Naiv fiatalként azt hittem, hogy a lelkiismeretnek, szeretetnek vannak szervezeti formái. Tévedtem. Mindkettő az egyén szintjén működik. Ha már többen összejönnek és e témáról beszélnek, mindenki a másikat győzködi, hogy miként legyen lekiismeretes, vagy hogyan szeressen.
Ma már a lelkiismeret és a szeretet is áru. Vannak, akik szerethetnek és szeretetük kampányszerűen ott lebeg a térben, míg mások szeretete nem kap hangot és aki nem kap e témában hangot, az a tömegek szemében nem szeret. Pedig mindenkinek van joga szeretni.
Olyan környezetben nőttem fel, ahol a hitnek nagy jelentősége volt. Mindegy milyen hitnek. A hitnek.
Római katolikusként születtem és a "rezsim" ellenére vallásos nevelést kaptam. Azonban mindig érdekelt mi van a túlfélen. Az 1970-es évek közepén elhatároztam, megtanulok héberül. Felütöttem a telefonkönyvet és megtaláltam a Magyar Izraelita Hitközség címét. Ezen belül addig járattam szememet, amíg rá nem találtam a számomra idegen és héberként hangzó kifejezésre: Chevra Kadisha. Fogalmam sem volt mit jelentett a szó, de számomra titkos tartalommal bírt. Elmentem a Dob utcába, felkerestem a Chevra Kadishát. Ott tudtam meg, hogy temetkezési vállalkozóról van szó. Ha már ott voltam, zavaromban előadtam, hogy nem temetni, hanem nyelvet tanulni szeretnék. Láttam az öregúr tekintetében, hogy zavarodottnak néz, de átirányított Dr. Salgó László akkori főrabbihoz a Síp utcába. El is mentem. A főrabbi fogadott és ő is rátért jövetelem céljára. Ekkor azt mondtam, hogy egyházi zenével foglalkozom, így érdekel a zsidó vallásos zene, de ennek értéséhez egy alapfokú héber is szükséges. Ki tudna segíteni ebben. A főrabbi a Ferenc körútra küldött Dr. Scheiber Sándorhoz a Rabbiképző Intézet akkor nagy tudású vezetőjéhez. Ez az intézet több volt egyszerű rabbiképzőnél. Ez a hely értette meg velem Pest és a zsidóság kapcsolatát, a zsidó kultúra elválaszthatatlan organikus létét, amely nélkül sokkal szegényebbek lennénk.
Ma, amikor Iszlám főpapként tudom, hogy az arabok milyen szerepet játszottak az ókor kultúrájának Európába történő átültetésében, nos közel hasonló dolgot vélek felfedezni a zsidóság esetében, akiknek nagy részük volt az univerzális kultúra és tudás magyar talajra hullatásában.
A Rabbiképző Intézetben Ádám Emil volt a kórus karnagya. Ő foglalkozott velem és meghívott a kórusba énekelni.
Sokat tanultam és sok embert ismertem meg, akik mára már minden bizonnyal engem elfelejtettek. Pedig jó volt énekórák után a közeli cukrászdában egy kávé és gesztenyepüré mellett tereferélni. Az itteni beszélgetések, holokauszt történetek máig is visszhangoznak bennem.
Egyetemi tanulmányaim nem tették lehetővé az ingázást, hiszen Gödöllőn, az Agráron tanultam és nehéz volt bejárni, így elmaradtam.
Gödöllőn azonban kollégiumban laktam és szobatársam egy szudáni fiú volt, aki csak arabul beszélt hozzám. Így aztán héber helyett arabul tanultam meg. Az arab nyelv új utat nyitott életemnek. Kikerültem Kairóba, elvégeztem az Al-Azhar Iszlám teológiát, lefordítottam a Koránt és a Nahjul Balaghát, majd hazatérve megalapítottam az Iszlám Közösséget.
Keresztényként születve, Zsidó kultúrával szimbiózisban élve és az Iszlámot hirdetve sokan kérdezhetnék, nem okoz ez tudathasadást? Nem. Tudathasadást nem okoz, csak gyökértelenséget az emberek között, hiszen mindenki a másik térfélre helyez gondolatban. Azonban e hármas erős gyökeret ad Istenben, mert látom, Isten mennyire ugyanazt mondatja velünk. Amikor pedig az eltérésről beszélünk, ott bejön az emberi hang.
