A Kendő

Ahogy a mondás tartja: "Egy szerényen öltözött nő olyan, mint egy gyöngy a kagylóban"

A kendő-arabul al hijab- témája olyan téma, amiről nagyon sokat lehetne írni. Talán lehetetlenség is volna mindent megemlíteni, álljon itt hát egy kis ismertető a hijab-ról -a teljesség igénye nélkül.
 A kendő nem egy új jelenség, hanem korábban is szokás volt vallási alapon (zsidó és keresztény nőknél), illetve társadalmi, tradicionális alapon, (például a perzsáknál). A muszlimák több Korán versben megtalálják a kendő viselésének a bizonyítékát; Allah azt kívánja tőlünk, hogy fedjük el a testünket és a hajunkat:
"És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre..." (24:31)
"Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az orcájukra köntösük egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne zaklattassanak. Allah megbocsátó és könyörületes." (33:59)
A második vers első része az öltözködésre vonatkozó előírás, a második pedig a magyarázat: mindez jobb a nőknek-Allah ismeri a természetüket és ismeri a férfiak természetét is, akiket hajlamos vágyuk bűnbe vinni, akár egy-egy megjegyzéstől egészen az erőszakig. Érvelhetnénk úgy, hogy ez régen volt, mikor a muszlimákat valóban zaklatták a pogányok, de vajon ha a mostani társadalomban körülnézünk, látunk-e változást? Sok nő még mindig ki van téve efféle zaklatásnak.

A verset néhányan az arcfátyol viselésének tekintik, azonban ezt az Iszlám nem teszi kötelezővé; a viselése nem bűn, mint ahogy az sem, ha nem viselik. Egy hadith szerint a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt mondta egy muszlimának, Aszmának: "Ó, Aszma, ha egy nő eléri a pubertást, akkor nem maradhat fedetlen a teste, kivéve ezt és ezt!"; és rámutatott a kézfejére és az arcára. Ez és a Korán a muszlimák vezérfonala az öltözködésben több, mint 1200 éve. Így öltözködött Fatima (béke vele), így az összes muszlim asszony a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) idejében.
"Nincs kényszer a hitben!"-olvasni a Koránban. A hidzsáb az iszlám hit része ezért nem lehet senkit sem kényszeríteni rá, aki nem muszlim, azonban azoknak a muszlimoknak az érvelése sem helytálló, akik szerint a kendő nem kötelező. Aki muszlim, annak el kell fogadnia a Koránt és a szunnát (a prófétai cselekedetek összessége a szunna), ami kétségkívül ezt írja elő. Aki nem hord kendőt, nem minősül hitetlennek, hanem "engedetlennek"- a vallástudósok véleménye szerint pedig az engedetlen muszlimot (aki pl. nem imádkozik, stb.) figyelmeztetni kell a kötelességeire, ha pedig nem hallgat ránk, hagyjuk őt. Ne forduljunk el tőle, csak tudjuk, hogy amit tesz, helytelen.
A kendőt sok Korán-vers támogatja, ahol mind a hijab szó, mind a "khimár" megjelenik; a khimár az a nagy kendő, ami eltakarja a hajat, a nyakat és a vállakat is. A legerősebb vers a fátyolozásra a következő:"Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az orcájukra köntösük egy részét!" (33:59)

A hijab viselete engedelmesség Allahnak és az ő Prófétájának (Allah áldása és békéje rajta és a családján). Maga a kendő nemcsak a szerénység és illemtudás jelképe, hanem a tisztaságé is. A Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt is mondta:"Ha egy nő leveszi a kendőjét a férjén és az apján kívül más előtt (illetve aki előtt Allah megengedte), az elveszti Allah védelmét."
A hijab továbbá a taqwa, az istenfélelem jele, márpedig az Iszlámban a taqwa és az ímán (hit) együtt jár: akiben nincs taqwa, meggyengül az imánja (hite) és akinek meggyengül a hite, félő, hogy előbb-utóbb olyan cselekedeteket követ majd el, amik tilosak az Iszlámban, mint például házasságtörést, arabul zinát.
Végezetül: aki nem muszlim, azokat ez nem fogja meggyőzni, mert az Iszlámban előbb jön az imán (hit), mint a hijab. Aki hijabot vesz fel, az Istenért teszi. Aki tehát nem muszlim, annak mindez nem számít, aki azonban muszlim és átérzi a hitet, annak a számára az egyetlen cél a Neki való engedelmesség, s egyetlen muszlim sem szeretné, ha engedetlen lenne- nem maga, vagy más muszlimok előtt, hanem Isten előtt, akiben hisz.


