|
18. szúra
A Barlang(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Dicsőség legyen Allahnak, Aki lebocsájtotta az Ő szolgálójára az Írást, s nem tette (azt) néki tekervényessé,
2. (Hanem tevé azt) egyenesnek, hogy figyelmeztessen a szigorú megtorlásra, ami Őtőle való, (s hogy) hirdesse a hívőknek, kik jókat cselekszenek, hogy övék a szép bér,
3. Ott tartózkodnak ők abban mindörökké,
4. S (hogy) figyelmeztetve legyenek azok, kik mondják: "Allah gyermeket nemzett."
5. Nincsen nékik afelől tudásuk, sem atyáiknak. Hatalmas (hazugság) a szó, mi kijő szájukon. Bizony ők csak hazug (szót) szólnak.
6. S talán te gyötröd magad sajnálattal (Ó, Muhammad) elfordulásuk miatt, s hogy nem hiszik ezt az elbeszélést?
7. Lám! Mi helyeztük a Földre azt, ami azt díszíti, hogy próbára tegyük őket, hogy melyikük cselekszik szebben.
8. S lám! Mi megtevénk mindent, mi azon, kopár hanttá.
9. Avagy arra számítasz, hogy a Barlang lakói (Hétalvók), s az Ar-raqím felirat csodák a Mi bizonyságaink közt?
10. Midőn elmenekültek az ifjak a Barlangba, s mondák: "Urunk! Add meg Színedből a kegyelmet, s add meg nékünk elrendelésünkre az irányt!"
11. S Mi pecsétet tevénk fülükre a Barlangban számos évig.
12. Majd Mi feltámasztánk őket, hogy megtudjuk, melyik a két klán közül az, mely jobb kiszámítója az időnek, mit (ott) töltöttek.
13. Mi elbeszéljük néked az ő történetüket igaz módon. Láma! Ők ifjak voltak, hittek Urukban, s Mi gyarapítánk őket útmutatásban.
14. S Mi megköténk az ő szívüket midőn felálltak, s mondák: "A mi Urunk az egek, s a Föld Ura. Nem fohászkodunk Rajta kívül (más) istenséghez, mert bizony mi akkor szörnyűséget mondanánk.
15. Ilyen hát a mi népünk, (mely) Rajta kívül vett (magának ) istenségeket, (melyek) nem hoznak el nékik nyilvánvaló hatalmat. .S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót?"
16. S midőn .elkülönültök tőlük, s attól mit ők szolgálnak, s (mi) nem Allah, hát meneküljetek a Barlangba. Kiterjeszti rátok Uratok az Ő kegyelmét, s könnyűvé teszi az elrendelésetek végett a sorsotok.
17. S láthattad (volna) a Napot, midőn felemelkedett, elmozdulván barlangjuktól jobbra, mi dán lenyugodott őket balra hagyta, s ők abban a hasadékban voltak. Ez hát Allah jeleiből egy. Kit Allah vezet, az jól vezetett, s kit eltévelyít, hát nem található számára útmutató oltalmazó.
18. S arra számítottál (volna), hogy ők ébren vannak, míg ők aludtak. S Mi átfordítánk őket jobbra s balra, s ebük két mellső lába kinyújtva volt a küszöbön. Ha rájuk pillantottál (volna), hát elfordultál (volna) tőlük menekülve, s telítődtél (volna) tőlük való rettegéssel.
19. Eképpen támasztánk fel őket, hogy megkérdezzék egymást. Mondá egy beszélő közülük: "Mennyi ideig tartott néktek?" Mondák: "Elidőzénk egy napot, vagy a napnak egy részét." Mondák: "Uratok Legjobb Tudója annak, mennyit időztetek. Hát küldjétek egyiketeket ezzel az ezüstpénzetekkel a városba, hegy megnézze, melyik a legtisztább étek, s hozza el néktek abból azt, amivel ellátjátok magatok. S legyen ő udvarias, s ne ismerjenek meg közületek egyet sem!
20. Ők, ha felismernének titeket, hát megköveznének, avagy visszatérítenek benneteket az ő felekezetükbe. Bizony sosem boldogultok akkor."
