|
12. szúra
József (mekkai kinyilatkoztatás)
A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám.Rá. Ezek a megnyilvánult Írás igéi.
2. Lám! Mi lebocsájtánk ezt, az arab nyelvű Koránt, hátha tán feléritek (ésszel).
3. Mi elmeséljük Néked (Ó, Muhammad) a történetek legszebbikét, hiszen Mi sugalljuk Néked ezt a Koránt, s te ezelőtt azok közé tartoztál, akiknek nem hívták fel a figyelmét erre (a történetre).
4. S mondá József az ő atyjának: "ó, atyám! Láttam tizenegy bolygót, a Napot, a Holdat, s:láttam ezeket leborulni nékem."
5. Mondá: "Ó,fiam! Ne beszélj álmodról testvéreidnek, mert ők csalárd tervet szőnek ellened." Bizony a Sátán az embernek nyilvánvaló ellensége.
6. S eképpen választ ki téged a te Urad, s megtanít téged a történések értelmézésére, s beteljesíti az ő kegyét rajtad, Jákob nemzetségén, ahogy Ő beteljesítette azt atyáidon előtted, Ábrahámon és Izsákon, íme! Urad a Mindenttudó, a Bölcs.
7. Mert bizony Józsefben és testvéreiben jelek vannak az (azt) fürkészőknek.
8. S mondák: "Bizony József és öccse kedvesebb a mi atyánknak, mint mi akárhányan is vagyunk. Lám! A mi atyánk nyilvánvaló eltévelyedésben van."
9. (Mondá az egyik): "Öljétek meg Józsefet, s vessetek rá földet, hogy ezentúl tiétek (legyen) atyátok oltalma, s legyetek őutana (ti) a jó nép!(mely megbánja bűnét, s bűnbocsánatot nyer)"
10. Mondá egy közülük: "ne öljétek meg Józsefet, de ha mégis megteszitek, hát vessétek ő a kút mélyére. Valamely karaván (majd) megleli őt."
11. Mondák: "Ó, atyánk! Miért nem bízol bennünk Józsefet illetve, mikor mi őnéki tanácsadói vagyunk?
12. Küldd el vélünk holnap, hogy örömét lelje, s játszon, s mi őnéki őrizői vagyunk."
13. Monda: "Lám! Elszomorít engem, hogy magatokkal viszitek őt, s félek, hogy felfalja őt a farkas, s ti véle nem törődtök."
14. Mondák: "Ha felfalná őt a farkas, mikor mi csapatban vagyunk, bizony mi lennénk a vesztesek."
15. S midőn elmentek véle, hát egyetértettek abban, hogy betegyék őt a kút mélyére, s Mi sugalltuk néki: "Kihírdeted majd nékik ezzel kapcsolatban az elrendelésüket anélkül, hogy észrevennék."
16. S eljöttek atyjukhoz este sírván.
17. Mondák: "Ó, atyánk! Elmenénk, hogy versengjünk, s hátrahagyánk Józsefet dolgainknál, hát felfalá őt a farkas, s te nem hiszed el nekünk, mégha igazak is lennénk."
18. S elhozták (József) tunikáját a hamis vérrel. Mondá: "Dehogynem (hitetlenkedem szavaitokban), félrevezetett titeket önző lelketek a paranccsal kapcsolatban. Hát az allhatatosság szép. S Allah az, Kinek menedéknyújtása megnyilvánult abban, mit elbeszéltetek."
19. S jött a karaván, s elküldék vízhordójukat. S ő megmeríté vedrét. Mondá: "Ó, szerencse! Ez egy gyermek!" Majd árunak vették őt, s Allah Tudója volt annak, mit tettek.
20. S eladák őt alacsony áron, egy bizonyos számú dirhámért, s voltak (a karaván tagjai közt), kik vesztét akarták.
21. Mondá az, ki megvevé őt Egyiptomból az asszonyának: "Tisztelettel bánj véle, talán majd hasznunkra lesz, avagy (saját) gyermekként vesszük őt." Eképpen helyezénk el Józsefet a földön, hogy megtanítsuk őt az elbeszélések értelmezésére. S Allah ura az Ő elrendelésének, hanem a legtöbb ember (ezt) nem tudja.
