|
14. szúra
Ábrahám(mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám. Rá. (Ez az) Írás, mit kinyilatkoztattunk néked (Ó, Muhammad), hogy kivezesd az embereket a sötétség minden fajtájából a világosságra Uruk engedelmével, a nagyszerű s áldott ösvényre.
2. Allah az, Kié (minden) mi az egeken és a Földön van, s jaj a hitetleneknek a szörnyű szenvedés miatt.
3. Azok, kik az evilági életet jobban szeretik a Túlvilágnál, s akadályoznak (másokat) Allah útján, s kanyargóssá kívánják azt tenni (másoknak), hát azok messzi eltévelyedésben (vannak).
4. S nem küldtünk küldöttet, csak népének nyelvén, hogy az kinyilváníthassa nékik (Allah üzenetét). S azt tévelyíti el Allah, kit akar, s azt vezeti, kit akar. S Ő a Nagyszerű, a Bölcs.
5. Mert bizony elküldénk Mózest a Mi kinyilatkozásainkkal, (mondván): "Vezesd ki néped a sötétség minden fajtájából a világosságra, s emlékeztesd őket Allah Napjaira (Allah kegyeire)." Lám! Ezekben hát a bizonyságok vannak minden állhatatos és hálát adó (ember) részére.
6. S midőn mondá Mózes az ő népének: "Emlékezzetek Allah kegyére felétek, midőn megmenekített titeket Fáraó nemzetségétől, kik rettegett szenvedessél sújtottak le rátok, lemészárolták fiaitokat, (undorral) hagyták meg asszonyaitok életét. Ebben hát a hatalmas próbatétel Uratoktól.
7. S midőn kinyilvanítá Uratok.: "Ha hálát adtok, hát gyarapítálak titeket, s ha tagadtok, hát lám! Büntetésem iszonyú."
8. S mondá Mózes: "Ha hitetlenkedtek, akárcsak mindazok, akik a Földön élnek, tudjátok meg, hogy bizony Allah a Korlátlan, az Áldott."
9. Hat nem jutott-é el hozzátok azoknak története, kik előttetek éltek. Noénak, Ádnak, Szamúdnak, s azoké', kik őutánuk voltak? Nem tudja (más) azokat, csak Allah. Eljöttek hozzájuk az Ő küldötteik a bizonyságokkal, de ők betapasztották szájukat kezükkel, s mondák: Lám! Mi megtagadjuk azt, ami által küldettetek, s íme! Mi a kételyek kételyének látjuk azt, mire minket hívtok.
10. Mondák küldötteik: "Lehet-é Allahban kétség, (Aki) Elindítója az egeknek és a Földnek? Ő hív titeket, hogy megbocsáthassa néktek vétkeiteket, s hogy haladékot adjon néktek egy ideig." Mondák: "Ti is csak halandók vagytok, mint mi, s el akartok minket teríteni arról, mit atyáink szolgáltak. Hát hozzátok el a nyilvánvaló hatalmat!"
11. S mondák nékik küldötteik: "Bizony mi is csak halandók vagyunk, mint ti. Hanem Allah azt részesíti az Ő malasztjában, kit Ő akar szolgálói közül. S nem áll módunkban, hogy elhozzuk néktek a hatalmat, csak Allah engedelmével. S Allahra hagyatkozzanak a hívők!
12. S hogyan ne hagyatkozzunk Allahra, mikor bizony Ő vezet minket utunkon? S mi kiálljuk azt, mivel minket sértetek. S Allahra hagyatkozzon (mindenki), ki Benne bízik!"
13. S mondák azok, kik, nem hittek küldötteiknek: "Elűzünk titeket földünkről, avagy visszatértek felekezetünkbe." S sugallá nékik (a küldötteknek) az ő Uruk, (mondván): "Bizony elpusztítjuk a gaztevőket.
14. S bizony megtelepítünk titeket a Földön őutánuk. Ez hát annak jár, ki fél Színemtől, s fél Ígéreteimtől.
15. S (az Ő) segítségét kérték, s minden konok hatalmasság kudarcba fulladt
16. S mögöttük a Pokol, s fekélyes vízzel csillapíttatik szomjuk.
17. Kortyolják azt, de alig (tudják) nyelni, s jő hozzájuk a halál minden helyről, de nem halhatnak meg, s mögöttük az iszonyú szenvedés.
18. Azoknak, kik tagadják Urukat, cselekedeteik olyanok, mint a hamu, melybe belekapott a szél egy viharos napon. Nem tudják elviselni terhét annak, mit kerestek. Ez (hát) a messzi eltévelyedés.
19. Nem láttad-é, hogy Allah az igazságosan teremtette meg az egeket és a Földet? Ha Ő akarná, hát elmenesztene titeket, s új teremtményt hozna (helyettetek).
20. Ez Allahnak nem (okozna gondot).
21. S ők mindnyájan tovahaladnak Allahhoz. S mondák a lekicsinylettek azoknak, kik dölyfösködtek: "Mi a ti követőitek voltunk, hát el tudtok-é valamit is hárítani Allah büntetéséből rólunk?" Mondák: "Ha Allah vezetett volna minket, hát mi is vezettünk volna titeket. Mindegy, hogy közömbösek vagyunk vagy állhatatosak, nincs nékünk menedékünk."
22. S mondá a Sátán midőn elrendeltetett a dolog: "Lám! Allah valóra váltotta néktek ígéretét, s én ígértem néktek, majd megtévesztettelek titeket. S nem volt nékem hatalmam felettetek, hacsak nem az, hogy hívtalak titeket, s ti válaszoltatok nékem. Hát ne hibáztassatok engem, hanem magatokat hibáztassatok! Én nem gyámolíthatlak titeket, s ti sem gyámolíthattok engem. Íme! Én megtagadtam azt, mivel ti azelőtt társítottatok engem. Lám! A bűnbe esetteké a fájdalmas szenvedés."