21. S ekképpen tettük, hogy lelepleződtek, hogy megtudják, Allah ígérete az igaz, s hogy az Órához nem férhet semmi kétség. Midőn (a város lakói) tanakodának maguk közt, hát mondák: "Építsetek föléjük épületet!" Az ő Uruk az ő Legjobb Ismerőjük. Mondák azok, kik felülkerekedtek a döntésben: "Mi bizony szentélyt emelünk föléjük!"
22. S (néhányan) mondani fogják: "Hárman (voltak), negyedik az ebük." (Mások) mondják: "Öten (voltak), hatodik az ebük, találgatva az ismeretlent. (S mások) mondják: "Heten (voltak), nyolcadik az ebük." Mondd (Ó, Muhammad): "Uram a Legjobb Tudója az ő számuknak. Nem tudják azt, csak kevesen." Ne vitatkozzatok e tárgyban, csak felszínes tanakodással, s ne érdeklődjetek felőlük egy embertől sem!
23. S ne mondjátok ezt sem: "Lám! Én ezt megteszem holnap."
24. Kivéve, ha Allah akarja. S emlékezz Uradra, midőn feledsz, s mondd: "Talán Uram közelebb vezet a helyes úthoz.."
25. S ők elidőztek barlangjukban háromszáz évet, s megnövelték azt kilenccel.
26. Mondd: "Allah a Legjobb Tudója annak, mit időztek. Övé az egek és a Föld láthatatlan dolgai. Ő a (legtisztább) Látója annak, s a (legtisztább) Hallója. Nincs nékik Rajta kívül oltalmazó, s Ő nem vesz Maga mellé társat sem az Ő kormányzóságába."
27. S olvasd azt, mi néked sugalltatott Urad Írásából. S nincs megváltoztatója az Ő szavainak, s nem találsz Rajta kívül. menedéket.
28. S tedd állhatatossá önmagad azokkal együtt, kik Urukhoz fohászkodnak reggel és este, akarván az Ő Színét, s ne vedd le a szemedet róluk, akarván az evilági élet pompáját. S ne engedelmeskedj annak, kinek a szívét Mi zártuk el a Rólunk való megemlékezés elől, s ki (saját) vágyait követi, s kinek ügye elhagyatott.
29. S mondd: "Az igazság az Uratoktól (jő). S ki akar, hát higgyen, s ki akar, hát tagadjon. Lám! Mi előkészítettük a bűnöseknek a Pokol tűzét, minek lángja körülöleli őket. S ha záporra vágynak, hát olyan víz záporoztatik rájuk, mint a megolvadt ólom, mely süti az arcokat. Nyomorúságos ital, s végzetes nyugvóhely.
30. Íme! Azok, kik hisznek, s jókat cselekedtek, lám! Mi nem vesztegetjük el bérét annak, ki szebbeket tett.
31. Ezek hát, kiké az Éden kertjei, melyek alatt folyók futnak, ott felékesíttetnek arany karkötővel, s viselnek zöld viseletet selyemből, aranyos hímzéssel rajta, (s ők) a trónusokon (ülnek). Kegyes viszonzás (ez Allahtól) és szép nyugvóhely.
32. S adj nékik példázatot: "Két férfiú volt, s egyiküknek Mi megtevénk két kertet szőlővel, s körbe vevénk mindkettőt datolyapálmával, s a kettő közé vetést tevénk.
33. Mindkét kert meghozta étkét, s nem tartatott vissza belőlük semmi, s Mi folyót fakasztánk bennük.
34. S volt néki gyümölcse. S mondá az ő társának, midőn az beszédbe elegyedik véle: "Én több vagyok nálad vagyonom tekintetében és számosabb a családom.
35. S betért saját kertjébe, és ő önmaga ellen vétkezett. Mondá: "Nem hiszem, hogy ez valaha is semmivé lesz.
36. S nem hiszem, hogy az Óra bekövetkezik, s ha valóban visszatéríttettem Uránhoz, bizony ennél jobbat találok pihenőhelyül.
37. Mondá néki az ő társa, midőn az beszédbe elegyedik véle: "Te megtagadod azt, Ki megteremtett téged porból, majd cseppből, majd férfiúvá formált?
38. Hanem Ő Allah, az Uram, s nem társítok senkit az én Uram mellé.
39. És midőn betérsz kertedbe, mondjad: "Ez hát, mit Allah akart! Nincs erő, csak Allah által! S hogy te kevesebbnek látsz engem magadnál vagyon tekintetében, s gyermekek számában?
