|
17. szúra
Al-iszra - Az éjszakai utazás(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Legyen Dicső, ki elvezette az Ő szolgálóját éjjel a Sérthetetlen Szentélyből a Távoli Szentélybe, melynek környéket mi megáldottuk, hogy láttassuk véle a Mi bizonyságainkat. Lám! Ő a Meghallgató, a Látó.
2. S Mi megadánk Mózesnek az Írást, s megtettük azt útmutatásként Izrael fiainak, (mondván): "Ne vegyetek Rajtam kívül (más) Őrizőt.
3. (Ők) sarjai (azoknak), kiket Mi hordoztunk Noéval. Íme! Ő hálaadó szolgáló volt.
4. S Mi elrendeltük Izrael fiainak az írásban: "S ti bizony rontani fogtok a földön kétszer, s (magatokat) nagy magasságosságnak kiáltjátok ki."
5. S midőn eljött az ideje egyiknek a kettőből, Mi rátok küldénk a Mi szolgálóinkat, kiknek rémisztő az erejük, s ők feldúlák (a ti) otthonaitokat. S ez (egy) bevégeztetett ígéret.
6. Majd visszaadtuk néktek a bosszú esélyét ellenükben, s megtámogatánk titeket vagyonnal, fiakkal, s megtevénk titeket számszerűleg többnek.
7. (Mondván): "Ha jót tesztek, hát magatoknak tesztek jót, s ha rosszat tesztek, hát azt nékik. Midőn eljőve, a másik (ítélet), (Mi ellenetek küldénk szolgálóinkat), hogy romba döntsenek, s (hogy) irányítsanak titeket a Szentélybe való belépésre, ahogy ők először beléptek, s vigyék veszendőbe azt, mit hatalmukba kerítettek, ahogy azt veszendőbe szokás vinni.
8. Uratok azon van, hogy megkegyelmezzen néktek, de ha megismétlitek (tetteiteket), hát Mi is megismételjük (tettünket). S Mi megtevénk a Poklot a hitetlenek zárkájául.
9. Lám! Ez a Korán azt vezeti, ki .egyenes, s hirdeti a hívőknek, kik jókat cselekesznek, hogy övék lesz a nagy bér.
10. S azok, kik nem hisznek a Túlvilágban, hat Mi előkészítettük számukra a fájdalmas szenvedést.
11. S fohászkodik az ember a gyarlóhoz, (ahogy) ő fohászkodik a jóhoz is. S az ember elhamarkodottá lett.
12. S Mi megtevénk az éjt, s a nappalt két bizonysággá. S elsötétíténk az éjjel bizonyságát, s megtevénk a nappal bizonyságát láthatóvá, hogy kívánjátok Uratok kiváltságát, s hogy legyetek képesek az évek számbavételére, s a számvetésre. S Mi minden dolgot részletesen részleteztünk.
13. S minden embernek odaerősítettük a sorsát az ő nyakába, s Mi előhozzuk néki a Feltámadás Napján a könyvet, melyet ő szélesre tárva talál.
14. (S mondva lesz néki): "Olvasd Könyvedet!" S elegendő lesz (saját) lelked azon a Napon ellened számvetőnek.
15. S ki jól vezettetett, hát hanem az ő lelkének jó vezetése lesz (a Feltámadás Napján), s ki eltévelyedett, hát az (lelke) ellen tévelyedett el. S nem viseli terhelt lélek a másik terhét. S Mi nem büntetünk addig, míg el nem küldjük a küldöttet.
16. S ha Mi el akarunk pusztítani egy települést, hát elrendeljük azt (azoknak), kik könnyen éltek benne, züllesztettek benne. Majd érvényre jut a Kiáltás, s Mi azt a semmivel tesszük egyenlővé.
17. S hány nemzedéket pusztítottunk el Noé után! S Urad elegendő az Ő szolgálói bűneit Meglátni, s Értesülni (azokról).
18. S ki az (életet) siettetni akarja, hát Mi megsiettetjük néki, amit Mi akarunk, s annak, kinek Mi akarjuk. Majd megtesszük néki a Poklot, ahol megalázva és elutasítva fog égni.
19. S az, ki a Túlvilágot akarja, s oda törekszik törekvéssel, s ő hívő, hát az ő törekvésük elismerést nyer.
20. S mindkettőt ellátjuk, ezeket is, azokat is Urad bőkezűségéből, s nincs elzárva Urad bőkezűsége.
21. Nézd, hogyan részesítettük kiváltságban egyiket a másik felett, s bizony a Túlvilágon nagyobbak a fokozatok, s nagyobb a kiváltság.
