|
Allah engedélyével, Merjem áldott állapotba kerül
Azon az éjszakán megjelentek Merjem (Mária) előtt azok az angyalok, akiket ő már régóta ismert és elmondták, milyen nagy kegyelemben részesíti őt Allah. Figyelmeztették arra is, hogy el ne feledje a reggeli imádkozást. Merjem, amint az angyalok eltávoztak, elaludt. Reggel megmosdott, elvégezte az abdestet (az imádság előtt végzett iszlám rítus szerinti mosakodás) és azután ájtatosan imádkozott. Amikor befejezte imáját, tudatták vele az angyalok az örömhírt: Allah gyermekáldásban részesíti őt. A gyermek neve Iszá (Jézus), családneve Meszih és szellemi neve Merjemfia (Mária fia) lesz. Szóltak még a születendő gyermek csodás és áldott életéről is.
Merjem, nagyon elámult, hiszen férfi őt még soha meg nem érintette, s így képtelenség gyermeket szülnie, de amit Allah tőle kíván, azt ő meg fogja tenni.
Annyira tele volt Merjem szíve ámulattal, hogy nem bírt a házban megmaradni, kiment az utcára. A házaktól keletre fekvő szántóföldek és mezők felé indult és lassacskán elhagyta a falut. Egyszer csak hirtelen, mintha csak egy függöny ereszkedett volna a falu házai és Merjem közé egy férfi tűnt fel.
A Korán így mondja el ezt az eseményt : "És elküldtük hozzá a Lelkünket. És az, tökéletes ember képében mutatkozott meg előtte. Merjem azt mondta: >Menedékért fohászkodom az Irgalmashoz tetőled! Ha istenfélő vagy nem közeledsz hozzám!< >Én csakugyan a te Urad küldötte vagyok< - mondta az - >és az a küldetésem, hogy tiszta fiúgyermeket ajándékozzak neked.< Mária azt mondta: >Honnan lenne nekem fiam, holott nem illetett engem ember, és nem vagyok céda?< >Eképpen lesz< - mondta az angyal. A te Urad azt mondta: >Könnyű ez nekem. És neked ajándékozzuk, hogy csodás jellé tegyük őt az embereknek, és irgalmunkat tanúsítsuk szolgáinknak. Eldöntött dolog ez.<" (Korán, 19. szúra 17-22.)
Merjem hazaszaladt a mezőről. Juszuf (József) nem volt otthon, ezért elindult megkeresni őt. Amikor megtalálta sorjában, elejétől végig őszintén mindent elmondott Juszufnak. Juszuf hívő ember volt és tudta, hogy Merjem, már születésétől fogva Allah parancsainak a végrehajtója. Szívében egy parányi kétség sem ütötte fel fejét, ellenkezőleg, büszke volt és szerencsésnek tartotta magát, hogy Merjem és ő jegyesek. A lelkére kötötte Merjemnek, hogy ne szóljon senkinek az áldott állapotáról, csak Malakival üzenték meg Zekerijának (Zakariásnak).
Valóban, három hónap múlva, Merjem már maga is érezte, hogy áldott állapotban van.
Merjem és Juszuf menekülése, Iszá születése
Malaki, aki Kudüszbe (Jeruzsálem) vitte meg a hírt Zekerjának Merjem várandósságáról, visszatérve Naszirába (Názáret), Juszuf házanépének is örömhírt hozott:
- Egy héttel ezelőtt megszületett Zekerija fia, Jahja!
Merjem és Juszuf félrevonult megbeszélni a fontos eseményeket.
- Ej Merjem, ne aggódj, Zekerija valószínűleg csak arról akart bennünket értesíteni, hogy nincs veszedelemben, mindannyian jól vannak, Allah gondoskodott róluk. Te viszont egy próféta-magzatot hordozol magadban, s ez a magzat máris a prófétaság fényességét viseli magán. Milyen nagy boldogság az számodra, hogy Allah az ő megszüléséhez téged választott ki eszközéül. - mondta Juszuf és mindketten megnyugodtak, békességre leltek. Juszuf azonban más aggasztotta, s így szólt Malakihoz és Merjemhez:
- Amint a terhességed előre halad, ezt észre fogja venni Naszíra népe, s mivel nem házasodtunk össze, paráznasággal vádolnak majd. Nem kellene-e most azonnal összeházasodnunk?
- Nem, míg Iszá meg nem születik, erre nincs engedélyetek. - válaszolta Malaki.
- De akkor hogyan védhetjük meg magunkat? - kérdé Juszuf.
-Bizonnyal azt is majd Allah dönti el. De lehet, hogy már el is döntötte, ugyanis Zekerija azt akarja, a szülés előtt mindketten Kudüszben legyetek. - válaszolt Malaki.
