|
19. szúra
Mária (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Káf. Há. Ja. Ain. Szad.
2. Megemlékezés Urad kegyelméről az ő szolgálója, Zakariás felé.
3. Midőn ő megszólítá az ő Urát titkos megszólítassal.
4. Mondá: "Uram! Lám! Erőtlenné váltak a csontok bennem, s őszül a haj a fejemen, de nem voltam a Hozzád címzett fohászban, Uram, áldatlan.
5. Íme! Én félek attól, hogy (nem lesz) leszármazott utánam, s hogy asszonyom meddő. Hát adományozz nékem a Te Színedből oltalmazót.
6. (S ki) örököl utánam, s örököl Jakab nemzetsegétől? S tedd őt Uram elégedetté!"
7. Ó, Zakariás! Lám! Mi kihirdetjük néked fiúgyermeked (születését), kinek neve János. S Mi nem adánk e nevet még (senkinek sem) előtte.
8. Mondá: "Uram! Hogyan lehetne nékem fiam, mikor asszonyom meddő, s elért aggságomra az erőtlenség?"
9. Mondá (az Úr): "Eképp." Mondá Urad: "Ez nékem könnyű, s bizony megteremtettelek téged azelőtt, midőn semmi sem voltál."
10. Mondá: "Uram! Tegyél nékem bizonyságot!" Mondá (az Úr): "A te bizonyságod az, hogy nem beszélsz az emberekhez három éjjelen, pedig egészséges leszel."
11. Majd kijőve népéhez a szentélyből, s sugallotta nékik: "Dicsőítsétek (az Urat) hajnalon, s az este."
12. (S mondva volt fiának): "Ó, János! Tartsd meg ragaszkodj az íráshoz!" S Mi megadánk néki a bölcsességet, mikor mé gyermek gyermek volt.
13. Ahogy a gyengédséget is Mi Színünkből, a tisztaságot, s az őrizkedést.
14. S a szófogadást az ő szüleinek, s nem volt hatalmaskodó, ellenszegülő.
15. S békesség, reá a napon, melyen született, a napon melyen elhal, s a Napon, midőn feltámasztatik.
16. S emlékezz meg az írásban Máriáról, midőn visszahúzódott népétől a keleti helyre.
17. S ő leplet feszített ki maga közé és ő közéjük. S Mi leküldénk hozzá a Mi Lelkünket, olyannak tűnt néki, (mint) egy tökéletes halandó.
18. Mondá (Mária): "Lám! Én menedéket keresek a Mindenhatónál tőled, ha őrizkedő vagy."
19. Mondá: "Hanem én a Te Urad küldötte vagyok, hogy adományozzak néked egy szeplőtelen fiúgyermeket."
20. Mondá (Mária): "Hogyan lehetne nékem gyermekem, mikor halandó még nem érintett engem, s nem voltam kívánó.
21. Mondá: "Eképp." Mondá Urad: "Ez Nékem könnyű." S Mi megtesszük őt kinyilatkoztatásul az embereknek, s Tőlünk való kegyelemmek, s ez a dolog elrendeltetett.
22. S ó megfogant véle, s visszahúzódott véle egy távoli helyre.
23. S eljöve hozzá a nyilallás a pálmafa tövénél. Mondá : " Bár meghaltam volna ezelőtt, s lettem volna romlott, s elfeledett."
24. Majd szólitá ő (egy hang) alulról, (mondván): "Ne bánkódj! Bizony a te Urad patakot fakasztott alattad.
25. S rántsd magad felé a pálmafa törzsét, s reád hullajtj az az érett datolyákat.
26. S egyél, igyál, s vigasztalódjon szemed. S midőn ha bárki halandót látsz, hát mondd: "Lám! Én felajánlottam a böjtöt a Mindenhatónak, s ma nem beszelhetek az emberekhez."
27. Majd ő elhozta őt népéhez, hordozván őt. Mondák: "Ó, Mária! Bizony te bámulatos dologgal álltál elő.
28. "Ó, Áron nővére! Atyád nem volt dolgában bűnös, s nem volt szülőd sem kívánó."
29. Majd ő (Mária) reá matatott. Mondák: "Hogyan beszéljünk ahhoz, ki bölcsőben van csecsszopóként?"
30. Mondá (a gyermek): "Íme! Én Allah szolgálója vagyok, Ő megadta nékem az Írást, s megtett engem prófétává.
31. S Ő engem áldottá tett akárhol is vagyok, s előírta nekem az imát, a kötelező alamizsnát, amíg csak élek.
32. S szófogadóvá tett szülőmmel szemben, s nem tett engem hatalmaskodová, áldatlanná.
33. S békesség a napra, melyen születtem, s a napra melyen elhalok, s a napra, midőn életre támasztatok."
34. Ő hát Jézus, Mária fia. (Ez az) Igaz állítás, melyben ők kétkednek.