40. Hat az én Uram azon van, hogy megadja nékem, mi jobb a te kertednél, s leküldi arra a mennykő-csapást az égből, s az egy reggelre kopár hegyoldal lesz.
41. Avagy egy reggelre vizei kiapadnak, s te nem tudod azt újra megtalálni."
42. S körül vevé annak gyümölcsét (a pusztulás). Majd tördelte a kezét amiatt, mit arra áldozott, s az romjaiban hevert lugasain, s mondá: "Bár ne állítottam volna egy társat sem Uram mellé."
43. S nem volt neki csapata, mi pártfogolná őt Allah ellenében, s nem győzedelmeskedett."
44. Emitt hát az oltalmazás Allahé, az Igazé. Ő jobb a viszonzásban, s jobb a beteljesülésben.
45. S hozd fel nékik az evilági élet példáját, (amely olyan) mint a víz, mit Mi lebocsájtánk az égből, s elegyedik véle a föld növénye, s lesz belőle (száraz) gally, mit szerteszórnak a szelek. S Allah mindenre képes.
46. A vagyon s a gyermek ékességei az evilági életnek. De a fennmaradó jó cselekedetek jobbak Uradnál viszonzásul, s jobbak reménységül.
47. S azon a Napon Mi megindítjuk a hegyeket, s látod a földet kiemelkedni, s Mi összetereljük őket, s nem hagyunk ki közülük egyet sem.
48. S rendbe szedetnek Urad előtt, (s mondva van nekik): "Mert bizony ti (úgy) jöttetek el Hozzánk, ahogyan Mi teremténk titeket először. Mi több ti feltettétek, hogy Mi sohasem adunk néktek találkozót.
49. S (mindenki) könyve átadatik, s láthatod a gaztevőket rettegve attól, mi benne van, s ők mondják: "Jaj nékünk! Miféle ez a könyv, mi nem hagyja ki sem a kicsit, sem a nagyot, hanem számon tartja azt?" S meglelék, mit nyilvánvalóan tettek, s nem visz bűnbe a te Urad senkit sem.
50. S midőn mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádám előtt!" Hát leborulának, kivéve lbliszt. Ő dzsinn volt, hát megtagadta az ő Ura parancsát. S veszitek-é őt és az ő sarjait oltalmazókként Helyettem, (midőn) ők néktek ellenségtek? Nyomorúság jár a bűnösöknek cserébe.
51. S Én nem láttattam meg vélük az egek és a Föld teremtését, sem a saját maguk megteremtését, s nem vettem eltévelyedetteket segítőül.
52. S azon a Napon Ő mondja: "Szólítsátok az Én társaimat, kiknek létét ti feltételeztétek (magatokban)!" S ők hívják őket, de nem adnak választ azok nékik. S Mi közéjük helyezénk a kínok (völgyét).
53. S megláták a gaztevők a Pokol tűzét, s úgy vélék, hogy ők beleejtetnek abba, s nem lelnek abból kiutat.
54. S bizony bemutatánk ebben a Koránban az embereknek mindenféle példázatot, de az ember több dolgot vitat.
55. S nem gátolá (semmi) az embereket, hogy higgyenek, midőn eljöve hozzájuk az útmutatás, s hogy Uruk bűnbocsánatáért esedezzenek, hacsak el nem jő hozzájuk őseik módszere, avagy el nem jő hozzájuk szemtől szembe a szenvedés.
56. S Mi nem küldjük a küldötteket, csak mint hirdetők, s figyelmeztetők. Azok, kik tagadnak hamisan érvelnek, hogy megcáfolják általa az Igazságot. S az Én kinyilatkozásaimat és a figyelmeztetést tréfának ne tartsák.
57. S ki bűnösebb annál, mint az, kit emlékeztetnek Ura kinyilatkozásaira, szembefordul vele, s elfeledkezik arról, mit kezei megelőlegeznek. Lám! Mi fátylat tevénk szívükre, hogy (ne) fogják fel azt, s füleikre süketséget. S ha hívod őket az útmutatáshoz, hát így nem lehetnek jól vezetettek sohasem.
58. S Urad a Megbocsájtó, a Kegyelmes. Ha Ő azáltal ítélné meg őket, mit elnyertek, hát Ő megsiettetné számukra a szenvedést. Mi több, véges nékik az idejük a találkozóig, s nem lelnek Rajta kívül Elrettentőt.