22. S ne tegyél meg Allahhal más istent, mert megróvva, elhagyatva ülsz le.
23. S el rendele a te Urad, hogy csak Őt imádjátok, s a szülőkkel jók legyetek. S midőn eléri egyiküket .vagy mindkettőt az öregség, hát ne mondd nekik: "Pfuj!" S ne taszítsd ki őket, hanem beszélj hozzájuk nemes beszéddel!
24. S ereszd le nékik a meghódolás szárnyát kegyelemből (Bánj velük tisztelettudóan!)! Mondd: "Uram! Kegyelmezz meg mindkettejüknek, ahogy ők engem kicsi koromban neveltek!"
25. Uratok a Legjobb Tudója annak,mi (rejtőzik) bennetek. S ha jókat cselekesztek, hát lám! Ő megbocsát annak, ki (Hozzá) fordul.
26. S add meg járandóságát a rokonoknak, szűkölködőknek, s a vándornak, s ne tékozoljatok tékozlással!
27. Lám! A tékozlók a Sátán fivéreivé lettek, s a Sátán (pedig) az ő Urának tagadója.
28. S midőn szembefordulsz vélük, kívánva a kegyelmet Uradtól, (mit) remélsz, hát mondj nékik ésszerű szót.
29. S ne hord kezedet nyakadhoz láncolva, s ne is tárd ki azt teljes kitárással, hanem ülj le megfeddve, letarolva!
30. Lám! Urad annak tárja ki az Ő gondokodását, kinek akarja, s (annak) méri azt szűken, (kinek Ő akarja). Íme! Ő szolgálóiról Értesült, (azokat) Látja.
31. S ne öjétek meg gyermekeiteket félvén a nincstelensegtől; Mi gondoskodunk róluk és rólatok. Lám! Az ő megölésük nagy vétek.
32. S ne közeledjetek a paraznasaghoz! Íme! Az ledérség s rossz út.
33. S ne ontsatok ki életet, mit Allah megtiltott, kivéve joggal. S ki ok nélkül ölettetet meg, hát bizony megadánk leszármazottjának a hatalmat (a vérbosszúra), de ő ne vigye túlzásba az öldöklést! Lám! Ő a pártfogolt.
34. S ne közeledjetek az árva vagyonához, csak azzal, mi alegjobb, mígnem eléri ereje teljét. S tartsátok meg az egyezséget! Lám! Az egyezségért felelni fogtok.
35. S tartsátok meg a mértéket, ha mértek, s súlyozzatok helyes mérlegeléssel! Az jobb, s szebb a beteljesülés.
36. S ne kövesd, miről néked nincs tudásod. A hallás, a látás, s a szív mélye, ez mind megkérdeztetik arról.
37. S ne menj a földön gőgösen. Lám! Te nem tépheted szét a földet, s nem érheted fel a hegyeket magasságban.
38. S mindez a rossz, irtózatos Uradnál.
39. Ez hát (egy rész) abból, mit sugallott néked a te Urad (Ó, Muhammad) a bölcsességből. S ne tégy meg Allahhal együtt mást is istennek, mert különben a Pokolba vettetsz megkorholva, elhagyattatva.
40. S kiválasztott-é néktek Uratok (Ó, mekkai pogányok) fiakat, s Ő Magának lányokat tartott fenn az angyalok közül? Lám! Bizony hatalmas mondást mondtok (Allah ellen)!
41. Mert bizony Mi megnyilatkozunk ebben a Koránban, hogy emlékezzenek, de ez nem növeli bennük (az emlékezést), csak az idegenkedést.
42. Mondd (Ó, Muhammad): "Ha más istenek (is) lennének Rajta kívül, ahogy mondják (a pogányok), hát bizony azok keresnék az utat a Trónuson (lévő Úr) ellen."
43. Dicsértessek Ő, s legyen Ő Magasságos azok felett, kikről azt mondják: "Magasságos, nagy."
44. Néki ad hálát a hét mennyország, s a Föld, s ki csak rajtuk van. Legyen az bármi, az Ő dicsőségét zengi. S hanem ti nem fogjátok fel az ő magasztalásukat. Íme! Ő az Irgalmas, a Megbocsátó.
