______________________________________________________________________

ELŐSZÓ

     Napjainkban a változó világ sokarcúságában a televízió-és rádióadók testközelbe hozzák a volt "mesés, kincsekkel teli" Keletet.
2001. szeptember 11.-én karnyújtásnyira hozták a szörnyű terrortámadást is New York és Washington ellen!
A világ megdöbbent és sok emberen rettegés lett úrrá.
Ez lenne az Iszlám? Most háború tört ki e vallás hívei és az un. nyugati civilizáció között? Napokig néztük idehaza a televízió képeit a megdöbbentő képsorokról. Mi, magyar muszlimok is, külföldi hittestvéreink egy részével együtt.
Mi, akik gyakoroljuk a vallást, s konvertálva kerültünk be a muszlimok népes táborába, éreztük a ránk meredő tekintetekből a kérdést: Mit szóltok hozzá? Hogy lehet ilyet tenni?

     Több éves könyvgyűjtögetésem és tervem, hogy egyszer megírom-megszerkesztem a magyarországi iszlám történetét a kezdetektől napjainkig, a tavalyi év szeptembere lökést adott számomra!
Igenis, be kell bizonyítanunk mind a történelmünkkel, mind napi cselekedeteinkkel, hogy ez ország állampolgáraiként és velem együtt sokan magyar származásúként is számunkra idegen minden effajta és hasonló cselekmény!
Hiszen mindannyiunk számára ugyanaz a Teremtő, bár hogy is nevezzük!

     Személy szerint, s sok más muszlim testvérem is azon a nézeten van, hogy itt napjainkban, mikor e könyv bővített-második kiadását írom, nem igaz Huntington professzor elmélete, miszerint a judeo-keresztény és az iszlám világ összecsapása fog bekövetkezni!
Ezt nekünk, felvilágosult, tanult muszlimoknak kell az embereknek megmagyaráznunk. Sajnos a mai nemzetközi és magyar média sokszor csúsztat és a muszlimokat mint a nyugati civilizáció ellenségeit mutatja be! Holott a vallásunk óriási mennyiségi tudományt és más értéket adott az emberiség számára, mely nélkül bizony nagyon szegény lenne a ma embere!
Nem beszélek itt a Szent Koránról, melynek minden szava időtálló és útmutató.

     Mindezek a tények lekicsinyítve igazak a Magyar Nép történetére is, hiszen muszlim vallású emberek százai és ezrei tettek Hazánkért, annak boldogulásáért!

     Így immár nekünk, konvertált magyar muszlimoknak egyébként is elidegeníthetetlen jogaink vannak, túl a vallásszabadság jogán kívül!
Őseink, szellemi és esetlegesen fizikailag megtestesülő elődeink bátor, hazafias tettei megadták a mai magyar muszlimoknak az erőt, hogy felemelt és bátran nézhessünk honfitársaink szemébe.
Történelmünk több évszázada bebizonyította, hogy Magyar földön a muszlimok békében éltek a más vallásúakkal együtt.

     Most is ez a célunk, együtt dolgozni Mindenkivel szeretett Hazánk gyarapodásáért! Isten legyen velünk! Kívánok minden kedves Olvasónak hosszú életet, boldogságot és egészséget.

Bolek Zoltán
A Magyar Iszlám Közösség elnöke

______________________________________________________________________

A MAGYAR ISZLÁM KÖZÖSSÉGRŐL RÖVIDEN

     A volt Állami Egyházügyi Hivatal politikai szempontok miatt 1988. augusztus 15.-től engedélyezte bejegyzett egyházként a Magyar Iszlám Közösség működését Dr. Mihállfy Balázs elnökletével.
Ekkor az aláírók, akik magyar muszlimnak vallották magukat, huszan voltak.
1990-ben az új jogszabályok szerint a Fővárosi Bíróság 19. sorszám alatt ismételten bejegyezte a Közösséget, mint egyházat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokkal többen lettünk.
Idehaza is elért minket a muszlimok átka, a széthúzás(úgy látszik ebben is igyekszünk utol érni a nyugat-európai hittestvéreinket).
1996-tól kollektív irányítás alatt működik a Közösség, s hála Istennek, már gyülekezeti helyiségünk is van.
     Közel négy éve bejegyezték a Magyarországi Muzulmánok Egyházát is, azt hiszem azok a muszlimok tették ezt, akik nem voltak megelégedve az akkori vezetőségünkkel és koncepciónkkal.
Egy éve jegyeztették be az. un. Iszlám Egyházat. Közös véleményünk szerint mindezek a bejegyzések a hazai iszlám gyengítését szolgálják, hiszen olyan szó, mint egyház, az iszlámban nem létezik egyfelől. Másfelől az "umma" azaz a mozlem hívőknek csak egy közösségük van egy-egy adott országban. Ezek hitelvi tények!
A lényeg az, hogy közösségünk aktívan dolgozik a Szent Korán és a Prófétai hagyományok szellemében! Nálunk nincs kirekesztés azért, mert valaki példának okáért síita, vagy szúfi, stb. Ezek megítélése Istenre tartozik, s nem a földi halandókra, akik csupán szerény szolgái az Úrnak!
Ez év májusától (2002) tisztújítást végeztünk, mivel volt elnökünk elfoglaltsága miatt úgy döntött, hogy ezek után csak tanácsadóként szeretne a Közösséggel együttműködni. 2003-ban viszont a volt elnökkel mindennemű kapcsolatot megszakítottunk, a jövőben nem kívánunk vele semmilyen téren együttműködni, mivel sok problémát okozott a hazai iszlám híveinek.
A három vezető és a négy vezetőségi tag nagy lelkesedéssel látott a munkához.

     Elkezdtük a kis központunk felújítását, s mivel semmilyen külföldi támogatásra nem számíthatunk, mindezt teljesen önerőből végezzük.
Sajnos gazdag hit testvérink mind idehaza, mind külföldön teljesen magunkra hagytak minket, kivéve a néhány elhangzott biztató szótól.
Viszont mi nem adjuk fel, küzdünk azért, hogy a Közösségünk megújulva befogadjon Mindenkit, aki szomjúhozik Igénkre!
Minden pénteken déltől nyitva egyelőre Közösségünk imaháza, s a pénteki ünnepi ima után tanítást is folytatunk, mely vallásbit oktatásból és arab nyelvi képzésből áll. Mindezt ingyen végezzük, minden érdeklődő számára.

     Magyar, angol és német nyelvű könyveket adunk az érdeklődőknek.
Miközben beszélünk a világ dolgairól, meghívjuk szeretettel egy pohár finom teára. Minden ramadani hónapban esténként szintén várjuk az érdeklődőket szeretettel.
Az első kiadástól eltelt időszakban tovább gyarapodtunk, anyagilag, erkölcsileg, minden tekintetben. Vannak új muszlim testvéreink, havonta megjelenő újságot adtunk ki, kétszer voltunk Irakban, segélyt vittünk ki, s sorolhatnám még az erőfeszítéseink gyümölcseit.

Bolek Zoltán
a Közösség elnöke

______________________________________________________________________

MI AZ ISZLÁM?
 

      Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülőföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.
Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta (sz.a.wa sz.),akit az Iszlám a próféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra.
A Prófétát megelőző időkben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora.
Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára.
A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták.
Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott.
Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsőként megteremtett Ádám művének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán.
Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak.
Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elől elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa.
Ebből lett Medina városának neve.
Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -időszámításukat.
630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlám vallást követte.
A történelemből tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám előretöréséről.

Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelező:

      Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.
A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az Ő prófétája."
Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."
Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.
Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplőtelen fogantatása után szült meg Mária)és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.

      A napi, meghatározott időben történő ima Istenhez.
Az imádkozást megelőzi a rituális tisztálkodás és az ima iránya minden esetben a mekkai Kába.

      A Ramadan havi böjt megtartása, mely a holdhónapok miatt minden évben más időpontra esik (általában kb.10 napot csúszik vissza évente).
Ekkor pirkadattól napnyugtáig nem szabad sem enni, sem inni és tartózkodni kell a szexuális élettől is. Felmentést csak a gyermekek, öregek és betegek kaphatnak, vagy az utazók, de nekik az elmulasztott alkalmakat be kell pótolniuk.

      A Zakat megfizetése, mely a Ramadan utolsó napjaiban válik esedékessé.
Ez az egyfajta egyházi adó a tárgyi évben felhalmozott anyagi javak
2, 5 ezrelékét teszi ki. Tehát, akinek van ilyen feleslege, az befizeti az illetékes szerveknek, akik ezt jótékonysági célokra fordítják.(Pl.: szegényeknek adnak belőle, iskolákat, fürdőket, mecseteket, kórházakat építenek,)

      A Hadzs, azaz a Mekkába történő zarándoklat teljesítése, mely minden olyan muszlim számára kötelező, amelyiknek egészsége és vagyoni állapota ezt megengedi. A zarándoklat teljesítése jó fizikai erőnlétet igényel, viszont páratlan lelki élményt nyújt a muszlimoknak. Innentől kezdve, aki ezt elvégezte, jogosult a "hadzsi" cím használatára. Jómagam elvégeztem 1997-ben és 2003-ban a Hadzsot, valamint 1999-ben az Umrát (kis zarándoklat).

      A muszlimok szent könyve a Korán, mely 114 szúrából (vers) áll.
Oszmán, a harmadik kalifa idején rendszerezték, és egységbe foglalták, ettől kezdve változatlan állapotban maradt meg a mai napig.

      Mohamed próféta életét és mondásait összegyűjtötték, melyből kialakult a Hadiszok gyűjteménye.
A hadiszokból és a próféta cselekedeteiből lett a Szunna.

      Az iszlámnak 5 vallásjogi iskolája van.
Nem célom most ezeket részletezni.