59. S azok a települések! Mi elpusztítánk őket, midőn bűnbe estek, s megtevénk az ő elpusztításuknak idejét.
60. S mondá Mózes az ő szolgájának: "Nem adom fel, míg el nem érek (oda, hol) a két tenger találkozik, avagy hosszú évekig menetelek.
61. S midőn elérének (oda, hol) a tengerek találkoznak, hát megfeledkezének halukról, s az útra kele a tengerbe, szabadon.
62. S midőn tova haladának, mondá az ő szolgájának: "Hozd ide nékünk ebédünket! Mert bizony összetalálkozánk ezen utunkon a kimerültséggel."
63. Mondá: "Láttad-é midőn menedékre lelénk a sziklánál, hát én megfeledkezem a halról, s nem feledteti el azt vélem, hogy említsem, csak a Sátán, s az útra kélt a tengeren, csodásan."
64. Mondá: "Ez hát, mire vágytunk." S visszaidézék nyomdokaikat elbeszélve (azt).
65. S meglelék a Mi szolgálóink közül a szolgálót, kinek Mi megadtuk a kegyelmet Tőlünk, s megtanítánk őt a Színünkből való tudásra.
66. Mondá néki Mózes: "Követhetlek-é téged, hogy megtaníts engem a helyes irányra, mire te taníttattál?"
67. Mondá: "Lám! Te nem bírod ki vélem azt állhatatossággal.
68. S hogyan lehetnél is állhatatos azzal kapcsolatban, mit értesülésed nem ölel fel?"
69. Mondá (Mózes): "Te állhatatosnak fogsz találni engem, ha Allah is úgy akarja, s nem mondok ellent néked semmiben sem."
70. Mondá: "Hát ha követsz engem, hát ne kérdezz engem semmiről sem addig, míg én nem teszek néked arról említést."
71. Hát neki indulának, mígnem midőn hajóra szállanak, az léket vág belé. Mondá (Mózes): "Léket vágtál belé, hogy megfulladjék népe? Mert bizony szörnyűséges dologgal hozakodtál elő.
72. Mondá: "Nem mondtam-é néked, hogy nem bírod ki vélem állhatatosan?"
73. Mondá (Mózes): "Ne ítélj el engem azáltal, miről megfeledkeztem, s ne szegülj szembe velem hibám miatt!"
74. Hát neki indulának, mígnem midőn találkozának egy fiúval, s az megölé őt. Mondá (Mózes): "Megölted-é a lelket, (mi) tiszta, s nem más lélek fejében? Mert bizony ocsmány dologgal hozakodtál elő."
75. Mondá: "Nem mondottam-é néked, hogy nem bírod ki vélem állhatatosan?"
76. Mondá (Mózes): "Ha még megkérdezlek téged valamiről, utána hát ne tarts társaságodban engem. Bizony mentegetődzést kaptál csak tőlem.
77. Hát neki indulának, mígnem midőn elérének egy település népéhez, hát ételt kérének attól a néptől. De azok dölyfösködtek, hogy vendégül lássák őket. S lelének ott egy falat, mely össze akar roskadni , hát ő felállítá azt. Monda (Mózes): "Ha akarnád, hát bért kérhetnél érte."
78. Mondá: "Ez a különbség köztem és közted! Én kihirdetem néked értelmét annak, amivel kapcsolatban nincsen néked türelmed.
79. Hanem a hajó szegényeké volt, kik a tengeren dolgoznak, s én tönkre akartam tenni azt, (mert) mögöttük volt a király, ki minden hajót elvesz erővel.
80. S hanem a fiú, hát az ő szülei hívők voltak, s mi féltünk, hogy ő szembeszegül vélük zsarnokian, tagadón.
81. S mi azt szándékozánk, hogy az ő Uruk változtassa őt át jobbá. tisztábbá, s álljon közelebb a kegyelemhez.
82. S hanem a fal a két városi árva fiúé volt, s alatta kincs volt nékik. Az ő atyjuk jócselekedetű volt, s Urad szándékozá, hogy ők elérjék erejük teljét, s kivegyék kincsüket Urad kegyelméből, hát nem a (saját) parancsolásom alapján tettem azt. Ez hát értelme annak, mivel kapcsolatban nem volt néked türelmed.