22. S midőn elérte a felnőtt kort, hát Mi megadtuk néki a bölcsességet s a tudást. Eképpen jutalmazzuk a jókat.
23. S csábítá őt az (Zulikha), kinek a házában volt: berekeszté az ajtókat, s mondá: "Rajta hát!" Mondá (József): "Én Allahnál keresek-menedéket! Uram bánik vélem a legjobban. Íme! Nem boldogulnak a bűnbe esettek."
24. Mert bizony őt (Zulikhát) érdekelte ő. Őt (Józsefet) is érdekelte vona az asszony, ha nem látta volna meg az ő Urának bizonyságát. Eképpen fordítánk el tőle a rosszat, a ledérséget. Lám! Ő a Mi odaadó szolgáink közül való.
25. S versengtek az ajtóig, s az asszony megtépé az ő ingét a hátán, majd összefutának az asszony urával az ajtóban. Mondá (az asszony): "Mit érdemel az, ki rosszat akar családod népének, ha nem tömlöcöt, avagy fájdalmas szenvedést?"
26. Mondá (József): "Ő csábított engem.". S megesküdött egy tanú az ő háza népéből: "Ha az inge elölről tépett, hát az asszony az igaz, s ő (József) a hazug.
27. S ha az ő inge a hátán tépett, hát az asszony hazudott, s ő (József) az igaz.
28. S midőn meglátá (Aziz) az ő (József) ingét megtépve a hátán, mondá (Aziz): "Íme! Ez a te csalárdságod (asszony), s íme! A te csalárdságod hatalmas."
29. "Ó, József! Fordulj el ettől, s te (asszony) esedezz vétked megbocsátásért! Íme! Te vagy a hibás!
30. S az asszonyok a városban mondák: "A nagyúr asszonya csábítá ő szolgálóját. Mert bizony az szerelemmel sújtott le reá. Mert mi az asszonyt nyilvánvaló eltévelyedésben látjuk.
31 S midőn az asszony meghallá az ő csúfolódásukat, hát értük küldetett, s készített részükre párnázott nyoszolyát, s minden egyesnek közülük kést adott, majd monda (Józsefnek): "Jöjj ki hozzájuk!" S midőn azok megláták, hát felmagasztalák őt, s megvágák kezeiket, mondván: "Allah Feddhetetlen! S ez nem emberi lény. Bizony ez nem más mint nemes angyal."
32. Mondá (az asszony): "Ez az, kivel engem hírbe hoztatok. Mert bizony csábítottam őt, de ő önmegtartoztató volt. S ha ő nem teszi azt, mi néki elrendeltetett, hát tömlőcbe vettetik, s valóban, a lekicsinylettek közé kerül."
33. Mondá (József): "Uram! A tőmlőc kedvesebb nékem annál, mire ők hívnak engem. S ha nem téríted el rólam az ő csalárdságukat, hát feléjük hajlok, s a tudatlanok közt leszek.
34. S válaszolt néki az ő Ura, s eltéríté róla az ő csalárdságukat. Lám! Ő a Meghallgató, a Mindenttudó.
35. Majd felötlött nékik, miután láttak a bizonyságokat, hogy mégis tömlöcbe vetik őt egy időre.
36. S véle ment a tömlöcbe két ifjú. Mondá egyikük : " Meglátám magam (álmomban) préselvén a bort." S mondá a másik: "Meglátám magam (álmomban): fejemen kenyeret hordok, s madár eszik ebből. Hirdesd ki nékünk ennek értelmezését, s mi téged jótevőnek látunk."
37. Mondá.(József): Nem jön el néktek az étek, mivel tápláltattatok, de én kihirdetem néktek ennek ma gyarázatát, még mielőtt újra megkapnátok azt. Ez az, mire Uram tanított. Íme! Én elhagytam felekezetét a népnek, kik nem hiszik Allahot, s ők a Túlvilágban sem hisznek.