Afrikában élek. Igen, ott telepedtem meg. 2001. szept. 1 után a hangulat megváltozott és bármennyire is tagadjuk, muzulmánként az ember körül megfagy a levegő Európában. Nem részletezem az okokat, itt a mély politika érintett. Miért nem mentem egy arab, vagy Iszlám országba? Azért, mert nem megyek oda, ahol az Iszlám kötelező. Oda megyek, ahol van spirituális élet, de nem előírt módon. Afrikában vallási szempontból egy új világ tárult ki előttem. Ezek a népek külön-külön olyan elemeit hordozzák a spiritualitásnak, ami a mi "megvilágosodott" világunkból hiányzik. Rájöttem, hogy mi rengeteget tanultunk, de mit sem érnek ezek a könyvek és gondolatok, ha még a legegyszerűbb követelménynek sem teszünk eleget: nem bírjuk egymást elviselni. Itt Afrikában a kultúra nem a dominancián alapszik, hanem az alázaton. Ha már nincs alázat, biztosak lehetünk abban, hogy mi, a külső erők változtattunk rajtuk. Mi keltettük fel bennük a tulajdon megszerzésének érzését, a gyilkosságot élményként oktattuk és a legpusztítóbb fegyvereket adtuk kezeikbe.
Mi, akik keresztényként missziókat állítottunk és ezek ékként törtek utat a későbbi politikai szándékoknak, vagy muzulmánként levadásztuk a feketéket, majd rabszolgáknak adtuk el őket, ki kell mondanunk, bűnöztünk. Nem arra használtuk Isten igéit, amire Isten szánta azokat.
Ezt a feketék tudják. Eljönnek a templomokba, mecsetekbe, meghallgatnak minket, de ha igazi bajuk van, akkor mindmáig a varázslóhoz fordulnak, mert az még nem csapta be őket az elmúlt kétezer évben.
Zimbabwén belül, Bulawayo város kis mecsetében tanítom a feketéket és színeseket az Iszlámra. Együtt élve velük látom, min mennek át ezek az emberek. Látom, hogy az éhínség, a betegségek, a köztük megbújó ellentétek egy stratégia elemei. A világ nem képes megbirkózni a szegénységgel, a túlnépesedéssel, a "civilizált" színvonalhoz történő felzárkóztatással, miközben a víz, élelmiszer híján van és a fosszilis energia válság is itt kopog az ablakon. Szörnyűségek nap, mint nap. Rwanda:1.4 millió, Biafra (egykori Nigéria): 2 millió, Szudán 2 millió halott és a sort folytathatnám a napi történésekkel, ami nem kap napvilágot: Kongó (Goma, Kindu ővezet), Zimbabwe éhínség, Uganda (Az Úr Hadserege brutalitásai), stb. Most is milliók haláláról beszélek, akik nem emelnek szót, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy beszéljenek. Tőlük jövök.Az anyák ott is szenvedéssel szülnek, ott is szeretnek az emberek, ott is mindenki ártatlanul születik.
Mi, akik tudjuk mi történt a zsidó holokauszt idején tudjuk, hogy nem csak az a bűn, ha nem emelünk szót és nem állunk ellen, hanem az is, ha nem vagyunk hajlandók észrevenni.
Már a lélek is árú. Kimondhatatlan egyházak jelennek meg és jól fésült új apostolok, próféták érkeznek magánrepülőikkel, testre szabott vallásokat árulnak sok zenével és apró csodatételekkel, mint a szaglás, vagy a hallás visszavarázslása. Tudják hogy kell ezt eladni, hiszen erre képzik őket. Hirdetik, hogy AIDS ellen az a legjobb, ha egy kétéves kislánnyal szeretkezik az ember és a betegség elmúlik, hirdetik a közeli megváltást és végítéletet, amiről ők gondoskodnak, stb. Jesus loves you, Jesus loves you.Jézus szeret! És akkor ki nem? Mózes nem szeret, vagy Mohamed, vagy Buddha? És a tömegek együtt éneklik őszinte katarzisban Jesus loves you, Jesus loves you.hát a többiek???? Ez itt a chuch business.
Zsidó, Keresztény, Iszlám. Hagyhatjuk? Szó nélkül válunk tettestársakká a világegyetem legnagyobb bűneiben? Akkor hogy várhatjuk el az emberek megbecsülését, kihez forduljanak, ha már mi is.nem is folytatom. Pedig csak most kezdtem bele.
AMEN