______________________________________________________________________

AZ ISZLÁM KIALAKULÁSA
 

1. Az emberek helyzete az iszlám előtt
     A VI. sz-ban az emberek nagy tévelygésben éltek, mivel Isten szentírását félreértették, elfelejtették és el is ferdítették. Erre szolgál bizonyítékul, ami a földön történt több helyen, ugyanis a perzsák tűzimádók volta, az indiaiak szentté tették a tehenet, az arabok az istentársítás bűnébe estek, bálványimádók lettek. A lánygyermekeket élve eltemették, hogy ne hozzanak szégyent a családra, a fiúka pedig azért ölték meg, hogy ne legyenek szegények miattuk. Az erős uralkodott a gyenge felett. Több törzsre oszlottak, egymást támadták. Mindezért szükség volt egy újabb isteni kinyilatkozásra, amely életre kelti az emberekben az istentől való félelmet. Életre kelteni mindazokat az erkölcsi elveket, amiről az emberek megfeledkeztek, akár egymással szembeni, akár az ember saját magával szembeni elveiről legyen szó. 610 körül megkapta Muhammad próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -az isteni kinyilatkoztatást, mely által a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -elkezdte az embereket megmenteni a sötétségből, és a világosságra vezetni. Erről beszél az Isten a Koránban:
     "Allah gyámolítója azoknak, akik hisznek. Kihozza őket a sötétségből a fényre. A hitetlenek gyámolítói azonban a bálványok. Kihozzák őket a fényből a sötétségbe. Azoknak a tűz lesz az osztályrészük és benne (égnek) örökké." (11.257)

2. Az iszlám az egész életet áthatja
     Az iszlám az élet minden részével foglalkozik: az imádsággal, a viselkedéssel, a politikával, a gazdasággal és minden más egyéb dologgal. Az iszlám figyelembe vette az emberi lelket, elmagyarázta neki, hogy hogyan kell az Istent imádni, hogyan kell a lelket tisztává tenni, és hogyan kell kapcsolatba lépnie a Teremtőjével. Mindezek mellett a testről sem feledkezett meg. Megparancsolta a testi tisztaságot, a rendes táplálékot, és megtiltotta neki mindazokat a dolgokat, melyek károsak. A társadalom helyes felépítését is elrendelte, megparancsolta a szülőkkel, rokonokkal és általában az emberekkel szembeni jó bánásmódot. Megparancsolta az igazmondást, a becsületességet, a tanácsadást és az egyenlőséget. Sőt a hitetlenekkel szembeni jó bánásmódot is elrendelte, amennyiben közös megegyezés van:
      "kivéve azokat a pogányokat, akikkel egyezséget kötöttetek, és akik azután nem rövidítettek meg benneteket semmiben és nem segítettek senkit ellenetek. Velük szembe be kell tartanotok a megállapodásukat a velük megszabott határidőig! Allah szereti az istenfélőket." (IX:4)
és még
     "Hogy is lehetne a pogányoknak egyezségük Allahhal és küldöttével -kivéve azokat, akikkel a Szent Mecsetnél kötöttek egyezséget? És ha megtartják a szavukat, akkor ti (is) tartsátok meg a szavatokat! Allah szereti az istenfélőket." (IX:1)

3. Az iszlám prófétája
     571-ben született Muhammad bin Abdullah bin Abdulmuttalib bin Hásim próféta Mekkában, ott nőtt fel árván. 8 éves koráig a nagyapjával élt, majd a nagybátyával (miután meghalt a nagyapja). Becsületes, igazmondó embernek ismerték, igazmondónak nevezték. 25 éves korában elvette Khadidzsa bint Khuwaylid-ot. Ezután kereskedőként dolgozott Mekkában. A város melletti helyen volt egy barlang, melyet Hirá-nak neveztek. Ide járt a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -időnként meditálni. 40 éves korában, miközben a barlangban meditált, megjelent előtte Gábriel arkangyal, és azt mondta neki:
-Olvass! -Nem tudok olvasni -felelte a Próféta. Ezután magához szorította a Prófétát -Isten dicsétje és üdvözítse. Ez megismétlődött háromszor, majd kinyilatkoztatott a Korán első öt verse:
     "Hirdess Ura nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legnagylelkübb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott. " (XCVI: 1-5)
     Ezzel kezdődött Muhammad -Isten dicsétje és üdvözítse -prófétasága. Titokban kezdte el a hitterjesztést a közeli rokonai és barátai körében. Egy idő után rájöttek a mekkai hitetlenek erre, és elkezdték őket üldözni. Ennek eredménye az volt, hogy el kellett vándorolniuk. Először Etiópiába vándoroltak, ahol menedéket találtak az ottani igazságos keresztény királynál (aki később muszlim lett). Később visszatértek Mekkába azt hívén, hogy az emberek már muszlimok lettek, de kiderült, hogy rossz hírt kaptak, ezért megint ki kellett vándorolniuk Etiópiába. A Mekkába lévő muszlimokat továbbra is kínozták, ami miatt úgy határozott a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -az iszlám állam kialakításának legfontosabb lépéseit. 8 év eltelte után visszatér Mekkába 10 ezer emberrel, ahol sok ember áttért az iszlámra, mivel látták, hogy a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -és a barátai jól bántak velük. Nem öltek meg senkit, nem bántalmaztak senkit, nem vágtak fát az iszlám parancsainak eleget téve.

4. Az iszlám tanítások forrásai
     Az iszlám vallásban nem lehet semmit se állítani hiteles bizonyíték nélkül. Ezért (sajnos) sok helyen a világon félreinformáltak az emberek, mert az információk 95%-a nem hiteles. Az iszlám források a következők:
          1. Korán: az Isten által kinyilatkoztatott szent könyv
          2. Prófétai hagyomány: ez a Próféta - Isten dicsérje és üdvözítse -
              mondásai, cselekedetei és jóváhagyásaiból áll.

 
Korán és Hadith ( a Próféta tanításai és cselekedetei)

A Korán az Istennek végső kinyilatkoztatása, ami az Iszlám tanításainak és törvényeinek forrása. A Korán a hit alapjaival, az erkölccsel, az emberiség történetével, az imádsággal, a bölcsességgel, az Isten és az ember kapcsolatával, az emberi viszonyok minden formájával foglalkozik. Összefoglaló tanítás, amelyre felépíthetők a fő társadalmi igazságok, a gazdaság, a politika, a törvényhozás, a jogtudomány, a törvénykezés és a nemzetközi kapcsolatok - ezek mind a Szent Korán fontos részei.

Mohamed maga írástudatlan volt, követői a Szent Koránt felügyeletével még élete során lejegyezték, megtanulták.

Az eredeti és teljes Korán arab nyelven mindenki számára elérhető. Ez az a nyelv, melyen a Korán kihirdetett. Értelmezéseinek soknyelvű fordítását széles körben használják.

A Hadith Mohamed próféta tanításainak, kinyilatkoztatásainak, cselekedeteinek gyűjteménye, melyet hűséges társai gondosan lejegyeztek és összegyűjtöttek. A Hadith a Koránverseket kifejti és magyarázza.

Az Istentisztelet fogalma

Az Iszlám nem csupán rituálékat tanít, s nem fogadja el azokat. A hitet, a szándékot és a cselekedetet hangsúlyozza. Istent szolgálni annyi, mint Őt megismerni és szeretni, az élet minden kérdésében az Ő útmutatása szerint cselekedni, a jóság parancsa szerint élni, elkerülni a gonoszságot, a zsarnokságot, kegyelmet és igazságot gyakorolni, az emberiség szolgálatával szolgálni Őt. Ennek koncepcióját mutatja be az alábbi Korán idézet:

"Az nem helyes, ha arcotokat kelet és nyugat felé fordítjátok, hanem a helyes az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, az angyalokat, az Írást s a prófétákat, pénzt áldoz az Ő szeretetére rokonoknak, árváknak, ínségben szenvedőknek, vándoroknak, kéregetőknek, s felszabadítja a (rab)szolgákat, megtartja az imát, s kötelező alamizsnát ad. S kik hűek egyezségükhöz, ha egyezséget kötöttek, kik a megpróbáltatásban, hányattatásban s a nyomor idején állhatatosak, ők azok, kik igazak, s ők azok, kik számon tartják (Allahot)." (Korán 2:177)

 

Az Iszlám életmód

Az iszlám minden ember számára világos útmutatást ad az élet minden történésében. Az útmutatások átfogóak, tartalmazzák az élet társadalmi, gazdasági, politikai, erkölcsi és lelki vonatkozásait. A Korán figyelmezteti az embert földi életének értelmére, saját magával, rokonaival, barátaival, közösségével, embertársaival és Teremtőjével szembeni kötelezettségére. Az ember az értelmes léthez alapvető utasításokat kap, majd az emberi létezés kihívásainak van kitéve, s ekkor ezeket az eszméket a gyakorlatban kell megvalósítania.

Az Iszlám az embert, mint egységes, teljesen egészet tekinti és nem mint szétválasztott, egymással vetélkedő részek összességét. A vallásos és a világi élet az ember számára nem különül el: az emberi létezés természetében egyesülnek.

 

Történelmi áttekintés

Mohamed (Allah fohász és békéje reá!) i.sz. 570-ben született Arábiában, Mekka városában. Egy előkellő és jómódú család sarja volt. Az első kinyilatkoztatást négy éves korában kapta. Tizenhárom évig hirdette az Iszlámot Mekkában. Ezen idő alatt őt és követőit, az Iszlám híveit üldözték és bántalmazták. Ezért Isten parancsára Medinába (egy másik város Arábiában) vándorolt. Rövid, 23 évnyi idő alatt teljesítette prófétai küldetését. 63 éves korában halt meg Medinában, s ott is temették el.

Teljes életet élt, minden ember számára ma is példaként szolgál. Élete a Korán tanítását és annak gyakorlati megvalósítását példázza.

 

Az Iszlám vonzereje

Az Iszlám, mivel a valóságot világos és egyenes módon fejezi ki, hatalmas vonzerőt jelent mindazoknak, akik a tudást keresik. Megoldást jelent az élet minden problémájára.

Az Iszlám a jobb és teljes élet útja, melynek minden szakában az Istent, a Mindenható Teremtőt, az Irgalmas Megtartót dicsérjük.

A muszlim népesség áttekintése (becslés):

	millió
Afrika	273,28
Ázsia	701,87
Európa	24,40
Észak-, Dél-Amerika és Ausztrália	2,44
Összesen:	1001,99

A világ 172 országából 53 azoknak a száma, amelyekben a muszlim lakosság a népesség 50%-át meghaladja.

 

A Mekkai Kába éjszaka

 

Az Iszlám - korunk problémáinak megoldása

Az emberek testvérisége

Az egyik nagy probléma, mellyel korunk embere szembekerül, a faji megkülönböztetés. A technikailag fejlett nemzetek képesek az embert a Holdra küldeni, de nem képesek megakadályozni abban, hogy embertársait gyűlölje és háborúskodjon.

Az Iszlám az elmúlt 1400 évben megmutatta, hogyan kell a faji megkülönböztetést megszüntetni. A zarándoklás alatt évről évre a valóságban is látható minden faj és nemzet igaz testvéreinek Iszlám csodája.

A család: a család, amely a civilizáció magját jelenti, minden nyugati országban felbomlóban van. Az Iszlám családi felépítés egyensúlyba hozza a férj, a feleség, a gyerekek és a rokonok jogait. Az Iszlám egy jól szervezett családi rendszerben az emberi önzetlenséget, bőkezűséget és a szeretetet erősíti.

