|
11. szúra
Húd (mekkai kinyilatkoztatás)
A Mindenható és Könyörületes Allah nevében
1. Alif. Lám. Rá. (Ez az) Írás, melynek kinyilatkozásai bevégeztettek, majd kifejtettek. (Ez jőve) annak Színéből, (Ki) Bölcs, Értesült.
2. (Mondván): "Ne szolgáljatok mást, csak Allahot! Íme! Én néktek vagyok Őtőle figyelmeztető és hirdető.
3. S bizony esedezzetek Uratok bocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot őneki. S Ő szépségben és örömben részeltet titeket egy megadott ideig. S Ő juttat bőkezűségéből minden kiváltságosnak. S ha elfordultok, hát íme! Féltelek titeket a Nagy Nap szenvedésétől.
4. Allahhoz vezet vissza utatok, s Ő az, Ki Mindenre Képes.
5. Hát nem ők azok-é, kik beszűkítik keblüket, hogy elrejtsék (gondolataikat) Őtőle? Hanem a pillanatban, midőn befedik magukat ruháikkal, Ő tudja mit titkolnak, s mit jelentenek ki. Íme! Ő Tudója a keblek (titkainak).
6. S nincs élőlény a Földön, csak olyan, melynek Allah a fenntartója. Ő tudja annak nyugvóhelyét s rejtekét. Mindez (szerepel) a Nyilvánvaló Írásban.
7. Ő az, Ki az egeket és a Földet megteremtette hat nap alatt - s az Ő Trónusa a vízen volt, - hát próbára tesz titeket, melyiktek a legjobb tettben. S ha mondanád (Ó, Muhammad): "Lám!
Ti feltámasztattok a halál után." Hát azok, kik tagadnak mondanák: "Ez nem más, mint nyilvánvaló mágia."
8. S ha késlelteténk a szenvedésüket egy megszámított ideig, hát mondanák: "Mi az, mi visszatartja azt?" Hanem azon a Napon az eljő hozzájuk, tőlük el nem téríthetően, s körülöleli őket az, minek megcsúfolói voltak.
9. S ha Mi megízleltetnénk az emberrel a Tőlünk való kegyelmet, majd megvonnánk azt tőle, hát lám! Kétségbe esne tagadón.
10. S ha megízleltetnénk a kegyet a csapás után, mi érte őt, hát mondaná: "A kétségbeesés elillant rólam." Lám! Ő (most) örvendező, dicsekvő!
11. Kivéve azokat, kik állhatatosak, s jókat tesznek. Övék a megbocsátás, s a nagyszerű bér.
12. Talán elhanyagolsz néhány (dolgot), mi néked sugalltatott, s beszűkül általa kebled, midőn mondják: "Miért nem bocsájtatott le rá kincs, avagy jött vele angyal?" Hanem te vagy a figyelmeztető, s Allah mindenre felügyel.
13. Avagy mondják: "Ő (Muhammad) ezt (csak) kieszelte." Mondd: "Hát hozzatok elő tíz ilyen szúrát, kieszeltet, s hívjatok ti, kit tudtok Allah helyett, ha igazak vagytok."
14. S ha ők nem válaszolnak néktek, hát tudjátok meg, hogy (ez) Allah tudásával nyilatkoztatott ki, s nincs Isten, csak Ő. Hát megbékélő muszlimok vagytok-é?
15. S ki az evilági életet, s annak pompáját akarja, hát Mi megfizetjük tettei jutalmát az evilágon, s ők nem lesznek megrövidítve.
16. Azok ők, kiknek nincs a Túlvilágon egyéb, csak a Pokol tüze. S összeomlott az, mit míveltek, s haszontalan, mit tettek.
17. (Egyenlő-é vélük) az, ki Urától való bizonyságot (Korán) nyilvánít ki, amit egy Tőle való tanú (Gábriel) olvas, s (Muhammad) előtt Mózes könyve volt az irányadás, s a kegy? Ők hisznek benne, s ki tagadja azt a klánokból, hát a Pokol tüze lesz a találkozóhelyük. Hát ne legyen kételyed felőle. Lám! Az igazság az Uradtól (való), hanem a legtöbb ember, nem hisz.
18. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót? Ezek Uruk elé vezettetnek, s mondják a tanuk: "Ezek azok, kik Urukra hazug szót (szóltak)." Hát Allah átka (legyen) a bűnösökön!
19. Azok, kik gátat emelnek Allah útján, s kanyargóssá kívánjak azt tenni, azok, kik a Túlvilágot tagadják.
20. Ezek nem szökhetnek el a Földön, s nincs nékik Allahon kívül (más) oltalmazó. Megkétszereztetik nékik a szenvedés. Nem működött a hallásuk, s nem láttak.
21. Ezek azok, kik elveszejtették önmagukat, s eltévelyítette őket az, mit kieszeltek.
22. Bizonyos, hogy ők a Túlvilágon a legelveszejtettebbek.
23. Íme! Kik hisznek, jókat cselekednek, s megalázkodnak Uruk előtt, ők a Mennyország gazdái, melyben ők mindörökkön örökké (tartózkodnak).
24. A két csoport közti különbség olyan, mint a vak, a süket és a látó, s halló (közti). Vajon összehasonlíthatóak ők? Hát nem emlékeztek-é?
25. Mert bizony elküldénk Noét az ő népéhez (s ő mondá): "Én néktek nyilvánvaló figyelmeztetőtök (vagyok).
26. Ne szolgáljátok, csak Allahot! Lám! Én féltelek titeket a Fájdalmas Nap szenvedéseitől."
27. S mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: "Nem látunk téged (másnak), csak halandónak, mint magunk, s nem látjuk hogy követnek téged csak azok, kik a legnyomorúságosabbak közülünk, s nem értelmesek. S nem úgy látjuk, hogy tinéktek kiváltságotok lenne felettünk, sőt mi hazugoknak tartunk titeket."
28. Mondá: "Ó, nép! Láttátok-é, mikor a bizonyságot nyilvánítom ki Uramtól, s mikor eljön hozzám a kegyelem Őtőle, hogy homály borul rátok? Kötelezhetünk-é titeket rá,s ti irtóztok tőle?
29. Ó, nép! Nem kérek tőletek ezért vagyont. Márpedig az én bérem csak Allahra (tartozik), s nem én vagyok azok elűzője, kik hisznek. Lám! Nékik találkozójuk van Urukkal, hanem én titeket tudatlan népnek látlak.
30. Ó, nép! Ki ment meg engem Allahtól, ha elűzöm őket? Hát nem emlékeztek-é?
31. S nem mondom nektek, hogy nálam van Allah kincsestára, sem azt, hogy ismerem a Láthatatlant, s azt sem mondom, hogy én angyal lennék. S nem mondom azoknak, kiket lenéztek, (hogy) Allah sosem ad nékik jót. Allah a Legjobb Tudója annak, mi (rejlik) önmagatokban. Lám! Akkor én valóban bűnös lennék."
32. Mondák: "Ó, Noé! Vitába szálltál vélünk, s megsokszoroztad vitáinkat. Hát hozd el nékünk azt, mit nékünk ígérsz, ha igaz vagy."
33. Mondá: "Hanem elhozza azt néktek Allah, ha akarja, s nem is tudtok kitérni előle.
34. S nem használ néktek tanácsom, midőn tanácsot akarok adni néktek, ha Allah úgy akarja, hogy megtévesszen benneteket. Ő a ti Uratok, s Őhozzá tértek meg."
35. Avagy mondják: "Ezt ő (Muhammad) kieszelte?" Mondd: "Ha kieszeltem ezt, hát (sújtsanak le) rám bűneim, de én vétlen vagyok abban a bűnben, mit nékem tulajdonítotok."
36. S sugaltatott Noénak: "Senki sem fog hinni népedből, csak az, ki eddig is hitt. Hát ne gyötrődj azon, mit tettek!
37. S készítsd el a bárkát a Mi szemünk láttára, s a Mi sugallatunkkal, s ne szónokolj Nékem azok mellett, kik bűnbe estek, s lám! Ők a megfulladók."
38. S ő készíté a bárkát, s mindahányszor arra haladának népéből a törzsfők, kigúnyolák őt. Mondá (az Úr): "Ha ti kigúnyoltok Minket, hát Mi kigúnyolunk titeket úgy, ahogy ti gúnyolódtok."