45. S midőn olvasád a Koránt, hát Mi egy rejtett gátat tevénk közéd és azok közé, kik nem hisznek a Túlvilágban.
46. S Mi leplet tevénk szívükre, (ne) hogy felfogják azt, s fülükre pedig süketséget (tevénk). S midőn megemlékezel Uradról a Koránban mint egyedülvalóról, hát ők hátat fordítanak idegenkedve.
47. S Mi vagyunk a Legjobb Tudói annak, mit hallanak meg midőn téged hallgatnak, s midőn (titkon) tanácsot kérnek, s midőn mondjata búnbe esettek: Ti csak egy elkápráztatott férfiút követtek.
48. Nézd, hogyan mutatnak néked a példázatokat, s eltévelyedének, s nem képesek (megtalálni) az utat.
49. S mondák: "Midőn mi csont s törmelék leszünk, hát feltámasztatánk-é új teremtményként?"
50. Mondd: "Legyetek sziklák, vagy vas,
51. Avagy teremtmény, mely kebletekben nagyobbszik (amit ki tudtok találni)." Majd mondják: "Ki hoz vissza minket (az életbe)?" Mondd: "Az Ki elindított titeket először." Majd megcsóválják feléd fejüket, s mondják: "Mikor lesz ez?" Mondd: "Tálan közeleg."
52. Azon a Napon Ő hiv titeket, s ti válaszoltok az Őt dicsőítve, s gondoljátok, hogy csak keveset tartott titeket (az evilágon).
53. S mondd az Én szolgálóimnak, (hogy) mondják azt, mi a szebb. Íme! A Sátán viszályt szít közöttük. Íme! A Sátán az embernek nyilvánvaló ellensége.
54. Uratok a Legjobb Ismerőtök, s ha Ő akar, hát megkegyelmez néktek, avagy ha akar, hát megbüntet titeket. S Mi nem azért küldtünk téged (Ó, Muhammad), hogy megóvd őket.
55. S Urad a Legjobb Tudója annak, ki az egeken, s a Földön él, s bizony Mi kiváltságban részesíténk a prófétákat, egyiket a másik felett, s megadtuk Dávidnak a Zsoltárok könyvét.
56. Mondd: "Fohászkodjatok azokhoz, kiket ti sejtettetek Őhelyette, s (kik) nem bírnak titeket megszabadítani a csapástól, mi lesújt rátok, sem eltéríteni azt.
57. Azok, kik fohászkodnak, s vágyják az utat Urukhoz, azt, melyik a legközelebbi, hát ők kivánják (csak igazán) az Ő kegyelmét, s félik az Ő büntetését. Lám! A te Urad büntetése figyelmeztető jel.
58. S (nincs) település, mit Mi le ne rombolnánk a Feltámadás Napja előtt, avagy szöryű szenvedéssel (ne) büntetnénk. Ez hát, mi .sorokba fektetve áll a Könyvben.
59. S nem akadályoz Minket, hogy elküldjük a bizonyságokat, csak hogy meghazudtolták azt az őseik. S Mi megadtuk Szamúdnak a tevetehenet látható jelül, s elkárhozák azt. S Mi nem küldjük a bizonyságokat, csak riasztásul.
60. S Mi mondánk néked: "Íme! A te Urad körülöleli az embereket. S a látomás, amit mutattunk néked, csupán kisértés az embereknek, s (ugyanúgy) a Megátkozott Fa is a Koránban. Mi megijesztjük őket, s ez nem gyarapítja őket, csak nagy zsarnoksággal.
61. S midőn mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádám előtt, hát leborulának, kivéve Ibliszt. Mondá: "Boruljak-é le azelőtt, kit Te agyagból teremtél?"
62. Monda': "Látod-é azt, kit Te nálam többre becsülsz? Ha megtartasz engem a Feltámadás Napjáig, hát én kevés kivétellel lesújtok sarjaira."
63. Mondá (az Úr): "Menj, s ki téged követ közülük, hát jutalmul a Pokol a jutalmuk bőseges (kínzással).
64. S izgasd közülük, kit tudsz hangoddal, s hozd reájuk paripádat, s lovadat, s légy társuk a vagyonban, s gyermekekben, s ígérgess nékik!" S nem ígér nékik (mást) a Sátán, mint ámítást.
65. Lám!-Szolgálóim felett nincsen néked hatalmad. S elegendő a te Urad Őrizőnek.
66. A ti Uratok az, Ki aláveti néktek a bárkát a tengeren, hogy vágyjatok (kapni) az Ő bőkezűségéből. Lám! Ő Könyörületes véletek.