A teljes életfelfogás

Az emberek életfelfogásuk szerint élnek. A világi társadalmak tragédiája abban rejlik, hogy nem képesek az élet különböző részeit összekapcsolni. A világi, a vallási, a tudományos és a lelki rész, úgy tűnik konfliktusba került számukra. Az Iszlám feloldja ezt a konfliktust, és harmóniát hoz az ember életfelfogásába.

______________________________________________________________________

A mindenható és könyörületes Allah nevében
MIT MONDANAK A KORÁNRÓL?

Az emberiség az isteni útmutatást csak két úton kapta: az egyik Allah szavai, a másik pedig a Próféták, akiket Allah választott ki, hogy közvetítsék akaratát az emberi lények felé. E két dolog mindig együtt járt, és azok a kísérletek, amelyek Allah akaratát egyik vagy másik elhanyagolásával akarták megismerni, tévútra vezettek. A hinduk mellőzték prófétáikat és minden figyelmüket a könyveiknek szentelték, amelyek csak szójátékoknak bizonyultak és végül elveszették azokat. Hasonlóképpen a keresztények is teljesen figyelmen kívül hagyták Allah Könyvét, és csak Krisztusnak tulajdonítottak jelentőséget, így nem csak isteni rangra emelték öt, de elvesztették a Bibliában megfogalmazott monoteizmus (egyistenhit) (TAWHEED) lényegét is.

Gyakorlatilag a Korán előtt kinyilatkoztatott fő szentírások, azaz az Őstestamentum és az Evangéliumok csak jóval a Próféták ideje után öltöttek könyvformát és kerültek lefordításra. Ez azért történt így, mert Mózes és Jézus követői nem tettek komoly erőfeszítéseket, hogy ezeket a Kinyilatkoztatásokat még a Próféták életében megőrizzék. Sőt, csak sokkal haláluk után Írták le őket. Tehát amit mi ma Bibliaként ismerünk (az á- és az Újtestamentumot), az nem más, mint egyes követők beszámolóinak tolmácsolása, amelyek részben hozzátettek, részben elvettek ún. Próféták eredeti kijelentéseiből. Ezzel szemben az utolsó kinyilatkoztatott könyv, a Korán eredeti formájában maradt fenn. Allah maga garantálta megőrzését, ezért az egész Koránt még Mohamed Próféta PBUH: (Allah békéje legyen vele!) élete során lejegyezték, bár csak néhány pálmalevél, pergamen, csont stb. állt rendelkezésükre. Ezen felül a Próféta több tízezer tanítványa kívülről is megtanulta az egész Koránt, valamint a Próféta maga is idézte Gábriel arkangyalnak évente egyszer, majd halála előtt kétszer. Ezután az első Kalifa, Abu Bakr megbízta a Próféta imokát, Zaid Ibn Thabit-ot, hogy gyűjtse össze egy kötetbe az egész Koránt. E kötetet Abu Bakr haláláig magánál tartotta. Majd a második kalifára, Umar-ra hagyta, utána pedig Hafsz-hoz, a Próféta feleségéhez került. Ebből az eredeti kötetből a harmadik kalifa, Uthman másolatokat készítetett és azokat különböző muzulmán területekre küldte. A Koránt azért őrizték ilyen lelkiismeretesen, mert ez volt az emberiség útmutató könyve a jövendő időkre. Ezért nem csak az arabokhoz szól, akiknek a nyelvén eredetileg kinyilatkoztatott. Az emberi lényekhez szól:

"Óh, ember! Mi térített el Uradtól?" A Korán tanításainak gyakorlatiasságát Mohamed és a jó muzulmánok példája alapozta meg az évszázadok során. A Korán jellegzetes szemléletmódját az adja, hogy instrukció az ember általános jólétét célozzák, és elérhető lehetőségeken alapulnak. A Korán bölcsessége minden tekintetben döntő. Sem a testet nem ítéli el vagy kínozza, sem a lélekről nem feledkezik meg. Nem humanizálja az Istent, és nem isteníti az embert. Mindent gondosan a helyére tesz a teremtés teljes rendszerében.

Valójában azok a tudósok, akik azt állítják, hogy Mohamed volt a Korán szerzője, olyasmit mondanak, ami emberileg lehetetlen. Egy 6. századi személy hogyan mondhatott volna olyan tudományos igazságokat, amilyen a Koránban találhatók? Leírhatta-e olyan pontosan az embrió méhen belüli fejlődését, ahogy azt a modern tudomány teszi? Másrészt, logikusnak tűnik-e azt hinni, hogy Mohamed, akit 40 éves koráig csak becsületesnek és tisztességesnek jellemeztek, hirtelen belekezdett egy olyan könyv megírásába, amely páratlan irodalmi értékű, és amelyhez foghatót az arab költök és szónokok legjobbjai sem tudtak alkotni? Végül jogos-e azt mondani, hogy Mohamed, akit társadalma megbízhatónak (AL-AMEEN) ismert, és akit a nem muzulmán tudósok még ma is csodálnak becsületességéért és tisztességéért, hamis állításokkal hozakodott volna elő és ebben a tévhitben oktatta volna a jellemes, tisztességes és becsületes emberek ezreit, akik a legjobb emberi társadalom létrehozására voltak képesek a földön? Biztos, hogy minden őszinte és elfogulatlan igazságkereső arra a meggyőződésre jut, hogy a Korán Allah kinyilatkoztatott könyve.

Anélkül, hogy szükségszerűen egyetértenénk minden mondásukkal, idézünk néhány véleményt a Koránról a jelentős nem muzulmán tudósoktól. Az olvasó könnyen észreveheti, hogy a modern világ közeledik a valósághoz a Koránt illetően. Azzal fordulunk minden széles látókörű tudóshoz, hogy az előzőekben említett szempontok tükrében tanulmányozzák a Koránt. Biztosak vagyunk abban, hogy e kísérletek meggyőzik majd az olvasót, hogy a Koránt emberi lény nem írhatta.

"Bármilyen gyakran fordulunk is hozzá (a Koránhoz), először újra és újra ellenszenvet ébreszt, majd hamarosan vonzani kezd, ámulatba ejt és végül kivívja tiszteletünket. Stílusa, összhangban tartalmával és céljával szigorú, nagyszerű, félelmetes - minduntalan igazán fennkölt -Így e könyv minden korban nagy hatást fog gyakorolni."
/idézet Goethe-től, T. P. Hughes (Dictionary of Islma) Az Iszlám szótára című művében 526. oldal/

"A Korán kétségkívül fontos helyet foglal el a világ kiemelkedő vallási könyvei között. Bár a legfiatalabb korszakalkotó mű, amely ezzel irodalmi csoporthoz tartozik, mégis alig van más olyan, amely hasonló csodás hatást gyakorolt volna az emberek nagy tömegére. Az emberi gondolkodás és a jellem teljesen új szakaszát hozta létre. Először változtatta át az Arab félsziget számos különböző sivatagi törzsét egyetlen hős nemzetté, majd a mohamedán világ hatalmas politikai-vallási szervezeteinek létrehozásával folytatódott a sor, melyek olyan jelentos erőt képviselnek, hogy Európának és a Keletnek is számolnia kell velük."
/G. Margoliouth bevezetője J.M Rodwell A Korán című művéhez, New York, Everyman's Library, J977, VII./

"Egy mű, amely olyan erős és látszólag összeegyeztethetetlen érzelmeket vált ki még a távoli olvasóból is -távoli időben, de még inkább szellemi fejlettségében -, egy mű, amely nemcsak legyőzi a figyelmes áttanulmányozás kezdetén jelentkező ellenszenvet.
Alkotás. A legnagyobb érdeklődésre számottartó probléma az emberiség sorsával foglalkozó minden gondolkodó megfigyelő számára."
/Idézet Dr. Sleingass-tól 7:P. Hughes Az Iszlám szótára című művében (Dictionary of Islam), 526-7. oldal/

"A fenti megfigyelés tarthatatlanná teszi azt a feltételezést, hogy Mohamed volt a Korán szerzője. Hogy válhatott volna egy írástudatlan ember az egész arab irodalom legfontosabb szerzőjévé az irodalmi értékeket tekintve? Hogy jelenthetett volna ki olyan tudományos jellegű igazságokat, amelyeket más emberi lény az adott korban nem is ismert, és mindezt anélkül, hogy a legcsekélyebb hibát is elkövette volna az e témáról szóló állításában?"
/Maurice BucailIe: A Biblia, a Korán és a tudomány (The Bible, The Quran and Science), 1978, 125. oldal/

"Itt tehát érdemeit, mint irodalmi műét, nem lehet előzetesen kialakított irányelv vagy esztétikai szempont alapján mérni, hanem aszerint a hatás szerint, amelyet Mohamed kortársaira és honfitársaira gyakorolt. Ha hallgatósága szívéhez olyan erőteljesen és meggyőzően szólt, hogy mostanáig egyesítette a széthúzó és ellenséges elemeket egy tömör és jól szervezett egységgé, olyan gondolatokat serkentett, amelyek jóval meghaladták az arab elmék addig uralkodó elveit, akkor tökéletes volt szónokiassága, egyszerűen azért, mert a barbár törzseket civilizált nemzetté kovácsolta, és a történelem régi láncolatába új vetületeket hozott."
/Idézet Dr. Steignass-tól 7:P. Hughes Az Iszlám szótára című művében (Dictionary of Islam) 528. oldal/

"Miközben kísérletet tettem arra, hogy elődeim teljesítményén javítsak és olyan valamit hozzak létre, ami az arab Korán nagyszerű retorikájának (szónoklat) halvány visszhangjaként fogadható el, nagy igyekezettel tanulmányoztam azt a bonyolult és igen változatos harmóniát, amely -eltekintve magától a mondanivalójától -tagadhatatlanul az emberiség legnagyobb irodalmi műalkotásai közé emeli a Koránt... Ezt a nagyon jellemző vonást a páratlan összhangot ahogy a hívő Pickthall jellemezte a Szent Könyvet, melynek hangjai könnyre fakasztják és eksztázisba (elragadtatás) ejtik az embert, a korábbi fordítók majdnem teljesen figyelmen kívül hagyták, így nem meglepő, hogy munkáik egészen unalmasnak és laposnak tűnnek, összehasonlítva a ragyogóan díszített eredetivel."
/Arthur J: Arberry: A lefordított Korán (The Koran Interpreted), London: Oxford University Press, 1964, px/

"A Korán teljesen objektív vizsgálata a modern ismeretek tükrében, arra a felismerésre vezet, hogy a kettő szoros összhangban van, mint azt már több alkalommal említettük. Hatására elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy Mohamed korabeli ember ilyen állítások szerzője lehetett volna, tekintettel a kor ismeretszintjére. E megfontolások is részét képezik annak, ami a Korán Kinyilatkoztatás számára egyedi helyet biztosít, és arra késztetik a tárgyilagos tudóst, hogy elismerje, nem képes csupán materialista alapon magyarázatot adni."
/Maurice Bucaille: A Korán és a modern tudomány (The Quran and Modern Science) 1981, 18. oldal/

Isten tulajdonságai

Amennyiben a Teremtő örök és örökké tartó, akkor tulajdonságai is örökké kell, hogy tartsanak. Nem veszíthet tulajdonságaiból és nem is szerezhet újakat. Ha ez így van, akkor tulajdonságai abszolútak. Lehet-e több egy Teremtőnél, amely ilyen abszolút tulajdonságokkal rendelkzik? Létezhet-e például két ilyen abszolút módon hatalmas Teremtő? Egy pillanat alatt eldönthető, hogy ez nem lehetséges.