38. S követem atyáim felekezetét: Ábrahámét, Izsákét, s Jakabét. S mi egyáltalán nem állítánk társakat (bálványokat) Allah mellé. Ez Allah kilváltsága s az emberek felé, de a legtöbb ember nem ad hálát.
39. Ó, két tömlöctársam! A különböző istenek jobbak-é, avagy Allah, az Egy, a Korlátlan?
40. S mit (ők) szolgálnak Őhelyette, csak nevek, miket ti adtatok, s atyáitok. S nem bocsátott le ezekre Allah hatalmat. Bizony az ítélet csak Allahé, Aki megparancsolta néktek, hogy ne szolgáljátok, csak Őt. Ez az egyenes hitvallás, hanem a legtöbb ember nem tudja (ezt).
41 Ó, két tömlöctársam! Hanem egyikőtök bort fog tölteni urának, hogy igyék, s mígnem a másik keresztre feszíttetik, s a madár a fejéről eszik (majd). Elrendeltetett a parancs, melyre kíváncsiak vagytok."
42. S mondá annak, ki azt gondolá, hogy ő lesz szabad: "Szólj énértem!" S elfelejteté véle a Sátán, hogy szóljon Urának, hát tömlöcben maradt (József) néhány (tizenkét) évig.
43. S mondá a király: "Lám! Láttam (álmomban) hét hízott tehenet, melyeket megevett hét ösztövér, s hét zöld kalászt, s másik (hét) szárazat. Ó, nemesek! Fejtsétek meg látomásomat, ha ti a látomások magyarázói vagytok.
44. Mondák: "Kusza álmok! Mi nem vagyunk az álmok értelmezésének tudói.
45. S monda az, ki megszabadult a kettő közül, s jó idő után emlékezett: "Én kihirdetem néktek ennek értelmezését, hát küldjetek el!"
46. (Monda Józsefnek a tömlöcben): "József! Ó, te igazmondó! Fejtsd meg nékünk: hét hízott tehén, melyeket megevett hét ösztövér, s hét zöld kalász, s másik (hét) száraz; hogy visszatérjek az emberekhez, hátha tán megtudják (ezek jelentését).
47. Mondá: "Vessetek hét évig rendesen, s mit learattok, hát hagyjátok meg a kalászában, kivéve keveset, amiből étkeztek.
48. Majd ezután eljön hét szűk (esztendő), mely feléli mindazt, mit előkészítettetek, kivéve keveset, amit elraktároztátok.
49. Majd eljő ezután az esztendő, benne a bőség, s az emberek ekkor préselnek (bort, olajat)."
50. S mondá a király: "Hozzátok őt hozzám! S midőn eljőve hozzá a küldött (József), mondá: "Térj vissza uradhoz, s kérdezd őt, mi lett az asszonyokkal, kik megvágták kezüket." (Mondá József): "Lám! Az én Uram csalárdságuknak Tudója."
51. Mondá (a király az asszonyoknak): "Mi történt, midőn csábítátok Józsefet? Mondák: "Allah Feddhetetlen! Mi nem tudunk reá rosszat (mondani)." Mondá a nagyúr asszonya: "S most derüljön ki az igazság. Én csábítám el, s ő az igazak közül való."
52. (Mondá József): "Ez hát, hogy tudja meg (uram), hogy én nem árulom el őt titokban, s bizony Allah nem vezeti az árulok csalárdságát.
53. S nem mentem magamat. Íme! Az (emberi) lélek parancsolója a rossznak, kivéve (kiknek) megkegyelmezett Uram. Lám! Uram a Megbocsátó, a Könyörületes."
54. S mondá a király: "Hozzátok el őt hozzám, s magam mellé veszem őt." S midőn beszéle véle, mondá: "íme! Te mától nálunk vezető és bizalmas (rangot nyersz)."