67. S midőn csapás ér titeket a tengeren, hát eltévelyítenek titeket azok kikhez fohászkodtok, csak Ő nem. S midőn Ő megmenekít titeket a szárazföldre, ti szembefordultok Vele, s az ember tagadó.
68. Biztonságban vagytok-é, ha Ő rátok borítja a hegydoldalt, avagy rátok küldi a homokvihart, majd nem leltek magatoknak őrizőt?
69. Avagy biztonságban vagytok-é, ha Ő visszataszít titeket belé még egyszer, s ellenetek küldi a szélorkánt, s megfullaszt titeket, miáltal tagadtatok, majd nem leltek magatoknak Ellenünkben megtorlót?
70. Mert bizcny, Mi becsülénk Ádám fialt. S Mi hordozzuk őket a szárazföldön, s a tengeren, s gondoskodunk róluk a jó dolgokból, s kiváltságban részesítenk őket sokak felett azok közül, kiket Mi kiváltsággal teremténk.
71. Azon a Napon Mi összehívunk minden embert, (nékik adva) az ő feljegyzésüket, s kinek az ő könyve a jobbjába adatik, hát ők olvassák könyvüket, s szemernyit sem vezettetnek bűnbe.
72. És az, aki ezügyben vak volt, nos ő a Túlvilágon vakon fog tévútra menni.
73. S majdnem, hogy megkísértenek téged (Ó, Muhammad) abban, mit Mi sugallottunk néked, hogy eszelj ki Ellenünk mást, s hogy bizony vegyenek téged cinkostársnak.
74. S ha Mi nem szilárdítánk meg téged, hát bizony majdnem feléjük hajlottál volna egy keveset.
75. Akkor Mi megízleltettük volna véled a kétszeres (büntetését) az életnek, s a kétszeresét a meghalásnak, majd nem leltél volna magadnak Ellenünkben pártfogót.
76. S majdnem elijesztenek téged a földjükről, hogy elüldözzenek onnan, s ők nem maradnának ott utánad, csak keveset.
77. Ez a Mi módszerünk (azoknak), kiket Mi elküldöttünk előtted küldötteink közül, s nem lelsz olyat, ki a Mi módszerünket megváltoztatná.
78. Tartsd meg az imát naplementekor az éji sötétségig, s (olvasd) a Koránt pirkadatkor. Íme! A Korán (olvasása) pirkadatkor tanúkra lel.
79. S az éjből (szánj egy kis időt imádközásra), hát ébredj fel, s ez adomány néked. Talán Urad dicsőséges sorsra támaszt fel.
80. S mondd: "Uram! Engedj be, ahogy azokat szokás beengedni, kik megigazulnak, s engedj ki, ahogy azokat szokás kiengedni, kik megigazulnak. S add meg nékem Színedből a hatalmat, s a pártfogást.
81. S mondd: "Eljőve az igazság, s szertefoszlott a hamisság. Lám! A hamis szertefoszló".
82. S Mi leküldjük a Koránból azt, mi gyógyít, s kegyelmet a híveknek, s (az) ne gyarapítsa a bűnösöket, csak elveszejtésben.
83. S midőn Mi kegyben részesíténk az embert, az szembe száll, s magába fordul. S midőn megérinti őt a kórság, hát kétségbeesett lesz.
84. Mondd: "Mindenki a maga feje szerint cselekszik, s a ti Uratok Legjobb Ismerője annak, kinek útja jól vezetett.
85. S megkérdezenek téged a Lelekről. Mondd: "A Lélek az én Uram elrendeléséből való, s nem adatott meg néktek a tudásból, csak kevés."
86. S ha Mi akarnánk, hát eltüntethetnénk azt, mit Mi néked sugallottunk, majd nem lelnél magadnak Ellenünkben őrizőt.
87. (Hanem) a kegyelem csak .az Uradtól (való). Lám! Az Ő kiváltsága feléd nagy.
88. Mondd: "Ha összegyülnének az emberek és az dzsinnek azért, hogy előhozzanak egy olyan Koránt, mint ez, hát nem hoznának elő ilyet, mégha az egyik a másikának segítőtársa is lenne.
89. Mert bizony Mi kinyilvánítánk ebben a Koránban minden példából valamit, de a legtöbb ember elutasítja azokat, csak a tagadást nem."