A Korán ezt a következő módon összegzi:

"Istennek nincs fia, és mellette sincs semmilyen más isten: mert akkor minden isten utánozná azt, amit Ő teremtett, és néhányan köztük többre vinnék, mint a többiek. És ha a földön vagy a mennyekben Istenen kívül még más istenek is léteznének, a föld és a menny bizonyára összedőlne."

 

Isten egyedülisége

A Korán emlékeztet bennünket az állítólagos istenek hamisságára. Az ember által készített tárgyak bálványozóitól ezt kérdezi: "Imádod-e azt, amit magad készítettél, vagy hiszel-e másokban, Allahon kívül, mint védőidben, akik magukat sem tudják megvédeni?" A mennyei dolgokat bálványozóknak a Korán Ábrahám történetét idézi:

"Amikor az éjszaka leszállt rá, meglátott egy csillagot és azt mondta: "Ez az én Uram", de amikor a csillag leszállt, azt mondta: "Nem szeretem az eltűnőket." Amikor látta a holdat feljönni, azt mondta: "Ez az én Uram.". De amikor a hold leszállt azt mondta: "Ha az én Uram nem vezet engem, akkor biztosan én is eltévedek, mint a többiek." Amikor meglátta a felkelő napot, azt mondta: "Ez az én Uram, ez nagyobb.". De amikor a nap leszállt, azt mondta: "Óh népeim, biztosan el fogom az hagyni, amire ti gondoltok. Arcomat Őfelé fordítottam, akitől a mennyek és a föld származik. Tiszta hitű ember vagyok és nem a bálványimádók közül való."

 

A hívő magatartása

Ahhoz, hogy valaki muszlim lehessen, azaz Istennek tudja adni magát, szükséges Isten egyedüliségében hinnie, abban az értelemben, hogy Ő az egyedüli Teremtő, Megóvó, Tápláló, stb. Ez a hit -amelyet később Tawhid Ar-Rububiyyah-nak nevezünk- azonban nem elegendő. A bálványimádók közül sokan azt hitték, hogy csak a magasságos Isten tehette mindezt. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy muszlimokká váljanak. A Tawhid Ar-Rububiyyah-hoz szükséges még a Tawhid Ar-Uluhiyyah is, azaz el kell ismerni azt a tényt, hogy egyedül Isten az, aki áhítatosan tisztelni és szolgálni kell, és aki ezt elfogadja tartózkodik minden más dolog vagy személy bálványozásától.
Miután ezt sikerült elérni, az egy és igaz Istent illetően, a hívőknek állandóan hinnie kell Őbenne, és semmi sem szabad, hogy az igazság tagadására késztesse.
Amikor a hit belép egy ember szívébe, az ott bizonyos szellemi állapotokat idéz elő, amelyek következményei bizonyos cselekedetek lesznek. Ezek a szellemi állapotok és cselekedetek az igaz hit bizonyítékai. A próféta azt mondta: "A hit az, amely keményen ül a szívben és amelyet tettleg bizonyítanak."
A fenti szellemi állapotok közül a legfontosabb az isten irányába érzett hála, amelyet az ibada (ima, áhítat) lényegének is lehet tekinteni.
A hála érzése annyira fontos, hogy a nem hívőt "káfer"-nak hívják, amely azt jelenti, hogy "az ember, aki tagadja az igazságot", illetve a "hálátlan ember".

A hívő szereti Allahot és hálás neki azokért a kegyekért, amelyeket tőle kapott, de mindig tudatában van annak, hogy jó cselekedetei - legyenek azok gondolati vagy fizikai tettek - messze vannak attól, hogy együtt lehessen őket említeni az isteni kegyekkel, és a hívő mindig aggódjon azon, hogy az isten megbünteti itt vagy a túlvilágon. A hívő tehát féli az Istent, megadja magát Neki, és mély alázattal szolgálja Őt. Lehetetlen ilyen szellemi állapotba kerülni anélkül, hogy valaki ne gondoljon Istenre. Az Istenre való gondolás tehát hit éltető ereje, amely nélkül az elhalványul és elhal. A Korán megpróbálja a hálaérzetet felkelteni azáltal, hogy nagyon gyakran ismételgeti Isten tulajdonságait. A legtöbb ilyen tulajdonságot az alábbi Korán-idézetekben találhatjuk együttesen említve:

"Ő Allah, akin kívül nincs más isten. Ő a rejtett és nyilvánvaló dolgok tudója. Ő a könyörületes és az irgalmas. Ő Allah, akin kívül nincs más Isten, a király, a szentséges, a békesség a biztonságot adó, a megóvó, a hatalmas, az óriási, a büszke. Magasztaltassék Allah! Mennyire fölötte áll annak, amit társítanak mellé! Ő Allah, a Teremtő, az alkotó, a megformázó. Őt illetik meg a legszebb nevek. Őt magasztalja mindaz, ami egekben és földön van. Ő a hatalmas és a bölcs." (59: 22-24)

"Allah - rajta kívül nincs más isten - az élő, a magában létező. Nem vesz rajta erőt szendergés, álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon (teremtményei között) ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna nála (a Feltámadás Napján)? Tudja azt, ami a teremtményei előtt van (az életben), és azt, ami mögöttük van (a túlvilágon). Ők azonban nem fognak fel semmit az Ő tudásából, kivéve azt, amit Ő akar. Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megőrzésük nem görnyeszti meg Őt. Ő a magasztos és a hatalmas." (2:255)

"Ti, az Írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban, és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia csupán küldötte Allahnak, és Ő Allah szava, amit sugalmazott Máriának és belőle kiáradó szellem. Higgyetek hát Allahban és az Ő küldötteiben, és ne mondjátok azt, hogy Három (Hármas istenség)! Hagyjátok abba! Jobb az Nektek! Allah csupán egyetlen Isten. Magasztaltassék! Hogyan is lehetne gyermeke?" (4:141)

Prófétaság az Iszlámban

A prófétaság fogalma nem ismeretlen az isteni kinyilatkoztatású vallások számára, mint például a zsidó vagy keresztény vallás esetében. Az Iszlámban ennek speciális helyzete és jelentősége van.
Az Iszlám szerint, Allah nemes célra teremtette az embert, arra, hogy Őt imádja és az Ő tanításai és útmutatásai alapján erényes életet éljen. Hogyan tudná az ember, mi a szerepe és létének célja, ha nem kap folyamatos és gyakorlati útmutatásokat azzal kapcsolatban, hogy mit akar tőle Allah? Ekkor van szükség a prófétaságra. Így Allah minden népből egy vagy több prófétát választott ki azért, hogy ezek vigyék el üzenetét az embereknek.
Jogosan tehetjük fel most a kérdést: Hogyan kerültek kiválasztásra a próféták és ki kaphatta meg ezt a nagy kegyet? A prófétaság Allah áldása és figyelme, amelyet Ő annak ad, akinek akar. Áttekintve azonban a történelem során fellépő különböző hírvivőket, a próféták három tulajdonságát lehet határozottan felismerni:

1. Erkölcsi és intellektuális szempontból a legjobb a közösségbe. Ez azért fontos, mert a próféta élete modellként szolgál követői számára. A próféta személyisége meg kell, hogy ragadja az embereket, azért, hogy elfogadják üzenetét és ne riadjanak el tőle esetleges hibás jelleme miatt. Miután megkapta az üzenetet, a próféta tévedhetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem fog elkövetni semmilyen bűnt sem. Néhány apróbb hibája lehet, amelyeket azonban a kinyilatkoztatás általában kijavít.

2. A prófétákat csodák segítik annak bizonyítására, hogy nem szélhámosak. Ezeket a csodákat Isten ereje és engedélye biztosítja, és általában azon területen következnek be, ahol a kor emberei valamiben kitűnnek. Ezt illusztrálhatjuk, ha felidézzük a legfontosabb világvallások három prófétájának főbb csodáit: a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám esetében. Mózes kortársai jól értettek a varázsláshoz. A legnagyobb csoda tehát az volt, amikor Mózes (Allah békéje legyen Vele!) legyőzte Egyiptom akkori legjobb varázslóit. Jézus kortársairól azt mondják, hogy remek orvosok voltak. Ezért Jézus (Allah békéje legyen Vele!) csodái a halottak feltámasztására és gyógyíthatatlan betegségek gyógyítására irányultak. Az arabok, Mohamed (Allah békéje legyen Vele!) próféta kortársai, híresek voltak ékesszólásukról és csodálatos költészetükről. Így amelyet Allah Mohamed (Béke legyen Vele!) prófétának nyilatkozott ki. Ehhez hasonlót az arab költők és szónokok egész regimentje sem volt képes megalkotni annak ellenére, hogy erre maga a Korán ad többször kihívást. Mohamed próféta csodájában volt valami speciális, minden addigi csoda ugyanis időben és térben korlátozott volt, azaz bizonyos emberek, csak bizonyos időben láthatták azokat. Nem így van ez a Koránnál. Ez ugyanis egyetemes és örökké tartó. Látták már az előző generációk és látni fogják a jövő generációi is stílusának, tartalmának és lelki felemelő erejének csodáját. Ezeket mindig meg lehet vizsgálni és általuk bebizonyosodik a Korán isteni ereje.

3. Minden próféta világosan kijelenti azt, hogy a kinyilatkoztatás nem tőle származik, hanem Istentől, az emberiség jóléte érdekében. A prófétáknak azt is sikerült megerősíteniük, hogy milyen kinyilatkoztatások történtek meg előttük, és mi fog bekövetkezni a jövőben. A próféták annak bemutatására teszik ezt, hogy ők egyszerűen azt az üzenetet közvetítik, amelyet nekik minden ember és minden idők Egyedül Igaz Istene adott át. A próféták által közvetített üzenet tehát lényegében ugyanaz és ugyanazt a célt szolgálja. Ezért az üzenet nem térhet el attól, ami már előzőleg kinyilatkoztatásra került, és vonatkozik a jövőben bekövetkező eseményekre is.