39. S meg fogjátok tudni. hogy kihez jön el az őt megalázó szenvedés, s szakad reá a tartós gyötrelem.
40. (Ez) addig (tartott), míg el nem jött a Mi parancsolásunk, s elő nem tört az özönvíz. Mondánk: "Vigyél arra minden élőlényből kettőt, egy párat, s házad népét, s csak azt ne, kire már kimondatott (Allah) szava, (s meg azt) ki hisz. S nem hittek véle, csak kevesen.
41. S mondá: "Szálljatok be hát! Allah nevében hajózzatok, s kössetek ki!. Lám! Uram a Megbocsátó, a Könyörületes.
42. S az futott vélük (olyan) hullámokon, mint a hegyek, s szólítá Noé az ő fiát, ki magányosan (állt): "Ó, fiam! Szállj be vélünk, s ne légy a hitetlenekkel."
43. Mondá: "Felmegyek a hegyre, (ami) megment engem a víztől." Mondá (Noé): "Nincs menekvés ma Allah parancsolásától, kivéve annak, kinek Ő megkegyelmezett. S kettőjük közé csapott a hullám, s a vízbe fulladottak közt lett.
44. S mondva volt: "Ó föld! Nyeld el vized! Ó, ég, Tisztulj ki!" Leapadt a víz és beteljesedett a parancs. S megnyugodott (a bárka) Al-judi (hegyénél), majd mondva volt: "El innen a bűnösök népének!"
45. S szólítá Noé az ő Urat, s mondá: "Uram! Lám! Fiam családomból való volt! Bizony a Te ígéreted az igaz, s Te vagy a Legigazságosabb Bíró."
46. Mondá: "Ó, Noé! Ő nem a te családodból való volt. Lám! Ő nem helyesen cselekedett, hát ne kérj Engem (olyanra), miről néked nincs tudásod. Íme! Én intelek téged attól, hogy a tudatlanok közt légy."
47. Mondá: "Uram! Íme! Őrizzél attól, hogy (olyat) kérjek Tőled, melyről nékem tudásom nincsen! S ha nem bocsátasz meg nékem, s (nem) kegyelmezel meg nékem, a vesztesek közt leszek."
48. Mondva volt: "Ó, Noé! Ereszkedj le (a hegyről) Tőlünk való békével, s áldás reád, s a nemzetekre akikből' véled vannak. (Vannak más) nemzetek, kiknek megadjuk az evilági örömöket, majd eléri őket Tőlünk a fájdalmas szenvedés."
49. Ezek a Láthatatlan (világ) hírei, sugalljuk azokat Néked (Ó, Muhammad). Nem tudtad te ezeket, sem néped ezelőtt. Hát légy állhatatos! Íme! A beteljesedés az őrizkedőké.
50. (S elküldénk) Ád (törzséhez) az ő fivérüket Húdot. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. Íme! Nem vagytok mások, mint hazugságot kieszelők.
51. Ó, nép! Nem kérek. tőletek ezért viszonzást. Íme! Bérem csak Arra tartozik, Aki elindított engem. Hát nem éritek-é ésszel?
52. S Ó, nép! Esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot Őnéki! Ő reátok küldi az eget bőséges esővel, s erőtökön felül erősít titeket, s ne forduljatok el gaztevőként!"
53. Mondák: "Ó, Húd! Nem hoztad el nékünk a bizonyságot, s mi nem hagyjuk el isteneinket azért, mit mondottál, s nem hiszünk néked.
54. Hanem csak azt mondjuk, hogy néhány istenünk rábírt téged a rosszra." Mondá: "Allah a tanúm, s ti (is) tanúskodjatok, hogy én vétlen vagyok abban, mi társat ti (Őnéki) állíttok
55. Őrajta kívül. Hát csaljatok tőrbe mindnyájan, s ne várakoztassatok!
56. Lám! Én Allahra hagyatkozom, (Ő az) én Uram és a ti Uratok. Nincs élőlény, akit Ő meg ne ragadna az üstökénél. Lám! Az én Uram az egyenes ösvényen van.
57. S ha elfordultok, hát bizony én megüzenem néktek azt, miáltal küldettem hozzátok, s Uram más néppel vált fel titeket. S nem okozhattok kárt Néki egyáltalán. Lám! Uram a mindenek Megőrzője."
