Meggyőződésem, hogy a mai világ vallási közösségeinek, egyházainak vezetésében nagy baj van. Elárulták és kiárulják a hitet. Business lett az egyház, statisztikákat vezetnek a hívőkről, versenyeznek az adózók pénzéért, politikusok, állami vezetők árnyékában bújnak meg a támogatás reményében, tehát az érdek lett a prioritás és nem Isten teremtménye, az ember.
Földünkön az éhezők száma nő, a tavalyinál idén 100 millióval többen kerültek az éhezés övezetébe, naponta 25 ezer ember hal éhen. A FAO adatok szerint 30 milliárd dollár elég lenne arra, hogy 2015-ig a Föld éhezőinek száma a felére csökkenjen. Ezzel szemben csak a hadi kiadások évente ennek az összegnek több, mint kétszázszorosát eszik ki. Az ökológiai lábnyom, amely azt jelenti, hogy a Föld erőforrásaiból egy lakóst mekkora terület tart el, jól mutatja a különbségeket. Ez nem csak a megtermelt élelmiszerre, hanem energiára, nyersanyagok felhasználására is utal, tehát bruttó területet jelent. Nos, ez USA esetében 9,3 hektár, Banglades esetében pedig 0,4 hektár. Biztos, hogy ennek közvetlen befolyásolásában a vallási közösségek ártalmatlanok, de az, hogy lelkiismereti szinten idáig süllyedhetett a világ és mosolyog, asszisztál a tendenciák növekedése láttán, abban nagy bűne van azoknak, akik a lelkiismeret tanítói.
Vallásos emberként szégyellem magam és nem tudok felnézni az ún. Isten igéit hordozó és az egyedül üdvözítő nagy gondolkodókra és hatalmas, fényűző intézményeikre. Az egyházak megbuktak. Ilyen számok láttán és ilyen tendenciák mellett az egyház halott.
Az igehirdetés duma, vagy fröcsögés. Lényeges elemét képezi a saját tábor felsőbbrendűségének elültetése és a kívülállók alsóbbrendűségének, megvetésének szítása. Az igehirdetők, mintha valami komputer programmal kiválasztanák a csak erre vonatkozó kinyilatkoztatásokat a szent könyvekből és idéznek, idéznek, mindent idéznek, ami saját céljaiknak megfelel, de Istennek nem. Hol az a szeretet? Hol vannak a tűrés, a mások megsegítésének előírásai? Hol van a szegényekkel szemben megparancsolt viselkedés, hol van az a szeretet, amin az egész mindenség alapul?
Ha van vallásos lelkület, annak nem az imahely ma a szentélye. Az igazi szentély a nyomor, az éhezés és ennek milliárdos övezetei. Teréza anya nem arról volt híres, hogy római katolikus apáca volt, hanem hogy segített mindenkin hovatartozástól függetlenül. Gandhit nem hindu térítése tette híressé, hanem hallatlan toleranciája és békeszeretete. Az erdélyi Böjte Csaba függetlenül attól, milyen szerzet ruháját hordja, minden árvát, éhező gyermeket segít. Ők az igazi egyház, ők töltenek be valami olyan küldetést, amellyel valaha a próféták jöttek.
Ehelyett a vezetők mindenkit hitetlennek kiáltanak ki, akinek nincs olyan sapkája, szakálla, pajesze, turbánja, vagy saruja, mint nekik. Elbutult, félhülye nomádok, akiknek az emberi élet semmit sem ér, visznek be olyan értékromboló mondanivalót a tanításaikba, amely megalázza azt az eszmét, melyet ő maga képvisel. Olyanok, akik számára Kolumbusz után 500 évvel a Föld még lapos, tartanak tudományos elmélkedéseket. Hát csoda, hogy itt tart a világ? Ők azok, akik meghatározzák az ellenségképet, ők ültetnek bogarat a fülekbe, ők orientálnak. Akiket ők nem szeretnek, a tömegeknek is tilos szeretni.
Valami más kell. Más? Dehogy más. A régi kell. Az a nagyon békés régi.