A próféták fontosak ahhoz, hogy Isten (Allah) üzenetét és utasításait közvetítsék az emberek felé. Nem tudjuk, hogy miért születtünk? Mi fog történni velünk halálunk után? Van-e élet a halál után? El kell-e számolnunk tetteinkkel? Más szóval, van-e jutalma vagy büntetése életünkben véghez vitt tetteinknek? Ezek és sok más, Istennel, angyalokkal, a mennyországgal, a pokollal stb. kapcsolatos kérdés sem válaszolható meg a Teremtő és a láthatatlan világ ismerőjének közvetlen kinyilatkoztatása nélkül. A válaszoknak hitelesnek kell lenniük, és olyan személyektől kell származniuk, akiket tisztelünk és akikben bízunk. Ezért van az, hogy a hírvivők az erkölcsös viselkedés és az intellektuális képességek tekintetében társadalmunk legjobbjai.
Így néhány nagy prófétáról szóló rágalmazó bibliai történeteket nem fogadják el a muszlimok. Ilyen például az, amikor Lót az írások szerint ittasan paráználkodott a lányaival, vagy az, amikor Dávid egyik parancsnokát halálra ítélte azért, hogy nőül vehesse annak feleségét. A muszlimok prófétái nagyobbak annál, amit ezek a történetek jeleznek. Ezek a történetek ugyanis az Iszlám vallás szempontjából nem lehetnek igazak.
A prófétákat csodás módon segíti az Isten, és Ő az, aki utasításokat ad számukra az üzenet megerősítésére. A prófétáknak az emberiség számára adott üzeneteinek tartalmát a következőképpen összegezhetjük:

a) isten világos megfogalmazása: tulajdonságai, teremtő munkája, valamint az, hogy mit lehet és mit nem lehet neki tulajdonítani.
 
b) Világos elképzelés a láthatatlan világról, az angyalokról, a dzsinekről (szellemekről), mennyországról és pokolról.
 
c) Miért teremtett Isten bennünket? Mit akar tőlünk és mi a jutalma vagy büntetése annak, ha engedelmeskedünk vagy nem engedelmeskedünk Neki?
 
d) Hogyan éljünk a társadalomban, hogy megfeleljünk az Ő akaratának? Ezek tehát olyan utasítások és törvények, amelyeket helyesen és becsületesen alkalmazva boldog és ideális társadalmat kapunk.

A fentiekből világos, hogy a prófétákat nem lehet helyettesíteni. Még manapság is, a tudomány előrehaladása mellett, a természetfölötti világról szóló információk egyedüli forrása a kinyilatkoztatás. A vezetést nem lehet elnyerni sem a tudományból, sem misztikus tapasztalásból. Az első ugyanis túlságosan materiális és korlátolt, míg a második szubjektív és gyakran túlságosan félrevezető.

Most megkérdezhetjük:
Hány prófétát küldött Isten az emberiségnek?
Ezt nem tudjuk pontosan. Néhány muszlim tudós 240.000-re teszi a próféták számát. Mi csak azt tudjuk biztosan, ami világosan álla Koránban, azaz Isten egy (vagy több) hírvivőt küldött minden nemzetnek. Ez azért van így, mert Isten Egyik Alapelve az, hogy ő soha nem számoltatja el az embereket anélkül, hogy előtte ne tudatta volna velük világosan, hogy mit akar és mit nem szeretne tőlük. A Korán 25 próféta nevét említi és jelzi azt, hogy más próféták is léteznek, akik nem kerültek megemlítésre. A 25 között szerepel Noé, a bárkás ember, Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed. Ez az öt próféta a legnagyobb Isten hírvivői között. Ők az úgynevezett "eltökélt" próféták.

 

Ábrahám lábnyoma az üvegbúra alatt
Ábrahám építette az első Szentélyt Mekkában

 

Kiemelkedő jelentőségű az Iszlámnak a prófétaságba vetett hitében az, hogy a muszlimok hiszik és tisztelik Isten összes hírvivőjét, kivétel nélkül. Mivel minden próféta ugyanattól az egy Istentől jön és ugyanazt a célt szolgálják - az emberiség Istenhez vezetését - a bennük való hit alapvető és logikus. Egyesek elfogadása és mások elvetése a próféták szerepének félreértelmezésén vagy faji megkülönböztetésén alapulhat csak. Az Iszlám az egyedüli vallás a világon, ami hittételének tartja az Isten prófétájában való hitet. A zsidók például nem fogadják el Jézus Krisztust és Mohamedet, a keresztények visszautasítják Mohamedet és tulajdonképpen Mózest sem fogadják el, mivel nem az ő törvényei szerint élnek. A muszlimok mindnyájukat elfogadják, mint Isten hírvivőit, akik vezetik az emberiséget. Az Istentől a fenti próféták által hozott kinyilatkoztatások azonban valamilyen módon megmásításra kerülnek. A Korán a következőképpen említi az Isten minden hírvivőjében való hitet:

"Mondjátok: Hiszünk Allahban és abban, ami a kinyilatkoztatás nyomán leküldetett hozzánk és Ábrahámhoz, Ismaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és Izrael törzseihez, és hiszünk abban, amit Mózes, Jézus és a próféták kaptak az úrtól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem köztük. Mi Allahnak vetjük alá magunkat." (2:136)

A Korán az alábbiak szerint folytatja a muszlimok tanítását arra, hogy ez az egyedüli és elfogulatlan vallás. Ha más nemzetek is ugyanezt hiszik, akkor jó úton járnak. Ha nem ezt teszik, akkor nyilvánvalóan saját hóbortjaikat és előítéleteiket követik, és Istennek gondja lesz rájuk. Ezt olvassuk a Koránban:

"Ha ugyanabban hisznek, amiben ti hisztek, akkor a helyes úton járnak, ha azonban hátat fordítanak, akkor szakadárok. Allah megvéd téged a pogányok gonoszságaival szemben. Ő mindent hall és tud. Ki lehetne jobb Allahnál az ő kenetében?"

A prófétasághoz legalább két olyan fontos szempont kapcsolódik, amelyeket tisztázni kell. Ezek a szempontok Jézus és Mohamed prófétaként betöltött szerepét érintik, amit gyakran félreértenek.
Jézusnak istenségét és Isten fiának való kikiáltását a Korán határozottan visszautasítja. Jézus (Allah békéje legyen Vele!) a Koránban úgy szerepel, mint Isten egyik nagy prófétája. A Korán világosan kifejti azt, hogy Jézus (Allah békéje legyen Vele!) apa nélküli születése nem teszi őt Isten fiává, és ebben a vonatkoztatásban megemlíti Ádámot, akit Isten anya és apa nélkül teremtett meg.

"Jézus olyan Allah előtt, mint Ádám. Porból teremtette őt, majd azt mondta néki: legyél! - és lett!" (3:59)

A többi prófétákhoz hasonlóan, Jézus (Allah békéje legyen Vele!) szintén véghezvitt csodákat. Például feltámasztotta a halottakat, meggyógyította a vakokat, mindig világosan kijelentette, hogy mindez Istentől származik. Tulajdonképpen Jézus személyével és küldetésével kapcsolatos téves elképzelések jó talajra leltek követői között, mivel az általa terjesztett isteni üzenetet nem akkor jegyezték fel, amikor Jézus a Földön volt, hanem körülbelül csak száz évvel később. A Korán szerint Jézust Izrael gyermekeihez küldték. Jézus (Allah békéje legyen Vele!) megerősítette a Tora érvényességét, amely Mózesnek került kinyilatkoztatásra, és meghozta az örömhírt egy, az utána következő, végső hírvivőről is.

"És emlékezz arra, amikor Jézus, Mária fia azt mondta: Izrael fiai! Allah küldött engem hozzátok, bizonyságául annak, ami a Torából előttem volt, és hogy örömhírt hozzak egy küldöttről, aki énutánam jön el és akinek Ahmad (Mohamed) a neve." (61:6)

A zsidók többsége azonban elutasította Jézus szolgálatát. Összeesküdtek ellene és keresztre feszítették. A Korán azonban visszautasítja ezt az elképzelést, és azt mondja, hogy nem ölték meg és nem feszítették keresztre Jézus, hanem Isten emelte őt magához. Van egy idézet a Koránban, amely arra vonatkozik, hogy Jézus visszajön és az összes keresztény és zsidó hinni fog benne, mielőtt meghalna. Ezt Mohamed próféta hiteles mondatai is alátámasztják.
Isten utolsó prófétája, Mohamed Arábiában született i.sz. VI. században. 40 éves koráig csak úgy ismerték őt, mint kiváló jellemű és kulturált embert, és Al-Ameen-nek (a tisztességes) hívták. Ő sem tudta azt, hogy hamarosan próféta lesz belőle és Isten kinyilatkoztatásait arra, hogy az egyedüli Istent imádják és fogadják el őt, mint Allah prófétáját. A kinyilatkoztatást, amit kapott, megőrizték emlékezetükben társai, és életében lejegyezték pálmalevelekre, bőrre stb. A mai Korán tehát ugyanaz, mint ami neki került kinyilatkoztatásra és annak egyetlen szótagja sem változott azóta, mivel maga Isten garantálta annak megőrzését. A Korán olyan könyv, amely az egész emberiség örök időkre történő vezetésére szolgál, és amely Mohamed nevét úgy említi, mint Isten utolsó prófétája.

______________________________________________________________________

AZ ISTENTISZTELET ELMÉLETE AZ ISZLÁMBAN

Az istentisztelet elméletét az Iszlámban sok ember, köztük néhány muszlim is félreérti. A tiszteletet gyakran úgy értelmezik, mint rituális tevékenységet, mint például imádkozás, böjtölés, karitász tevékenységek jótékonysági végrehajtását. A tisztelet ezen korlátolt értelmezése csak egy része annak, amit az istentisztelet az Iszlámban jelent. Ezért van az, hogy az istentisztelet hagyományos definíciója az Iszlámban olyan átfogó meghatározás, amely tartalmazza az egyénnek majdnem minden tevékenységét. A meghatározás valahogy így szól:

"Az istentisztelet olyan fogalom, amely magában foglalja egy személy mindazon külső és belső mondásait és cselekedeteit, amelyeket Isten szeret."