23. S bevezettetnek azok, kik hisznek, s jókat tesznek a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s abban (időznek) ők mindörökkön örökké Uruk engedelmével. S az ő üdvözlésük amott az lesz: "Békesség!"
24. S nem látod-é, hogyan hoz példázatot Allah: "Az üdvös szó, akar az üdvös fa. Annak eredete (gyökere) szilárd, s lombja az égben.
25. S adja az gyümölcsét minden időszakban Ura engedelmével." S Allah példázatot hoz az embereknek, hátha tán emlékeznek:
26. "A rossz szó példája a rossz fa, mely gyökerestől kitépetett a föld fel, s nincs annak támasza."
27. Megszilárdítja Allah azokat, kik hisznek a szigorú kikérdezésben evilági életük során, s a Túlvilágon (mikor az bekövetkezik), s eltévelyíti Allah a bűnbe esetteket. S Allah azt teszi, mit akar.
28. Nem látod-é azokat, kik felcserélték Allah kegyét a tagadásra, s népüket az elveszés lakába engedték.
29. A pokolba. Elérkeznek oda. Boldogtalan befejezés.
30. Allah mellé társakat állítottak, hogy azok tévelyítsék el az embereket az Ő útjáról. Mondd: "Élvezzétek csak (az evilágot), úgyis végül pokolra juttok!".
31. Mondd szolgálóimnak, kik hisznek, s megtartják az imát, s titokban vagy nyíltan áldoznak abból, amivel elláttuk őket, míg a Végső Nap eljövetele előtt, mikor már nem lesz adás-vétel, sem pedig barátság.
32. Allah az, ki megteremtette az egeket és a Földet, majd vizet bocsájtott le az égből, mellyel gyümölcsöket növesztett, hogy tápláljon titeket. S ő alárendelte néktek a barkát, hogy fusson a tengeren az Ő parancsolatára, s alárendelte néktek a folyókat.
33. S Ő alárendelte néktek a Napot és a Holdat, mindkettőt a (maga) menete szerint, s alárendelte néktek az éjszakát és a nappalt.
34. S Ő megadott néktek mindenből, mit Tőle kértetek. S ha számba vennétek Allah kegyét, hát nem tudnátok azt számba venni. Lám! Bizony az ember bűnös, hálátlan.
35. S midőn mondá Ábrahám: "Uram! Tedd meg ezt a települést biztonságossá, s óvj meg engem, s fiaimat (attól), hogy bálványokat imádjunk.
36. Uram! Bizony azok (már) sokakat eltévelyítettek az emberek közül. S ki követ engem, hát az közülünk való, s ki nem engedelmeskedik nekem, hát lám! Te vagy a Megbocsátó, a Könyörületes.
37. Urunk! Lám! Én letelepítettem sarjaim közül (néhányat) a vetetlen völgybe a Te Sérthetetlen Otthonodnál. Urunk! Hát tartsák meg ők az imát, s tedd az emberek szívét (olyanná), hogy vágyjanak hozzájuk, s lásd őket el gyümölcsökkel, hátha tán hálát adnak.
38. Urunk! Lám! Te tudod, mit mi elkendőzünk, s mit kinyilvánítunk. S nem bújhat el Allah elől semmi a földön, sem az égen.
39. Dicsőség legyen Allahnak, Aki megajándékozott engem öregségemre Izmáellel s Izsákkal. Lám! Uram Meghallgatója a fohásznak.
40. Uram! Tégy meg engem az ima megtartójává, s (így tégy) az én sarjaimmal (is). Urunk! Fogadd el a fohászt!
41. Urunk! Bocsáss meg nékem, gyermekeimnek, s a hívőknek a Napon, mikor eljő a számvetés!"
42. Ne számítsatok arra, hogy Allah nincs tudatában annak, mit tesznek a bűnösök. Hanem Ő haladékot ad nékik a Napig, mikor megmered a tekintet.
43. Ahogy erőt vesz rajtuk a rettegés, fejük felemelkedik, s tekintetük nem vetődik feléjük, s szívük, (mint) a levegő.
44. S figyelmeztesd az embereket a Napra, mi eljön hozzájuk a szenvedés, s mondják azok, kik bűnösök: "Urunk! Adj nékünk haladékot egy rövid időre. Válaszolni fogunk hívásodra, s követjük a küldötteket." (A válasz ez lesz): "Avagy nem tettetek-é esküt arra azelőtt, hogy nincs néktek pusztulástok?"
45. S ti azoknak lakában laktatok, kik magukat kárhozták el. (Hát nem) nyilvánult-é meg néktek, hogyan tettünk vélük, s mutattunk néktek példázatokat?
46. S bizony megszőtték tervüket, de tervük Allah is ismeri, s az ő tervüktől (még) a hegyek is megrengenek.
47. Hát ne számítsatok arra, hogy Allah megszegi küldötteinek tett ígéretét. Lám! Allah a Nagyszerű, a Megtorló.
48. Azon a Napon a Föld átváltoztatik egy másik Földdé, ahogy az egek is, s tovahaladnak Allahhoz, az Egyetlenhez, a Teljhatalmúhoz.
49. S azon a Napon meglátod a gaztevőket láncokra fűzve.
50. Öltözékük szurokból lesz, s elhomályosítja arcukat a Pokol tüze.
51. Bizony Allah viszonozza minden léleknek, mit elnyert. Lám! Allah Gyors Számvető.
52. Ez hát üzenet az embereknek, hogy figyelmeztetve legyenek általa, s hogy tudják meg: Ő az Egy Isten, ki értelemmel bír. |
