Zambia, Copperbelt tartomány, Kitwe város. Ahogy a név is mutatja a térség bányavidék, főleg rezet termelnek. Mi van helyi kézben?
Az utak. A bányákat Dél Afrikai, Ausztrál és Kínai cégek vették meg az óriási kohókkal együtt, melyek már a repülőről is jelzik Kitwe helyzetét. A tulajdonosok nem sokat törődnek a bányák biztonsági rendszereivel, vagy technológia fejlesztésével. A cél minél előbb a legtöbbet rabolni. Már ellenőrizhetetlen mélységben vannak a bányászok, a szirénák pedig minden nap megszólalnak. Bányabalesetek. A szirénák riogatására minden asszony Kitwéből a bányához rohan, nem tudják kinek a férje, vagy fia halt meg. Általános a tömegbaleset és a sajtó meg sem említi…Barátom Richard túlélte. De már nem száll le többet az aknába. Két óra alatt megőszült és napokig csak remegett. Felesége kukoricaliszt nélkül maradt, ami a helyi ellátás alapja. Három kislányuk volt, de kettő már meghalt maláriában. Richard elmondta, hogy 800 méter mélyről hozták fel őket a tárnából egy lifttel, de a liftbe a megengedettnél kétszer több bányászt zsúfoltak be, hogy még itt is spóroljanak. A lift alja kiszakadt és a bányászok egy része a mélybe zuhant. A többiek élőláncszerűen iszonyú fizikummal egymást tartották, amíg fel nem húzták őket. Ebbe őszült bele Richard.
Kitwe a smaragd fővárosa. Azért hiányzik a közlekedési lámpákról a zöld üveg, mert a hülye turistáknak összetörik és smaragdként eladják. A smaragdbányák is mind külföldi tulajdonban vannak. A bányászok pedig meg szeretnének élni. Néha lenyelik a követ, hogy kicsempésszék. Van hogy bejön, de van hogy nem. A szenegáliak nem viccelnek. Ha nem hiszik el, hogy nincs kő, kivágják a belekből. A kő sokkal fontosabb, mint az ember…
Kongó. Mbuji-maji. Az ország közepe. Hivatalosan a világ leggazdagabb városának kellene lennie, mert itt van a legjobb minőségű ékszergyémánt lelőhelye, de még áram sincs. A trópusi folyóparton van ki a vízben, van ki a szárazföldön próbálkozik. A víz hemzseg a krokodiloktól. A tehetősebbek kiszivattyúzzák a zagyot a partra és ott válogatnak. De a maffia már ott őrködik és mindent ellenőriz. Itt sem hiányozhatnak a kövek. Belek, vér. Ez teljesen normális. A városban a főnökök sohasem tartanak nagy mennyiségű követ a házaikban. Ha vevő jön, elküldenek a kövekért és összeszedik. Itt a kő ára 7-8 %-a az európai árnak. Igen ám, de túl kell élni. A becslések csak Kongóban napi több száz áldozatról szólnak. Tud róluk a világ? Drága Brit királyi család!…Ha tudnátok hányszor ürítették ki a feketék saját bélrendszerükből azt a gyémántot, amit ti a fejeteken büszkén hordoztok!
Fehér vagyok, fehérnek születtem. Ez itt nem előny. Feltételezik, hogy pénz van nálam, pedig csak munkát keresek a feketék között. Megkísérelték késsel, fegyverrel…nem jött össze. Allah velem volt.
Dél Afrika, Durban. Megbíztak vegyek egy Toyota kombit a vámszabad területen és vigyem Zimbabwéba. Akkor még nem tudtam miért nem zimbabweiek vállalják ezt a jól fizető megbízást. Átvettem a kombit, de még mielőtt az autópályára értem volna a kocsi hűtővize elfolyt. Utánatöltöttem és láttam, hogy a vízpumpáról a motorblokkba vezető csövet valaki meglazította. Akkor még nem tudtam miért. A csövet visszaerősítettem és bilinccsel megszorítottam. Az autópályán egy fehér Mercedes követett, majd mellénk hajtott és jelzett álljak le. Rablók! Adj gázt! Verseny…Az üldözők tüzeltek. AK-47 és két másik különböző kaliberű pisztoly. A kombi három különböző kaliberű lyukakkal volt tele. Jól céloztak, mert minden lövedék elért hozzám, de mégsem érintett egy sem. Nem én vezettem jól, Isten megmentett. A rendőrség elmondta, hogy az eset minden napos és nagy szerencsénk van. Tegnap egy sebész professzort lőttek meg, aki bele is halt. El lehet képzelni, hogyan vittem tovább a kocsit Zimbabwéba és miként vámoltam el. Azt értem el, hogy ugyanezen az autón taxizhattam és a feketék számára ez az autó híressé vált.