55. Mondá: "Tegyél meg engem a földek magtárai vezetőjének, mert bizony én (ennek a szakmának) tanult megőrzője vagyok."
56. S eképpen nyújtánk lehetőséget Józsefnek a földügyek (kormányzásához), s (úgy) bírt azzal, ahogy ő akarta. Annak bocsájtunk le a Mi kegyelmünkből, kinek Mi akarunk, s nem veszejtjük el a jótevők bérét.
57. S a Túlvilág bére jobb azoknak, kik hisznek, s őrizkednek.
58. S jöttek József testvérei, s elébe menének, ő megismerte őket, de ők nem ismerték fel őt.
59. S midőn felszerelé őket ellátmányukkal, mondá: "Hozzátok el nekem a ti fivéreteket atyátoktól. Nem látjátok-é, hogy feltöltöm a mérteket, s én vagyok a gazdák legjobbika?
60. S ha nem hozzátok el őt nékem, hát nincs mérték néktek nálam, s ne közeledjetek!"
61. Mondák: "Megpróbáljuk megnyerni az atyját (az ügynek), s bizony mi megtesszük azt."
62. S mondá (József) szolgálóinak: Tegyétek portékájukat nyeregtáskájukba, hátha tán rájönnek, midőn megfordulnak népükhöz, s hátha tán visszatérnek."
63. S midőn visszatértek atyjukhoz, mondák: "Ó, atyánk! Megtagadtatott tőlünk a mérték, hát küldd el vélünk fivérünket, hogy megszerezzük, s mi őnéki megőrzői vagyunk."
64. Mondá: (Úgy) bízzam-é őt rátok, mint ahogy rátok bíztam azelőtt az ő fivérét? Hát Allah a Megőrzők Legjobbika, s Ő a kegyelmet osztók Legkegyelmesebbje."
65. S midőn kinyitották dolgaikat, meglelék portékájukat vissztérve őhozzájuk. Mondák: "Ó, atyánk! Mi (többet) kívánhatunk ennél? Portékánk visszatéríttetett hozzánk. Ellátjuk nemzetségünket, megőrizzük fivérünket, s gyarapítjuk a mértéket egy málhástevényivel. Ez a merték könnyen jövő."
66. Mondá (Jakab): "Nem küldöm őt véletek addig, míg Allahra nem esküszküdtök, hogy visszahozzátok őt nékem, hacsak ti körül nem vétettetek (meg nem támadtattok)." S midőn egyezségüket adták néki, mondá: "Allah, arra mit mondunk, ügyel."
67. S mondá: "Ó, fiaim! Ne menjetek be egyazon kapun, hát menjetek be különböző kapukon. s én nem segíthetek rajtatok semmit Allah ellenében. Bizony az itélkezés csak Allahé. Reá. hagyatkoztam, s reá hagyatkoznak a Reá szavazók."
68. S bementek ahogy atyjuk parancsolta nékik, hát nem sejtett volna rajtuk Allah ellenében semmi. Ez nem más, mint Jakabnak magának elővigyázatos intése, mit elrendelt. S lám! Ő tudós volt, miáltal Mi tanítottuk őt, hanem a legtöbb ember nem tud.
69. S midőn bementek Józsefhez, ő magához vonta fivérét. Mondá: "íme! Én a fivéred vagyok, s ne keseregj azért, mit ők tettek!"
70. S midőn felszerelte őket ellátmányukkal, hát ivókupát tett fivére nyeregtáskájába. Majd kiáltott a kikiáltó: "Ó, tevehajcsárokl Lám! Ti vagytok a tolvajok."
71. Mondák, feléjük tartva: "Mit veszítettetek el?"
72. Mondák: "Elvesztettük a király serlegét, s annak, ki elhozza azt, egy teve rakomány (jár), s én (József) vagyok ezért kezes."
73. Mondák: "Allahra! Bizony ti tudjátok, nem azért-jöttünk, hogy rontsunk a földön, s nem vagyunk tolvajok."
74. Mondák: "S mi a büntetés akkor, ha hazugok vagytok?"
75. Mondák: "Büntetése annak, kinek nyeregtáskájában megtaláltatik, hát ő (maga) a viszonzás azért. Eképpen büntetjük a bűnbe esetteket.