58. S midőn eljőve parancsolásunk, hát megmenekíténk Húdot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből. S megmenekíténk őket az iszonyú szenvedéstől.
59. S eképpen (viselkedett) Ád. Megtagadák az ő Uruk kinyilatkozásait, megcsúfolák az Ő küldötteit, s követék minden megátalkodott hatalmasság parancsolatát.
60. S követi őket az átok ezen a világon, s a Feltámadás Napján. Mert bizony Ádék tagadták az ő Urukat. Vesszen el Ád, Húd népe!
61. (S elküldénk) Thamúd (törzséhez) az ő fivérüket Szálihot. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. Ő alkotott meg titeket földből, s tett titeket gazdálkodóvá rajta, hát esedezzetek az Ő bűnbocsánatáért, s valljatok bűnbánatot Őnéki! Íme! Uram Közeli, Választ Adó."
62. Mondák: "Ó, Szalih! Bizony mindez ideig bizalmasunk voltál közöttünk. Megtiltod-é nékünk, hogy ahhoz imádkozzunk, kihez apáink imádkoztak? Lám! Mi kételyek közt hányódunk afelől, amire szólítasz minket."
63. Mondá: "Ó, nép! Látjátok-é; midőn bizonyságot teszek az én Uramról, s eljön hozzám Őtőle a kegyelem, hát ki ment meg Allahtól, ha megcsalom Őt? Hát ti nem gyarapítotok engem mással, mint elveszéssel.
64. Ó, nép! Ez Allah tevetehene, néktek bizonyság, hát hagyjátok enni azt Allah földjén, s ne bántsátok azt, mert hanem elragad titeket a közeli szenvedés."
65. Hát ők lebéníták azt, s mondá (Szalih): "Élvezzétek (az életet) házaitokban három napig! Ez az ígéret nem lesz meghazudtolva."
66. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, megmenekíténk Szalihot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből, azon Nap szörnyűségétől. Lám! Urad az Erős, a Nagyszerű!
67. S elragadta azokat, kik bűnösök (voltak), a sikoltás, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta.
68. Mintha nem is éltek volna benne. Hanem bizony Thamúdék tagadták az Ő Urukat. Vesszen el Thamúd!
69. Mert bizony eljöttek a Mi küldötteink (angyalaink) Ábrahámhoz a hirdetéssel. Mondák: "Békesség!" Mondá: "Békesség!" S nem tartott sokáig, hogy hozza a sült borjút.
70. S midőn látá, hogy kezük nem ér hozzá, gyanakodott, s elfogta tőlük a félelem. Mondák: "Ne félj! Íme! Mi Lót népéhez küldettünk.
71. S az ő asszonya (csak) állt, s nevetett, midőn Mi kihirdettük néki Izsák (születését), s Izsák után Jakabét.
72. Monda (az asszony): "Jaj nékem! Szülök, s én öreg vagyok, s ez az én férjem (úgyszintén) idős ember? Íme! Ez érdekes dolog."
73. Mondák: "Csodálkozol-é Allah parancsán? Allah kegyelme, s az Ő áldásai (szálljon) reátok ó, ház népe! Íme! Ő a Magasztalt, a Dicsőített."
74. S midőn elszállt Ábrahámról a megilletődés, s megtudta a jó hírt, hát erősködött Vélünk Lót népét védve.
75. Lám! Ábrahám az irgalmas, esdeklő, vezeklő.
76. Ó, Ábrahám! Hagyj fel ezzel! Lám! Bizony eljött Urad parancsolata, s íme! Eljön hozzájuk a visszafordíthatatlan szenvedés.
77. S midőn eljöttek küldötteink Lóthoz, ő szorongott miattuk, s sajnálta őket (a saját népét). Mondá: "Ez ínség sújtotta nap!"
78. S eljött hozzá az ő népe, hozzá iramodván - s azelőtt rosszakat cselekedének - Mondá: "Ó nép! Ezek a leányaim! Ők tisztábbak tinéktek (mint a férfiak). Hát tartsátok számon Allahot, s ne gyalázzatok meg engem vendégeim előtt! Hát nincs köztetek egyenes férfiú?"