Arcfátyol: az arc elfátyolozása nem kötelező a vallásban, hanem szabadon választható. Sok muszlima úgy dönt, hogy niqábot (ez az arcfátyol neve) vesz fel, ami lehet fél-niqáb (ez a szemet nem fedi), vagy pedig teljes niqáb, ahol a szemek előtti részt egy vékony fátyol vagy csipke takarja. Mégis, azok a muszlim nők vannak többségben, akik a kendőt hordják, ahogyan az valóban kötelező az Iszlámban.

 

A muszlim nő öltözködése

Az Iszlámban a nőknek el kell takarniuk a testüket, kivéve a kezeket és az arcot. Az arcfátyol viselete sem tiltott, azonban ezt nem lehet kötelezővé tenni. Az évszázadok során, a Koránból és a szunnából kiindulva, színesítve azt a helyi hagyományokkal, kialakult egyfajta öltözködési kultúra a muszlim nők világában, s ruházatuk, viselt színeik alapján egy tapasztalt szemlélő meg tudja állapítani földrajzi hovatartozásukat, sokszor még vallásosságuk métékét is. Következzen egy kis bevezető a muszlim nők ruhatárába

Ruha:
Noha a cél elsősorban a test takarása, ezért sok muszlima a Nyugaton megelégszik egy bő blúzzal és hosszú szoknyával, elterjedt viselet a nyaknál záródó, bokáig leérő egybeszabott ruha, aminek zárt változatát hívják dzsilbábnak, elöl nyitott változata, pedig az abaya, ami -fekete színben-az, Öbölben népszerű. Ez utóbbi sokszor több rétegű, rafinált szabású, és a fekete színt az öltések gazdagságával, gombok, és kapcsok számtalanságával ellensúlyozza. A többnyire színes dzsilbábot Egyiptomban, Szíriában és a szomszédos országokban hordják. Érdekes, hogy ez a fajta színes viselet az Öböl országaiban egyáltalán nem megszokott, viszont otthon általában nagyon színes, dzsilbáb-szerű otthoni ruhákat hordanak a nők, amely ruhák kitűnnek gazdag színeikkel, drága anyagukkal, azonban kintre nem veszik fel őket. Végezetül Afganisztánban elterjedt a burka, ami az arcot is eltakaró, bokáig érő viselet

Elterjedt még a Nyugaton "csador"-ként ismert ruhadarab, ami Iránban egy nagy, négyszögletes fekete anyag, az Öbölben viszont a kezek számára is van hely, így igen kényelmes viselet annak a muszlim nőnek, aki ezt a zárt öltözködést kedveli. Az Öbölben (ahol ez honos) többnyire idősebb asszonyok hordják, vagy vallásos fiatal lányok.

Még színesebben öltözködnek egyiptomi, szíriai társnőiknél a pakisztáni és indiai muszlimák, akinek salwar kameez nevű ruhájuk egy buggyos nadrággal egészül ki, amire hosszú, színben hozzáillő kendőt terítenek, elfedve hajukat és testük egy részét is. Kétségkívül hathatott rájuk a hindu asszonyok szárija. A salwar kameez egyébként az indiai szubkotinensen a férfiak körében is elterjedt viselet, ez általában fehér és turbánnal hordják.
Kendők terén a Sámban (ez a rész az Arab-félsziget északi része, illetve Egyiptom) az ún. amína-hidzsáb van elterjedve, aminek az érdekessége, hogy pl. a konzervatív Öbölben ez illetlenségnek, számít, és csak cselédlányok hordják. De itt, Északon ismeretes a kimár elnevezésű nagy, négyzet alakú kendő is, amit háromszögbe hatogatva hordanak, s viselőjének leér akár a hasáig is. Az Öbölben a khimárt csak a csador alá veszik fel; itt az elterjedt kendőviselet az ún. seyla, ami egy hosszúkás, fekete vagy színes selyemkendő, ami csak a hajat és a nyakat takarja. A fiatalok körében, főképp Kuwaitban, divatos az amina.hidzsáb egy tetszőleges színű átlátszó csipkekendővel, így a legújabb divat szerint két kendőt hordnak a lányok. Iránban elterjedt a magneh, ami hasonlít az amína-hidzsábra, azonban hosszúságában a khimárral vetekszik. Bele kell bújni, majd hátul két szalaggal tetszőlegesen szorosra kötni. Az Öbölben ezt az iráni származású asszonyok hordják csadorral. A síita irányzat muszlimái ezekben, az országokban arról ismerkednek meg, hogy többnyire ún. "aymi hidzsábot" hordanak, vagyis a kendőt nem áll alatt, hanem állnál zárják össze. Így hordja sok asszony Törökországban is.