Más szóval, az istentisztelet mindaz, amit valaki Allah örömére mond vagy tesz. Ez természetesen magában foglal rituálékat (szertartásokat), valamint hitet, társadalmi tevékenységet és az embertársak javára végzett tetteket is.
Az iszlám az egyént egészként kezeli. Az egyéntől elvárja, hogy teljesen átadja magát Allahnak, ahogy a Korán tanította Mohamed prófétát.

"Mondd (ó, Mohamed), hogy imám, az áldozat(i állat)om, életem és halálom Allahra tartozik, a világok urára. Nincs hozzá hasonló, nincs neki társa (hisz ő az egyedüli Isten). Ennek (megvallására) szólítottam föl, és én vagyok az első muszlim (aki aláveti magát Allahnak)." (6:162-163)

Ezen engedelmesség természetes következménye az, hogy minden ember cselekedeteinek igazodni kell azon valaki tanításaihoz, amiket az illető személy megfogad. Mivel az Iszlám egyfajta életmódot jelent, ez megkívánja, hogy követői életüket minden vonatkozásában - legyen az vallási vagy egyéb - az Iszlám tanításai szerint éljék. Vannak olyan emberek, akik a vallásról azt gondolják, hogy ez nem más, mint Isten és ember közti személyes kapcsolat, ami a vallási szertartásokon kívül semmilyen hatással nincs az emberek cselekedeteire.
Tulajdonképpen az Iszlám nem sokat foglalkozik azokkal a puszta rituálékkal, amelyeket mechanikusan végeznek, és amelyeknek nincs hatásuk az ember belső életére. A Korán az alábbi módon szólítja meg a Könyvben szereplő hívőket és nem hívőket, akik a Kibla irányról vitatkoznak (a Kibla imádkozási irány, ami a Mekkában levő Kába felé mutat):

"Nem az a jámborság, ha orcátokat Napkelet vagy Napnyugat felé forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a Végső Napban, az angyalokban, a Szentírásban és a prófétákban, s aki javait, -bármily kedvesek is azok néki - odaadja rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az utazásban arra rászorultaknak, koldusoknak, s a rabszolgák kiváltására. Elvégzi az istentiszteletet és megadja (az évi) zakatot (anyagi segítséget nyújtanak az arra rászorulóknak), akik teljesítik kötelezettségeiket, ha kötelezettséget vállaltak, akik állhatatosak a szükségben, bajban és megpróbáltatásban. Egyedül ők az igazak és ők az istenfélők." (2:177)

A fenti mondatokban szereplő cselekedetek a jámborság cselekedetei és ennek csak egy részét alkotják az istentiszteletek. A próféta beszél nekünk a hitről, amely az istentisztelet alapja, azaz "hatvan és még néhány ágból áll, amelyek közül a legmagasabb Allah egyedüliségében való hit, abban, hogy nincs más Isten, csak Allah. A legalacsonyabb az istentiszteletek sorában pedig az, amikor az ember útjából eltávolítjuk az akadályokat."
A jó munkát az Iszlám egyfajta istentiszteletnek tekinti. A próféta azt mondta:

"Az, aki az est leszálltával munkájától megfáradtnak érzi magát, azoknak Isten megbocsátja bűneit."

A tudás szomjazása az egyik legmagasabb rendű istentisztelet. A próféta azt mondta társainak, hogy "a tudás óhajtása minden muszlim (vallásos) kötelezettsége". Egy másik mondatában a próféta azt mondta:

"A tudás szomjazása egy órán át jobb, mint az imádkozás 70 éven keresztül."

Az udvariasság, az együttműködés szintén az istentisztelet részei, akkor amikor Allah kedvére teszik azokat, ahogy a próféta mondta:

"Ha barátodat mosollyal fogadod, akkor jót teszel, ha segítesz valakinek állatát megrakni, akkor jót teszel, és ha vizet töltesz vödrébe, akkor jót teszel."

Érdemes megemlíteni, hogy a kötelesség teljesítése is egyfajta istentisztelet. A próféta mondta, hogy mindaz, amit valaki családjával törődik, egyfajta jótett, és ezért az illetőnek jutalma lesz, ha azt megfelelően kéri. A család tagjaival való kedvesség egyfajta istentisztelet, mint az is, amikor valaki házastársának szájába élelmet tesz. Ezt mondja nekünk a próféta. Azonban nemcsak ezek a tettek, hanem azok is, amit nagyon szeretünk csinálni - ha azokat a próféta megfelelő utasításai szerint tesszük - szintén az istentisztelet körébe tartoznak.

A próféta azt mondta társainak, hogy akkor is meg lesznek jutalmazva, ha feleségeikkel nemi kapcsolatba lépnek. A társak megrökönyödtek és ezt kérdezték:
"Hogyan kaphatnánk jutalmat valamiért, amit nagyon szeretünk?"
A próféta megkérdezte őket:
"Tételezzük fel, hogy illegálisan elégítitek ki vágyaitokat. Nem gondoljátok, hogy ezért büntetést kaptok majd?"
Ők azt válaszolták:
"Igen."
A próféta azt mondta:
"Tehát ha azt legálisan teszitek feleségeitekkel, akkor jutalmat kaptok."

Ez azt jelenti, hogy a fenti tett is az istentisztelet körébe tartozik.
Az Iszlám tehát a nemi kapcsolatot nem tekinti alantas dolognak, amit az embereknek el kell kerülni. Ez csak akkor alantas és bűnös, amikor házasságon kívüli.
Az előzőekből világos az, hogy az istentisztelet az Iszlámban egy nagyon átfogó elv, amely az egyén minden pozitív jellegű tevékenységét magában foglalja. Ez természetesen összhangban áll az Iszlámnak, mint életmódnak minden magában foglaló jellegével. Az Iszlám az emberi életet minden szinten szabályozza: az egyén, a társadalom, a gazdaság, a politika és a lélek szintjén. Így az Iszlám eligazítást tud nyújtani az élet legkisebb kérdéseiben is. Tehát ha betartjuk ezeket a részleteket, ez azt jelenti, hogy betartjuk az Iszlám tanításait az illető területen. Nagyon ösztönző lehet az, amikor valaki rájön arra, hogy Isten minden tevékenységét istenimádatnak veszi. Ez elvezetheti az egyént arra, hogy cselekedeteiben Allah örömét keresse és mindent a lehető legjobban tegyen, akkor is, ha figyelik, és akkor is, ha egyedül van. Hiszen mindig jelen van az állandó "felettes", aki mindent tud, azaz Allah.

Amikor a nem rituális jellegű istentiszteletet tárgyaljuk először, az nem azt jelenti, hogy alulértékeljük a rituális istentisztelet jelentőségét. A rituális istentisztelet ugyanis . amennyiben igaz lélekkel hajtják azt végre - erkölcsileg és lelkileg felemeli az embert, és képessé teszi arra, hogy cselekedeteit minden területen Isten irányítása szerint hajtsa végre. A rituális istentiszteletek közül a Szalah (rituális imádkozás) két szempontból is a fő helyet foglalja el. Először is, ez a hívők megkülönböztető jele. Másodszor pedig, megóvja az embert minden rossztól és gonosztól, oly módon, hogy naponta ötször lehetőséget nyújt a hívők számára a Teremtővel való közvetlen kommunikációra, amikor is meg lehet újítani az Istennel kötött szövetséget és újra, és újra keresni lehet az ő irányítását.

"Egyedül Téged imádunk, és egyedül Hozzád fordulunk segítségért. Vezess bennünket a helyes útra!" (1:4-5)

Tehát a Szalah a Hit első gyakorlati kifejezése, illetve az alapvető feltétel a hívők sikeréhez:

"Boldogok a hívők, akik istentiszteletükben alázatosak." (23:1-2)

Ugyanezt a tényt hangsúlyozza a próféta (Béke legyen Vele!) más módon:

"Azok, akik Szalahjukat nagy gonddal és pontossággal ajánlják fel, azt "fénynek" és Hitük bizonyítékának, valamint az ítélet Napján történő üdvösségük okának fogják találni."

A Szalah után a Zakat (gazdagok anyagi kötelezettsége) jelenti az Iszlám fontos pillérét. A Koránban a Szalahot és a Zakatot legtöbbször együtt olvashatjuk. A Szalahhoz hasonlóan a Zakat is a hitnek egy olyan kinyilatkoztatása, amely megerősíti azt, hogy Isten az egyedüli tulajdonosa mindennek a világegyetemben. Allah lehetőséget ad sok ember számára, hogy vagyont szerezzenek, de ők mégsem mások, mint Allah "meghatalmazottjai", akik vagyonukból bőven adnak a rászorulóknak. Ezt a Korán a következőképpen összegzi:

"Higgyetek Allahban és küldöttében és adjatok hozzájárulást abból, aminek a birtokában korábbi nemzedékek juttattak titeket." (57:7)

Ebben a tekintetben a Zakat egyfajta odaadás, amely az imádsághoz hasonlóan közelebb viszi a hívőt Urához.
Ezen kívül a Zakat a gazdagság újraelosztásának egyik eszköze oly módon, hogy csökkenjenek az osztályok és csoportok közötti különbségek. A Zakat jócskán hozzájárul a társadalmi stabilitáshoz, azáltal, hogy a gazdagok lelkét megtisztítja az önzéstől, a szegényeket pedig az irigységtől, a társadalommal szemben érzett nehézségektől. A Zakat eldugítja azokat a csatornákat, amelyek osztálygyűlölethez vezetnek, és elősegítik a testvériség és a szolidaritás forrásainak előtörését. Ez a stabilitás nem csak a gazdaság szilárd alapokkal rendelkező jogára támaszkodik, amelyet ha a gazdagok megtagadnának, szükség esetén erőszakkal is érvényesíteni is lehetne.

A Szijám (Ramadan hónapjában történő napközbeni böjtölés) az Iszlám másik alappillére. A böjtölés fő feladata az, hogy a muszlimokat megtisztítsa belülről, míg a Sariáh más aspektusai "kívülről". Ezzel a tisztasággal a muszlimok el tudják fogadni az igazat és a jót, és visszautasíthatják a hamisat és a gonoszt. Ez az, amit az alábbi Korán-idézetben olvashatunk:

"Óh, ti hívők! Előíratott nektek a böjtölés, amint előíratott azoknak, akik előtettek éltek, hogy erősítse bennetek a hitet." (2:183)
Hiteles fordításban a próféta szerint Allah ezt mondja:
"Felfüggeszteni az evést, ivást és a nemi örömök élvezését az én kedvemért."