79. Mondák: "Bizony te tudod, hogy nincs nékünk jogunk a te lányaidhoz, s te tudod, hogy mit akarunk."
80. Mondá: "Bár lenne felettetek erőm, avagy számíthatnék szilárd támaszra (köztetek)!"
81. Mondák (a küldöttek): "Ó Lót! Íme! Mi vagyunk Urad küldöttei, s ők sosem érnek el téged. Hat kelj útra családoddal egy éjjeli pillanatban, s ne forduljon hátra köztetek egy sem, kivéve a te asszonyodat, íme! Lesújt rá (majd) az, mi rájuk lesújt. Lám! Találkozójuk lesz reggel (a szenvedéssel). S nincs-é a reggel közel?"
82. S midőn eljőve parancsolásunk, elrendeltük azt, hogy bekövetkezzék, s leromboltuk (a várost), s záporoztunk reá agyagos kőesőt ellenállhatatlanul.
83. Megbillogozottak (ők) Uradnál, s vesszenek a gaztevők!
84. (S elküldénk) Midiánhoz az ő' fivérüket Suejbet. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint Ő. S ne rövidítsétek meg a mértéket, s a súlyt! Én jómódban látlak titeket, s lám! Féltelek titeket az Átölelő Nap szenvedésétől!
85. Ó, nép! Igazságosan használjátok a rőföt és a mérleget, ne ártsatok az embereknek dolgaikban, s ne galádkodjatok a földön megrontókként!
86. (Amit) Allah meghagy jobb néktek, ha hívők vagytok, s én nem vagyok értetek felelős."
87. Mondák: "Ó, Suejb! Elrendeli-é néked imád, hogy elhagyjuk azt, mihez atyáink imádkoztak, s azt tegyük vagyonunkkal, mit akarunk? Lám! Te vagy az irgalmas, a jó útra vezető."
88. Mondd: "Ó, nép! Látjátok-é, midőn kinyilvánítám a bizonyságot az én Uramtól. Ő táplál engem őtőle szeplőtelen táplálékkal. S nem lemaradni mögöttetek (annak kerülésében), amit tiltottam néktek, hanem (mit) akarok csak az, hogy javítsak, mit tudok. S nem (tartozik) boldogulásom, csak Allahra. Reá hagyatkozom, és Őnéki vallom meg (bűneimet).
89. Ó, nép! Irántam érzett ellenszenvetek ne vigyen bűnbe senkit, nehogy lesújtson reátok az, mi lesújtott Noé népére, avagy Húd népére, avagy Szalih népére. S Lót népe nincs messze tőletek.
90. S esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot Őneki! Lám! Uram Könyörületes, Szeretetteljes."
91. Mondák: "Ó, Suejb! Nem érünk fel sokat abból, mit mondasz, s lám! Mi téged közöttünk gyengének látunk. Ha nem lenne családod, hát megköveznénk téged. Nincsen néked felettünk hatalmad."
92. Mondá: "Ó, nép! Családom népe nagyobb becsben áll előttetek, mint Allah? S Őt magatok mögé veszitek semmibe véve? Lám! Uram, mit tesztek, átfogja.
93. Ó, nép! Tegyétek azt, mi lehetőségtek, lám! Én (is) ezt teszem. Meg fogjátok tudni, hogy kihez fog eljönni az őt meggyalazó szenvedés, s ki a hazug. Figyeljetek, s én is veletek figyelek."
94. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, hát megmenekíténk Suejbet, s azokat, kik véle hittek a Mi kegyelmünkből. S lesújtott azokra, kik bűnösök voltak a jajveszékelés, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta,
95. Mintha nem is éltek volna benne. Messzi került (Allah kegyelmétől) Midián népe, ahogy messzi került Thamúd is.
96. Mert bizony elküldénk Mózest a Mi kinyilatkozásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal
97. Fáraóhoz, s az ő nemeseihez, de ők Fáraó parancsolatát követték,s Fáraó parancsolata nem volt jó útra vezető.
98. Ő majd népe előtt vonul a Feltámadás Napján, s elvezeti őket az itatóhelyhez a Pokol tűzébe. S nyomorúságos az itatóhely, ahova vezettettek.