90. S mondák: "Sosem hiszünk néked addig, míg ki nem fakasztod nékünk a földből a patakot.
91. Avagy legyen néked egy kerted datolyapalmával, szőlővel, s amott bőséggel fakadjanak a folyók.
92. Avagy omlaszd ránk az eget darabonként, ahogy azt állítod, avagy hozd el Allahot és az angyalokat egy csapatban.
93. Avagy legyen néked otthonod drágakőből, avagy hágj fel az égbe, s akkor sem hiszünk felmeneteledben addig, míg le nem hozod hozzánk az írást, mit olvasunk." Mondd: "Dicsőség legyen Uramnak. Vagyok-é (más), mint (egy) halandó küldött?"
94. S nem gátolta az őseiket sem (semmi), hogy higgyenek, midőn eljőve hozzájuk az útmutatás csak az, hogy mondák: "Küldött-é Allah halandót küldöttnek?"
95. Mondd: "Ha a Földön angyalok lennének, (kik) nyugton sétálnának, hát Mi elküldenénk hozzájuk egy angyalt küldött gyanánt.
96. Mondd: "Allah elegendő Tanúnak köztem és köztetek. Íme! Ő szolgálóiról Értesült; (azokat) Látja."
97. S az, kit Allah vezet, az jól vezetett, s az, kit Ő eltévelyít,hát annak sosem találsz pártfogót Rajta kívül. S Mi összetereljük őket a Feltámadás Napján, arcukon vonszolva, vakon, némán és süketen. Hajlékuk a Pokol lesz. Mindahányszor alábbhagy, hát Mi megnöveljük a lángot.
98. Ez lesz az osztályrészük miáltal megtagadták a Mi kinyilatkozásainkat, s mondák: "Midőn mi csont s törmelék leszünk, hát feltámasztatunk-é új teremtményként?"
99. Avagy nem látják-é, hogy Allah az, Ki megteremtette az egeket, s a Földet, s Ő Képes arra, hogy olyanokat teremtsen, mint.ők, s hogy megszabja nékik a sorsukat, melyhez nem férhet kétség? S elutasítják azt a bűnösök, kivéve a tagadást.
100. Mondd: "Ha ti bírnátok Uram kegyelmének tárházát, bizony hogy visszafognátok magatokat félve attól, hogy elköltenétek azt. S az ember fukar.
101. Mert bizony Mi megadánk Mózesnek kilenc jelet bizonyságként. Hát kérdezd meg Izrael fiait, midőn Ő eljött hozzájuk, mondá néki Fáraó: "Íme! Úgy gondolom, Mózes, te megigézett vagy.
102. Mondá: "Mert bizony te tudod, hogy nem bocsájtotta le (más) ezeket (a jeleket), mint az egek és a Föld Ura bizonyságokként, s lán! Én úgy gondolom, hogy te, Fáraó, vesztes vagy.
103. S el akará zavarni őket a földjéről, s Mi megfullasztánk őt, s kik ővele voltak mindahányat.
104. S Mi mondánk őutána Izreal fiainak: "Telepedjetek meg a földön, s midőn eljő a Túlvilág ígérete, Előhozunk titeket tömegesen.
105. S az igazsággal Mi lebocsájtánk azt, s az igazsággal aláereszkedett az. S Mi nem küldénk téged, csak igehirdetőnek, s figyelmeztetőnek.
106. S a Korán, (miben) Mi megkülönbözteténk azt (a részt), mit időnként felolvasol az embereknek, (s mit) Mi kinyilatkozánk kinyilatkozásként.
107. Mondd: "Hisztek benne, avagy nem hiszitek, lám! Azok, kiknek megadatott a tudás azelőtt, midőn azt felolvastatik nekik, hát arcra ereszkednek leborulván.
108. S mondják: "Dicsértessék a mi Urunk! Bizony a mi Urunk ígérete bevégeztetik."
109. S arcra borulának, rínak, s az növeli bennük az alázatot.
110. Mondd: "Fohászkodjatok Allahhoz, avagy fohászkodjatok a Kegyelmeshez, akármelyhez fohászkodtok (ugyanaz). S az Övéi a legszebb nevek. S ne légy hangos az imádban (Ó, Muhammad), sem halk, keresd a köztes utat.
111. S Mondd: "Dicsőség legyen Allahnak, Aki nem nemzett gyermeket, s nincsen Néki társa a Teljhatalmúságban, s nincsen Néki oltalmazója, kitől függjön. S magasztald Őt magasztalással!" |