Ily módon a jutalom is Isten hatalmas bőkezűségének megfelelő lesz.
A böjtölés ezenkívül felébreszti az egyén lelkiismeretét és teret ad a gyakorlatoknak, úgy, hogy azokat ugyanabban az időben egy egész társadalom végzi, és így minden egyén további erőt kap. Ezenkívül a böjtölés kötelező pihenést kínál a túlhajtott emberi szervezetnek egy teljes hónapon keresztül. Hasonlóképpen, a böjtölés arra emlékezteti az embereket, hogy léteznek olyanok, akik meg vannak fosztva évek, vagy esetleg egész életük során az életszükségletektől. Ekkor a böjtölők rájönnek, hogy léteznek szenvedők és kevésbé szerencsés testvérek is az Iszlámban, ami felébreszti bennük a szenvedők iránt érzett szimpátiát és együttérzést.

Végül elérkeztünk az Al-Hadzshoz (zarándoklat Mekkába, Isten Házához). Ez is az Iszlám fontos pillére, amely különleges egységet nyilatkoztat ki, előz mindenfajta nézeteltérést. A világ minden sarkából összesereglenek ilyenkor az azonos ruhát viselő muszlimok, és egyszerre válaszolnak a Hadzs hívására azonos nyelven:
LABBAIK ALLA HUMMA LABBAIK
(Óh, Uram itt vagyok szolgálatodra.)

A Hadzs tartalmaz egy szigorú önfegyelmet és önuralmat igénylő gyakorlatot, amelyben nemcsak a szent dolgokat tisztelik, hanem a növényeket és az állatokat is védik:

"Aki nagy becsben tartja Allah szentségeit, annak jobb ez Allah előtt." (22-30)
"Aki nagy becsben tartja Allah kultuszjeleit, az helyesen cselekszik, mert a szíve tiszta és ez istenfélelméből ered."

A zarándoklat találkozási lehetőséget biztosít a világ minden tájáról, különböző csoportokból, osztályokból, szervezetekből és országokból érkezőknek. A nagy találkozás időpontját egyetlen Istenünk határozta meg. Ezen bármely muszlim szabadon részt vehet. Senkinek sincs joga arra, hogy bárkit letiltson ettől. A részvétel minden muszlim számára biztosítva van, mindaddig, amíg az egyén nem sérti meg a találkozó biztonságát.
Ily módon, tehát az Iszlámban az istentiszteletet, legyen az rituális vagy nem rituális, arra tanítja az egyéneket, hogy szeressék alkotójukat és ezáltal olyan akaratra és lelkierőre tesznek szert, amellyel minden gonoszt és elnyomást ki tudnak iktatni az emberi társadalomból, és el tudják érni, hogy Isten igéje uralkodjon a Földön.

A Medinai Prófétai Nagymecset

______________________________________________________________________

MIT MONDANAK MOHAMED PRÓFÉTÁRÓL

"Alaihi asz-Szalatu w-asz-Szalam" (a.sz.sz.)
(Allah áldása, békessége legyen rajta!)

A keresztes hadjáratok évszázadaiban sok rágalom érte Mohamed (a.sz.sz.) prófétát. Az új időkben, amikor már a gondolati szabadság és tolerancia érvényesült, a nyugati országok szerzői szemléletében, Mohamed (a.sz.sz.) életének és karakterének ábrázolásában nagy változás ment végbe. Nyugati tudósok szerint Mohamed (a.sz.sz.) prófétáról alkotott véleménye igazolja ez az állítást.

Nyugatnak még mindig lépéseket kell tennie előre, hogy a nagy igazságos Mohamedről (a.sz.sz.) felfedezzék. Mármint azt, hogy ő az egész emberig számára az utolsó, az igaz isteni próféta. A nyugat minden objektivitása és felvilágosultsága ellenére sem tett igazi kísérletet arra, hogy megértse Mohamed (a.sz.sz.) prófétaságát. Figyelemre méltó, hogy nagy tisztelet övezte jóravalóságát, tanításait, tetteit, de isteni prófétaságát nem akarták elismerni. Itt és most kell a szívünkbe nézni, és szükséges úgynevezett objektivitással felülbírálni Mohamed (a.sz.sz.) életéről nyilvánosságra hozott tényeket, amelyeket itt felsorakoztattunk. A tények szolgáljanak arra, hogy elfogulatlanul, logikusan és objektíven ítélhessük meg Mohamed prófétaságát.

Mohamed 40 éves koráig nem volt közismert, mint államférfi, prédikátor, szónok. Nem láthatták őt eszmét cserélni a metafizika elvéről, etikáról, törvényekről, politikáról, gazdagságról vagy szociológiáról. Kétségtelenül kitűnő jellemmel, finom modorral és kiemelkedő műveltséggel rendelkezett. Nem volt rajta semmi feltűnő vagy különleges, ami nagyságára mint a jövő forradalmasítóra engedett volna következtetni.

Amikor azonban Hira' barlangjából kijött az új üzenettel, tökéletesen átalakult. Elképzelhető-e, hogy egy ember, a fent leírt tulajdonságokkal egyszeriben csalóvá változzon, és azt kívánja, hogy Isten prófétájának tekintsék, magára zúdítva az emberek haragját? Megkérdezhetnénk, mi az ok, ami miatt elviseli a sok szükséget? Embertársai készek voltak arra, hogy elfogadják királyuknak, hogy az ország minden kincsét a lába elé tegyék, amennyiben felhagy az Iszlám tanításaival. A csalogató ajánlatokat ő azonban elutasította, és folytatta útját, hogy hirdesse az Iszlámot segítség nélkül, a sértések minden fajtájával szemben, a társadalom felháborodása ellenére, sőt saját embertársai pszichikai hatása ellenére is. Isten segítségével és mély meggyőződésével terjesztette azt, hogy az Iszlám a végső, az egyetlen életmód, ami az emberiség számára következik. Ő, mint egy szikla állt szemben minden ellenségeskedéssel, összeesküvéssel, ami mind arra irányult, hogy őt legyőzzék. Továbbá, miért akart volna Mohamed (a.sz.sz.) rivalizálni a zsidókkal és a keresztényekkel, hiszen Mózesban, Jézusban és Isten többi prófétáiban (Allah békessége legyen velük!) való hit az Iszlám vallás alapfeltétele, enélkül senki sem lehet muszlim.

Nem megdönthetetlen bizonyíték-e az ő prófétaságára vonatkozóan az a tény, hogy képzetlen volt és 40 évig egy nyugodt átlagos életet élt? Egész Arábia tisztelte és csodálta őt, ámulatba ejtette csodálatos ékesszólása, amikor az Iszlám üzenetét kezdte tolmácsolni. Annyira összehasonlítatlan volt, hogy arab költők, prédikátorok, rangos szónokok sokasága képtelen volt hasonlót produkálni. És mindenekelőtt, hogyan tudott azokról a tudományos tényekről, melyek a Koránban vannak, és amit Mohamed idejében senkinek sem sikerült tudományosan kifejteni?

Nem utolsósorban: miért élt oly megfeszített életet, közvetlenül azután, hogy hatalmat és tekintélyt szerzett? Gondolkodjuk el egyszer a szavain, amit haldokolva mondott: "Mi, a próféták közössége nem hagyunk örökséget. Amit mi hátrahagyunk, az alamizsna." S valóban, Mohamed (a.sz.sz.) próféta utolsó tagja azoknak a prófétáknak, akik mióta ember él a földön, különböző népekhez, különböző időkben küldetésben voltak.

Az emberi zsenialitás kritériuma a következő három dolog: a cél jelentősége, az eszközök kicsinysége és a meglepő eredmény. Ki merné venni a bátorságot, hogy a modern történelem bármelyik nagy alakját Mohamedhez hasonlítsa? A legtöbb híres ember fegyvert gyártott, törvényeket alkotott vagy birodalmat hozott létre, ha egyáltalán megalapoztak valamit. Ez nem volt egyéb, mint anyagi hatalom, amely legtöbbször a szemük előtt omlott össze. Ezzel szemben, ez ember (Mohamed) nemcsak hadsereget hódított meg, törvényeket alkotott, hatalmakat ingatott s dinasztiákat mozgatott meg, hanem emberek millióit (az akkori világ lakóinak egyharmadát), sőt mi több, megrendített oltárokat, álisteneket, vallásokat, elképzeléseket, hiteket, lelkeket... stb. A győzelem utáni könyörületessége, halála az eszmét szolgálta és nem azt, hogy egy birodalomra tegyen szert. Állandó imádkozása mélyreható "beszélgetése" Istennel és halála utáni diadalmas eredményei és fizikai halála, nem csalóra vall. Ez örök bizonyosságról szól, ami erőt adott neki, hogy egy hitvallást újra felállítson. Ez a hitvallás Isten egységéről és anyagtalanságáról szól, ami kimondja, hogy mi az Isten és mi nem az (semmi sem hasonlítható hozzá).

Filozófus, szónok, előharcos, törvényalkotó, háborúzó, eszméket legyőző és a racionális gondolkodás felállítója, arcképek nélküli tisztelet megteremtője. Húsz világi birodalom és egy szellemi birodalom létrehozója. Ő Mohamed.

A Medinai Prófétai Nagymecset belseje
(A rácsok mögött a Próféta sírjával)

A Medinai Prófétai Nagymecset belseje
(A legrégebbi rész)