99. S az átok követi őket ezen (a világon), s a Feltámadás Napján nyomorúság lesz adományozott adományuk.
100. Ezek a települések hírei, mit elmesélünk Néked (Ó, Muhammad). Közöttük (van), mi áll, s (van), mi elpusztult.
101. S nem Mi vittük őket bűnbe, hanem magukat vitték bűnbe. S nem segítettek rajtuk egyáltalán isteneik, kikhez fohászkodtak Allah helyett midőn eljött Urad parancsolása, s nem gyarapították őket mással, mint tönkre menéssel.
102. S ilyen Urad elragadó ereje, midőn ha Ő megragadja a bűnös települést. Lám! Az Ő megragadása fájdalmas, erős.
103. Mert bizony ebben (van) a bizonyság annak, ki féli a Túlvilág szenvedését. Azon a Napon az emberek összegyülekeznek Nála, s ez az a Nap, melyről tanúskodunk.
104. S Mi nem késleltetjük azt, csak a megszámított határidőig.
105. A Nap eljő, (midőn) nem beszél a lélek, csak az Ő engedelmével, s köztük (van), ki nyomorult, s (van), ki boldog.
106. S hanem kik megnyomoríttatnak, hát ők a Pokol tűzében (égnek). Abban nyögnek és jajgatnak.
107. Abban (tartózkodnak) ők mindörökkön őrökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Lám! Urad annak Tevője, mit Ő akar.
108. S hanem azok, kik boldogulnak, hát ők a Mennyországban (tartózkodnak) mindörökkön örökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Kimeríthetetlen adomány (ez).
109. S ne legyen kételyed afelől, hogy ezek mit imádnak! S mit ők imádnak, csak az, mit atyáik imádtak azelőtt. Lám! Mi visszafizetjük nékik járandóságukat, nem csökkentve azt.
110. Mert bizony megadánk Mózesnek az Írást, s összekülönbözének felőle. Ha nem előzte volna meg Urad szava, hát maguk közt ítélkeznének, s lám! Ők kétely s kétség közt hányódnak.
111. Bizony mindnyájuknak visszafizeti a te Urad tetteiket. Lám! Ő amit tesznek, arról Értesült.
112. S (haladj) egyenesen, ahogy elrendeltetett néked, s annak, ki véled bánja meg bűneit (Őneki), s ne hágjátok át a törvényt! Íme! Ő, amit tesztek, annak Látója.
113. S ne hajoljatok azok felé, kik bűnösök, mert különben megérint titeket a Pokol tüze. S nincs néktek Allahon kívül oltalmazó, majd nem lesztek pártfogolva.
114. S tartsátok meg az imát a nap két végén, s az éjjeli ébrenlétben. Íme! A jó cselekedetek eltörlik a rosszakat. Ez emlékeztető az emlékezőknek.
115. S legyetek állhatatosak. Lám! Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét.
116. Bárcsak lettek volna erkölcsös emberek az előttetek elő nemzedékek közt, kik megtiltották volna a rontás terjesztését a földön, ahogy tettek kevesen azokból, akikből Mi megmenekítettünk! S a bűnösök azt követték, amiben ők belekényelmesedtek, s gaztevők lettek.
117. S a te Urad nem pusztította el a települést kegyetlenül, ha annak népe jókat cselekedett.
118. S ha Urad akarná, hát megtenné az embereket egy nemzetnek, de még mindig különböznének,
119. Kivéve azt, kinek megkegyelmezett Urad. (Hiszen) ezért teremtette őket. S beteljesedett Urad szava: "Bizony megtöltöm a Poklot dzsinnekkel és emberekkel."
120. S mindazt, mit elmesélünk néked a küldöttek történeteiből, (tesszük) azért, hogy megszilárdítsuk általa szíved. S eljőve hozzád így az igazság, az intelem, s az emlékeztetés a hívőknek.
121. S mondd azoknak, kik nem hisznek: "Cselekedjetek lehetőségtek szerint! Íme! Mi is (így) cselekszünk.
122. S várjatok! Lám! Mi (is) várunk.
123. S Allahé az egek és a Föld titkai, s Őhozzá teríttetik vissza valamennyi dolog. Hát szolgáld Őt, s hagyatkozz Őreá . S nem Urad az, Ki nem tudja azt, mit tesztek. |
