Az igaz emberek imája

Amikor Ali (r.a.) imára készült, az arca mindig egészen elsápadt, és a teste remegni kezdett.
Megkérdezték tőle: "Mi történik veled, ó, hívők vezére?"
"Hogyne félnék, mikor eljött az ideje teljesíteni azt a megbízást, amit még a hegyek sem voltak képesek magukra vállalni? Eljött az ideje, hogy ezt teljesítsem, és ezzel számoljak el Uramnak."
Amikor a rituális mosdáshoz kezdett hozzá, megint elsápadt az arca, és a társai ennek az okát kérdezték tőle.
"Ti talán nem tudjátok, hogy kivel való találkozásra készülök fel?" - felelte Ali (r.a.).
Amikor Hatem-i Asszamot (r.a.) megkérdezték az imájáról, azt mondta: "Amikor az ima ideje közeledik, gondosan elvégzem a rituális mosdást. Elmegyek a helyre, ahol imádkozni fogok, és ott illedelmesen leülök. Fizikailag és lelkileg is felkészítem magam, kitisztítom a fejemet, és úgy állok fel az imára. A Kábát képzelem magam elé, a Szirat hídját a lábaim alá, a Paradicsomot a jobb oldalamra, és a Poklot a bal oldalamra, a halál angyalát pedig a hátam mögé. Azt gondolom, hogy ez lesz az utolsó imám az életemben. Félelem és remény között állok a Teremtő színe elé. Bizonyossággal mondom ki a takbírt, lassan, szépen, és az értelmébe is belegondolva kezdem olvasni a Koránt. A legnagyobb alázattal hajolok meg, és a legmélyebb őszinteséggel borulok le. A jobb lábamat függőlegesen, a bal lábamat vízszintesen tartva ülök le a sarkamra. A legőszintébb áhítattal végzem az imámat, de végül mégsem tudom, hogy elfogadtatott-e, vagy sem."