76. S kezdé (kutatni József) az ő zsákjaikat fivére zsákja előtt, majd elővette azt fivére zsákjából. Hát eképpen ravaszkodtunk József hasznára. Nem vehette volna magához az ő flvérét a király törvénye szerint, csak ha Allah úgy akarja. Mi fokozatokkal emeljük azt, kit Mi akarunk, s minden tudós felett (áll) a Mindenek Tudója.
77. Mondák: "Ha ő lop, hát bizony az ő fivére is lopott azelőtt." S eltitkolta azt József önmagában, s nem hozta elő azt nékik. Mondá: "Rossz uton jártok, s Allah a Legjobb Tudója annak, mint leírtok."
78. Mondák: "Ó, nagyúr! Lám! Atyja aggastyán, hát vedd magadhoz egyikünket őhelyette! Lám! Mi téged jótevőnek látunk."
79. Mondá (József): "Megtiltja Allah, hogy magunkhoz vegyünk (valakit), kivéve azt, kinél dolgunkat megleltük, mert különben mi lennénk a bűnbe esettek."
80. S midőn reményüket vesztették felőle, értekezést tartának. Mondá legnagyobbikuk: "Hátnem tudjátok-é, hogy atyátok bizony egyezséget vett tőletek Allah nevében, s hogy buktatok meg Józseffel azelőtt? Hát nem folytatom tovább a földön, míg atyám nem engedi nékem, avagy Allah nem ítél felettem, ő a Bírák Legjobbika.
81. Térjetek vissza atyátokhoz, s mondjatok: "Ó, atyánk! Íme! A te fiad lopott. S mi nem teszünk esküt, csak arra, mit tudunk. S mi nem vagyunk a Láthatatlan őrizői.
82. Kérdezd a település (lakóit), ahol voltunk, s a karavánt, mellyel ott találkoztunk. Lám! Mi igazak vagyunk."
83. Mondá (atyjuk): "Sőt! Félrevezetett titeket lelketek valamiben! S az állhatatosság szép (dolog)! Allah azon van. hogy elhozza nékem őket, mindegyiket. Lám! Ő a Mindent tudó, a Bölcs."
84. S elfordul tőlük, s mondá (Jakab): Minő bánat sújtja Józsefet! S meg fehérednek szemei a keserűségtől, mit elfojtott."
85. Mondák: "Allahra! Te nem állsz le azzal, hogy Józsefre emlékezz, még ha meg is rokkantál, avagy ha bele is pusztulsz."
86. Mondá: "Hanem kitárom aggodalmaim s bánatom Allahnak, s tudom Allahtól azt, mit ti nem tudtok.
87. Ő, fiaim! Derítsetek fényt Józsefre, s az ő fivérére, s ne veszítsétek el az Allah Lelkétől való reményt! Lám! Nem veszti el Allah Lelkének reményét, csak a hitetlenek népe."
88. S midőn (újra) betértek hozzá (Józsefhez), mondák: "Ó, nagyúr! Lesújtott ránk, s nemzetségünkre a csapás, s szegényes portékával jövünk. Hát töltsd meg nékünk a mértékét, s légy jószívű irántunk! Lám! Allah megjutalmazza a jószívűeket."
89. Mondá (József): Tudjátok-é mit tettetek Józseffel, s az ő fivérével tudatlanságtokban?"
90. Mondák: "Hát valóban te vagy József?" Mondá: "Én vagyok József, s ez (itt) a fivérem. Allah (kiváltságot) juttatott le ránk. Íme! Ki őrizkedik, s állhatatos, hát Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét.
91. Mondák: "Allahra! Mert bizony téged részesít Allah kiváltságában felettünk, s mi valóban hibásak voltunk."
92. Mondá: "Ne legyen riadalom urrá rajtatok ma! Allah megbocsájt néktek, s ő a kegyelmet osztók Legkegyelmesebbje.
93. Menjetek hát ezen ingemmel, vessétek azt atyám arcába, s eljön (újra) látása. S jöjjetek el hozzám nemzetségtekkel mindnyájan!"