Hónapok teltek el. Hogy a nép észre ne vegye, Merjem állapotát, ki se mozdult a házukból. Merjem utolsó hónapja közeledett. Iszá, hat hónappal lesz fiatalabb Jahjánál. Egyik este aztán azt mondta Merjem:
- Ej, atyámfia Juszuf, mára nagyon elnehezedtem. - s azután komolyan beszélt terhessége előrehaladott állapotáról, majd hozzátette:
- Úgy gondolom eljött az ideje, hogy induljunk, prófétánkhoz, Zekerijához Kudüszbe.
- Ne nyugtalankodj Merjem! - szólt Juszuf, azzal elment hogy kiválasszon egy karavánból egy megfelelő tevét, melynek lefüggönyözött nyerge van. Akárhány karavánt keresett is fel, szabad és függönyözött nyergű tevét egyiknél sem talált. Már dél lett, mire elpanaszolta sikertelenségét Merjemnek, aki azt kérdezte:
- Nem vehetnénk mi egy tevét, aztán kettesben magunk tennénk meg az utat?
Juszuf egy kis gondolkodás után válaszolt:
- Meglehet. Te csak készülj fel, sötétedéskor útra indulunk. - azzal ismét elment hazulról a városba. Olcsón eladta a boltjában és műhelyében használt szerszámait, s az értük kapott pénzen vásárolt egy tevét. Napnyugtakor a tevét a lakásuk mögé, a sziklák közti kis tisztásra vezette, ott elrejtette. Mire végzett, Merjem már kész volt az útra. Elbúcsúztak a rokonoktól, s Juszuf kivitte Merjemet a sziklák mögé és felrakta a tevére.
Juszuf kötőféken vezette a tevét és kevéssé járt utakat választva haladtak Kudüsz felé. Éjjel utaztak, nappal aludtak elrejtőzve, így közeledtek Kudüszhöz. Bár éjjel volt, mikor feltűnt Kudüsz városa. Közeledett a hajnal, egymásután hunytak ki a csillagok, a városkapuhoz már csak reggeltájt érkezhettek volna meg. Lesz, ami lesz, gondolták, ha napvilágnál is, de meg kell érkezni a városba Zekerijához. Csakhogy kívánságuk nem teljesült, mert megkezdődtek Merjem szülési fájdalmai:
- Akármi történik is, de szülnöm kell. - mondta.
- Nincs bába! - ijedt meg Juszuf.
- Allah segít. Emelj le engem a tevéről, tegyél le egy magányos helyen, hagyj magamra, és amíg nem szólítalak, ne gyere oda. - kérte Merjem. Juszuf ideges és rémült volt, hogy Merjem bába és segítség nélkül, egyedül szül. Hogyan lesz erre képes? Közben reggel lett, visszaballagott a tevéhez, namazt imádkozott, majd még hosszan könyörgött Allahhoz, hogy segítse meg Merjemet.
Merjem, azon a helyen, ahol magára maradt észrevett egy kiszáradt pálmafát és amellé húzódott, miközben szülési fájdalma egyre növekedett. Az elhagyatott magányosan hely ellenére, Iszá minden baj nélkül megszületett. De most ugyan hol keressen vizet a pusztában? Hiszen az újszülöttet meg kell mosdatni! Ekkor hirtelen, a lába alatt kristálytiszta forrás nyílt meg, melynek vize egy völgy felé folydogált. A csecsemőt megmosdatta, a magával hozott pólyába begöngyölte. Akkor érezte csak, hogy mennyire megéhezett. Ekkor, csodák csodájára, megszólalt az újszülött Iszá:
- Én Allah szolgája és prófétája vagyok. Miattam te ne szenvedj, segít rajtad a datolya-pálmafa.
Igen ám, de a pálmafa olyan száraz volt, mint a tűzifának való tuskó. Merjem azonban, hallgatott csecsemője titokzatos szavára és megrázta a pálmafát, s az azonnal zöldellni kezdett, levelei kihajtottak, és gyümölcsöt hozott. A datolya-pálma számtalan gyümölcse Merjem elé hullott, s ő nagy étvággyal evett belőle. Jóllakott, magához ölelte gyermekét és arra indult, ahol Juszuf várt rá. Ahogy óvatosan lépegetett, magában megfogadta, hogy senkinek nem szól gyermeke csodás képességeiről. Merjem megtartotta a fogadalmát, senkinek sem szólt a csodáról. Juszufhoz érve, megmutatta neki gyermeküket, immár hármasban haladtak Kudüsz felé.
Merjemet rágalmak érik, Iszá gyermekkora
Már jócskán elmúlt a reggel, amikor Juszuf, a tevét vezetve, Merjemmel és az újszülött Iszával Kudüszbe érkezett. Az izraelfiak, meglátva őket, összesúgtak:
- Ugye, az ott Merjem?
- Igen, ő az.
- Aki pedig a tevét vezeti a jegyese, Juszuf?
- Igen.
- De lám csak, mi az ott még? Merjem ölében egy újszülött! Persze, most már bizonyos, hogy Merjem valami rosszat tett! Mit műveltél, Merjem?