Az arcfátyol nem kötelező, minden muszlima egyéni választása. Az Öböl országaiban talán a legelterjedtebb, a fiatalabbak abayával és seylával hordják a szemet szabadon hagyó fátylat, aminek arabul a neve niqáb. Aki ezt hordja, azt nevezzük munaqqabának. A szaúdi burqa a niqábnak egy szigorúbb fajtája, ahol a homlokrésznél van egy vékonyabb fekete fátyol, amit alkalmasint a szem elé lehet teríteni. Az a fátyolozás, ami a szemek közt egy vonallal köti össze a kendőt és a niqábot, a beduin aszonyok sajátja, s innen könnyen felismerhetőek. Az Öböl országain kívül hordják másutt is, többnyire dzsilbábbal, akár színes niqábot is. A síiták körében tiltják azt a fajta elfátyolozást, ahol a szem kilátszik, lévén így az még inkább csábító, s ha valaki a niqábot választja, akkor teljesen elfátyolozza magát, méghozzá nem a szaúdi niqábbal, hanem annak "síita" változatával, aminek a neve busiya. Így az öltözet igazán sok mindent elárul magáról!

Imádkozásra külön ruha van, amit kintre nem vesz fel a muszlima, hogy ne piszkolódjon be. elvileg nem kötelező a külön ruha, azonban így biztos, hogy vallásilag mindig tiszta (táhir) lesz a ruha, amiben imádkozik, ez pedig az ima egyik feltétele

Illusztráció:

csador

busiya

szaúdi niqab

aymi hijab

dzsilbab

abaya

 

Félelem a kendőtől

Hihetetlen, mennyire megrémíti és ellenszenvet ébreszt a szívekben egyetlen darab fejkendő!

A hidzsábra úgy néznek, mint egy radikális ruhadarabra.

Sokak számára egy kendőt viselő nő ezzel jelzi, hogy támogatja az erőszakot, a "terrorizmust", a gyilkolást. Ez természetesen nem igaz, Mások úgy néznek e kendő viselőjére, mint elnyomott, szerencsétlen teremtésre, akinek a kendő egy néma segélykiáltás.
Megint mások szemében ő a "lefátyolozott asszony", valami idegen test a kultúrában és a társadalomban, noha egyre több nő veszi fel az Iszlám vallást Európában és Nyugat-Európában, s ezen asszonyok az adott ország állampolgárai. Azonban amint felveszik a kendőt, idegenekké válnak az emberek szemében.
S mik az igazak ezekből a vádakból?
-A hidzsáb valóban üzenetet közvetíthet: az elfogadás és az elutasítás üzenetét. Egy muszlima, aki kendőt vesz fel Allahhért, nemcsak deklarálja, miben hisz, de azt is, mit utasít el.
Elutasítja a "nemek harcát" , a "nemek játékát", ami manapság már bevett a nyugati társadalmakban. A legtöbb helyen a szexualitás mindenképpen része lett a nemek közti keveredsének, hacsak verbálisan is. A kendő jelenti azt is, hogy viselője elutasít mindenfajta szexualitást, arra való utalást, stb. idegen férfiakkal, s midnenkivel, aki nem a férje.

Egy nő hidzsábban nem "csak nő".
Egy írónő, doktornő, stb. lehet sikeres a szakmájában, de alapvetően mégis a legtöbb ember úgy néz rá, mint egy nőre. A kendő viselése eltereli a figyelmet a nemiségről és egít, hogy viselőjére elsősorban mint emberre tekintsenek. Nagyon sok muszlim nő hiszi, hogy ez a feminizmus igazi útja, mivel látják, hogy azok a nők, akik igyekeznek "karriert csinálni", "megvalósítani önmagukat", ha sikerül is nekik, elsősorban, mint nőkre tekintenek rájuk, s ki vannak szolgáltatva saját nemiségüknek: nőiségük csapdájába estek. A feminizmusnak ez a fajtája zsákutca a nő számára-ha mégoly kellemes is a férfiaknak. Felmérések, közvélemény kutatások, társadalmi felmérések mutatják, hogy egyre több helyen, egyre több ember érzi úgy-kiváltképp nők-, hogy koruk és külsejük befolyással van karrierükre, társadalmi életükre.