94. S midőn megérkezett (Kánaán) határához a karaván, mondá atyjuk: "Megtalálom József lehelletét, még ha agyalágyultnak is mondtok."
95. Mondák: "Allahra! Íme! Te a régi eltévelygésben vagy."
96. S midőn jött a hirdető, arcára veté azt (az inget), s az (újra) felölté a látást. Mondá: "Nem mondtam-é néktek, hogy én tudom azt Allahtól, mit ti nem tudtok?"
97. Mondák: "Ó, atyánk! Esedezz bűnbocsánatért részünkre vétkeink miatt, s lám! Mi voltunk a hibásak."
98. Mondá: "Kérem részetekre Uram bűnbocsánatát, s íme! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes."
99. S midőn betértek Józsefhez, ő magához vonta szüleit, s mondá: "jöjjetek Egyiptomba biztonságban, ha Allah is úgy akarja."
100. S trónra emelte az ő szüleit, s ők levetették magukat néki leborulva, s mondá (József): "Ó, atyám! Ez (hát) értelmezése azelőtti látomásomnak. Bizony megtevé azt Uram igaznak, s bizony ráirányított a helyes (útra), midőn kiszabadított engem a tömlöcből, elhozott titeket a sivatagból, miután viszályt szított a Sátán köztem, s testvéreim között. Lám! Az én Uram meglágyul aziránt, aki iránt Ő akar. Ő a Mindenttudó, a Bölcs.
101. Uram! Bizony Te adtál nékem teljhatalmat, s megtanítottál a történések értelmezésére. (Ő az) Elindítója az egeknek és a Földnek! Te vagy az Oltalmazó az evilágon, s a Túlvilágon. Muszlimként (megbékéltként) múlassz el engem, s hadd, hogy a jóravalókhoz csatlakozzam!"
102. Ezek a Láthatatlan (Világ) hírei, sugalljuk azt néked (Ó, Muhammad). S te nem voltál vélük, midőn összesítették dolgukat, s ők tervet szőttek.
103. S akármily nagyon is ügyelsz, a legtöbb ember nem hisz.
104. S ne kérj tőlük ezért bért! S ez csupán emlékeztető a teremtményeknek.
105. S hány bizonyság van az egeken és a Földön, mi mellett elfordított (tekintettel) haladnak el.
106. S a legtöbbjük nem hisz Allahban, csak úgy, hogy társat állít néki.
107. Biztosan hiszik-é, hogy adatik nékik egy, az Allah büntetésétől védő lepel, avagy eljön rájuk váratlanul az Óra, s ők nem érzékelik?
108. Mondd: "Ez az én utam: Allahhoz fohászkodom tisztánlátással én, s ki engem követ. Dicsértessék Allah! S én nem vagyok bálványimádó."
109. S Mi nem küldtünk előtted (hírnököt), csak férfiúkat, kikre sugallottuk a települések népeire (vonatkozó próféciákat). Hát nem járták-é be a földet, és látták, mi lett beteljesedése azoknak, kik őelőttük (éltek)? S lakóhelyül a Túlvilág jobb azoknak, kik őrizkednek. Hát nem éritek fel (ésszel)?
110. Addig, mígnem reményüket vesztették a küldöttek, s úgy vélték, hogy bizony meghazudtoltattak. (Majd) eljött hozzájuk a Mi pártfogásunk, s Mi megmenekítjük, kit akarunk. S nem tántoríttatik el haragunk a gaztevők népéről.
111. Mert bizony volt az ő történetükben tanulság azoknak, kik értelemmel bírnak. S ez az elbeszélés (Korán) nem kiagyalt, hanem megerősítése annak, mit az Ő keze megnyilvánít, minden dolog részletezése, útmutatás és kegyelem a hívő népnek. |