Merjem is hallotta az emberek rágalmait, s ahogyan haladtak a városban, egyre többen voltak akik állandóan vádaskodtak:
Ejnye Merjem! Milyen nagy bűnt követtél el! - Merjem azonban, Allah utasítására, az emberek egyetlen kérdésére sem adott választ, hanem csecsemőjére mutatott, s így szólt:
- Ne engem kérdezzetek, hanem ezt a gyereket!
- Hogyan kérdezzünk egy pólyást? Mit kérdezhetnénk tőle, mit mondhatnánk neki?
Abban a pillanatban megszólalt Iszá, ahogy szavai a Koránban is meg vannak írva: "Allah szolgája vagyok! Odaadta nekem az Írást és prófétájává tett. És áldottá tett engem, legyek bárhol is, és elrendelte nekem az imádkozást és az alamizsnálkodást ameddig csak élek, és hogy az anyám iránt jámbor legyek.És békesség legyen velem azon a napon, amikor megszülettem, és azon a napon, amikor meghalok, és azon a napon, amikor új életre támadok föl." (Korán, 19. szúra, 30-33. versek.)
Végre megérkeztek Zekerija házához, megszabadulva az utcai nép zaklatásától. Az idős próféta fogadta be őket házába.
Már három napja vendégeskedtek Zekerijánál. Míg Juszuf az Aksza mecsetben szállt meg, Merjem a gyermekével a családnál a házban maradt. Iszá, s a nála hat hónappal idősebb Jahjal állandóan együtt voltak. Iszá már beszélt, de Jahja még semmit sem értett, folyton csak édes-bájosan mosolygott. Zekerija családja, mindent elkövettek, ami csak telt tőlük, hogy vendégeik jól érezzék magukat.
A város azonban tovább forrongott, egyre hangosabbak lettek a tévelygők, akiket Amram és Huram együtt igyekeztek megtéveszteni. Ők találták ki és terjesztették, hogy Naszirából érkezett emberektől úgy tudják, Merjem ott egy Panter nevezetű férfival tette azt, amit tett. Azt is kisütötték, hogy Zekerijára is rá lehetne fogni mindezt. Ugyan miért is küldte el Merjemet Naszirába? Akármelyik vádat is hiszi el a nép, követeli majd, hogy Zekerja adja ki a paráznát, hogy megkövezhessék. Akármit határoz majd Zekerija, mindenképpen bajba kerül. Az elvakultak valószínű megrohanják, s megölik őt. Megkezdték a galád terv kivitelezését.
Cinkosaik mindenfelé híresztelték, az előre kifőzött rágalmakat, tereken, piacokon, írástudókkal kiabáltatták, hirdettették szanaszét.
Az igazhitűek közt voltak, akik vitába szálltak velük és azt kérdezték:
- Ti nem hiszitek, hogy Ademnek (Ádám) nem volt se apja, se anyja?
- De azt hisszük.
- Merjem esetében, miért nem hiszitek?
- Mert biztosak vagyunk a paráznaságában!
- Nem igaz! Ez hazugság! Egészen más van a hátterében. Benneteket azonban feltüzeltek, de ne üljetek fel a pletykáknak! Hagyjatok föl ezzel a hamis váddal! - azonban a cselszövés elvetett magja már kicsírázott az emberek lelkében.
Egy hónap telt el, és semmi sem változott. Malaki már nem tűrte tovább ezt az áldatlan állapotot és Zekerijához fordult tanácsért:
- Ej, prófétám! A tévelygők száma egyre növekszik, a rómaiak pedig csak hallgatnak. - adta elő aggodalmát, majd folytatta:
- Attól félek, egyszer csak kirobban valami.Több ezer tévelygő és pártolóik téged, és Merjemet akarják.
- Tudod jól, hogy nem adom át nekik Merjemet. - válaszolta Zekerija.
- Akkor ők be fognak törni hozzátok.
- Mit gondolsz, milyen óvintézkedéseket tehetnénk?
- Merjem túl van a gyermekágyon, Távolítsuk el innét őt, Juszuffal együtt. A legközelebbi hely ide, ahol rokonaik laknak Miszir, utazzanak oda vendégségbe. - gondolkozott hangosan Malaki és tervével Zekerija egyetértett.
Egy este, tíz hívő kíséretében Juszuf és Merjem útnak indult, miután Zekerija kiadta Merjem kelengyéjét. Két hétre rá, két visszatért hívő elmondta, hogy Merjem, Juszuffal együtt már átlépte Miszir (Egyiptom) határát, és biztonságban folytatják az útjukat. Természetesen a misziri (egyiptomi) rokonok semmit sem tudtak a vendégek érkezéséről. Életük őszén jártak már, bennük a régi családi viszály tüze is kialudt, és jól jött nekik a fiatal vendégek segítsége a háznál.
Részlet, fordítás ABDULLAH AYDIN, Tam Peygamberler Tarihi, Istanbul, Mehdi Yayinevi 1988. (8. kiadás) című könyvből |