Manapság a divat is egyre nagyobb hatással van az emberek, főként a nők életére. Nyugaton a legújabb divatirányzatok, szépségtrendek, testsúly kívánalmak a fiatal lányokat gyilkos hajszába sodorják, aminek a vége lelkibetegség, idegesség, anorexia, "jobb" esetben "csak" plasztikai műtét. Természetesen vannak kivételek, azonban sok ilyen kivétel, aki nem akar alkalmazkodni a társadalom elvárásaihoz "különc" lesz és beilleszkedési problémái vannak. Az oldal készítője továbbá beszélt olyan muszlim lánnyal, akinek az egyik motivációja az áttérésre a fent említett ok volt, a rettegés, hogy nem elég szép, nem elég karcsú, nem elég népszerű, majd az idegösszeomlás és végül az Iszlámmal való megismerkedés.

Nagyon sokan gondolják azt, nemcsak muszlimok, hogy a női test napjainkra egy eszköz lett, amivel el lehet adni bármit, cigarettát, alkoholt, autót, társasutazást, bármit. Kérdés, kinek jó ez? Kérdés, valóban szabad lesz ettől a nő, vagy ellenkezőleg? Kérdés, megbecsülik-e azzal a nőt, ha félmeztelenül mutogatják újságok címlapjain, azt sugallva, hogy ő a követendő példa, az ő ruhája, az ő sminkje, stb? És vajon ezzel elérte-e a kívánt szabadságot, vagy méginkább lealacsonyították?
A muszlim nő kendője ezellen valótiltakozás is. Nem nőtársai ellen tiltakozik, nem veti meg vagy gyűlöli őket, de elutasítja ezt az értékrendet. Nem általánosít, mert nem minden nő ilyen, de attól még, hogy vannak olyan nem muszlim nők, akik nem teszik magukévá ezeket a dolgokat, attól a társadalom még nem változik meg.

 

Aktualitás:

Az orosz hadsereg kegyetlenkedései a csecsen asszonyokkal

Öt asszonnyal beszéltek az Emberi Jogok Bizottságának a megfigyelői azokról a szexuális zaklatásokról, amiket a megszálló oroszok követtek (és követnek) el ellenük és más honfitársnőik ellen. Az úgynevezett "felderítéseken", mikor az orosz hadsereg házról-házra jár "terroristát" keresve, a katonák gyakran megerőszakolják a házban található asszonyokat és lányokat. A megfigyelők egyhangúan jelentették, hogy ezek az atrocitások nagyon gyakoriak Csecsenföldön.
- Az orosz kormány azt igyekszik a világgal elhitetni, hogy az élet visszatért a normális kerékvágásába a térségben- mondja Elizabeth Andersen, az Emberi Jogok Bizottságának európai és közép-ázsiai megfigyelője-, de még senkinek nem szolgáltatott igazságot ezekben a rettenetes szexuális zaklatásokban.
Andersen továbbá sürgeti az ENSZ emberjogi bizottságát, ami nemrég gyűlt össze Genfben, hogy adjon ki egy Oroszországot elítélő határozatot.
Aszet Aszimova (nem az igazi neve) azt nyilatkozta, hogy otthon volt abban a Februárban, amikor részeg orosz katonák törtek rá és nyolc éves fiára.
-Letépték a ruhámat. Azt kérdezték, hol vannak a férfiak és mióta vagyok férj nélkül.
Amikor ellenkezni kezdett, megverték és megerőszakolták.
- Nem tudom, hányan voltak-folytatja-, mert elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, azt láttam, hogy vizet locsolnak rám, aztán elmentek.
Aszimova nem jelentette azonnal a történteket. A nők egy ilyen eset után többnyire szégyellik magukat és úgy érzik, meg vannak bélyegezve.
Más lányokat és asszonyokat letartóztatnak és az  őrizet alatt erőszakolják meg őket, ahogyan Luiza Larsanovát is (nem az igazi neve.), hogy állítólag "így tudják meg, hol vannak a terroristák".
- Először megvertek és ez nagyon rossz volt. De aztán azt mondták, hogy megerőszakolnak és ez sokkal rettenetesebb volt (...) Sírtam és azt ismételgettem, hogy nincs mit mondanom nekik, nem tudok semmit. Nagyon féltem.
A kulturális és társadalmi tabuk ellenére a tanúk és az áldozatok már mernek beszélni a velük történtekről. A sorozatos támadások miatt sokan, akik ellenőrzőpontok vagy távoli vidékek mentén élnek, igyekszenek elrejteni családjaik nőtagjait.
Kheda Kungaevát elhurcolták otthonról, megverték, megerőszakolták majd megölték 2000-ben. Ezek az esetek sajnos azóta is gyakoriak.
Az Emberjogi Bizottság memorandumot intézett az ENSZ-hez, továbbá 2002 Márciusában levelet küldtek az orosz parlamentnek is, amelyben felszólítják őket, hogy vizsgálják ki az eseteket.

<< Vissza a Hívó Szó tartalomjegyzékéhez