______________________________________________________________________

ISZLÁM ÉS AMIT RÓLA MONDANAK

Az Iszlám, amely Mohamednek (Béke legyen vele) kinyilatkoztatott, az összes eddig kinyilatkoztatott vallásoknak a folytatása és csúcsa, ezért az Iszlám örök időkre és minden ember számára létezik. Az Iszlám ezen helyzetét számos egyértelmű tény bizonyítja. Először is, semmilyen más kinyilatkoztatott könyv nem maradt meg abban a formában és tartalomban, ahogy az kinyilatkoztatásra került. Másodszor, semmilyen más kinyilatkoztatott vallás sem tud meggyőző bizonyítékkal szolgálni arra, hogy minden időben és az élet minden területén segítséget képes nyújtani. Az Iszlám azonban az emberiség minden tagjához szól, és az összes emberi probléma megoldásához alapvető segítséget nyújt. Ezen kívül az Iszlám kiállta az elmúlt 14 évszázad próbáját, és az Iszlámban minden lehetőség megvan arra, hogy ideális társadalmat hozzon létre, ahogy azt tette az utolsó próféta, Mohamed (Béke legyen vele) vezetése alatt.
Csoda volt az, ahogy Mohamed próféta (Béke legyen vele), megfelelő anyagi források hiányában is meg tudta nyerni legkeményebb ellenfeleit is az Iszlám hitnek. Bálványimádók, az ősapák tetteinek vak követői, törzsi bosszúk elősegítői, illetve az emberi méltóság és lét gyalázói alkották azt a nemzetet, amelyből az Iszlám és annak prófétája vezetése alatt a legfegyelmezettebb nép lett. Az Iszlám a szellemi magaslatok és az emberi méltóság útjait nyitotta meg előttük azáltal, hogy az érdem és az erény egyetlen kritériumának a jámborságot jelölte meg. Az Iszlám alaptörvényeivel és elveivel alakította a nép társadalmi, kulturális, erkölcsi és kereskedelmi életét, mivel ezek a törvények összhangban állnak az emberi természettel és ezért, tekintve, hogy az emberi természet nem változik, alkalmazásuk örök időkre szól. Sajnálatos tény, hogy a keresztény Nyugat ahelyett, hogy őszinte erőfeszítéseket tett volna az Iszlám kezdeti sikereinek megérésére, az Iszlámot inkább rivális vallásnak tekintette. A keresztes háborúk évszázadai alatt ez a tendencia nagyon megerősödött, és sok könyv született az Iszlám képének elhomályosítása érdekében. Az Iszlám azonban kezdte megmutatni eredetiségét a modern tudósoknak, akiknek az Iszlámra vonatkozó bátor és objektív észrevételei meghazudtolták az Iszlámra vonatkozó összes olyan vádat, amelyeket az úgynevezett elfogulatlan orientalisták tettek.
Az alábbiakban közreadunk néhány olyan észrevételt, amelyeket az Iszlámról komoly és elismert, de nem muszlim mai tudósok jegyeztek fel. Az igazságnak nincs szüksége ügyvédekre, hogy érdekében beszéljenek. A hosszan tartó, rosszindulatú propaganda az Iszlám ellen azonban nagy zavart keltett még a szabadon és objektíven gondolkodók körében is. Reméljük, hogy az alábbi megjegyzések hozzájárulnak ahhoz, hogy az Iszlámról objektív értékelés alakuljon ki.

"Ez (az Iszlám) a szerzetességet férfiassággal váltotta fel. Reményt ad a szolgasorban levőknek, testvériséget az emberiségnek, és elismeri az emberi természet alapvető tényeit."

Canon Taylor, Paper read before the Church congress at Walverhamton, Oct 7. 1887, Quoted by Arnond in The Preaching of islam p.p. 71-72.
(Canon Taylor előadásából, amelyet 1887. október 7-én olvasott fel a Walverhamton-i Egyházi Kongresszuson. Arnond idézi az Iszlám hirdetése című műve 71-72. oldalán.)

"Az igazságérzet az Iszlám egyik legszebb elképzelése. Amikor a Koránt olvasom, akkor abban megtalálom az élet dinamikus alapelveit, valamint azokat a nem misztikus, nagyon gyakorlati etikai magatartásformákat, amelyek a napi élethez szükségesek, és amelyek mindenki által elfogadhatók."

Sarojini Naidu, Lectures on " The Ideals of Islam" see Speeches and Writings of Sarojini Naidu. Madras 1918, p. 167.
(Sarojini Naidu Előadások az Iszlám elképzelései című témában Sarojini Naidu beszédei és írásai, Madras, 1918. 167. oldal)

"A történelem mindenesetre megvilágosítja azt, hogy a legenda a fanatikus muszlimokról, akik keresztülsöpörtek a világon, és karddal kényszeríttették a meghódított népeket az Iszlám gyakorlására, egyike azon fantasztikusan abszurd mítoszoknak, amit a történészek valaha is emlegetnek."

De Lacy O'Leary, Islam at the Crossroads, London, 1923, p. 8.
(De Lacy O'Leary, Iszlám a kereszteződésnél, London, 1923, 8. oldal)

"Az Iszlám azonban még egy további szolgáltatást is tud nyújtani az emberiség számára. Tulajdonképpen az Iszlám közelebb áll a valódi Kelethez, mint Európa, és rendelkezik az emberfajták közötti megértés és együttműködés csodálatos hagyományával. Semmilyen más társadalom nem rendelkezik olyan sikerekkel, amelyeket az Iszlám mondhat magáénak a területén élő, annyira különböző és sokféle emberfaj azonos lehetőségeinek és egyenlőségének megteremtése terén. Az Iszlámnak van ereje az emberfajták és hagyományok első látásra kibékíthetetlen elemeinek összeegyeztetésére. Amennyiben a Kelet és a Nyugat nagy társadalmainak ellentétét valaha is együttműködéssel kívánják felváltani, akkor ehhez az Iszlám meditációja nélkülözhetetlen. Az Iszlámban általánosságban szólva megvan a megoldás arra a problémára, amellyel Európa néz szembe a Kelettel való viszonyában. Ha ezek egyesülnének, a békés rendezés reménye óriás mértékben megnőne. Ha Európa azonban, visszautasítva az Iszlám együttműködését, a problémát a riválisok kezébe adja, akkor a helyzet mindkét fél számára csak katasztrofális lehet. "

H.A.R. Gibb, Whither islam, London, 1932, p 379.
(H.A.R. Gibb, Amerre az Iszlám megy, London, 1932. 379. oldal)

"Mindig nagyra becsültem Mohamed próféta vallását az abban található csodálatos vitalitás miatt. Ez az egyedüli vallás, amely szerintem birtokolja a létezés változásának asszimiláló képességét, ami miatt ez a vallás minden korhoz szól. Tanulmányoztam Őt {Mohamedet}, ezt a csodálatos embert, és véleményem szerint Antikrisztus helyett az emberiség Megmentőjeként kellene Őt nevezni. Hiszem, hogy amennyiben egy hozzá hasonló ember venné át a hatalmat a világ fölött, akkor neki sikerülne úgy megoldani a világ problémáit, hogy a világ akkor megkapná az annyira óhajtott békét és boldogságot, azt mondom Mohamed hitéről, hogy az a holnap Európája számára éppúgy elfogadható lenne, mint ahogy azt kezdik elfogadni a ma Európájában."

G.B. Shaw, The Genuine Islam, Vol. 1. No. 8 1936.
(G.D. Shaw, Az eredeti Iszlám 1. kötet, 8. 1936)

"A muszlimok között levő faji megkülönböztetés megszűnése az Iszlám egyik legkiemelkedőbb eredménye, és a mai világban borzasztó nagy szükség van ezen erény propagálására."

A.J. Toynbee, Civilization on Trial, New York, 1948, p. 205
(A.J. Toynbee, Bíróság előtt a civilizáció, New York, 1948, 205. oldal)

"Az Iszlám felemelkedése talán az emberi történelem legcsodálatosabb eseménye. A korábban elhanyagolt vidékről és emberektől származó Iszlám a fél világot meghódította egy évszázad alatt, nagy birodalmakat rázott meg, régi vallásokat szüntetett meg, átformálta az emberek lelkét és egy teljesen új világot, az Iszlám világát építette fel. Minél közelebbről vizsgáljuk meg ezt a fejlődést, annál inkább rendkívülinek tűnik. A többi nagy vallás lassan és fájdalmas küzdelmekben fejlődött ki, míg végül az új hitre áttért uralkodók segítségével győzedelmeskedett. A kereszténységnek ott volt Konstantin, a buddhizmusnak Azoka, a zoroaszterizmusnak pedig Cirus, akik mindnyájan a világi fennhatóság jelentős erejével segítették a választott vallást. Mindez nem így történt az Iszlám esetében. Az ugyanis egy olyan sivatagban alakult ki, amelyet egy a világ által szinte ismeretlen nomád nép lakott. Az Iszlám előretörését csak nagyon kicsi emberi támogatás és nagyon komoly anyagi problémák jellemezték. Az Iszlám azonban látszólag csodálatos könnyedséggel győzedelmeskedett, és a Pireneusoktól a Himalájáig, illetve Közép-Ázsiától Közép-Afrika sivatagos területéig jó néhány generáció látta győzedelmeskedni az Izzó Félholdat."

AM.L. Stoddard Quoted in Islam -The Religion of All Prophets, Begum Bawani Waqf, Karachi, Pakistan p 56.
(A.M.L. Stoddard, Iszlám -Minden próféta vallása, Begum Bawani Waqt: Karachi, Pakisztán 56. oldal)

"Az Iszlám olyan vallás, amely alapvetően, racionális jellegű a kifejezés legtágabb etimológiai és történelmi értelmében. Pontosan illik rá a racionalizmus definíciója, mert az ész által szolgáltatott alapelvekre építi a rendszer a vallásos hitet. Nem tagadható el, hogy a teológia számos doktrínája és rendszere, valamint sok babona is - a szentek imádásától és a rózsafüzérek és amulettek használatáig a muszlim hit fő törzsébe lettek beoltva. A komoly fejodés ellenére azonban a Korán változatlanul megtartotta az alapvető kiindulási pont szerepét, és az Isten Egységének Dogmája abban mindig magasztossággal, tisztelettel és, változatlan tisztasággal, illetve a bizonyosság érzésével kerül kinyilatkoztatásra, amit az Iszlámon kívül nem nagyon lehet találni. A vallás alapvető dogmájához való hűség, a vallási kinyilatkoztatási formájának roppant egyszerűsége, az a bizonyíték, amit az Iszlám ad az azt terjesztő misszionáriusok meggyőződéséből nyer, mind olyan okok, amelyek megmagyarázhatják a mohamedi misszionáriusok erőfeszítéseit. Egy ilyen pontosan meghatározott, a teológiai bonyolultságoktól mentes és emiatt annyira közérthető vallás birtokolhatja és birtokolja is azt a csodálatos erőt, amellyel be tud hatolni az emberek lelkébe."

Edward Montet, "La Propaganda Chretienne et ses Adversaries Musulmans" Paris 1890 Quoted by T.W. Arnold in the Preaching of lslam, London 1913. p 413-414
(Edward Montet, "La Propaganda Chretienne et ses Adversaries Musulmans" Párizs, 1890 Idézet T. W. Arnold Az Iszlám hirdetése című művében, London 1913, 413-414. oldal)

"A hagyományos értelemben nem tekinthetem magamat muszlimnak, bár remélem, hogy muszlim vagyok, mint olyan, aki megadta magát az Istennek, de úgy hiszem, hogy a Koránban és az Iszlám más kifejezési formáiban olyan mennyiségű isteni igazság van beágyazva, amelyből nekem és más nyugati embernek még nagyon sokat kell tanulnunk. És az Iszlám jó eséllyel versenyez abban, hogy a jövő egyedüli vallásának alapkeretét mutassa meg nekünk."

W. Montgomery Watt, Islam and Christianity Today London, 1983, p. IX.
(W. Montgomery Watt, Az Iszlám és a Kereszténység ma, London 1983, IX. oldal)

 

Folytatás>>