83. S megkérdeznek a Kétszarvúról, mondd: "Olvasok néktek róla emlékeztetőt."
84. Íme! Mi megerősíténk őt a földön, s megadánk néki mindent.
85. S ő követett egy utat.
86. Mígnem midőn elére oda, hol nyugovóra tért a Nap, ő úgy találta, hogy az egy sáros patakba nyugszik le, s annál egy népet talált. Mondánk: "Ó, Kétszarvú! Vagy büntesd meg őket, vagy bánj velük szépen!".
87. Mondá: "Hanem ki bűnbe esett, hát mi megbüntetjük azt, majd visszatéríttetik Urához, s Ő rettegett szenvedéssel bünteti azt.
88. S hanem ki hisz, s jókat cselekszik, hát néki viszonzásul a szép bánásmód jár, s Mi könnyen végrehajtható dolgot parancsolunk néki."
89. Majd ő követé az utat.
90. Mígnem midőn elére oda, hol felkel a Nap, s úgy találta, hogy az egy nép felett kél, melynek Mi nem adánk meg (fejük felé) a fedelet.
91. Ekképpen hát. S bizony Mi felölelénk mindazt értesülésben, mit ő is.
92. Majd ő követé az utat.
93. Mígnem midőn elére a két gát közé, melyen innen népet talált, kik szinte semmilyen nyelven sem tudtak.
94. Mondák: "Ó, Kétszarvú! Lám! Góg és Magóg megrontók a földön. Hát fizessünk-é néked sarcot, hogy megépítsd köztünk, s közöttük a gátat?"
95. Mondá: "Mit az én Uram ezáltal nékem építeni fog, nékem jobb, hát támogassatok erővel, s megépítem köztetek s köztük a sáncot.
96. Adjatok nekem vadarabokat addig, míg szintre nem hozom (a sáncot) a két sziklával." Monda: "Fújjátok!" Addig, míg ő tüzet gyújta. Mondá: "Adjatok nékem olvadt rezet, mivel kiöntsem!"
97. S nem tudták (Góg és Magóg) azt átszárnyalni, s nem tudták azt általtörni sem.
98. Mondá: "Ez kegyelem Uramtól, s midőn eljő Uram ígérete, hát Ő azt a földdel teszi egyenlővé, s Uram ígérete az igazi."
99. S azon a Napon Mi hagyjuk őket egymás szemben hömpölyögni, s a Harsona megfuvattatik. S Mi mindnyájukat összegyűjtjük.
100. S felkínálván Mi felkínáljuk azon a Napon hitetleneknek a Poklot,
101. Kiknek szemei el voltak takarva a Rólam való emlékezésem elől, s nem tudtak hallani.
102. S felfogják-é azok (Hogy mit tesznek), kik tagadnak, hogy az Én szolgálóimat veszik oltalmazóul Helyettem? Íme! Mi elkészítettük a Poklot a hitetleneknek szálláshelyül.
103. Mondd: "Megjövendöljük-é Mi, hogy kik a legelveszettebbek tettekben?"
104. Azok, kiknek eltévelyedik törekvése az evilági életben, s ők úgy számítják, jót művelnek.
105. Azok ők, kik megtagadják Uruk kinyilatkozásait, s az Ővele való találkozót. Hát összeomlanak az ő műveik, s Mi nem értékeljük súllyal őket a Feltámadás Napján.
106. Ez hát viszonzásuk: Pokol, miáltal tagadtak, s tréfának tartották az Én kinyilatkozásaimat s küldötteimet.
107. Lám! Azok, kik hisznek, s jókat cselekszenek, hát öveik a Paradicsomi kertek szálláshelyül.
108. Abban időznek ők mindörökkön örökké, s nem vágyjak az abból való eltávozást.
109. Mondd: "Ha a tenger tinta lenne Uram szavaihoz, hát előbb kiapadna a tenger, minthogy Uram szavai kiapadnának, még ha Mi még hoznánk is olyat segítségül.
110. Mondd: "Hanem én halandó vagyok, mint ti. Sugalltatott nékem, hogy a ti Istenetek Egy Isten, s ki kívánja az ő Urával való találkozót, hát tegyen jó cselekedeteket, s ne társítson senkit sem fohászában Urához. |