35. S nem Allahra vall, hogy gyermeket nemzen. Legyen Dicső midőn Ő elrendeli a dolgot, s hanem mondja néki: "Légy!" S az lészen.
36. S lám! Allah az Uram, s az Uratok. Hát szolgáljátok őt. Ez az egyenes ösvény.
37. S összekülönbözének a klánok maguk közt. S jaj azoknak, kik tagadják a Hatalmas Nap tanúságát!
38. Halld őket, s lásd, azon a napon ők eljönnek Hozzánk! Hanem a bűnbe esettek ma nyilvánvaló eltévelyedésben vannak.
39. S figyelmeztesd őket a Gyötrelem Napjára, midőn a dolog elrendeltetik. S érdektelenek, s nem hisznek.
40. Lám! Mi, csakis Mi lépünk örökébe a Földnek, s ki azon van, s Hozzánk téríttetnek vissza.
41. S emlékezz meg (Ó, Muhammad) az Írásban Ábrahámról. Íme! ő igaz volt, s proféta.
42. S mondá ő az ő atyjának: "Ó, atyám! Miért imádod azt, mi nem hall, s nem lát, s nem segít rajtad semmit?
43. Ó atyám! Íme! Bizony eljöve hozzám a tudásból, mi hozzád nem.jött el. Hát kövess engem, s én téged az ép ösvényre vezetlek.
44. Ó, atyám! Ne szolgáld a Sátánt! A Sátán a Mindenhatónak ellenszegült.
45. Ó , atyám! Lám! Én félek, hogy megérint téged a Mindenhatótól való szenvedés, s a Sátánnak leszel szövetségese."
46. Mondá: "Kérdőre vonod-é te az én isteneimet, ó Ábrahám? Ha (ennek) nem vetsz véget, hát megkövezlek, s elűzlek mellőlem messzire."
47. Mondá: "Békesség veled! Bűnbocsánatért esedezem néked Uramtól. Lán! Ő vélem (mindig) kedvesen bánt.
48. S elzárkózom tőled, s azoktól mikhez fohászkodtok Allah helyett, s én Allahhoz fohászkodom. Azon vagyok, hogy a fohászban Allahhoz ne legyek áldatlan."
49. S midőn elzárkózott tólük, s azoktól, mikhez fohászkodtak Allah helyett, Mi adományozánk néki Izsákot és Jakabot. S mindkettőt Mi megtevénk prófétának.
50. S Mi adományozánk nékik a Mi kegyelmünkből, s nyelvüket igazzá és nagyszerűvé tettük.
51. S emlékezz meg az Írásban Mózesről! Lám! Ő kiválasztott volt, (Allah) küldötte, próféta.
52. S Mi hívánk őt a Hegy jobb oldalára, s közelíténk felé bizalommal.
53. S Mi adomanyozánk néki a Mi kegyelmünkből fivérét, Áront (az ő misszióját segítő) prófétául.
54. S emlékezz meg az Írásban Izmáelről! Íme! Ő igaz megtartója volt az ígéretnek, s (Allah) küldötte, próféta volt.
55. S ő elrendelte népének az imát, a kötelező alamizsnát, s Uránál lett ő befogadott.
56. S emlékezz meg az Írásban Énochról. Lám! Ő igaz volt, próféta.
57. S Mi fel emelénk őt egy magas helyre.
58. Ezek hát azok, kiket Allah kegyében részesített a próféták közül, Ádám sarjai közül, s azok közül, kiket Mi hordoztunk Noéval, Ábrahám és Izrael sarjai közül, s azok közül, kiket Mi vezettünk, s kiválasztottunk. Midőn olvastatnak nékik a Mindenható kinyilatkozásai, hát leereszkednek leborulván, ríván.
59. S örökükbe léptek őutanuk örökükbe lépő nemzedékek, s elhagyták az imát, s követték a vágyaikat. Majd a vesztesek között találtatnak.
60. Kivéve azt, ki megbánja bűneit, hisz, s jókat cselekszik. Ők hát betérnek a Mennyországba, s nem ejtetnek bűnbe egyáltalán.
61. A mennyei Éden kertjei, mit a Mindenható ígér az Ő szolgálóinak, (kik hisznek) a Láthatatlanban. Lám! Az Ő ígérete beteljesíttetik.
