbb.
132. S rendeld el népednek az imát, s légy abban állhatatos. Mi nem kérünk tőled gondoskodást, Mi gondoskodunk rólad. S a beteljesedés az őrizkedés.
133. S mondák: "S ha csak elhozná a bizonyságot az ő Urától!" Avagy nem jött-é nékik kinyilatkoztatás, mi a legelső szent lapokon állt?
134. S ha Mi elpusztítánk őket előtte kínzással, bizony mondanák: "Urunk! S ha csak elküldted volna hozzánk a küldöttet, hat mi követtük volna a Te kinyilatkozásaidat még mielőtt megaláztattunk, s meggyaláztattunk volna.
135. Mondd: "Mindenki magában várakozik, hát várakozzatok magatokban! S meg fogjátok tudni, kik az elegyengetett ösvény gazdái, s ki a jól vezetett. |