Taxisofőrként többen próbálták megszerezni a bevételt, vagy a kocsit, de nem jött össze. Isten védelmébe vett. Az öreg fekete nénikék meghatódtak engem látva, hiszen még életükben nem láttak fehér embert feketék között taxizni Bulawayo és Gwanda között. Az infláció elvitte a bevételt, mert az üzemanyag ára egy nap alatt többet emelkedett, mint az a bevétel, amit az utasok fizetni tudtak A taxizás arra viszont nagyon jó volt, hogy megismerjem az országot és az embereket. Rájöttem, ugyanolyanok, mint mi. És miért nem jöttek erre rá az angolok? Nem tudom, pedig több idejük volt, mint nekem. Zimbabwéban a lakósság zöme két törzshöz tartozik. A Ndebelék a dél afrikai zuluk rokonai, ugyanazt a nyelvet beszélik és csak egy történelmi belső viszály miatt élnek távol a Zulu-landként ismert dél afrika keleti partszakaszoktól. A másik törzs a Shona adja a jelenlegi kormányzást, így az elnök is shona. Minden híresztelés ellenére a harcias múlt egy békés jelent teremtett meg közöttük. Van erőszak, de ez egy gerjesztett valami, ugyanaz, mint itt a fehér kultúrában az ellenségkép alkotás annak érdekében, hogy a nagyfőnök a szükséges lépéseket meg tudja tenni. Van egy belső ellenzék, amely nem kap lehetőséget semmire, de ez arra így természetes. Ez az ellenzék a külföldi médiákban sokkal többet szenved, mint a valóságban, de nem vitatható, hogy jogfosztott. Vannak halálesetek, vannak pofonok, vannak bezárások, de hol nincsenek. Még olyan országban is előfordul az ilyesmi, ahol az Aranybulla záradéka törvényesít minden olyan erőfeszítést, ami az uralkodó zsarnokságát hivatott megszüntetni.
De térjünk vissza Afrikába…A havi fizetés, ha van, akkor kb. 10 dollár. Egy 1 kilós kenyér 30 cent. De nincs fizetés. Kenyér sincs. Van bűnözés, pénzküldés külföldről (illegálisan, mert a helyi bankok árfolyamváltása 10% pénz kifizetést eredményez) és van az ország természeti kincseinek kicsempészése. Van emberkereskedelem, van migráció. Ha valaki meg tudja fizetni az embercsempészeket, akkor 50% reménye van arra, hogy átviszik Dél Afrikába. A másik 50%, hogy megölik az úton. A Limpopó határfolyó hemzseg az olyan krokodiloktól, amelyek rászoktak ez emberre. A folyó tele van mindig úszó ruhadarabokkal. Ha egy anya a kisgyerekével együtt kel át a folyón, a csempészek elveszik tőle a gyereket és ha az anyát elsodorja a folyó, a gyereket utánadobják. Akkor is bedobják az embert, ha nem fizet, de néha akkor is, ha fizet…
Ez az élet errefelé. A bányákat nem részletezem. Majd egyszer tán erre is sor kerül. És ez a nép tudja ki volt Shakespeare, lehet velük történelemről és napi eseményekről beszélni. Robert Mugabe lenne mindennek az oka, vagy Kabila elnök Kongóban? Biztos, hogy van bűnük, de az, hogy ez idáig fajult, nem hiszem, hogy csak rajtuk múlott. Ez a káosz itt egy nagyon sok ismeretlenes egyenlethez hasonlít, melynek vannak olyan paraméterei, melyek sokkal mélyebbre és Afrikán kívülre vezetnek.

 

Vissza>>