62. Nem hallanak ott üres szólamot, csak azt, hogy "Békesség!". S övék lesz az ellátmányuk ott reggel és este.
63. Ez hát a Mennyország, minek örökébe léptetjük szolgálóink közül azokat, kik őrizkedők.
64. S mi (angyalok) nem ereszkedünk le, csak a te Urad parancsolatára. Övé az, mi elöttünk, s mi mögöttünk van, s az is mi ezek között. S Urad nem feledékeny.
65. Ura az egeknek, a Földnek, s mi a kettő között van. Hát szolgáld Őt, s légy állhatatos az ő szolgálatában! Tudsz-é Hozzá hasonlót?
66. Mondja az ember: "Midőn ha meghalok, hát bizonyos hogy előhozattatok élve?"
67. Avagy nem emlékezik az ember, hogy Mi teremténk meg őt azelőtt, midőn az semmi sem volt?
68. S a te Uradra! Mi összetereljük őket, s a sátánokat, majd leguggolva körbevetetjük vélük a Poklot.
69. Majd Mi kiszedjük minden kommunából, kik a legelvetemültebbek (közülük) a Mindenható elleni lázadóként.
70. Mi vagyunk bizony a Legjobb Ismerői azoknak, kik lesznek az elsők, kik abban megégettetnek.
71. S bizony köztetek nem egy van, ki közelíti azt. Uradon áll bizonyosan az elrendelés.
72. Majd Mi megmenekítjük azokat, kik őrizkednek, s otthagyják benne a bűnösöket leguggolva.
73. Midőn olvastatnak nékik a Mi kinyilatkozásaink bizonyságokként, mondák azok, kik tagadnak azoknak, kik hisznek: "Melyiknek jobb a két csoport közül a helyzete, s szebb a társasága?"
74. S hány nemzedéket pusztítottunk Mi el őelőttük, kik őket felülmúlták javakban és külsőben?!
75. Mondd: "Ki eltevelygésben van, hát nyújtsa meg néki a Mindenható a távot addig, míg ők meg nem látják azt,. mi nékik ígértetett, akár büntetés, akár az óra, s ők meg fogják tudni, ki van rosszabb helyzetben, s gyengébb seregben."
76. S gyarapítja Allah azokat, kik helyesen vezettetnek útmutatással. S a fennmaradó jó cselekedetek jobbak Uradnál, viszonzásul jobb a szállás is.
77. Láttad-é azt, ki megtagadta a Mi kinyilatkozásainkat, s mondá: "Bizonyos, hogy megadatik nékem a vagyon, s a gyermek."?
78. Áthatolt-é ő a Láthatatlanon, avagy kapott-é a Kegyelmestől ígéretet?
79. Sőt, Mi feljegyezzük, mit ő mond, s megnyújtjuk néki hosszúra a szenvedést.
80. Mi őrökébe lépünk annak, mit mond, s Hozzánk (csak) egymaga jő el.
81. S ők Allahon kívül más isteneket választottak, hogy legyen nékik erejük.
82. Sőt ők megtagadják az ő imádásukat, s lesznek nékik ellenzőik.
83. Nem látod-é, hogy Mi elküldtük a Sátánokat a hitetlenekhez, hogy semmisítsék meg őket megsemmisüléssel?
84. Hát ne siess ellenük (Ó, Muhammad)! Hanem Mi számoljuk nékik a (napok) számát.
85. Azon a Napon, Mi összetereljük az őrizkedőket a Kegyelmeshez való elküldésre.
86. S Pokolra vezetjük a bűnösöket falkában.
87. Nincs a birtokukban a közbenjárás, csak annak ki a Kegyelmestől kapott ígéretet.
88. S mondák: "a Kegyelmes gyermeket nemzett."
89. Mert bizony szörnyű dologgal áltatok elő.
90. Az egek majdhogynem meghasadnak ettől, s megrepedezik a föld, s összeomlanak a hegyek romokká.
91. Bizony azt kiáltják, hogy a Kegyelmesnek gyermeke van.
92. S nem kell a Kegyelmesnek az, hogy gyermeket nemzzen.
93. Bizony minden, mi az egeken, s a Földön van, annak csakis szolgálóként járul a Kegyelmeshez
94. Mert bizony Mi megismertük őket, s számlálva számba vettük őket.
95. S mindegyikük eljő Hozzá a Feltámadás Napján egymagában.
96. Lám! Azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, hát megadja nékik a Kegyelmes a szeretetet.
97. S hanem Mi megkönnyítjük ezt (az Írást) a te nyelveden, (Ó, Muhammad), hogy hirdess általa az őrizkedőknek, figyelmeztesd általa a konok népet.
98. S hány nemzedéket pusztítánk el őelöttük! Érzékelsz-é (Ó, Muhammad) egyet is közülük, avagy hallod-é őket morajlani? |
